Fradi műsorlap (1988)
1988. június 4.
8 Fradi műsorlap Berkes István alapította a Legenda presszót és mellé egy alkalmi futballcsapatot — a Legendát. A presszó megnyitóján ugyanis elhangzott: az 1966-os VB magyar — brazil meccsének néhány részvevőjével „kiegészülve” kéne egy jót focizni... Így az 1966-os magyar - brazil (3-1) legendája Csepelen a Puli sétány elején egy kis presszóban testet öltött: falain a nagy mérkőzés résztvevőinek fotói, s más értékes relikvák segítik az emlékezést. Van Csepelen egy másik ilyen intézmény, igaz, ez nem egészen eszpresszó, jobbanflKfferáa kisvendéglő, vagy a jó értelemben vett kerthelyiség, illetve kocsma szó. A Gőz utcában található, s itt is van egy csapat, amely trikóján viseli az intézmény nevét. A két csapat megmérkőzött egymással. A londoni együttesből hírmondónak Rákosi Gyuszi és Albert Flóri, a Császár maradt, kiegészülve néhány, a futballhoz valamit konyító úriemberrel, úgy mint a csepeli Csordással, aki ritka és ezüstös hajjal is öt méter előnyt adna tizenegy nyúlnak, s ezt a csapatot erősítette még Kovács Attila, a nagyszerű kapus — ezúttal középcsatárként. A Gőz utcaiak - akik nemes egyszerűséggel csak azt íratták a mellükre: Gőz — győz!, valamikor, valahol futballoztak. S hogy nem tehették elemista szinten, azt a mutatott játék is jelezte. Felváltva estek a gólok s a közönség — érdemes ennek utánanézni, honnan tudták meg ennyien, hogy lesz ez a mérkőzés, s honnan tudták, hogy érdemes kijönni rá — hangos ovációval köszöntött minden találatot. S az egykori kedvencek látszólag mit sem változtak. A Császár csípőre tette a kezét, kérte a labdát és bokából három védő között kipörgette a szélsőnek. Rákosi futott, zakatolt, ütközött, mint régen. Igaz, a Császár valamivel lassúbb lett, Rákosi nehezebben viselte a gyűrődést, mint fénykorában, de ami „Csőrit” illeti, talán csak az arcán van több ránc, mint pár éve, egyébként mit sem változott. A Gőz utcaiak névtelen serege méltó ellenfélnek bizonyult. Erre a mérkőzésre felnőttek az egykori sztárokhoz és a legkényesebb ízlést kielégítő technikai trükköket mutattak be mindkét oldalon. Végül a Legenda 5-4-re győzött. A csapat színe zöld-fehér arany, mármint a zöld-fehér az- egy arany-szín (csapat). A nagy találkozóra nemcsak a mezek, zászlók készültek el— hanem egy induló is! Az induló szövege közös alkotás, zenei alapja a Légiós nóta. Az indulónak egyébként sem nyomtatott szövege, sem kottája nem készült! Múló József éneA „Legendás" csapat a Csepeli Papírgyár pályán. Álló sor balról: Kovács Attila, Berkes István, Elek József, Kaszás Károly, Nagy József, Albert Flórián. Elől: Mátrai Sándor, Buzuk László, Rákosi Gyula, Kiss János, Csordás Károly. A „Legenda" megnyitóján: Albert Flórián, Mátrai Sándor, Rákosi Gyula, Berkes István. De sajnos elszállt az idő Az ifjak csinálnak majd új csapatot Ők lesznek majd a menők. kelte kazettára a Nádas kisvendéglőben... Szél viszi messze az emlékeket Rákosi, Albert volt a sztár Hol vagytok öregfiúk és cimborák? Hol vagytok öreg focisták? Gyertek visszavárunk rátok De sajnos elszállt az idő majd az ifjak csinálnak új csapatot ők lesznek majd a menők. A dal bemutatója a meccsen magnóról történt. Egyébként az eseményt, a nagy „rangadót” videóra vették, és a „Legendában” kívánságra bárki megtekintheti. No, persze a két Fradi-video kazetta is bármelyik percben készenlétben van. — Berkes István mióta szurkol a Fradinak? — Szerencsére gyermekkorom óta, mert így még láthattam Albertéket futballozni. Most, hogy a „Legendában” egy csapatban rúghattam a labdát Flóri- ékkal, nos gondolhatják, hogy ez müyen élményt jelentett számomra. Megajándékoztak barátságukkal, szeretetükkel - ami még a közös futballozásnál is nagyobb boldogság. — Régen a „bálványoknak” melyik meccse volt a legnagyobb boldogság? — A hatvanas években egy 3—O-as Fradi — Dózsa! A zsúfolt Népstadionban ez egy szemkápráztató meccs volt. Talán az FTC Üllői úti stadionjában is látunk egyszer egy „legendás” mérkőzést... Nagy Béla Az öreg Mátrai is ott volt veletek És a Farkas Jani Ö rúgta az évszázad legszebb gólját és a Bene segített neki. Gyertek visszavárunk rátok De sajnos elszállt az idő Majd az ifjak csinálnak új csapatot Ők lesznek majd a menők. Berkes Pista őrzi az emléketeket A képetek kint van a falon Öreg fiúk nem felejtünk el titeket A legendában” lesz a helyetek. Gyertek visszavárunk rátok Rákosi Gyuszi a tulajjal. „Heh yemva in ebbei i agár dábí in” Még néhány nap és Topor Antalt, a Ferencváros labdarúgócsapatának jobboldali középpályását tanár úrnak lehet szólítani. Az izzasztó államvizsga előtt azonban még egy bizonyítás a futballpályán is vár a szőke fiúra az 1987/88-as bajnokság utolsó fordulójában, az MTK-VM elleni mérkőzésen. A holnap testnevelőtanára nem kis feszültséggel teli szerződött az elmúlt nyáron a Fradihoz. — Beválok-e? Megállom-e a helyem? - kérdezgette magától szüntelenül, holott korábbi labdarúgóélete alapján lett volna oka önbizalomra. Hisz a Vasvárról elindult fiú jól játszott a ZTE-ben, társaival — kölcsönjátékosként — kisegítette a szorult helyzetbe került NB Il-es Keszthelyt, majd Szombathelyen bizonyított. Ott, ahol a Fradi vezetői, elsősorban Dalnoki Jenő, fölfigyeltek rá. A Ferencvárosban futballozni azonban még mindig mást jelent, mint bármüyen jól szerepelni egyik-másik, különösen fővároson kívüli gárdában. Kaszás Gábortól, a Siófok edzőjétől hallottam, akármilyen erős lelki felkészítéssel indítja útnak fiait Budapestre, a helységnévtábla megpillantása után remegni kezd a lábuk. Megerősítette véleményét Kiss László, a DMVSC vezetőedzője is. Topor Antalnak viszont annak ellenére szorult összébb a gyomra, hogy immár Üllői úti játékosként futott ki a zöld gyepre. Mert ugyan Dalnoki Jenő tisztában volt vele, az aklamatizálódáshoz idő kell, azt viszont Topor tudta, biztos helyet csak jó játékkal szerezhet magának a csapatban. S ezzel a jó játékkal bizony sokáig adós maradt. Bár Dalnokinál rendszeresen kezdő emberként szerepelt a listán, ez inkább a tréner bizalmának, mint a kiváló teljesítményből fakadó természetes következmények volt az eredménye. Rossz pillanatban, egy leszálló ágban lévő Fradihoz került, ahol természetesen ő sem tudott csodát csinálni, még annak töredéke sem jött ki belőle, ami azért tagadhatatlanul benne van a 25 éves játékosban. Az edzőváltozás pedig kifejezetten rosszul jött számára. Érezte, nem az új szakvezetők felfedezettjeként került a Fradihoz, s ennek megfelelően bánnak vele. De azt is tudta, hogy játékával nem csillogott az októberi edzőcsere után sem. De hát ki törődik itt azzal, hogy neki át kell állni? Hogy egy Fitos, aki szintén Szombathelyről került föl a Honvédhoz, közel egy évet bukdácsolt a pályán, hogy aztán kinője magát Komora Imre feltétlen bizalmából erőt merítve. A tavaszon a kispadon kezdett, s föl sem állt onnan öt mérkőzésen keresztül. Aztán fokozatosan szóhoz jutott, s végre a Békéscsaba elleni 3-1-es győzelem kivívásában oroszlánrészt vállalt. Gólt rúgott, 11-est harcolt ki, rengeteget futva mindig megtalálható volt. Albert Flórián természetesen vele is kezdte a prémiumlistát... De jól játszót — a vereség ellenére - Vácott is és kivette részét egykori csapata, a Zalaegerszeg elleni idegenbeli győzelemből. A véletlen folytán néhány órára még az olimpiai válogatottba is bekerült. A franciák ellen készülő csapat összeállítását ismertetve Bálint László az ő nevét is bemondta az érdeklődő riportér mikrofonjába. Ország-világ csodálkozva hallgatta a rádió reggeli hírműsorát, a meglepetést tartogató összeállítást. Aznap délelőtt a Balassagyarmat ellen játszottak edzőmérkőzést. Albert Flórián tréfásan meg is kérdezte: — Mi van Tónikám, titkolózunk, titkolózunk? Egy félidőt lejátszol, aztán mész a Stadionba? A hír tehát vaklármának bizonyult, Topor Antal javuló játéka viszont nem az. — Küzdeni akarását senki nem vitathatja el tőle — mondta róla a minap Rákosi Gyula. Hangjában volt valami melegség, mintha titkon maga is közelebb került volna a szőke legényhez, becsületes munkájához. — Megszoktam a csapat stílusát, s be akarom bizonyítani, helyem van ebben a gárdában, még akkor is, ha FTC-nek lüvják — érvelt Topor Antal. — Azt is tudom, az én posztomról sokkal köny- nyebb kispadra kerülni, mint akár a csatársorból, akár a védelemből. Ezért nekem minden meccsen bizonyítanom kell, de vállalom. Nagyon szeretnék gyökeret ereszteni a zöld-fehéreknél. Elvégre gyerekkoromban nekik szurkoltam. S gyerekfejjel az ember mindig őszinte... Horváth K. József Balról: Fischer, Zsiborás, Vaszil, Dukon, Strausz, Pintér. Elől: Lim- perger, Zsinka, Topor, Kincses, Keller.
