Fradi műsorlap (1988)
1988. szeptember 3.
Fradi műsorlap Kajakkal Szöulba Telefonon egyeztettük az időpontot Gyulai Katival, most az OB előtti időszakban igen nagy az elfoglaltság egy olimpaí csapattag részére. Ahogy megjelent a klubházban, üdén, csinosan, arcán magabiztos mosollyal, nem is gondolná senki, hogy alig egy órája fejezte be a délelőtti kemény kétórás edzést. Ahogy ült velem szemben és várta a beszélgetést, azzal a gondolattal foglalkoztam,.hogy „vájárkeménységű , mindennapos edzésmunka ellenére egy napbarnított, csinos huszonkét éves lány ül velem szemben a legteljesebb női mivoltában és nekem prózai kérdéseket kell feltennem.- Gratulálok Kati a „szöuli repülőjegyhez”. Gondolom a döntést meghallván gondoltál arra is, hogy hány évig dolgoztál - igen keményen, hogy részt vehessél az olimpiai játékokon. — Sok minden megfordult a fejemben, de elsősorban a nagy boldogság foglalkoztatott. Azt hiszem minden sportolótársamnak, így nekem is legnagyobb vágyam az Olimpiai Játékok. Egyébként tíz évvel ezelőtt kezdtem kajakozni a Váci Hajó SC- ben, Zsolt bátyámmal együtt.- Mióta vagy egyesületünk tagja? — Tulajdonképpen 1983-tól egy év kivárás után vagyok tagja az FTC kajak szakosztályának. Sokat köszönhetek a clubnak, edzőmnek Kluka Józsefnek, Magyar Zoltánnak az akkori szakosztályvezetőmnek, hiszen az átállásban a beilleszkedésben, a kemény munka elfogadásában nagyon sokat segítettek. Tulajdonképpen itt alakult ki bennem a kajakcentrikus életvitel, mely az évek során életformámmá vált.- Kati, beszélj e munkáról, mennyit edz el, hogyan bírod a sokszor napi két, három edzést? — Egyrészt nagyon szeretem a kajakozást. Másrészt szeretnék mindent elérni a versenyzésben, amire a képességeim lehetőséget adnak. Szeretek versenyezni. Ahogy közeledik egy-egy verseny, fokozottan töltöm fel magam győzni akarással. Ezért csinálom meg minden edzésen a kirótt feladatokat. Sokszor — főleg az utóbbi időben szeretnék egyszer-egyszer kiengedni, egy- egy napot, de nincs megállás, mert jönnek egymásután a versenyek, ott pedig mindig jó teljesítményt akarok elérni.-Az előbb azt mondtad, hogy a versenyek közeledésével fokozottan töltőd fel magad. Nem érzel túlkompenzálást, nem fű töd tú l magad ? — Ezen így nem gondolkodtam, lehet, hogy esetenként előfordulhatott, de utólag erre nem tudok magamnak sem válaszolni. — Ügy gondolom, hogy az állandó nagy teljesítmények egyik alapja az edzők és versenyzők emberi és munkakapcsolata. Hogyan érzed, mi a véleményed erről? — Ügy gondolom, sok az igazság benne, Azért is, mert az eredményeim, teljesítményem is ezt támasztja alá. Kluka Jocóval közel hat éve dolgozom. Az első — számomra igen fontos — győzelmet már az Ő irányításával, edzői munkájával értem el, 1984-ben IBV győztes lettem. Azóta is sokat fejlődtem. Nagyon kemény, a magas szintű edzés munkát, ha kell, kipréseli belőlem a mai napig is. Nincs ünnepnap, nincs vasárnap, szombat, csak edzés és verseny. Én természetesen gyereklányból felnőtté váltam, tudatosabb, érettebb személyiség és versenyző lettem. Előfordul, hogy - különösen fárasztó felkészülési szakasz végén — más véleményen vagyok, ellenkezem, de a munkát elvégzem. A szigorát, keménységét néha túlzottnak tartom, de az eredmények őt is igazolják. Végeredményben azt, hogy ide eljutottam neki is köszönhetem. — Úgyt fogalmaztál, hogy Jo- cónak „is ’. Ezek szerint másnak vagy másoknak is köszönettel tartozol a „repülőjegyért” ? — Természetesen. Ha Jocó a felkészítésben adott meg tőle tel- hetőleg mindent, úgy a „hátország biztosításáért a családomnak igen sokat köszönhetek. — Biztos vagyok benne a hangsúlyból ítélve, hogy tele vagy szerettei a családod iránt. — Csodálatos család a mienk. Kezdem Zsolttal, ő a Honvédba kajakozik, szintén válogatott, sokat segítünk egymásnak, meg persze vitatkozunk edzésről, versenyről, egyaránt. Minden szakmai, emberi gondomat elmondhatom neki. Annak ellenére, hogy ő más alkat, mint én, más a felkészülési rendje is, kötetlenebb, önállóbb, talán azért, mert ő férfi. így aztán van beszélgetni valónk bőven. Édesapám, szinte már szakember, minden versenyünkön ott van. A jelenléte már bíztatás a részünkre. Mindig bátorított, serkentett, nemcsak a versenyen, hanem az edzésmunkában is. Édesapám a fix pont, a bázis, különösen, ha érzelmi gondjaim vannak. Ő az, aki megnyugtat, aki bánatban,örömben biztos társ. Egy ilyen család, mint a miénk csak teljesítményre serkenthet, ezért érzem közöttük a biztonságot.- Megkapó, ahogy a szüléidről beszélsz, azt hiszem nagyon szerencsésnek tarthatod magadat. Hogyan alakul az elutazásig hátralévő időd, hiszen már alig ötven nap van? — Most az OB következik, remélem jól fogunk szerepelni, hiszen a clubért kell most a jó eredményeket elérni. Együtt leszünk a lányokkal, akik a maratoni YB-n nagyon jól szerepeltek. így Polgárral, Lakatossal, Jánosival és a többiekkel. Remélem sok örömet szerezhetünk a clubnak és a szurkolóknak. Az OB után két hetes olaszországi edzőtábor következik, majd itthon folytatjuk a végső felkészülést az olimpiáig.- Az olimpiai játékokon milyen számban indulsz? — Ebben még nem született döntés, de a versenyszámtól függetlenül azt érzem feladatomnak, hogy mindent megtegyek a lehető legjobb eredmény eléréséért. Úgy gondolom, hogy a négyesben van a legjobb esélyem. — Az ÁISH nyilvánosságra hozta az olimpiai helyezettek dotációjának a rendszerét és ősz- szegeit. Tudsz róla Kati, mi a véleményed?^ — Ez nagyon érdekes volt. Tudunk róla, még pedig úgy, hogy Duisburgban a versenyt megelőző este Parti János szövetségi kapitány közölte. Elő- szöf nem is akartuk elhinni sem a formáját, sem a nagyságát. De mikor biztossá vált, zavart örömmel vettük tudomásul, hogy ennyire nemzeti ügy lett az olimpiai szereplés, a formája és mértéke még fokozottabb munkára kötelez bennünket. De hozzá kell tennem, azt is, ami engem zavar. A felkészülés és versenyzés közben sohasem jutnak anyagi dolgok az eszünkbe, hiszen a dicsőség, az „első az egyenlők között elv, a legjobbnak lenni mindennél nagyobb ösztönző. Vagy előbb, vagy később szerencsésebb lett volna a bejelentés. — A beszélgetés során egyre tisztábban érzékelem versenyzői és emberi karakteredet, ez az utolsó válaszod csak tovább erősítette ezt. Köztudott, hogy választott sportágad a kajakozás az egyik legmunkaigényesebb sportág, igen nagy fizikai megterheléssel jár, főleg ahogy te műveled. Az olimpiai versenyzés hogyan befolyásolja a továbbiakban az életed? — Nagyon szeretem a sportágam, mint mondtam ez életforma nálam. Az olimpiára jó, sikeres szereplésért megyek. Ebből következik, hogy rövid pihenő után újból folytatom a munkát, a versenyzésért, a gyönyörű élményekért, a várható sikerért, a következő 1992. évi olimpiáig, hiszen mégcsak 22 éves vagyok. Ha nem úgy sikerül részemre a versenyzés, ahogy joggal elvárom magamtól, akkor is a versenyéhség, és a kajakozás szeretete tovább fog hajtani a magamnak kijelölt sikerek, eredmények eléréséért. — Köszönöm a beszélgetést, mindnyájunk nevében zavarmentes, hasznos felkészülést kívánok az utolsó öt hétre és kellemes hazatérést Szöulból, mert ebben a jó szereplés is benne van. Szer Kálmán ,LÉGIÓS’ OLIMPIKONUNK Egyesületünk egyik legrégebbi szakosztálya a férfi kézilabda szakosztály. A hagyományok miatt a sportágban, mint nevelő egyesületet is nyilvántartják. És ez nem véletlen, hiszen az NB I. és az NB I. B osztályokban 18, a Fradiban nevelkedett aktiv játékos versenyez. Néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosunk egyesületünk támogatásával — teljesítménye, clubhűsége — elismeréseként időlegesen külföldön kamatoztatja tudását. Ha rövidebb-hosszabb időt töltenek itthon nemhogy meglátogatnak bennünket, hanem rendszeresen részt vesznek az edzésmunkában is. Fodor János, a szurkolók, játékosok és barátok népszerű .^Foci’ ja, ma már 115 4k válogatottságán is túljutott, VB ezüstérmes válogatott csapattag. Egy-két nap pihenőt kapott a válogatott felkészülése közben. Hol is lehetne vele találkozni, mint az FTC kézilabdacsarnokában a csapat edzésén. Örömmel vettük tudomásul, hogy az olimpiai csapat tagja lehet, készülhet a játékokra. Megragadtam az alkalmat egy beszélgetésre, hogyan él, mi van vele? Az alábbiakban a beszélgetést szeretném az olvasóval megosztani, hiszen tanulság gos, tükrözi annak a „Focinak gondolkodását, aki ma különösen hiányzik, aki izig-vérig csapatember, aki nyerni akar mindig, aki él-hal a kézilabdáért.- Tudod, hogy semmit nem változtál, csak egy kissé fáradtnak látszol.- A fáradtság indokolt, most fejeztük be az olimpiai kerettel több mint három hetes edzőtáborunkat. A napi háromnégy edzés még a két válogatott mérkőzésen is jócskán meglátszott, sajnos kétszer kikaptunk.- Köztudott, hogy három éves svájci szerződésed van, amiből most telt le kettő. Hogy telt el ez a két év?- Talán azzal kezdem, hogy elégedetlen vagyok az elért eredménnyel, mert kiestünk az I. osztályból. Társaim teljesen amatőrök, a heti 4-5 edzést — munkaidő után! — igen szorgalmasan elvégzik, rettenetesen szeretnek versenyezni, példás a küzdőszellemük, de az idén ez kevés volt. Most vissza kell kerülnünk, mert csak akkor támogat bennünket a sponzorunk, ha van teljesítményünk. Egyébként nagyon jól érezzük magunkat, mert a feleségem és a két kisfiam is kint vannak velem, másképpen nem is vállaltam volna a külföldi versenyzést. Jó érzés, ha a fárasztó munka után a családom vár otthon, biztos hátteret jelent. A lakás, amit rendelkezésünkre bo- csájtottak nagyon szép. Az iskola és óvoda néhány percre van a lakástól. A társaim nagyon becsülnek. én is őket, így minden összejött ahhoz, hogy teljesítményünket tovább növeljük.- János, tudjuk, hogy kétszer műtötték a gerincoszlopodat, csavarokkal van rögzítve, a bal térdedet itthon, a jobb térdedet most télen Svájcban operálták, hogy bírod a kemény munkát?- Mindjárt egy köszönettel kezdeném, az FTC vezetésének és a szövetségnek, hogy méltányolták a műtéteimet és fiatalon engedélyezték a külföldi szereplésemet. Az igazság az, hogy Horgen-ban nincs olyan kemény felkészülés, mint itthon. De ve- lemszületett és szerzett erőállapotom segít, hogy rövid idő alatt ráhangolódjak az itthoni
