Fradi műsorlap (1988)
1988. november
9 _____________________Fradi műsorlap______ Ak ii próbajátékra hívott o to/ Angele/ King/ A Ferencváros jégkorongcsapatának kapitánya, Hajzer Tibor kétségtelenül a mai gárda legrutinosabb játékosa. Pályafutása során számtalan örömteli és keserű élményben volt része mind a Fradival, mind a válogatottal. A népszerű „Tiknót” arra kértem, meséljen el néhányat a számára legkedvesebb történetek közül. A NŐI WC-BEN — Nem könnyű választani a sok emlék közül — kezdte. — Meg aztán olyanokat nem akarok mondani, amelyek esetleg kellemetlenül érintenének másokat. Azon viszont még ma is mindenki mosolyog, amit a kínaiak műveltek első világbajnokságukon. Ez valamikor a hetvenes évek közepén történt. Az apró termetű, sárgabőrű fiúk úgy hokiztak, hogy nem ütköztek, és ha valakit véletlenül mégis fellöktek, fel akarták segíteni, és bocsánatot kértek. Aztán egy szovjet edző került a válogatottjukhoz, és két év múlva már akkorákat taszítottak rajtunk, hogy nem győztünk feltápász- kodni a jégről. Jó néhány edző a megmondhatója: a külföldi szállodákban nem mindig ott van a női WC, ahol a tábla jelzi. Többször megcsináltam azt, hogy a szobatársammal rögtön a megérkezés után megnéztük leszerelhető-e a női mosdó felirata. Ha mozdítható volt, azon nyomban áttettük a szobánk ajtajára, így reggel senki sem mert minket zavarni, nyugodtan aludhattunk. Persze, másnapra már kiderült a turpisság. Az elnök ajánlata- A jégkorong-válogatottnak hosszú évekig Forgács György volt a gyúrója. Remélem, nem haragszik meg, ha elmesélek egy vele kapcsolatos sztorit. A nyolcvanas évek elején, egy világbajnokságon történt a dolog. Gyuriról köztudomású volt, hogy rettenetesen horkol. Az egyik éjszaka bekentük az orra alját kecsappal, majd felébresztettük, hogy vérzik az orra. Nagyon megijedt, és egész éjjel le sem hunyta többé a szemét. Vizes borogatást tett a tarkójára, és egy székben ült reggelig. Két éve nyáron nagy bajba kerültem Los Angelesben. Egy garden partyn voltunk, amikor egy kint élő barátom elmondta, hogy engem választottak Magyarországon a legjobb hátvédnek. Mivel termetre egyáltalán nem hasonlítok a kombinált szekrény kinézetű amerikai bek- kekre, megkérdezték: milyen sportágban? Kicsit meglepődtek, hogy hokiban. A társaságban ott volt a profiligában játszó Los Angeles Kings elnöke ; is, és meghívott próbajátékra. Úgy okoskodott, hogy a Szovjetunióban és Csehszlovákiában jó a jégkorong, akkor a szintén szocialista Magyarországon is jónak kell lennie. A kanadai válogatott csapatkapitánya, Dión abban a csapatban játszott, és azt mondta az elnök, az ő véleményére fognak adni, s ha neki tetszik, amit csinálok, leszerződtetnek. Mit mondjak, alaposan megijedtem. Arra gondoltam, hogy én még jégbohócnak sem lennék jó Amerikában a korcsolyázótudásommal, ráadásul már hónapok óta nem volt korcsolya a lábamon. Mindig kitaláltam valamit, hogy aznap éppen miért nem tudok lemenni a próbajátékra. Végül az mentett meg, hogy jött kosárlabda profiliga döntője, és a csarnokban leolvasztották a jeget. Hát, így lettem én majdnem profi az Egyesült Államokban. Az óra és a dopping A tavalyi koppenhágai C-cso- portos világbajnokságon az utolsó mérkőzést a bolgárok ellen játszottuk. A legsportszerűbb csapat minden tagjának egy-egy hatszáz márkát érő Citizen-kar- órát ajánlottak fel a rendezők. Nekünk nagy esélyünk volt arra, hogy mi kapjuk az órákat. Igenám, de a bolgárok közismerten elég durván játszanak, a bíró pedig egy jugoszláv volt, aki évek óta utált bennünket. Megbeszéltük, hogy lehetőség szerint kerülünk minden kemény ütközést, nem szabálytalankodunk. Javában öltöztünk, amikor bejöttek a vezetők, szomorú ábrázattal. Baj van, mondták. Végül Boróczi Gabi kinyögte, hogy Kiss Tibi vizeletében a legerősebb doppingszert találták a legutóbbi mérkőzés után. ő nem játszhat, sőt, lehet, hogy örökre eltiltják. Na, ilyen előzmények után nagyon óvatosan, de eredményesen játszottunk, a harmadik harmad kezdetekor már több góllal vezettünk. Ekkor jött a hír, hogy a kontrollvizsgálaton kiderült, tévedés történt, Tibi teljesen ártatlan. Ő olyan ideges volt, hogy már képtelen lett volna játszani, mi viszont felszabadultan hokiztunk, és 9-3-re nyertünk. És persze, mi kaptuk az órákat is, míg a második legsportszerűbb csapatnak csupán egy emlékéremjutott... * Hajzer „Tiknó” bizonyára még órákig tudott volna mesélni a fentiekhez hasonló történeteket. A bajnokságban pedig remélhetőleg napokig emlegeti majd a közönség, milyen jól játszott ezen vagy azon a mérkőzésen. M.S. Pmdi-indulő a íltaro/ port jón Krisztel Imre alakja 1971 óta közismert a ferencvárosiak jeges táborában. Végigjárta csapatainkat: intézősködött az előkészítő, úttörő, majd az ifjúságiak gárdájánál. 1982 óta pedig ő az FTC jégkorong csapatának technikai vezetője. Sokat látott, sokat megért ember. — Melyik pillanat volt az, amely;;ahogy mondani szokták a „sírig ’ elkíséri? — A hetvenes években a kis ferencvárosi jégpalánták külföldi „túrán” vendégszerepelhettek. Utunk Székelyföldre, egy kis Maros-parti faluba vitt. A hideg, decemberi éjszakában a 4000-es falu apraja-nagyja ott állt a jégpálya szélén és levett kalappal, fedetlen fővel énekelte a mérkőzést megelőző ünnepségen a — Fradi indulót! Himnuszunk nem hangozhatott el - így merev vi- gyázállásban - ahogy a Himnusznál szokták, most könnyező magyarok énekelték a hazához kötő dallamot — a Fradi indulót. A klub történetében azt hiszem ilyen felemelően még soha nem szóltak ezek a dallamok... — A közelmúlt emlékeiből? — Hirtelen kettő is eszembe jut. Az előző bajnokságunkban Szabó Attila serdülő csapata ragyogóan szerepelt. A rájátszásban három mérkőzésen dőlt el a bajnoki cím sorsa! Kitűnő, sportszerű meccsek voltak, igazi örömhoki. Óriási élmény annak, aki magáért a sportért, a játékért lelkesedik. Sajnos a ki tudja hányadik — mérkőzés utáni - büntetőlövésből a Liget SE szerezte meg a végső győzelmet. Azonban így veszíteni, ilyen felemelt fejjel a pályáról lejönni, nos - bármennyire is szívfájdalom a vereség — de ez a mentalitás, ez valahol a sport eszméje: a vesztes a győztessel egyenértékű. És ezt én az FTC serdülőcsapatának és nemes ellenfelének játéka láttán élhettem át.- A felnőtt csapattal mi a legnagyobb élménye?- A felejthetetlen sikerek mindig közhelyszerűen szépen hangzanak — természetesen ezekből is bőven volt részem. Nagyszerű, nagytudású jégkorongo- zóink mellett ez szinte törvény- szerű. Az ami viszont most Kazincbarcikán történt, az egyáltalán nem. Az hősköltemény! Megkockáztatom a kijelentést, hogy a körülményeket figyelembevéve — rendkívül „megtizedeltek” voltunk — az évtized legértékesebb győzelmét arattuk az újpestiek ellen. Ezt a csonka csapatot szinte a szíve hajtotta a harmadik harmadban és majdhogynem reménytelen szituációból - kupát nyert! A tudást mindig, mindenkinél illik elismerni, — de ezt az MNK-t úgy tegyék be az FTC múzeumának vitrinjébe, mint a Fradi-szív diadalának egy kézzelfogható, szép, felejthetetlen emlékét... Nagy Béla KUPAGYŐZTESEK KAZINCBARCIKÁN Bán Károly Dobos Tamás Hajzer Tibor Hudák Gábor Juhász Zsolt Jécsi Gyula Kojsza György Kojsza Zoltán Kovács Zoltán Miletics Csaba Molnár János Paraizs Ernő Pindák László Póznik György Simon Ferenc Szajlai László Szabó Miklós Vadász Gábor
