Fradi műsorlap (1988)
1988. november
Fradi műsorlap ez a legfontosabb, ezért is nem tudom megállni némán a drukkolást. Hogy lehetőleg ne legyen semmi gond, inkább átmegyek a túlsó oldalra, jó messze a cserepadtól, nehogy zavarjak bárkit is.- Mérlegelték-e már, hogy a két fiú jégkorongozása mekkora áldozatot jelent a családnak, akár pénzben, akár időráfordításban nézzük?- Pontosan nem tudom, de éves szinten több tízezer forintot. Felszerelésben gyakorlatilag mindent nekünk kell megvásárolni, és még jó eset, ha lehet kapni, mert többnyire külföldről szerezhetők csak be ezek a holmik. Igen nagy a szállítási költség is, hiszen a gyerekeket autóval kell vinni nemcsak Budapesten, hanem vidékre is, sőt, többször külföldre is. Ha nem ilyen beosztásban dolgoznék, amelyben csoportosíthatom a munkámat és elvégezhetem máskor is, nem tudom, hogyan lennénk képesek jégkoronggal foglalkozni. Ráadásul az anyagi helyzetünk miatt magántervezői munkát is végzek, így aztán gyakran előfordul, hogy a munkaszüneti napok meg az éjszakák munkával telnek.- Mit szól ehhez a család?- Szerencsére a feleségem mindenben partner, minden más programot a meccsekhez igazít. Azt mondanom sem kell, hogy ő is ott toporog a jég mellett minden meccsen, sőt, ő a vezér- drukker. Amikor buzdítják a csapatot és éneklik az „Édesanyám, kedvesanyám”-ot a feleségem adja meg a hangot...- Mit csinálnak a Szuper-fiúk, amikor nem hokiznak?- Sok mindent: zenét, idegen nyelvet tanulnak, meg hát tanulnak az iskolában is. Természetesen a különórákat is, úgy, mint a jégkorongot, ők akarták. Én csak örülök neki, mert nem unatkoznak, értékes elfoglaltsággal töltik az idejüket. Azt hiszem, így lesz belőlük értékes ember a sportban is, meg azon kívül is. (b.n.) Hogyan is kezdődhetett? Talán még akkor, amikor idősebb Szuper Géza maga is kergette a korongot a Fradi serdülő és ificsapatában, majd később, katonaság után a BKV Előrében, míg csak meg nem szűnt a csapat. A bajszos, kétgyerekes mérnökember 25 éves koráig aktívan hokizott. Persze, lehet az is, hogy a valódi kezdet színhelye a Műjégpálya, ahol idősebb Szuper Géza az akkori hat éves ifjabb Szuper Gézával korcsolyázgatott, és egyszer csak összetalálkozott az akkor még meglévő ligeti hokipálya palánja mellett Balogh Csabával. (Van-e, ki e nevet nem ismeri? Teljes korosztályokat nevelt immár hokissá.)- Megkérdeztem Balogh Csabától — emlékezik Szuper Géza, a jégpapa -, hol lehet itt tanulni korcsolyázni, mert a fiam bár tudott már valamennyire, jó lett volna, ha valaki foglalkozik vele. Csaba akkor is a legkisebbekkel foglalkozott, és azt ajánlotta: menjen hozzá a gyerek, ott is megtanulhat korcsolyázni, aztán majd kiderül, mi lesz belőle. Nem akartam direkt hokist nevelni belőle, de azért örültem, amikor ottragadt. Ez hat évvel ezelőtt volt, Géza most tizenkét éves. Csakhamar leigazolták. Most lesz elsőéves az úttörő-korosztályban, Bálint Attila keze alatt.- Ezek szerint a szokásos ellenérvek, a durvaság, a sérülésveszély odahaza fel sem merültek?- A feleségem, persze, aggódott eleinte, de én természetesen nem. Az az igazság, hogy amikor még én játszottam nem is voltak ilyen jó védőfelszerelések. Nem volt kötelező a fejvédő, a kapusok közül se használt mindenki maszkot. Most már köny- nyű, műanyag könyök-, váll-, térdvédőket hordanak, és a rácsos fejvédő is kötelező. Félni mindenesetre nem kell a korong vagy a bot okozta sérülésektől, természetesen nem is rémisztgetjük a gyereket odahaza ilyesmivel. Bátornak kell lenni a jégen, hiszen ez egy olyan sport, ahol nem félhet se a játékos, se a kapus.- Gondolom, ez azért jutott eszébe, mert van a Fradiban még egy Szuper-gyerek, aki éppen kapus... — Igen, a kisebbik fiam, Levente, akit ötévesen vittünk először jégre. Kisebb korában csak nézte, mit csinálnak a bátyjáék, később aztán közölte: ő kapus akar lenni. Magasságra most kezd talán akkora lenni, mint a kapu, persze, csak ha felteszi^ a fejvédőt. Az első szezonja a ’85—86 - os volt, amikor már ötévesen le is igazolták, és védhetett néhány meccsen. — Hogyan bírja ki, mint egykori játékos, hogy ne osztogasson tanácsokat meccs közben a palánk mellől?- Sehogy, annál is inkább, mivel edző is vagyok, igaz, csapat nélkül. Megszereztem az edzői képesítést a TF-en, sőt részt ««A vehettem azon a továbbképzésen is, amelyet a csehszlovák Vladimir Kosztka tartott nemrég itt, Budapesten. Nem is tudnék csapatot vállalni munkahelyi elfoglaltságom miatt, meg hát a két gyerek is elég sok időt elvesz. Géza már el tud menni egyedül edzésre, Leventét azonban kísérni kell. Ehhez jönnek még a vidéki barátságos meccsek, ahova ugye, saját közlekedési eszközzel kell menni.- Visszatérve a kérdéshez: nincsenek abból konfliktusok, ha taktikai utasításokat kiabál be meccs közben? Mit szólnak ehhez a többiek, vagy az edzők? — Én csak a fiamnak, nemcsak a fiamért kiabálok, hanem a csapatért, hiszen fradista vagyok. A csapatnak kell győznie, OSI ra $ a* AZ FTC ÚTTÖRŐ JÉGKORONGCSAPATA Álló sor balról: Bálint Attila edző, Hidasi Mihály, Farkas, Szilvássy, Bencze, Szakály, Szuper I., Róna I. Elől: Dande, Kaszala, Kincses, Sramek, Kégler, Hüttner, Csillag AZ FTC ELŐKÉSZÍTŐ JÉGKORONGCSAPATA Álló sor: Balogh edző, Somlai, Oláh, Csányi, Filip, Kaszala, Hegedűs, Gonda. Elől: Majoross, Hoffmann, Kincses II, Szuper II, Kiss, Dudás, Szép
