Fradi műsorlap (1988)

1988. november 2.

Fradi műsorlap 11 XXXI. »U. CÄLIGARIS« NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI 1ABDARÚGÓ TORNA Ez évben junior korú labda­rúgóink meghívást kaptak régi spon barátainktól, hogy vegye­nek részt tornájukon. E meghí­vásnak mely gyökerei vannak és ez a kapcsolat több, mint 25 esztendős. A Po melletti kis városkában, 'melynek jelenleg kb. 70.000 la­kosa van, született Umberto Ca- ligaris, aki először a város csapa­tában játszott, majd később a Juventus játékosa lett és hosszú időn keresztül szerepelt az olasz nemzeti válogatottban is. Caliga- ris a mi Sárosi Gyurkánk kortár­sa, nemegyszer ellenfele is volt és a magyar labdarúgást jól ismerő olasz sporvezetők neveiket együtt említik, ha példaképet kell meg­jelölni a fiatal játékosok részére. A kis városka sportszerető ve­zetői elhatározták, hogy méltó emléket állítanak a pályán el­hunyt Caligaris emlékére és en­nek nyomán létrehozták nemzet­közi tornájukat, melyet 1957 óta rendszeresen évenként meg­szerveznek és megrendeznek. Caligarisról még igen érdekes adat az, hogy 59 válogatottsá­gával hosszú ideig vezette az olasz válogatottak listáját és őt csak a hatvanas évek világhírű labdarú­gója Fachetti tudta megelőzni. Az első tornán a VASAS lab­darúgó csapata vett részt, majd a hatvanas évek elejétől szinte ál­landó vendég lett egyesületünk csapata a kedves kis olasz város­kában. Ez természetesen nemcsak a véle télén műve volt. A meghí­vásokat megalapozták az 1963- ban és 1966-ban győztes és az 1965- ben második helyen vég­zett csapatok játékosai. Érdemes ezeknek a csapatok­nak a névsorát felidézni, mert ezek a játékosok a későbbiek során igen sok örömet okoztak szurkolóinknak. Az 1963-as győztes csapatunk: GÉCZI, HORVÁTH, PÁN- CSICS, MACSEK, JUHÁSZ, MA- RÓTI, NAGY, KORPA, SZÁN­TÓ, RÁTKAY, LUKÁCS, SZÁN- TAY, ZÁHONYI, NÉMETH, VARGA, MOLNÁR. Az 1966-os győztes csapat tagjai: FRIVALDSZKY, HOR­VÁTH, BÁLINT, RAB, GUN- DERT, VAJDA, SZŐKE, BRA- NEKOVITS, NÉMETH, PÁL­MAI, BERNÁT. A két győzelem között 1965- ben, csak a döntőben maradt alul csapatunk és lett második az INTERNAZIONÁLE mögött. A további években általában nem sikerült a legjobb négy közé ju­tás. Kivétel ez alól a nyolcvanas évek elején, az Albert Flórián ál­tal vezetett együttes, mely har­madik helyezést ért el. Az elmúlt időszakban egy-egy alkalommal szerepelt a tornán a VASAS Iz­zó és az MTK csapata is. Ez utób­bi harmadik helyezést ért el. Az elmúlt 25 esztendőt vé­gigtekintve, természetes, hogy a nagy győzelmek maradtak meg az emlékezetben és még a nézők is visszaemlékeznek pl. arra a tizenegyes parádéra, amelyet 1966- ban Szőke István rendezett. Az akkori szabályoknak megfele­lően még egy-egy játékos is elvé­gezhette valamennyi büntető rú­gást döntetlen állás esetén és így ezen a tornán Szőke bizonyíthat­ta csodálatos rugótechnikáját és hidegvérét. Ugyanis még a döntő is — ahelyi csapat ellen — döntet­lenre végződött és így sor került a tizenegyesek rúgására. Miután játékosunk már négy büntetőt értékesített és utolsó rúgása dön­tötte el a torna I. helyét, kiszólt edzőjének Csanádi Feri bácsinak, megkérdezte tőle, hogy „Feri bá­csi berúgjam? Ezek után egy hegedű-mozdulatot bemutatva, nagy nyugalommal és biztonság­gal helyezte védhetetlenül a ka­puba a labdát, amely a tehetet­len kapus mellett, a hálótartó vasról pattant vissza a győzelmet ünneplő játékosok közé. Ennyit a múltról és most vizs­gáljuk meg, hogy mit mutat a jelen: A Mucha József és Vépi Pé­ter által összeállított csapat ifj. Dr. Juhász József orvos és Dr. Som Ferenc csapatvezető vezeté­sével, 1988. auguszuts 31-én 16,30-kor indult útnak a Csépi Ferenc által vezetett társasgép­kocsival. Itt kell megjegyezni azt a tényt, hogy a csapat tómét alkotó ifjúsági csapat játékosai igen nehéz sorozatot teljesítet­tek. Bajnoki mérkőzéseket játsz­va zsinórban, és megnyerve az MTK jubileumi tornáját még az elutazás napján is Hódmezővásár­helyen játszottak 11 órakor baj­noki mérkőzést, amelyet 4Í0 arányban megnyerve utaztak visz- sza Budapestre és rövid átpako- lás után indultak útnak Olasz- országba. Utunk első állomása Nagykanizsa volt, ahol sikerült a televízión megnézni az Ausztria —Magyarország válogatott mér­kőzést. Ezt követően a csapat tagjai nyugovóra tértek, mert hajnalban 5 órakor indultunk a kb. 900 km-er útnak. Utunk Jugoszlávián keresztül vezetett, Zágráb, Ljubljana érintése után Trieszt irányába haladtunk festői hegyek között és Goriziánál léptük át a jugoszláv-olasz határt. Ez 14 óra körül történt és ez­után folytattuk utunkat kisebb pihenőkkel a Velence — Bres­cia — Cremona — Alessandria - Casale Monferrato útvonalon. Az esti órákban érkeztünk meg. A csapat szálláshelyéül az , Albergo Del Angelo ’ szállodát biztosítot­ták a szervezők. (Legutóbb, öt évvel ezelőtt is itt lakott a csapa­tunk.) A televízióval is szeren­csénk volt, mert vacsora után le­hetőségünk nyűt az A.C.Milan- Real Madrid mérkőzés megtekin­tésére, melyet az olasz csapat nyert meg a spanyol oroszlán­barlangban 3-0 arányban. Szeptember 2-án délelőtt is­merkedtünk a kis városkával, lakói igen barátságosan fogadtak bennünket, nagy szeretettel üd­vözöltek mindenütt, amerre jár­tunk. Az esti órákban az Alpok tö­vében, egy könnyű edzőmérkő­zést játszott csapatunk, amely­nek célja elsősorban a hosszú út fáradalmainak eltüntetése és kü­lönböző variációk kipróbálása volt. A torna hivatalos megnyitásá­ra szeptember 3-án került sor, amely minden esetben ünnepi külsőségek között zajlik le. A résztvevő csapatok, zenekarok, majorettek, népi csoportok 20 órakor gyülekeztek a Velence té­ren és 20,30 órakor kezdődött a város főutcáján át a Stadionig tartó felvonulás, zeneszóval, az egyesületi zászlók, nemzeti zász­lók felhasználásával. Játékosaink nagy örömmel vettek részt ezen a hangulatos és csodálatos felvo­nuláson és vitték büszkén egye­sületünk sok sikert megért zász­laját. A felvonulás végcélja a he­lyi Stadion volt, ahol himnuszok, üdvözlések után került sor a Ca­ligaris emléktábla megkoszorúzá­sára és a torna hivatalos megnyi­tására. Ezt követően játszották le az első mérkőzést az INDI- PENDIENTE és az F.C. IN­TERN AZIONALE csapatai, me­lyet 1—0 arányban az argentin csapat nyert meg, igen szép és jó játékkal. Szeptember 4-én délelőtt a vá­rosházán fogadást rendeztek a vezetők részére. Ennek egyik pontjaként, a város volt spor­tolóit és sportvezetőit jutalmaz­ta meg a volt sportolók helyi klubjának vezetősége. Csapatunk első mérkőzésére ezen a napon került sor, Torino Nichelino elnevezésű városrészé­ben, ahol ellenfelünk a Torino csapata volt. Az előzetes tájékozódás során tudomásunkra jutott, hogy az el­múlt évben — a folyamatos és rendszeres utánpótlás nevelő te­vékenység eredményeként — ezen klub 7 olasz bajnoki címet szerzett az utánpótlás korosztály­ban. így ellenfelünk játékosai is büszkén viselték a bajnoknak ki­járó csillagot (scudettot). A mér­kőzés kb. 300 néző előtt, egy kisméretű és igen közepesen megvilágított füves, de rossz ta­lajú pályán került sorra. A csapat összeállítása: Hajdú — Horváth, Telek, Rácz, Zsit- vai — Szűcs, Varró, Homonnai — Páling, Kiss, Báder. Csere: Zsitvai — Varga a 38. percben sérülés miatt. A vezetést a 8. percben egy lesgóllal az ellenfél szerezte meg. Ezt követően csapatunk támadás­ba lendült és minden esélye meg volt az egyenlítésre. Sikertelen támadásaink után, egy ellentá­madásból ismét az ellenfél szer­zett gólt, a második félidő köze­pén. Három perc múlva szöglet után Páling fejese gólt eredmé­nyezett és így alakult ki a mérkő­zés végeredménye, a 2—1. Csapatunk jól, harcosan és bátran játszott. A döntetlen lett volna az igazságos eredmény, melyhez helyzeteink is adódtak. A mérkőzésen jól játszottak: Varró, Páling, Horváth, Telek és Rácz. Szeptember 5-én szabadnapos volt csapatunk, ezt városnézéssel és pihenéssel töltötték a játéko­sok. A délutáni órákban eleget tettünk a helyi Junior labdarúgó klub meghívásának, akik tisztele­tünkre egy kis baráti fogadást rendeztek pályájukon. Vacsora után, játékosaink a stadionban megnézték a torna mérkőzéseit. Szeptember 6-án este a lom­bardiai Robbioban került sor a második mérkőzésünkre, ahol csapatunk ellenfele a Juventus volt. Saját gépkocsinkkal a helyi vezetők irányításával indultunk útnak. Ennek ellenére eltévesz­tettük az utat, és félóra késéssel érkeztünk a helyszínre, mely bi­zonyos idegességet okozott. Igen szép kis pálya, jó világítással, és kb. 500 nézővel várta a csapa­tokat. A mérkőzés előtt, a vá­roska polgármestere üdvözölte személyesen a csapatok vezetőit. Ezen a mérkőzésen jó játékot mutattunk. A nézők többször megtapsolták akcióinkat. Ennek ellenére a mérkőzés 1-1 arányú döntetlenre végződött. Az első félidő tizenkettedik percében egy szerencsétlen gólt kaptunk. Védekezési hiba után a lövés a védőkön megpattant és a kapuba vánszorgott. Még a félidő végén a jól játszó Báder elfutás után éles szögből lőtt góllal egyenlített. A második félidő utolsó 10 percében egymásután dolgozták ki játékosaink a helyzeteket, de sajnos ezeket sorra elrontották. A kialakított helyzetek alapján két-három gólos győzelmünk is reális lett volna. A csapat főleg a második félidőben játszott szépen és jól. Csapat összeállítás: Hajdú — Horváth, Telek, Rácz, Zsitvai — Szűcs, Varró, Homonnai — Pá­ling, Kiss, Báder. Csere: Varró — Somogyi a szünetben. Jók: Telek, Báder, Páling, Rácz, Zsitvai, Szűcs, Homonnai. A mérkőzés után a helyi ve­zetőktől átvéve az irányítást, térkép után, nagyon rövid idő után értünk vissza szálláshe­lyünkre. Talán ehhez még az is hozzájárult, hogy nem sike­rült a kitűzött célt, a győzel­met megszereznünk. Az utolsó mérkőzésünktől függött, a csapat további sorsa. Ennek megfelelően játékosaink és szakvezetőink, nagy elszánt­sággal készültek. Szeptember 7-én a késő esti órákban került sor a helyi Sta­dionban az A.S.Casale - FTC mérkőzésre, amelynek végered- méyne nagy csalódást jelentett mindannyiunknak és egyben azt is, hogy csapatunk befejezte sze­replését és nem tudott a legjobb négy csapat közé kerülni. Csapat összeállítás: Riedel — Horváth, Telek, Rácz, Zsitvai — Szűcs, Somogyi, Homonnai - Báder, Kiss, Kolonyi. Csere: Homonnai — Varró (38. perc). Az első félidőben kiegyenlí­tett játék folyt a pályán. Több kialakított helyzetünk maradt kihasználatlanul. A második fél­idő első percében, váratlan gólt ért el szöglet utáni fejesből ellen­felünk. Ezután csapatunk min­dent megtett az egyenlítésért, mely a 12. percben Somogyi 18 méteres szabadrúgásával sikerült is. A kezdésből támadást indító ellenfél, kihasználva védelmünk több hibáját, az első támadásá­ból azonnal gólt szerzett, és ezzel tulajdonképpen a továbbjutás reménye elszállt. Ennek ellenére játékosaink mindent megtettek az egyenlítésért, védelmünk nyitottabban játszott a támadó játék erősítése érdekében. E le­hetőséget kihasználva ellenfe­lünk egy jogos tizenegyest har­colt ki, ezt értékesítette és így alakult ki a végeredmény a 3-1- es vereség. A mérkőzésen jó teljesítményt nyújtottak: Telek, Somogyi és Zsitvai. A selejtező mérkőzések után, az állva maradt csapatok az aláb­biak szerint döntötték el a he­lyezések sorsát: U. C .SAMPDORIA - F. C. JUVENTUS TORINO CALCIO - INDIPEN- DIENTE Ezek eredményeiről sajnos már nem tudtunk a helyszínen képet kapni, mivel a szabályzat­nak megfelelően csapatunk az utolsó mérkőzést követő nap haj­nalban útrakelt és hazaindult. Szeptember 8-án hosszú, több mint 800 km-es út után száll­tunk meg WARTH-ban, a kedé­lyes és kedves Gasthaus zur Alte Post.-ban. A jól töltött éjszaka után másnap Bécs érintésével az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre. Ez az utazás valamennyi já­tékosnak és vezetőnek kellemes emléket hozott, melyre minden­ki örömmel gondol majd vissza. Külön örömet jelentett Vépi Péter edzőnek ez az út, aki húsz évvel ezelőtt, 1968-ban, mint játékos szerepelt ezen a tornán és e sorok írója akkor, — első alkalommal kísérte el ifjú­sági csapatunkat erre a tornára. Dr. Som Ferenc FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre. Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSZ Nyomdában. Felelős vezető: Mázi Ferenc (88.414)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents