Fradi műsorlap (1988)
1988. június 4.
1988. június 4.: Ferencváros-MTK-VM A felszabadulás utáni első örökrangadó résztvevői. Álló sor balról: Kéri, Csikós, Onódi Gyetvai, Kubala, Rudas, Kovács I., Bíró, Sebes, Markos, Solymosi, Polgár, Hámori. Elől: Lakat, Sipos, Sárosi III., Mike, Sárosi dr., Palatínus, Úrhegyi, Bosánszki, Harmath. ÖRÖKRANGADÓK AZ ÜLLŐI ÚTI PÁLYÁN. Egy „adó”, amelynek a szurkolók örülnek: június 4-én ismét rangadó lesz az Üllői úti stadionban... Méghozzá „örökrangadó”! Ez lesz az üllői úti pályán az 51. örökrangadó. íme az ezt megelőző ötven: 1911. február 12. FTC - MTK 2-1 1911. november 27. FTC - MTK 0-0 1913. március 16. FTC - MTK 3-1 1913. október 12. MTK - FTC 3-2 1918. májusé. MTK - FTC 3-0 1918. szeptember 28. MTK - FTC 2-2 1919. november 30. FTC - MTK 1-0 1920. szeptember 19. MTK - FTC 1-0 1921. március 6. MTK - FTC 3-1 1921. október 9. MTK - FTC 2-0 1923. április 22. FTC - MTK 2-0 1923. szeptember 30. MTK - FTC 2-1 1923. november 18. MTK - FTC 2-0 1925. áprüis 12. FTC - MTK 2-1 1925. augusztus 30. MTK - FTC 4-1 1925. november 22. MTK - FTC 1-0 AZ AMATÖR KORSZAKBAN AZ MTK KILENCSZER GYŐZÖTT A FRADI ELLEN AZ ÜLLŐI ÜTŐN! 1926. október 10. Ferencváros - Hungária 2-2 1928. május 13. Hungária - Ferencváros 2-1 1928. szeptember 30. Hungária - Ferencváros 3-1 1930. április 20. Hungária - Ferencváros 3-3 1930. november 2. Ferencváros - Hungária 1-1 1931. november 1. Ferencváros - Hungária 4-2 1933. április 23. Hungária - Ferencváros 2-1 1933. november 5. Hungária - Ferencváros 1-0 1935. április 28. Ferencváros - Hungária 3-1 1937. április4. Ferencváros — Hungária 3-3 1938. április 10. Ferencváros - Hungária 1-0 1938. szeptember 25. Hungária - Ferencváros 3-0 1939. december 3. Hungária - Ferencváros 3-0 A PROFIZMUS IDEJÉN IS KÉTSZER ANNYI KÉK-FEHÉR, MINT ZÖLD-FEHÉR SIKER SZÜLETETT AZ ÜLLŐI UTÓN! 1945. május 31. MTK - FTC 1-0 1945. július 1. FTC - MTK 4-0 1945. október 6. FTC - MTK 1-0 1946. március 10. FTC - MTK 3-0 1946. szeptember 8. MTK - FTC 2-1 1947. május 11. MTK - FTC 3-3 1947. december 7. FTC - MTK 1-0 1949. szeptember 25. MTK - FTC 3-1 1950. december 17. Textiles - ÉDOSZ 3-1 1951. szeptember 2. Bp. Bástya - Bp. Kinizsi 4-1 1952. november 23. Bp. Bástya - Bp. Kinizsi 5-0 1953. június 7. Bp. Bástya - Bp. Kinizsi 2-1 1974. június 1. FTC - MTK 2-1 1976. május 8. FTC - MTK-VM 3-1 1977. december 17. FTC - MTK-VM 2-0 1980. június 10. FTC - MTK-VM 2-2 1983. április 2. FTC - MTK-VM 2-1 1984. május 16. FTC - MTK-VM 2-0 1984. szeptember 12. FTC - MTK-VM 2-1 1985. október 5. FTC - MTK-VM 1-1 1986. augusztus 27. FTC - MTK-VM 0-0 A KÉK-FEHÉREK A FELSZABADULÁST KŐVETŐ IDŐSZAKBAN 25 ÉVE NEM GYŐZTEK AZ ÜLLŐI UTÓN! A FRADI TEHÁT AZ új stadionban tőlük még veretlen: Annak ellenére, hogy az MTK negyedszázada nem győzött az Üllői úton, összesítve mégis a kék-feherek mérlege a jobb! 1911 óta az 50 örökrangadóból 22-ón a kék-fehérek győztek, 10 döntetlenül végződött és „Qsak 18 meccs után örvendhettek a ferencvárosiak. Az Üllői úti örökrangadókon eddig összesen 172 gól esett. Június 4-én vajon megszületik a 175. gól is? Ki lövi? Az esetleges gólszerző nemcsak gratulációját kapja majd, hanem a Boy Vállalat ajándékkosarát is! Összeállította: Nagy Béla SZŐKE ISTVAN:>Remé|em a Fradi győz!” A Ferencváros utolsó nagy egyénisége a jobbszélen Pusztai László volt. Előtte viszont olyan tehetség játszott a pálya jobb oldalán, amilyen sem előtte sokáig, sem utána nem szerepelt a klubnál. Minden olyan erénnyel rendelkezett, amely egy szélső számára nélkülözhetetlen. Gyors volt, jól cselezett, pontosan adott be, akkor sem jött zavarba, ha helyzetbe került, s a kapusok rettegték távoli lövéseit is. Ha egy vetélkedőn sorolnánk fel mindezt, a legtöbb szurkolónak aligha okozna gondot a feladvány, sokan kitalálnák, hogy Szőke Istvánról van szó. Saját nevelésű játékosként mutatkozott be 18 évesen az első csapatban. Ez Szegeden történt 1965-ben, s még arra is emlékszik, hogy az eredmény döntetlen lett. Harmadik élvonalbeli mérkőzésén lőtte első NB I-es gólját, a szenvedő fél az MTK volt.- Már akkoriban sokat gondolkoztam azon, hogy mekkora szerencsém volt a posztommal — mondja. - A kapustól kezdve a védelmen keresztül mindenki válogatott volt, a csatársorban például olyan labdarúgók szerepeltek, mint Albert, Varga, Rákosi és Fenyvesi doktor. Egyedül a jobb szélen nem volt biztos ember, csak ezen a résen keresztül lehetett bekerülni a csapatba. Kökény, Fenyvesi II. és Karába nem tudott gyökeret verni, én éppen az utóbbit szorítottam ki fokozatosan.- Ki figyelt fel arra, hogy az ifiben ígéretesen kergeti a labdát egy Szőke nevű gyerek?- Bármilyen fura, de nem az edző, hanem a legnagyobb sztár szeme akadt meg rajtam. Albert Flórián gyakran megnézte az ifimeccseket, és az egyik után kijelentette, hogy szeretne velem játszani egy csapatban.- Ha már említette a veretes neveket, önként adódik a kérdés, hogy a nagy sztárok hogyan fogadták az ifjú csatárjelöltet.- Ma már kicsit közhely, kicsit nosztalgia, hogy megülető- döttségembén csókolomot köszöntem az öltözőben. Aztán Mátrai odajött hozzám, megnyugtatott, hogy tegezzem őket, nincs semmi izgulnivalóm.- És hogyan fogadta be a csapat?- Ehhez kellett legalább három év. Ügy 1967-ben kezdtem azt érezni, hogy a csapatnak szüksége van rám. Flóri egyre több gólt szerzett a beadásaimból, és akkoriban a Fradiban azt fogadták el, akit a Császár elfogadott. A szélső igen kiszolgáltatott ember, ha nem kapja a labdát, nem tud mit kezdeni. Nos, nekem odaadták, egy idő után kerestek is vele, mert tudták, hogy félméteres eltéréssel oda rúgom, ahova akarom, tehát pontosak a beadásaim.- Kissé furcsa ezt hallani manapság, amikor az edzők arról panaszkodnak, hogy a szélsők nem tudnak beadni.- Ez szinte hihetetlen. Aki erre nem képes, az nem való az NB I-be, és valójában nem is szélső. Az adottság hiányozhat, vagy a szorgalom?- Szerintem mindkettő. Én már gyerekkoromban is kitűntem a rúgótechnikával. Iskola után rongylabdával fociztunk, és azon versengtünk, hogy ki tud többet dekázni belsővel, fejjel, vagy mondjuk sarokkal. Ráadásul gyerekként is roppant erősen tudtam megrúgni a labdát. Ám ezekkel az adottságokkal élni kell, szinten kell tartani őket. Rengeteget gyakoroltam a lövéseket és a beadásokat, erre — a többiekkel együtt — sohasem voltunk fáradtak, élveztük a túlórákat is.- Miből állt egy ilyen túlóra ?- Fenyvesi Máté például az edzés előtt egy órával kivitt négy-öt labdát, szöktette önmagát a felezővonaltól, és a tizenhatosról bombázta a hosszú sarkot. Nemcsak az edzők felelőssége tehát, hogy manapság olyan kulcsposzton, mint a szélek, képzetlen labdarúgók szerepelnek.- Legendákat mesélnek a gyorsaságról is.- Előfordult, hogy elrúgtam a hátvéd mellett befelé a labdát, majd kifelé kerültem meg, hogy a Népstadion salakján futottam, mégis lehagytam. Az ilyesmi csínynek sem volt utolsó... — Az MTK elleni mérkőzések mennyire emlékezetesek? — Jól emlékszem csaknem valamennyire. Az örökrangadók előtt mindig edzőtáborba vonultunk, hiszen az akkor is nagy eseménynek számított, ha a színvonal nem volt éppen a legmagasabb. — Felelevenít néhány emléket? — Szívesen. Egyszer egy akcióból huszonöt-harminc méterről akkora gólt lőttem, hogy a labda beragadt a háló és a vas közé. A Hungária körúton pedig egy alkalommal úgy nyertünk 4:2-re, hogy két gólt én rúgtam. * — Ki volt a legnagyobb ellenfele az MTK-nál? — Nem akarok szerénytelennek tűnni, de engem sóba nem érdekelt a hátvéd személye. Nemcsak egy cselem volt, s így’ mindig játszhattam a magam játékát. De azért Csetényi Csabával nagy párharcokat vívtunk, kellemetlen, szívós hátvéd volt. — A visszavonulása közismerten nem a legjobb szájízzel történt. — Nem is szívesen emlegetem fel. Válogatottként, 27 évesen kellett fiatalításra hivatkozva búcsút mondanom az egyesületnek. Utoljára a Vasas elleni pályaavatón játszottam zöld-fehér mezben. Hívott a Honvéd, az MTK, de az akkori klubvezetés kerekperec kijelentette, hogy a riválisokhoz nem engednek, c$ak két éves kivárás fejében. így aztán egy osztállyal lejjebb, a Volánhoz igazoltam. Sajnos, egy szemölcs a lábamon véget vetett nagyon hamar a pályafutásomnak, végérvényesen csak tavaly, tehát 1987-ben gyógyultam meg. Visszavonulásom óta üzletet vezetek, illetve a Volánban a gyerekeknél edzősködöm. — Milyen a kapcsolata a Ferencvárossal? — Semmilyen. Örülök, hogy olyan hármas szakmai gárda irányítja a labdarúgást az Üllői úton, akik játékosként sokat tettek le a Fradi és a magyar labdarúgás asztalára. Szurkolok Flóriéknak, hogy minél jobb Ferencváros alakuljon ki a kezük alatt. — Mérkőzésen mikor volt utoljára? Nem tudnám megmondani... A mai futballra a szenvedés a legjellemzőbb, nemigen tud feldobni. De olyan nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az örökrangadó alkalmából cikk jelenik meg rólam, hogy ha az üzlet megengedi, az MTK elleni meccsre kimegyek. — Tipp je? — Mit mondhatnék? Remélem, a Fradi győz! Pajor-Gyulai László
