Fradi műsorlap (1988)
1988. november
Fradi műsorlap 11 a Játékos válaszol fiúkkal végezhetnék, de megnyugtat az a tudat, hogy mindent megteszek lehetőségeimhez képest. MILETICS CSABA — A Fradi szurkolótábora meglepetéssel látta augusztus 20-án, a BS-ben, hogy hátvédet játszol. Hogyan lett a rablóból pandúr? — A Fradiban és a válogatottban is hátvédproblémák voltak, így adódott, hogy egy sorral hátrébb kerültem. Ma már nagyon jó érzem magam védőként, a testtel való játék soha nem volt probléma, az indítás is egyre jobban megy. Néha még kitör belőlem a szélső-hajlam, ilyenkor bátran előremegyek, mert tudom, hogy Dobos Tomi biztosít. Korcsolyázásom is javult. Kanadában egy specialista különleges sarokemelőt helyeztek a cipőmbe, így súlypontom megváltozott. Lényegesen stabilabb vagyok, mint voltam. A jelenlegi sorban csodálatos a játék. Pindákék ügyesek, gyorsak, és úgy hajtanak, ahogyan kell. Én lehiggadtam, tavaly már sokkal kevesebbet voltam kiállítva, mint az előző években. Jó a csapat, a cél a bajnoki cím!!! MOLNÁR JÁNOS A tavalyi bajnokság után abba akartad hagyni a játékot. Miért? — Az utolsó mérkőzés eredménye nagyon elkeserített, nem éreztem célt magam előtt. Azóta állást változtattam, valamivel többet tudok edzeni, Kovács Zolival együtt szoktunk túlórázni. Megváltozott a csapaton belül a légkör, kevesebb a vita, veszekedés, megszűntek a mondva csinált problémák. Ilyen környezetben, hangulatban, bajnoki cél elérése érdekében érdemes, mi több, kell hajtani. PARAIZS ERNŐ Augusztus végén bevonultál. Hogyan telnek azóta napjaid?- Szakosztályunk új vezetőségi tagjának, valamint közvetlen parancsnokaim segítésével október eleje óta rendszeresen tudok edzésre járni, a mérkőzéseken is jelen tudok lenni. Járok a TF levelezői tagozatán edzőképzőre, remélem egyszer még hasznát veszem. A hoki után az a legnagyobb örömöm, ha a megengedett sebesség határán vezethetem kocsimat, s közben jó zenét hallgatok. Ha megnyerjük a bajnokságot, egyszer öt kilométerrel túllépem a megengedett sebességet. PINDÁK LÁSZLÓ Az MNK-ban az Ancsin Janiék sora ellen játszottatok, a csapat győzött, s Ti tartottátok a legjobb Dózsa-sort. Elégedett vagy? — Másfél éve mutatkoztam be a Fradi felnőtt csapatában, tíz éve itt kezdtem a hokit. Jelenleg a válogatott csapat legfiatalabb tagja vagyok, kiutazhattam Kanadába is. Ennek ellenére elégedettségről nincs szó. Nagyszerű érzés ebben a sorban játszani. Mögöttünk a két Csaba biztonságot ad, merünk cselezni, távolról kapura lőni, nem kell attól félnem, hogy a legkisebb hibámért leszúrnak a társak. Miiétől eleinte féltünk, de ma már tudjuk, hogy az Ö hallatlan akaratereje, győzniakará- sa, küzdőképessége a hasznunkra válik. Nem Grétsy tanár úr nyelvezetével, de okosan, tudatosan hajszol bele bennünket a győzelembe. A hokit és a tanulást nem tudtam összeegyeztetni, ezért jelenleg a Könyves Kálmám Gimnázium levelező tagozatán végzem a III. osztályt. Szabad időmben focizok és teniszezek, ha fáradt vagyok, a könnyű disco zene segít a lazításban. Rengeteg érmet, serleget nyertem már, erre a bajnokságra tervezem az első felnőtt aranyérem megszerzését. PÓZNIK GYÖRGY Nagyon jól ment neked a védés tavaly. Mit vársz ettől a szezontól?- További javulást. Úgy érzem a legjobb korban vagyok. A nyári, kanadai túrán, ahol szinte az utolsó percben kerültem az utazó csoportba, megkaptam a kanadaiaktól a legjobb játékos díjat. Az MNK-ban is ment a védés, a Dózsától csak három gólt kaptam, közvetlenül betegségem után. A két fiatal, tehetséges kapus jelenléte még több munkára ösztönöz, úgy érzem, legfeljebb 5 — 10 évem van a csoportban, nagyon sürgős nekik a helyem. SIMON FERENC — Ügy érzem, az én szerepem még nem meghatározó ebben a csapatban. Kialakulatlan a sorunk, a Mester keresi a legjobbnak látszó összetételt. Több bizalomra lenne szükségünk, sajnos, ebben a sorban főképp azok kapnak helyet, akik amatőrök, keveset tudnak edzeni, és ez erősebb ellenfelek ellen meg is látszik játékunkon. Ettől függetlenül remélem, hogy ebben az évben mi is előrébb lépünk. SZABÓ MIKLÓS Összeállt az új, máris nagyon jó Szabó M— Dobos-Pindák csatársor. Hogy érzed magad ebben a sorban?- Régóta ismeijük egymást, különböző összetételekben sokat játszottunk együtt. Úgy érzem, jól kiegészítjük egymást, hiszen tavasz óta, mióta ez a sor összeállt, jól szerepelünk. A válogatottban, Kanadában sem vallottunk szégyent. Az igazi azonban ez a bajnokság lesz. Civil terveid? — Két nyelvből van nyelvvizsgám, készülök a harmadikra. Jó érettségi eredményem is kevés volt a Külkereskedelmi Főiskolára való felvételemhez, remélem, jövőre több sikerrel veszem ezt az akadályt. SZAJLAI LÁSZLÓ — Sajnos, jól összeszokott sorunk, Orbán Gyuri külföldi szerződésével felbomlott. Szerencsére Jécsi Gyula az előző évekhez képest összeszedte magát, rendesen jár edzésre. Félő, hogy idő telik bele, míg összeszokunk, de ha ez megtörténik, ez a sor hengerelni fog. — Végre egy jó sor játszik mögöttünk, kanadai rutinnal felfegyverkezve. Ez részben leveszi a vállukról azt a terhet, hogy a mérkőzéseket, nekünk kell hoznunk sorozatba. Rutinos játékos vagy, a kanadai túra azonban bizonyára Neked is sok új tanulásra adott lehetőséget. Mit vettél észre és mit hasznosítasz játékodban? — Egészen más hokit játszanak mint mi. Szerencsére ők is meglepődtek a mi játékunkon, így nyerni is tudtunk ellenük. Sajnos játékvezetőink nem vettek részt ezen a túrán. Örültem volna, ha bíró barátaim is látták volna ezeket a kosárlabdához nem hasonlító mérkőzéseket. Sokkal többet ütköztünk mint itthon, kiállítva azonban mégsem voltunk. A kanadaiak egyik edzője „kemény” játékunkat jégbalettnek nevezte. VADÓCZBENCE Nemrég érettségiztél, jelenleg főiskolai hallgató vagy, nappali tagozaton. Edzőid szerint játékintelligenciád a legendás Mészöly Andráséhoz közelít, de alig-alig férsz be a csapatba. — Hízelgő a hasonlat. Láttam játszani Kandúrt, örülnék, ha eljutnék arra a szintre, amit Ö ma „öregen” játszik. A korongozás egy semmi máshoz nem hasonlítható, csodálatos játék. Szeretnék jó játékossá válni, de ez nem mehet a tanulás rovására. Ebben az évben fel kell mérnem a tennivalókat, meg kell győződnöm arról, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy különösebb gond nélkül megszerezzem a diplomát. Sajnos, a legfontosabb délelőtti jeges edzéseken ritkán tudok résztvenni. Ezt igyekszem pótolni, száraz edzéseken, akár egyedül is. Úgy érzem, későn érő típus vagyok, van még időm. Már az is öröm számomra, hogy itt vagyok a felnőtt csapatban. Érzem edzőm és a vezetők bizalmát, hiszem, hogy a csodálatos Fradi-közönség fog még nekem tapsolni! És egyáltalán ezt a Fradit — vastaps köszönti majd a bajnokság végén... Szepeshelyi István
