Fradi műsorlap (1988)

1988. november

Fradi műsorlap ez a legfontosabb, ezért is nem tudom megállni némán a druk­kolást. Hogy lehetőleg ne legyen semmi gond, inkább átmegyek a túlsó oldalra, jó messze a csere­padtól, nehogy zavarjak bárkit is.- Mérlegelték-e már, hogy a két fiú jégkorongozása mekkora áldozatot jelent a családnak, akár pénzben, akár időráfordí­tásban nézzük?- Pontosan nem tudom, de éves szinten több tízezer forin­tot. Felszerelésben gyakorlatilag mindent nekünk kell megvásárol­ni, és még jó eset, ha lehet kap­ni, mert többnyire külföldről sze­rezhetők csak be ezek a holmik. Igen nagy a szállítási költség is, hiszen a gyerekeket autóval kell vinni nemcsak Budapesten, ha­nem vidékre is, sőt, többször külföldre is. Ha nem ilyen beosz­tásban dolgoznék, amelyben cso­portosíthatom a munkámat és el­végezhetem máskor is, nem tu­dom, hogyan lennénk képesek jégkoronggal foglalkozni. Ráadá­sul az anyagi helyzetünk miatt magántervezői munkát is végzek, így aztán gyakran előfordul, hogy a munkaszüneti napok meg az éjszakák munkával telnek.- Mit szól ehhez a család?- Szerencsére a feleségem mindenben partner, minden más programot a meccsekhez igazít. Azt mondanom sem kell, hogy ő is ott toporog a jég mellett minden meccsen, sőt, ő a vezér- drukker. Amikor buzdítják a csa­patot és éneklik az „Édesanyám, kedvesanyám”-ot a feleségem ad­ja meg a hangot...- Mit csinálnak a Szuper-fi­úk, amikor nem hokiznak?- Sok mindent: zenét, ide­gen nyelvet tanulnak, meg hát tanulnak az iskolában is. Termé­szetesen a különórákat is, úgy, mint a jégkorongot, ők akarták. Én csak örülök neki, mert nem unatkoznak, értékes elfoglaltság­gal töltik az idejüket. Azt hiszem, így lesz belőlük értékes ember a sportban is, meg azon kívül is. (b.n.) Hogyan is kezdődhetett? Ta­lán még akkor, amikor idősebb Szuper Géza maga is kergette a korongot a Fradi serdülő és ifi­csapatában, majd később, kato­naság után a BKV Előrében, míg csak meg nem szűnt a csapat. A bajszos, kétgyerekes mérnökem­ber 25 éves koráig aktívan hoki­zott. Persze, lehet az is, hogy a va­lódi kezdet színhelye a Műjég­pálya, ahol idősebb Szuper Géza az akkori hat éves ifjabb Szuper Gézával korcsolyázgatott, és egy­szer csak összetalálkozott az ak­kor még meglévő ligeti hokipálya palánja mellett Balogh Csabával. (Van-e, ki e nevet nem ismeri? Teljes korosztályokat nevelt im­már hokissá.)- Megkérdeztem Balogh Csa­bától — emlékezik Szuper Géza, a jégpapa -, hol lehet itt tanulni korcsolyázni, mert a fiam bár tu­dott már valamennyire, jó lett volna, ha valaki foglalkozik vele. Csaba akkor is a legkisebbekkel foglalkozott, és azt ajánlotta: menjen hozzá a gyerek, ott is megtanulhat korcsolyázni, aztán majd kiderül, mi lesz belőle. Nem akartam direkt hokist nevel­ni belőle, de azért örültem, ami­kor ottragadt. Ez hat évvel ez­előtt volt, Géza most tizenkét éves. Csakhamar leigazolták. Most lesz elsőéves az úttörő-kor­osztályban, Bálint Attila keze alatt.- Ezek szerint a szokásos el­lenérvek, a durvaság, a sérülés­veszély odahaza fel sem merül­tek?- A feleségem, persze, aggó­dott eleinte, de én természete­sen nem. Az az igazság, hogy ami­kor még én játszottam nem is voltak ilyen jó védőfelszerelések. Nem volt kötelező a fejvédő, a kapusok közül se használt min­denki maszkot. Most már köny- nyű, műanyag könyök-, váll-, térdvédőket hordanak, és a rá­csos fejvédő is kötelező. Félni mindenesetre nem kell a korong vagy a bot okozta sérülésektől, természetesen nem is rémiszt­getjük a gyereket odahaza ilyes­mivel. Bátornak kell lenni a jé­gen, hiszen ez egy olyan sport, ahol nem félhet se a játékos, se a kapus.- Gondolom, ez azért jutott eszébe, mert van a Fradiban még egy Szuper-gyerek, aki éppen ka­pus... — Igen, a kisebbik fiam, Le­vente, akit ötévesen vittünk elő­ször jégre. Kisebb korában csak nézte, mit csinálnak a bátyjáék, később aztán közölte: ő kapus akar lenni. Magasságra most kezd talán akkora lenni, mint a kapu, persze, csak ha felteszi^ a fejvé­dőt. Az első szezonja a ’85—86 - os volt, amikor már ötévesen le is igazolták, és védhetett néhány meccsen. — Hogyan bírja ki, mint egy­kori játékos, hogy ne osztogas­son tanácsokat meccs közben a palánk mellől?- Sehogy, annál is inkább, mivel edző is vagyok, igaz, csa­pat nélkül. Megszereztem az ed­zői képesítést a TF-en, sőt részt ««A vehettem azon a továbbképzésen is, amelyet a csehszlovák Vladi­mir Kosztka tartott nemrég itt, Budapesten. Nem is tudnék csa­patot vállalni munkahelyi elfog­laltságom miatt, meg hát a két gyerek is elég sok időt elvesz. Géza már el tud menni egye­dül edzésre, Leventét azonban kísérni kell. Ehhez jönnek még a vidéki barátságos meccsek, ahova ugye, saját közlekedési eszközzel kell menni.- Visszatérve a kérdéshez: nincsenek abból konfliktusok, ha taktikai utasításokat kiabál be meccs közben? Mit szólnak ehhez a többiek, vagy az edzők? — Én csak a fiamnak, nem­csak a fiamért kiabálok, hanem a csapatért, hiszen fradista va­gyok. A csapatnak kell győznie, OSI ra $ a* AZ FTC ÚTTÖRŐ JÉGKORONGCSAPATA Álló sor balról: Bálint Attila edző, Hidasi Mihály, Farkas, Szilvássy, Bencze, Szakály, Szuper I., Róna I. Elől: Dande, Kaszala, Kincses, Sramek, Kégler, Hüttner, Csillag AZ FTC ELŐKÉSZÍTŐ JÉGKORONGCSAPATA Álló sor: Balogh edző, Somlai, Oláh, Csányi, Filip, Kaszala, Hege­dűs, Gonda. Elől: Majoross, Hoffmann, Kincses II, Szuper II, Kiss, Dudás, Szép

Next

/
Thumbnails
Contents