Fradi műsorlap (1988)
1988. november 2.
Fradi műsorlap A Cooptourist kupát már megnyerte? — Szeretnél gólkirály lenni? — Hogyne. Igencsak hízelgő lenne. — Miért csak lenne? Nem hiszel benne? — Őszintén szólva nem nagyon. Nekem nehezebb gól szereznem a Ferencvárosban, mint például a Honvédban lenne. Ott több eredményes futballista játszik, így az ellenfelek figyelme megoszlik. Itt viszont olykor ketten vagy hárman figyelnek rám, és ez alaposan megnehezi- ti a dolgomat. — Ezek szerint egyedül érzed magadat a csatársorban? — Nem egyedül játszom támadót, de valahogy mégis mindenki tőlem várja a gólt. Különösen az Üllői úton érzem ezt, és ezt a felelősséget nincs kivel megosztanom. — És a társak? — A középpályásaink nem nehéztüzérek, ritkán lőnek gólt. De egyébként nem hiszem, hogy az én feladatom lenne a játékostársak elemzése. Dzurják Csöpi például jól érzi a kaput, de mostanában valahogy rám van osztva a gólszerzés. Ezt mindenki tudja, sajnos, az ellenfél is. — A gondos őrizet ellenére sem panaszkodhatsz, hiszen alig múlik el mérkőzés gólod nélkül. — Dehogynem múlik. Tavaly például huszonnégy mérkőzésen játszottam, és tizenöt gólt szereztem. Nem rossz, s ha a hiányzó haton is pályára lépek, talán nem Melis, hanem én nyertem volna a gólkirálynak járó Polskit. De ez akkor is így lett volna, ha valóban minden mérkőzésen szerzek gólt. — Mennyire nyomaszt az a tény, hogy te vagy a gólfelelős? — Nem nyomaszt, de ha sikerül betalálnom, az határtalan boldogsággal tölt el. Jó érzés arra gondolni, hogy több tízezer embernek szereztem örömöt egy jól eltalált lövéssel vagy fejessel. — És vidéken, illetve idegen pályán? — Ott is örömet szerzek, hiszen a Fradinak az egész országban vannak hívei. Amikor például Pécsett berúgtam a győztes gólt, legalább öt-hatezer ember felugrott boldoságában. — Ugyanakkor sok helyen kimondottan „utaznak" a Fradira. — Ez igaz, ám a gólszerzés öröme ott sem kisebb. Nem tagadom, remek dolog borsot törni az ellendrukkerek orra alá... — Ha már az örömnél tartunk, te roppant látványosan tudod ünnepelni góljaidat. Ennek van koreográfiája, vagy spontán jön? — Az örömnek soha nincs koreográfiája, és valóban alig tudok mit kezdeni boldogságomban olyankor. Előfordult, hogy nem ment a játék, aztán a végén én szereztem a döntő fontosságú gólt. Ilyenkor az örömöm még parttalanabb, hiszen mégiscsak érdemes volt beállítani a csapatba. — Szerinted mi a gólszerzés? Szakma? Tudomány?Érzék? — Mind együtt, de leginkább, szerencse. Anélkül nem mész semmire. De kétségtelen, hogy kell hozzá jó helyzetfelismerés, villámgyors döntési készség, és tudni kell előre gondolkodni. Azt pedig talán felesleges is emlíFISCHER PÁL A GÓLFELELÖS — Visszatérve a gólkirályságra, tehát lemond tál róla? — Erről szó nincs, de ha benne leszek az első háromban, azzal elégedett leszek. — És a csapat? — Ugyanilyen helyezésben bízok. S hogy rajtam ne múljék a dolog, megpróbálok fürgébb, mozgékonyabb lenni, türelmesebben viselkedni a helyzetekben, és jobban összpontosítani. De nem az a lényeg, hogy gólkirály legyek, hanem, hogy a csapat végezzen a dobogón. Pajor- Gyulai László A COOPTOURIST KUPA ÁLLÁSA AZ UTOLSÓ MÉRKŐZÉSEK ELŐTT 21 gólos: 11 gólos: 8 gólos: 6 gólos: 5 gólos: 4 gólos: 3 gólos: Fischer Dzurják Bánki Kincses Pintér Dukon Keller, Limperger Topor Hátralévő mérkőzések: november 5. Zalaegerszeg: ZTE - FTC november 19. Fáy u: Vasas — FTC november 26. Salgótarján: SBTC - FTC MNK december 3. Üllői út: FTC — Veszprém tenem, hogy barátságban kell lenni a labdával. — Ezek szerint mégiscsak tanulható a góllövő tudomány. — Nem tanulható, hanem fejleszthető. Lehet csiszolni a technikát, növelni a gyorsaságot, a rutin is növelheti az eredményességet, de az érzék az nem tanulható. Én például elég ruganyos vagyok, és jól fejelek, ám sokáig rossz ütemben ugrottam fel a labdáért. Rengeteg gyakorlással javítottam ezen, de az adottságokat csak tanulással nem szerezhettem volna meg. — Mennyire kiemelt a szerepe manapság a gólszerző csatárnak? — Fontos, hiszen a futballt gólra játsszák, de nem fontosabb, mint bármelyik csapattársa. Ha győztes gólt szereztem, soha nem gondoltam, hogy azt a mécsesét én nyertem meg. Mert mi van, ha például rúgok öt gólt, de a kapus és a védelem összeszed hat potyát? A mérkőzéseket együtt nyerjük meg, és együtt is veszítjük el. — Fontos számodra, hogy milyen gólt lősz? — Cseppet sem. Az a lényeg, hogy a gólvonalon túl jusson a labda. De azt elárulom, hogy a legbüszkébb a látványos fejesgólokra vagyok. KK 1988 - PISA május 24. Pescara — Váci Izzó Pisa — Kaposvári Rákóczi május 26. Vojvodina — Rákóczi Slovan Bratislava — Pescara május 28. Vác - Slovan Bratislava Pisa — Vojvodina május 30. A döntőben: Pisa — Vác 4-1 2-0 3-0 1-0 6-0 1-0 3-0 pisai pálya. Napjainkig itt volt a legutolsó KK döntő... Csupaszív, gvözniakarú játékos Bevallom, aligha tudnám elképzelni, hogy valakit azért izgatna a Ferencváros összeállítása, hogy játszik-e a következő mérkőzésen Simon Tibor. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha egy csupasziv, győzni akaró játékost kellene megneveznem, az elsők között gondolnék Simon Tiborra. Nem szívesen játszanék mellette balszélsőt, hiszen egy vámpír buzgalmával szívja ki a vérét a rábízott csatárnak. Ilyen kemény, szemlátomást megalkuvást nem ismerő emberről valahogy nem képzeltem el volna, hogy szenvedélyes édesszájú. Hogy tudja megkeseríteni a csatárok életét? Ám Simon Tibor figyelmezteti a pincért, hogy tegyen tejszínt a kávéjába, és nem elégszik meg a kihozott cukormennyiséggel, hozat még egyet. Ez is lehet adalék egy jobb- hátvédról. Azaz, talán nem is jobbhátvéd- ról. Ö ugyanis valamikor a középpályán játszott, de jobban tetszett neki a beállás posztja is. A védelem szélére a kényszer, illetve az edzői elképzelés vitte, ő pedig nem tiltakozott, Örült, hogy játszhat, és hogy bíznak benne. Korábban ugyanis nemigen pártolt mellé a szerencse. Eleinte úgy indult pedig, hogy sima út vezet számára a felnőtt csapathoz. A KSI végzőseként került a klubhoz, amikor megszervezték a junior bajnokságot, ám hamar az első csapat edzéseit látogathatta, sőt, barátságos vagy MNK-mérkőzéseken szerepelt is a neve az összeállításban. Aztán következett a katonaság, de 1987 februárjában sürgősen szerződést kötött vele az egyesület, hogy csak fél évig szolgáljon, és legyen távol az Üllői úttól. Hívta valamennyi katonacsapat, végül a Honvéd vitte be, mert elfelejtették jelezni a szerződtetett játékosok között. Végül természetesen tisztázódott a félreértés, és csupán hat hónapot kellett eltöltenie futball nélkül. És ezután jött a balszerencse. Tavaly nyáron leszerelt, Dalnoki Jenő be is állította csapatba, ám megsérült a térdszalagja, és egy hónapot ki kellett hagynia. Ez elvileg nem hosszú idő, de Kozoen lezajlott az edzőváltozás, és neki csak a kis pádon jutott hely. Ö ezt egyébként azzal magyarázza, hogy sérülése miatt nem volt az ősszel százszázalékos formában, s három-négy hónap kellett ereje visszanyeréséhez. Tavasszal viszont már rendre szerepelt a csapiban. Igaz, hol itt, hol ott, attól függően, hogy melyik poszton sérült meg valaki. Nem bántotta ez a beugró szerep, örült minden lehetőségnek, és azon sem szomorkodott, hogy végül megragadt a jobbhátvéd posztján. Dacára annak, hogy soha nem álmodott erről. Ám hamar rájött, hogy itt is lehet jó teljesítményt nyújtani, és a jobbhátvéd is alkothat. Mert a Fradiban például követelmény a szélsőhátvédektől, hogy segítsék a támadásokat, tehát részt vehet a játékban, nemcsak a rombolás feladata jut. Tudja persze, hogy ez kockázatos, és a középpályások segítsége nélkül nemigen kalandozhatna előre. Részletes szakmai fejtegetésbe kezd, hogy ha a csatár nem kíséri fel, az előrevágott labdát a támadó frissen várja, ő viszont a levegőt kapkodva rohan hátra, tehát nem egyenlőek az esélyek, s ilyenkor jön jól a csapatmunka. Az, hogy figyelik egymás mozgását, és mindenki segít a másiknak. Ugyanakkor nem élhet ezzel vissza, vissza kell érnie, amihez pedig kifogástalan erőnlét szükséges. Eltűnődik azon is, hogy ez bizony eléggé kiismerhétő taktika, és magában rejt buktatót is. Ám mi mást tehetnének, különösen az Üllői úton, kérdezi szinte önmagától. Ha óvatosak, akkor a közönség elégedetlen, így nincs más választásuk, saját érdekükre fittyet hányva, rohamozniuk kell. És ha ebbe becsúszik egy-két súlyos hiba, vereség a vége, mint történt ez a Honvéd elleni meccsen is. Ezek után mi másról is beszélhetnénk, mint a csapat szélsőséges őszi szerepléséről. Bizonygatja, hogy az a fránya vírus fogott ki rajtunk, de elismeri azt is, hogy a sikerek után sokan elhitték, számukra még a bab is hús. De lám, amint kezdett visz- szatérni az erő, máris győztek Pécsett, vagy például a Rába ellen. A múlt és a jelen után a jövő következik. Égyéni céljairól szemlátomást nem szívesen beszél, elvégre a legkisebb gyerek is válogatott szeretne lenni... Némi gondolkodás után aztán kiböki, hogy nagy örömöt jelentene számára, ha biztos tagja lehetne a csapatnak, és ha a nemzetközi porondon elérnének komoly eredményeket. Erényeiről és fogyatékosságairól is csak szűkszavúan szól: utóbbiból van elég, az előbbieket pedig miért ő sorolná, még szerénytelenséggel vádolnák. Ha vallomással kezdtem, beismeréssel fejezem be. Amikor elbúcsúztunk, biztos voltam benne, hogy még jó ideig nem az izgatja a szurkolókat, hogy játszik-e Simon Tibor a következő mérkőzésen. De ha hiányozna az összeállításból, az biztosan izgatná őket. És egy jobbhátvédnek ez is karrier. P. Gy .L
