Fradi műsorlap (1988)
1988. november 2.
8 Fradi műsorlap FRADI SZURKOLÓKKAL ROLOGNÁBÁN-meccs nélkül! A KK mérkőzéseket 1988. tavaszán a pisai pályán rendezték. A négy napos mérkőzéssorozat végén a helyiek a Váci Izzó legyőzésével a KK védői lettek. A kupaszemle is beletartozott abba az olaszországi program- sorozatba, amelyet szurkolóink részére szerveztünk a Bologna— FTC októberi KK mérkőzés kapcsán. A KK bizottság sorsolása szerint ugyanis öt évtized eltelté- vel(!) ismét Ferencváros—Bologna KK mérkőzés létrejöttét jelezték a hírügynökségek. Az október 6-i bolognai mér- . kőzésre nemcsak a csapat, de szurkolóink is készülődtek. Mármint azok, akik jelentkeztek az FTC és a Cooptourist szervezésében indítandó társasutazásra. Aztán „robbant a bomba : hét nappali!) a mérkőzés előtt kiderült, hogy nem lesz Bolognában mérkőzés! Huszonnyolcán így is elindultunk a 6 napos programsorozatra. Október 4-én a korareggeli órákban az FTC klubházban gyülekezett a társaság. A résztvevőknek megmutattuk a Fradi fut- ballmúzeumba azt a zöld-fehér ólomkristály serleget, amelyet hajdanán Toldi Géza éppen a bolognaiak elleni sikeres KK szereplésért kapott a szurkolóktól. A vitrinben az a bronzból készült sas madár is látható volt, amelyet az FC Bologna a Ferencvárosnak adományozott az 1939- es KK mérkőzések emlékére. Aztán egy „csapatkép az üllői úti pálya kezdőkörében és kezdődött az itáliai utazás. Az egésznapos autóbuszos utazás alatt természetesen a szokásos sport és kultúrtörténeti tájékoztatók, sorsolások fejtörő játékok ezúttal is színesítették a Padováig vezető utat. Padova — Vicenza — Verona — Ravenna — San Marino nevezetességeinek megtekintése után érkeztünk Bolognába. A városnézés során a bolognai stadiont is szerettük volna megtekinteni — ám legnagyobb meglepetésünkre egy építkezési hajrát láthattunk csak a stadion tájékán. Nem is engedték be kis csoportunkat a stadionba, amint olasz idegenvezetőnk elmondta az építkezési területre senki nem léphet be — életveszélyes. Morgolódtunk egy kicsit, de azután egy hét elteltével kiderült, hogy jogos volt a szigor. Idehaza ugyanis arról értesültünk, hogy egy munkást, egy leeső gerenda halálra zúzott... Néhány fotót készítettünk a stadionról — természetesen kívülről — és egy levelezőlap segítségével láthattuk, hogy milyen is volt az átépítés előtt. Helyi idegenvezetőnk elmondta, hogy amikor a tribünsor közepén látható torony elkészült, akkor Mussolini nagy pompa közepette kilovagolt a stadionba és átadta, megnyitottnak nyilvánította. Bolognát elhagyva, Firenze felé tartottunk. A firenzei városnézés egyik slágere az Uffizi képtárban tett sétánk volt. A Fioren- tina-stadionban — ugyanúgy ahogy Bolognában — szintén a VB-re készülődnek, azaz itt is építkeztek, bővítették, modernizálták a stadiont. Pisában vi- sont szép látványt nyújt a mintegy 40 ezres pálya. A lelátón ha nem is mérkőzés okozta izgalomban, de egy kis drukkban részük volt szurkolóinknak. A Cooptourist ajándékaként egy 5000 Ft-os utazási utalványt sorsoltunk ki autóbuszunk utasai között. Az FC Pisa szertárosa Lázár Gergely szurkolónknak hozott szerencsét, ugyanis az ő sorszámát húzta ki a kalapból. Eredetileg a KK-ból szerettük volna a sorsolást végezni, de amint megtudtuk a pisaiak a kupát nem a pályaépületben, hanem a város másik végén lévő klubházukban őrzik... Hazautazásunk során Ljubljanában töltöttünk egy éjszakát, majd a hajnali órákban elindultunk Pécsre, a PMSC-FTC bajnoki mérkőzésre. Valószínű, hogy mi jöttünk erre a meccsre a legtávolabbról és bíztunk is benne, hogy a kért tiszteletjegyeket az ülőhelyre kapjuk. No, majd legközelebb... A győzelem, a Ferencváros pécsi sikere szép befejezése volt, a résztvevők által is szépnek, jónak értékelt társasútnak. Az autóbuszban feltett kérdésre, hogy ki mióta fradista és kinek mi tetszett a legjobban az úton? — ilyen válaszokat rögzíthettünk. A hölgyekkel illik kezdeni. SIMON TIBORNÉ: - Apukám még kislányként vitt mérkőzésekre, aztán meg Tibivel egy padban ültünk a Vendéglátóipari Szakközépiskolában... Szóval első szerelem, első csapat. Ez az út pedig elsőrangú, egészen csodálatos volt. DZURJÁK JÓZSEFNÉ: - Csak amióta férjem a Fradiban játszik, azóta vagyok zöld-fehér rajongó. Ez tehát elég újkeletű. A férjemmel való kapcsolat jóval régebbi: 8 éves korom óta ismerem, még Ikladról... Az olaszországi látnivalók közül Pisa és Firenze tetszett a legjobban. BODNÁR JÓZSEFNÉ: Mindig fradista voltam, és az is maradok. Jóskát még a Millenárisról, kerékpáros korszakából ismerem. Örömmel hallottam, hogy férjem a klub történetében egyedülálló dologgal büszkélkedhet: kerékpáros bajnok, a labdarúgó csapat gyúrója és egyszer egy nemzetközi meccsen még kapus is volt, mintegy 10 percig... Ami utunkat illeti sok szép látnivalóban volt részem, talán Firenze tetszett a legjobban. ÁDÁM MÁRIA: — Csak „kis drukker vagyok, ugyanis kizárólag jó időben járok az Üllői útra. Ami a jó időt illeti ezen az úton végig verőfényes napsütésben utazhattunk a szebbnél- szebb látnivalók felé. Firenze és Pisa lenyűgözött. SCHOPP JÁNOSNÉ: - A Fradival való kapcsolatomat Rubold jelentette. Német-orosz szakos tanár vagyok és ő a tanítványom volt. Ezen a szép, tartalmas úton Vicenza tette rám a legkedvezőbb benyomást. Dehát volt ezen az úton egyáltalán olyan, ami nem volt szép? NÉMETH VILMOS ÉS FELESÉGE: — 1951 óta járok az Üllői útra és nekem azóta is minden győzelmünk ünnepnek számít. Varga Zoli Honvédnak lőtt gólja — nos ez a húsz évvel ezelőtti találat az „én gólom . Az úton leginkább a pisai látnivalók ragadtak meg bennünket. Némethné: — Férjemnek szóltam, hogy a tévében bemondták: utazást szerveznek a bolognai Fradi meccsre. Jó lenne elmenni! Erre ő elővette az „írást és mondta: — Már jelentkeztünk anyukám... MERSITS GYULA ÉS FELESÉGE: - A színem nyplc éves korom óta zöld-fehér. így illik egy régi-régi KK meccsel kapcsolatos emléket idéznem. Az 1937- es Ferencváros—Lazio KK döntőre Sopronból teherautóval titokban jöttem Pestre. Szökésemről csak unokabátyám tudott, aki végül megnyugtatta aggódó szüléimét, mivel rfiár a rendőrséggel kerestettek... Azóta is sokat utazom — 11 alkalommal dolgoztam külföldön — de ott voltam a Fradi baseli és innsbrucki kupameccsein is. A hatvanas években Dalnoki bácsival kettesben megengedték, hogy a csapat autóbuszával vidékre is elkísérjük a fiúkat. Jelen utunk jól szervezett, kitűnő atmoszférájú volt, rengeteg információt kaptunk. Ami nagyon tetszett: az utasok között nincs különcködés, nincsenek klikkek, amjk ugye az utazási irodák „profi útjain majd mindig előfordulnak. Ez egy nagyon rendes társaság^egy hullámhosszon lévő „csapat volt. Mersitsné: — 43 éves házasságunk alatt sok közös utunk volt. Ez a mostani feltétlenül a szépek közé tartozik. Firenzében mindketten csodálatosan éreztük magunkat. VARGA LÁSZLÓ ÉS FELESÉGE: - A Fradi volt mindig a kedvencem, különösen a „Csikócsapat idején volt öröm az Üllői útra járni. Hej, az a Videoton elleni, bajnokságot érő 1—1-es meccs... Ami pedig utunkat illeti — sok szép látnivalóban volt részünk, nagyon jól éreztük magunkat. A legszebb város? Ott még nem voltunk — ugyanis Pécs lesz az út során a legszebb város, ha győzünk... Vargáné: — Nekem a pisai ferdetorony volt a legszebb, legérdekesebb. No persze volt ezen az úton rengeteg látnivaló. MESTER MIKLÓS: - 1936 óta szurkolok a Fradinak! Az egyik legemlékezetesebb mérkőzésem szintén FTC—Pécs találkozó volt. Az, amikor 1963-ban az Üllői úton tartalékos csapattal 5—1-re győztünk, és az újonc Juhász Pista 4 gólt szerzett! Most Firenze szépsége ragadott meg leginkább. És még egy: az autóbuszban helyetfoglaló társaság. Összetartó, rendes embereket ismertem meg — és ez sem mindennapos. KORDÁS TIBOR: - 1961- ben jöttem fel Kiskunhalasról Budapestre, azóta vagyok fradista. Nekem a legkedvesebb mérkőzésemlékem a közelmúltból a Ferencváros-Rába ETO 5-2-es mérkőzés. Az egész úton jól éreztem magam, ragyogó társaság volt, minden tetszett csak a bolognai 90 perc hiányzott... TÓTH FERENC:-Csak 1970 óta vagyok fradista. Akkor kötöttem ugyanis második házasságom és „Fradi-családba kerültem... San Marino — ez a kis ékszerdoboz, örökké felejthetetlen marad. LAKATOS JÓZSEF: - Tíz éves korom óta járok Fradi mécsesekre, a legjobban az Üllői úti Liverpool elleni kupamérkőzés ragadott meg. Mostani utunkon pedig Firenze látnivalói. GÉCZY GYÖRGY: - Gyermekkorom óta fradista vagyok, emlékeim között a Galataszeráj elleni BEK mérkőzés a legerősebb. Ott verekedés, izgalom, botrányos légkör volt — ezen az úton családias hangulat, kellemes közérzet kísért bennünket. Rám az esti fényekben pompázó Padovai főtér tette a legmaradandóbb benyomást. CSOMÓS LÁSZLÓ: - Tizenegy éve jöttem fel Békéscsabáról Budapestre és azóta a Fradi a csapatom. Olyannyira, hogy az FTC vidéki meccseire is rendszeresen járok. A legjobban a Megyeri úton elért 4—1-es győzelmünknek örültem. Most pedig annak, hogy résztvehettem ezen a csodálatos úton. San Marino és Firenze lélegzetelállító. Akár- hová szervezik a következő utat, feltétlen jelentkezem. GELLÉRT LÁSZLÓ: - Üzleti kapcsolat fűz a Fradihoz, hiszen minden meccs előtt kis asztalkámat emléktárgyakkal, kiadványokkal megrakva kiülök a pályák elé. Igaz más rendezvényekre is kimegyek árusítani, de csak a Fradi meccseken lehet keresni... Számomra a Fradinak egy győri győzelme a legemlékezetesebb: 1968-ban Alberték még a régi győri pályán győztek és - bajnokok lettek! Ezen az úton az Uffizi képtár és a pisai ferdetorony tetszett a legjobban. LONTAI LÁSZLÓ: — Gyomron lakom, onnan járok az Üllői úti meccsekre. Kicsit strapás, de engem úgy neveltek, hogy ha Fradi mérkőzés van, akkor ott a helyem. Amikor pár éve Zsinkáék, Kellerék az Üllői útra kerültek sokat sejtetően mutatkoztak be. Nos, talán az idei bajnokságban szép élményeket kapunk. Most nagy élmény volt a pisai ferdetorony. Magyar ember nem mindennap mászhatja meg... KÉZÉR JÓZSEF: - Majd ötven éve szurkolok a Fradinak. A sok szép élmény között egy máig is felejthetetlenül szomorú emlék lappang bennem. 1947- ben, amikor a Fradi hazajött a sikeres mexikói portyáról, még aznap simán kikaptunk a Szegedtől — az Üllői úti arénában! Ezen az úton pedig a veronai arénában gyönyörködtem — szép kirándulás volt. ELEKES TAMÁS: - Három évtizede vagyok meccsrejáró. Al- bertnek a kapáslövésből esett gólja egy Dózsa elleni 3—0-as rangadón, ma is megbizseregteti a tenyerem. Az olasz bajnokságban a Fiorentinának szurkolok, talán azért is tetszett a legjobban a firenzei panoráma. SZABÓ IMRE.:. - 1947 óta Tatáról járok az Üllői úti mécsesekre! A legszebb emlékem mégis Tatabányán volt: 1948- ban Deákék 5-0-ra győztek a bányászvárosban, valami egészen látványos focival. Jelen utunk látványai közül számomra Firenze nyújtotta a legtöbbet. Az egész programmal elégedett vagyok. LÁZÁR GERGELY: - Hét éves korom óta járok meccsre, s mivel nyugdíjas vagyok ez már majd hat évtizedet jelent! Sok szép mérkőzést láttam, ezek közül is az egyik felejthetetlen: a Honvéd elleni 7 — 1-es győzelmünk! Ezen az úton Padova és szerencsém révén Pisa is felejthetetlen marad. Nyugdíjas vagyok, jól jött az az ötezres utalvány... KELEMEN LAJOS: - Azt hiszem, hogy a buszban én vagyok a korelnök fradista: 1926 óta járok meccsre! A régi híres kapus Csikós Gyula osztálytársam volt, a hátvéd Papp Laci pedig sírig hű barátom. Áz Üllői úti pályára majd minden nap kilátogatok, az ajándékboltban nézelődöm, beszélgetek a régi fradistákkal. Karába emlékezetes gólja még ma is sokszor beszédtéma... Utunk során sajnáltam, hogy a bolognai kupamérkőzés elmaradt, de azért a pisai stadion egy kis gyógyír volt. A sok szép hely közül San Marino felejthetetlen. KOVÁCS GYÖRGY: - Életem eddigi több, mint ötven évéből csak az első öt évet nem töltöttem a Fradi pályán... A Liverpool elleni 0—0, a továbbjutásért folytatott harc, lélegzetelállító volt. Mostani utunk során nagyon nagy hatást tett rám a firenzei képtár — no és a pisai pálya. Hej, de irigylem tőlük a fedett lelátqt. Csak ez az egy hiányzik az Üllői úti pályánkról. Ami viszont erről az útról nem hiányzott, a jókedv, az élvezetes programok, a kitűnő szállodái szobák és a ragyogó ellátás. Sok utazáson vettem részt, de a különféle utazási irodák szokványos útjaitól a Fradi és a Cooptourist programjai mindig klasszissal jobbak. A következő útra is jelentkezem. Befejezésül a Cooptourist két munkatársát szólaltattuk meg. PETERDI ANDRÁS, buszvezető: — Majd tíz év óta vezetem azokat az autóbuszokat, amelyekkel a fradistákat a vidéki bajnoki mérkőzésekre, vagy külföldi utakra viszem. Szó szerint egyetlen probléma soha nem volt, a rendbontás, randalírozás ezeken az utakon ismeretlen. Rengeteg közös élményünk van szurkolótársaimmal, mind a látnivalókat, mind a meccseket illetően. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy nekem is bérletem van az Üllői útra... SCHOPP ERZSÉBET, idegen- vezető: — Én csak azóta szurkolok a Fradinak, amióta az FTC- nek és a Cooptouristnak együttműködési megállapodása van. A külföldre szervezett utakra a fradisták rendszerir t engem kérnek idegenvezetőnek és ez számomra rendkívül megtisztelő és jólesik. A velünk utazó ferencvárosi szurkolók pontosak, rendesek, vidám jó hangulatú emberek. Most már csak azt szeretném megérni, hogy győztes meccsel fejeződjön be ez a hat napos társasút... Ez a vágy közös volt — és a Ferencváros labdarúgói teljesítették: 14 év után először győztek a fradisták a pécsi pályán! Nagy Béla
