Fradi műsorlap (1988)
1988. október 27.
Fradi műsorlap ARCOK A LABDARÚGÓ- SZAKOSZTÁLYBÓL „TÍZ ÉVE w DOLGOZOM A KLUBNÁL t Szimpatikus, jó fellépésű fiatalember Magyar Zoltán, a Ferencváros technikai vezetője. Bármerre is jár az országban, egyre inkább rokonszenv kíséri. Mellékesen kiválóan beszél angolul, egyszóval egy új sportvezetői típust testesít meg.- Hol szívta magába ezt a sportszeretetet?- Tiszaföldváron laktunk, s lényegében a kertünk végében volt a futballpálya. Ha akartam, ha nem, reggeltől—estig a labdapattogást hallgattam. Az egész családunk sportszerető, úgyhogy rokonszenwel kísérték ilyen irányú ambícióimat.- Mégis milyen szinten versenyzett?- A focit csak középiskolás szinten űztem, inkább a kosár- és kézilabdának hódoltam, de a tiszaföldvári salakból, a magyar anyaföldből mindig hordok két darabot magamnál. Ugyanis mindkét térdemben ottmaradt a salakos edzőpálya egy-egy darabja- A szülők mivel foglalkoznak?- Édesapám állatorvos, anyukám pedig tanítónő.- Hogyan szánta rá magát arra, hogy sportvezető legyen?- Már a középiskolában szer- vezgettem a különböző bajnokságokat, valahogy volt bennem ilyen indíttatás, menedzselési hajlam.- Miképpen jött létre ez a házasság a Ferencvárossal?- Volt egy baráti kapcsolatom a Fradi kézilabdásokkal, s ők mondták, hogy van arra lehetőség, hogy afféle lótifutinak a klubhoz kerüljek.- Mindez mikor történt?- 1978-ban. Először a módszertani osztályon dolgoztam, patronáltam a kajak-kenut, a birkózást, a jégkorongot, a kerékpárt és az ökölvívó szakosztályt is. Általában egy-egy területtel három-négy hónapig foglalkoztam, aztán behívott Hargitai Károly, — aki akkoriban a klubnál még csak elnökhelyettes volt - s azt kérdezte, lenne-e kedvem a kajak—kenunál technikai vezetőnek előlépni. Két nap gondolkodási idő után elvállaltam.- A későbbiekben szakosztályvezetőként is tevékenykedett, majd három éven át az FTC Baráti Kör titkára volt.-- igen, 1983-ban neveztek ki erre a tisztségre, s egészen tavaly októberig, amíg a labdarúgó szakosztály technikai vezetője lettem.- Már többször említette, hogy sohasem vállalt el egyből új feladatot. Mindig ilyen megfontolt?- Általában igen. Egyébként se szeretek feleslegesen fecsegni és nem szeretem a tartalmatlan értekezleteket, megbeszéléseket.- Milyen végzettség kell ahhoz, hogy valaki manapság sportvezető legyen?- Én például elvégeztem a TF-szervezői szakot. Mit szerénykedjek, kitűnően államvizsgáztam és van egy középfokú labdarúgó edzői képesítésem is...- Vállalna valaha edzői feladatokat?- Pusztán abban az esetben, ha két életem lenne. Nekem az lenne az elképzelésem, hogy egész pici srácokkal kezdeném el és azokat vinném végig felnőttkorukig. De kérdem én, hol van erre lehetőség?- Hogy érzi magát, mint az NB I-es csapat technikai vezetője?- Ez olyan meló, amit nem lehet jól csinálni, tudniillik ha győz a csapat, akkor minden rendben van, jó az egész szakosztály működése, ám vereségnél rólunk sem állítanak ki jó bizonyítványt.- Tudom azt, hogy több tanulmányt készített a magyar labdarúgás szervezeti és gazdasági kérdéseivel kapcsolatban. Ezek szerint vannak újságírói hajiatwi is? — Kacérkodom ezzel a szakmával, s mi több elvégeztem a Népsport és a MUOSZ újságíró előkészítő iskoláját és az Újságíró Szövetségtől külön jutalmat kaptam azért a vizsgaújságért, amelynek én voltam a főszerkesztője. Két évet hallgattam az ELTE Bölcsészkarán szociológiát, de a harmadik évbe már nem tudtam belevágni, egyszerűen a jelenlegi munkám mellett nincs energiám és főleg időm ahhoz, hogy előadásokat hallgassak. Éppen a napokban hallottam, hogy az MLSZ egy úgynevezett elméleti-fejlesztési bizottságot kíván létrehozni és ennek a munkájába szándékoznak bevonni.- Család?- A feleségem orvos a János kórházban. Két éves a fiam Zoltán Donald, ballábas és nagyon szeret focizni. — Örömmel állapíthatják meg a szurkolók, hogy most őszszel jól megy a Fradinak. Mi a titka ennek a fellángolásnak? Tíz éve dolgozom a klubnál, de az a meggyőződésem, hogy még sohasem volt úgy együtt a csapat, mint most. Szerintem akkor történt a nagy fordulat, amikor a Megyeri úti pályán 4-1-re megvertük az Újpesti Dózsát. Azóta szép hagyomány, hogy bármilyen eredménnyel végződik is a találkozó, akkor is együttmaradunk a meccs után a feleségekkel együtt. Ilyenkor kedve szerint — mindenld megiszik egy pohár bort vagy sört és megbeszéljük a 90 perc eseményeit. Nagyszerű érzés ebben a jó hangulatú társaságban lenni. Talán ez is az egyik titka annak, hogy a fiúk egyre inkább megmutatják oroszlánkörmeiket. \ (Gyenes) FERENCVÁROSI HONVÉDELMI NAPOK A IX. kerületi társadalmi és politikai szervezetek közös rendezésében 1988. IX. 29-30-án ezévben is megrendezésre kerülnek a Ferencvárosi Honvédelmi Napok. Ennek keretében honvédelmi és sportversenyek, bemutatók, vetélkedők lebonyolítására kerül sor. A versengések során az FTC Népligeti Sporttelepén középiskolai úszóverseny, általános és középiskolás kézilabda, labdarúgó torna, valamint atlétikai verseny kerül megrendezésre. A Honvédelmi Napok keretében különböző témakörű iskolai pályázatokra is sor került. Klubunk védnökséget vállalt az általános iskolások 1848-as szabadságharchoz fűződő pályázati munkái felett. A legjobban sikerült pályámunkákból az Üllői úti klubházban kiállítás rendezését tervezzük. Az ünnepségsorozat befejezéseként 1988. IX. 30-án, 16 órakor a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola színháztermében kerül sor a Ferencvárosi Honvédelmi Napok zárására. Szűcs Lajos, a labdarúgó szakosztály intézője egyike a nélkülözhetetlen ferencvárosi kedves öreg bútordaraboknak. Nem látványos a munkája, de szorgoskodásával rengeteget tesz azért, hogy napról napra rendben vannak a labdarúgó szakosztály dolgai. Hatvannyolc évét meghazudtolóan sokat vállal magára, s alig van olyan mérkőzés, serdülőknél vagy ifiknél, ahol nem tűnne fel.- Árulja el Lajos bácsi, hogy hogyan szeretett bele ebbe a csodálatos játékba? — Mint minden profi srác, természetesen én is a grundon kötöttem örök szerelmet a focival. 1935-ben kezdtem az FTC ifiben, majd elmentem a BVSC-be. — Milyen poszton játszott? — Középfedezet voltam, de 29 éves koromban egy súlyos j sérülés miatt idő előtt búcsút kellett intenem az aktív játéktól. 1951 februárjában lettem intéző a BVSC-nél, s azóta soha egyetlen percre nem szakadt meg a kapcsolatom a labdarúgással. — A BVSC-vel szép sikereket ért el, hiszen az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a Vasutas csapat még az NB I-ben is szerepelt. — Nagyszerű játékosokkal, kiváló edzőkkel dolgoztam együtt, csak néhány név az ismertebb trénerek közül: Fenyvesi László, Marosvári Béla, Gyarmati (Gyurcsó) János. Me- zey Gyuri is közéjük tartozik, akivel közel három évig voltunk együtt a BVSC első csapatánál. — Mikor ment nyugdíjba? — 1981-ben. — S az örök Vasutasból hogyan lett Fradi intéző? — A nyugdíj után néhány héttel eljött értem Szigeti Feri, aki akkoriban az FTC pályaedzője volt, s azt mondta: „öreg, szükség van rád, gyere el intézőnek hozzánk, a Fradi utánpótláshoz.” Én boldogan mondtam igent, hiszen a felejthetetlen Logodi Lacival nagyszerű barátságban volt, s lényegében neki lettem a jobbkeze. — Napjainkban már a zöld-fehérek első csapatának ügyesbajos dolgait intézem. — Amikor meghalt szegény Monostori Karcsi, akkor kaptam ezt a feladatot. Ennek bizony bármilyen hihetetlen is, januárban már három éve lesz. — Annak ellenére fáradhatatlan, hogy gyakran panaszkodik fájós lábaira és nehezen bírja már az intézői munkával járó strapát. — Ez a nyavalyás érszűkület rengeteget kínoz. Tavaly már olyan rosszul voltam, hogy meg is kellett operálni a lábamat. De ennek ellenére sürgők, forgok, dolgozgatok, szívesen csinálom, mert érzem, hogy megbecsülnek. — A fizikai fájdalmak mellett néhány hónappal ezelőtt lelkileg is összetörte az élet Szűcs Lajost. — Sajnos negyven éves korában elvesztettem az egyetlen fiamat. Nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen iszonyú érzés egy apa számára, de a fájdalom mellett azért mégsem bánom, hogy szót ejthetek. Áz emlékének tartozom annyival, hogy elmondjam, imádta a Ferencvárost és nem rendeztek olyan mérkőzést az Üllői úton, amelyiken ne lett volna itt. — Egy intéző számára legnagyobb dicsőség az, hogy bár- mere jár az országban, — legyen az kis- vagy nagypálya, — de kedves sportbarátként megsüvegelik, tisztelet övezi. — Azt hiszem, én ezt mindenütt megkapom, mert igyekszem sportemberként viselkedni.
