Fradi műsorlap (1988)
1988. augusztus 20.
Fradi műsorlap A TIBI...! Azt hiszem, hogy sportberkekben, különösen birkózásban, e név mindenkiben azonosul Komáromi Tibor teljes nevével, aki a mai birkózó élet egyik legsikeresebb, legnagyobb tudású egyénisége. Nekem különösen személyes ügyem, hogy beszélgessek vele, hiszen sportemberi, versenyzői ideálom, igyekeztem sürgetni a találkozást mégis a véletlen segített, hogy az olimpiai feszített felkészülés közben is találkozhattunk. Rögtön karon ragadtam, és leültettem az egyesület trófeákkal teli múzeumában és kérdésekkel halmoztam el, melyekre készséggel válaszolt.- Sajnábm, hogy nem nyerhetted meß ezt a bajnokságot egy „buta sérülés miatt. De azt hiszem fogsz te még magyar bajnokságot nyerni. — Valószínű, szeretnék is még bajnokságot nyerni, de ez mindig hiányozni fog, ezt' már nem nyerhetem meg sohasem. Egyébként minden versenyt, amit nem nyerek meg, azt mind sajnálom, mert mindig győzni akarok.- Mennyi időt kellett kihagynod, hogy folytatod a felkészülést? — Szerencsére nem súlyos a sérülésem, egy kiemelés közben roppant meg a derekam, de most technikai vezető. S a pólósok! Tojás, azaz Gyöngyösi András, aki a csapat, a magyar vízilabda egyik legjobbja. (Szerénytelenség nélkül állítja, volt szerepe abban, hogy Tojás végül is meggondolta magát, s nem igazolt a Vasasba.) Ambrus Tamás, Miklós fia, akiről igencsak megoszlanak a vélemények. Ancsa szerint már most klasszis, s a tehetségekkel másképpen kell bánni, mint szürkébb társaival. Varga Gusztáv, aki már régóta szeretett volna a Fradiban játszani, ebben a bajnokságban végre ez is megadatott neki, s azonnal aranyérmes lett a társaság. Vad Lajos, akinek helye lenne a válogatottban, Loványi Róbert az utóbbi idők egyik felfedezettje, és a többiek, mindmind igazi sportemberek, olyanok, akik tudják, hogyan kell élniük és dolgozniuk a sikerért. Persze, nem minden ilyen szép, itt is előfordultak súrlódások, veszekedések, de szép szóval mindent meg lehet beszélni. Ancsa - jól tudja magáról - néha kissé hirtelen természetű, de senki sem lehet tökéletes. Örömében családtagjai is osztoztak. Férje, ugyanúgy a siker részese, mint ő, hiszen dr. Füredi László, hosszú-hosszú ideje a csapat orvosa. Egyik fia, a 11 éves Zoltán, a Fradiban pólózik. Mit kíván magának ? Elsősorban azt, hogy az FTC következő bajnokságáig ne kelljen húsz évet várni; hogy sikerüljön a társaságot sokáig együtt-tartania, s azt is, hogy megvalósuljon egy álmuk, a BEK-selejtezö egyik csoportjának küzdelmeit hadd rendezzék ők Budapesten. Egy szakosztályvezető munkája nem látványos, ennek a tisztségnek a viselőjéről szinte csak akkor beszélnek, írnak, ha valami botrány, baj, ügy - tetszés szerint lehet folytatni a sort - van. Most az Üllői úti klubházban, illetve a népligeti uszodában boldogság és öröm van. Talán nem szerntségtörés, hogy ebmár túl vagyok rajta. A bajnokság után a kerettagoknak átmeneti munkájuk volt csak, így most már teljes értékű munkát végezhetek a kecskeméti táborban a keret többi tagjával együtt. — Számomra mindig nagy élmény, ha versenyezni látlak, a dinamizmus, a könnyedség, az elsöprő lendület, amely jellemzi birkózádosat lenyűgöz. Mi a titka ennek? Vannak-e felkészülési titkaid? — Titok? Az nincs, hacsak nem titok a kemény munka. Az az elvem, ha yerseny közben könnyed akarok lenni, és mosolyogni tudjak, irgalmatlan kemény edzésmunkát kell végezni. Csak az átszenvedett edzések eredményezhetik a könnyed versenyzést. — Néha edzések előtt bemelegítésként lábteniszeztek, fociztok meglehetősen agresszív vagy az ellenfeleiddel, de partneraid- dal is. Ez egyéniségeddel van összefüggésben ? — Is4s! Én a játékban, ahol tét van, egy gól, egy poén van, akkor én nem ismerem a tréfát, mert nyerni akarok, mint mindenben a győzelemért harcolok, edzéseken, versenyeken és a játékban is. Az is igaz, hogy néha nehézember vagyok, magam is, nehéz időszakonként elviselni sportolói körben és magánemberként egyaránt. Mi versenyciklusokban dolgozunk, így egy évben több alkalommal kell hetei-r p pmn ü w Ifi: lí| js® 3 V ' bői az alkalomból a szakosztály - vezető, aki ráadásul nő, került a középpontba. A részletet a Magyar Nemzet július 11-i számából idéztük. A cikket Őri B. Péter FRADISTÁK FIGYELEM! Az idei év egyik legörvendetesebb ferencvárosi eseménye vízilabdacsapatunk bajnoki elsősége volt. Két évtized után ismét „aranycsapata van a vízilabda szakosztálynak és sikereik megdobogtatják valamennyi fradista szívét. A Fradi műsorlap egy olyan különszámmal köszönti vízilabdázóinkat, amelyeknek címoldalán a bajnokcsapat színes fotója látható. A lapban valamennyi játékosunk fényképe, emlékidézése helyet kap. Egy másik „labdás szakosztály, a futballcsapat néhány tagja is méltatja majd Gyöngyösiék sikerét. A különkiadás hátsó borítóján a labdarúgócsapat színes poszterképét is megtalálják majd szurkolóink. A Fradi műsorlap különszáma előreláthatólag szeptember végén jelenik meg. A Fradi ajándékboltban és a Boy Vállalat Bajcsy-Zsilinszky út 20. szám alatti üzletében, valamint a Kruj Fradi-shopban kerül árusításra. (28,80 Ft). kig óriási mennyiságű munkát elvégezni. Aztán a verseny után szükségünk van a kiengedésre. Ilyenkoráén aztán nagyon „kiengedek.- Ezt iiagyon szépen fogalmaztad, de van személyes erőd, hogy a „kiengedésekből újból teljes értékű munkát végezzél, vagy másoknak kell keményen hatni rád?- Nézd, 14 éve birkózom, a kiengedések, a sikerek váltogatják egymást, és úgy érzem fejlősédem egyenletes volt. Meg aztán „öregebb” is lettem, tudom hát, mikor és mennyire lehet kiengednem, tudom, hogy mikor, mennyit kell dolgoznom, edzenem a következő versenyre. A másik dolog, hogy nagyon szeretem társaimat, az edzőimet a clubban ,és a válogatottban egyaránt. így könnyű egy-egy fékezést jelentő gesztus hatására növelni az edzésmunka intenzitását, készülni a következő feladatra.- Ezért érzékelem úgy, hogy társaid a clubban, válogatottban félszemmel figyelnek és igyekeznek átvenni a te munkarifmuso- dat, egyszóval követnek. így van ez?- Valószínűleg így van. Nemcsak a munkát látják, hanem az eredményeket és a népszerűséget is. Azt hiszem, hogy érzelmi okai is vannak. Hiszen a nagy elfoglaltság miatt a baráti köröm is közülük kerül ki, nemcsak az edzésidőt töltöm velük, hanem kevés szabadidőm egy részét is, mert a többi a családé.- Tibi, nagyon sokat vagy távol a családtól, különösen ebben az esztendőben. Mit szólnak hozzá?- Feleségemet már régen ismertem házasságkötésünk előtt. Tudta, hogy erre számítania kell. Nem is jelent különösebb gondot igen jó partner és megértő. Kisfiam, mint minden fiúgyermek anyás, jobban ragaszkodik hozzá, azért is, mert többet van vele, mint velem. De ha együtt vagyunk, az nagyon jó, sok örömet jelent.- Milyen az edzői ideálod? Kivel dolgozol a legtöbbet?- Világversenyek előtt — különösen mos Szöul előtt - Dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitánnyal dolgozunk sokat. Nagyon sokat segít, főleg a versenykészségem fejlesztésében, hiszen azonos a sportszemléletünk, sikervágyók vagyunk mind a ketten. Azután Szőnyi János, aki nemcsak Klubedzőm, hanem emberileg is közel áll hozzám. A sok-sok év, amit irányításával a birkózószőnyegen eltöltöttem vele tartós és mély kötődést alakított ki kettőnk között. Elfogadok minden edzőt, aki serkent a meg-megújuló feladatok elvégzésére, akitől újat kapok szakmai és edzői vonatkozásban egyaránt.- Gondolom Szöulban is győzni akarsz, hogyan ismered súlycsoportodat, a kötöttfogású 82 kg versenyzők nemzetközi mezőnyét?- Ügy vélem, hogy nem érhet meglepetés, hacsak a szovjetek nem találnak addig egy rend- kivüli képességű 82 kg-os versenyzőt. Náluk ez előfordulhat, így az esélyeim változatlanok. Minden várható ellenfelemmel birkóztam már, le is győztem őket, de azért az olimpai gondolom más. Egy biztos, ha nyerni akarok, nem lehet győzelmeket számolni, mindenkit meg kell vernem a bajnoki dicsőségért. A felkészülésemen sok múlik, könnyen, de nagyon kemény munkával tudom hozni a súlyomat, a megfelelő erő megtartásával.- Az ÁISH nyilvánosságra hozta az olimpai jutalmak összegét, a közvélemény megelégedetten vette tudomásul. Téged hogyan érintett, mi a véleményed róla?- Őszintén megmondom, meglepett a pénzdíjak nagysága, de megelégedéssel tölt el. Azt hiszem, hogy minden magyar élsportoló így gondolkodik. Már mások is feltették a kérdést, hogy nem zavar-e meg a pénzdíj nagysága? Egyáltalán nem. Még egy eszköznek tartom a kemény, sok szenvedést okozó munka elvégzéséhez. Én tudomásul vettem, örültem, aztán le is zártam magamban a témát. A sikerhez szükséges munkát nekem kell elvégeznem, nem a pénznek. A versenyeken, mérkőzéseken nekem kell nyernem. Óriási hiba lenne, ha közben anyagi dolgok foglalkoztatnának, és nem a munka. Mindenesetre jó érzés, hogy ilyen módon is megbecsül a társadalom bennünket, élsportolókat.- Tibor, egyre jobban közeledik a nagy próbatétel ideje, a megmérettetés. Foglalkoztat-e a jövő akár birkózásban, akár a magánéletben? Mit tudsz mondani?- A kérdésedben a válasz egy része is benne van. Ahogy közeledik az olimpia, egyre többet, egyre jobban foglalkoztat a felkészülés és a várható teljesítmény. A birkózás teljesen kitölti az életem. Mindig csak a következő megoldásra váró feladat izgat, ha teljesítettem már ott van az újabb. Úgy érzem, hogy versenyzői pályám első felében vagyok, meggyőződésem, hogy még tartogat sikereket a birkózás részemre. Csak a kérdésed után foglalkoztat a távolabbi jövőm. Úgy fogalmazhatom meg, hogy a sportágban mindent el akarok érni, melyet a sportági szeretetem, képességeim, és szorgalmam alapján kiharcolhatok magamnak. Megbecsülést, szeretetet, hírnevet, anyagi biztonságot. Meg vagyok győződve róla, hogy ezért sokat kell dolgoznom, lemondanom más szórakozásokról, de úgy érzem van és lesz akaraterőm és munkakedvem hozzá. Ahogy Tibor a kérdésekre válaszolgatott, sugárzott belőle az egészséges önbizalom, t céltu- ■datosság, mindez „Kópé mosollyal fűszerezve. Élvezetes beszélgetés volt. Tiborok, de kevesen vagytok! Szer Kálmán
