Fradi műsorlap (1988)

1988. október 27.

Fradi műsorlap ARCOK A LABDARÚGÓ- SZAKOSZTÁLYBÓL „TÍZ ÉVE w DOLGOZOM A KLUBNÁL t Szimpatikus, jó fellépésű fia­talember Magyar Zoltán, a Fe­rencváros technikai vezetője. Bármerre is jár az országban, egyre inkább rokonszenv kíséri. Mellékesen kiválóan beszél an­golul, egyszóval egy új sportveze­tői típust testesít meg.- Hol szívta magába ezt a sportszeretetet?- Tiszaföldváron laktunk, s lényegében a kertünk végében volt a futballpálya. Ha akartam, ha nem, reggeltől—estig a labda­pattogást hallgattam. Az egész családunk sportszerető, úgyhogy rokonszenwel kísérték ilyen irá­nyú ambícióimat.- Mégis milyen szinten ver­senyzett?- A focit csak középiskolás szinten űztem, inkább a kosár- és kézilabdának hódoltam, de a tiszaföldvári salakból, a magyar anyaföldből mindig hordok két darabot magamnál. Ugyanis mindkét térdemben ottmaradt a salakos edzőpálya egy-egy darab­ja­- A szülők mivel foglalkoz­nak?- Édesapám állatorvos, anyukám pedig tanítónő.- Hogyan szánta rá magát arra, hogy sportvezető legyen?- Már a középiskolában szer- vezgettem a különböző bajnok­ságokat, valahogy volt bennem ilyen indíttatás, menedzselési hajlam.- Miképpen jött létre ez a házasság a Ferencvárossal?- Volt egy baráti kapcsola­tom a Fradi kézilabdásokkal, s ők mondták, hogy van arra le­hetőség, hogy afféle lótifutinak a klubhoz kerüljek.- Mindez mikor történt?- 1978-ban. Először a mód­szertani osztályon dolgoztam, patronáltam a kajak-kenut, a birkózást, a jégkorongot, a ke­rékpárt és az ökölvívó szakosz­tályt is. Általában egy-egy terü­lettel három-négy hónapig fog­lalkoztam, aztán behívott Har­gitai Károly, — aki akkoriban a klubnál még csak elnökhe­lyettes volt - s azt kérdezte, lenne-e kedvem a kajak—kenu­nál technikai vezetőnek előlép­ni. Két nap gondolkodási idő után elvállaltam.- A későbbiekben szakosz­tályvezetőként is tevékenyke­dett, majd három éven át az FTC Baráti Kör titkára volt.-- igen, 1983-ban neveztek ki erre a tisztségre, s egészen tavaly októberig, amíg a labda­rúgó szakosztály technikai veze­tője lettem.- Már többször említette, hogy sohasem vállalt el egyből új feladatot. Mindig ilyen meg­fontolt?- Általában igen. Egyébként se szeretek feleslegesen fecsegni és nem szeretem a tartalmatlan értekezleteket, megbeszéléseket.- Milyen végzettség kell ah­hoz, hogy valaki manapság sport­vezető legyen?- Én például elvégeztem a TF-szervezői szakot. Mit sze­rénykedjek, kitűnően államvizs­gáztam és van egy középfokú labdarúgó edzői képesítésem is...- Vállalna valaha edzői fel­adatokat?- Pusztán abban az esetben, ha két életem lenne. Nekem az lenne az elképzelésem, hogy egész pici srácokkal kezdeném el és azokat vinném végig felnőtt­korukig. De kérdem én, hol van erre lehetőség?- Hogy érzi magát, mint az NB I-es csapat technikai vezető­je?- Ez olyan meló, amit nem lehet jól csinálni, tudniillik ha győz a csapat, akkor minden rendben van, jó az egész szak­osztály működése, ám vereség­nél rólunk sem állítanak ki jó bizonyítványt.- Tudom azt, hogy több ta­nulmányt készített a magyar lab­darúgás szervezeti és gazdasági kérdéseivel kapcsolatban. Ezek szerint vannak újságírói hajiatwi is? — Kacérkodom ezzel a szak­mával, s mi több elvégeztem a Népsport és a MUOSZ újságíró előkészítő iskoláját és az Újság­író Szövetségtől külön jutalmat kaptam azért a vizsgaújságért, amelynek én voltam a főszer­kesztője. Két évet hallgattam az ELTE Bölcsészkarán szociológi­át, de a harmadik évbe már nem tudtam belevágni, egyszerűen a jelenlegi munkám mellett nincs energiám és főleg időm ahhoz, hogy előadásokat hallgassak. Ép­pen a napokban hallottam, hogy az MLSZ egy úgynevezett elmé­leti-fejlesztési bizottságot kíván létrehozni és ennek a munkájába szándékoznak bevonni.- Család?- A feleségem orvos a János kórházban. Két éves a fiam Zol­tán Donald, ballábas és nagyon szeret focizni. — Örömmel állapíthatják meg a szurkolók, hogy most ősz­szel jól megy a Fradinak. Mi a titka ennek a fellángolásnak? Tíz éve dolgozom a klubnál, de az a meggyőződésem, hogy még sohasem volt úgy együtt a csapat, mint most. Szerintem akkor történt a nagy fordulat, amikor a Megyeri úti pályán 4-1-re megvertük az Újpesti Dózsát. Azóta szép hagyomány, hogy bármilyen eredménnyel végződik is a találkozó, akkor is együttmaradunk a meccs után a feleségekkel együtt. Ilyenkor kedve szerint — mindenld meg­iszik egy pohár bort vagy sört és megbeszéljük a 90 perc ese­ményeit. Nagyszerű érzés ebben a jó hangulatú társaságban lenni. Talán ez is az egyik titka annak, hogy a fiúk egyre inkább meg­mutatják oroszlánkörmeiket. \ (Gyenes) FERENCVÁROSI HONVÉDELMI NAPOK A IX. kerületi társadalmi és politikai szervezetek közös ren­dezésében 1988. IX. 29-30-án ezévben is megrendezésre ke­rülnek a Ferencvárosi Honvédelmi Napok. Ennek keretében honvédelmi és sportversenyek, bemuta­tók, vetélkedők lebonyolítására kerül sor. A versengések során az FTC Népligeti Sporttelepén középisko­lai úszóverseny, általános és középiskolás kézilabda, labdarúgó torna, valamint atlétikai verseny kerül megrendezésre. A Honvédelmi Napok keretében különböző témakörű isko­lai pályázatokra is sor került. Klubunk védnökséget vállalt az általános iskolások 1848-as szabadságharchoz fűződő pályázati munkái felett. A legjobban sikerült pályámunkákból az Üllői úti klubházban kiállítás rendezését tervezzük. Az ünnepségsorozat befejezéseként 1988. IX. 30-án, 16 órakor a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola színháztermé­ben kerül sor a Ferencvárosi Honvédelmi Napok zárására. Szűcs Lajos, a labdarúgó szakosztály intézője egyike a nél­külözhetetlen ferencvárosi kedves öreg bútordaraboknak. Nem látványos a munkája, de szorgoskodásával rengeteget tesz azért, hogy napról napra rendben vannak a labdarúgó szakosz­tály dolgai. Hatvannyolc évét meghazudtolóan sokat vállal ma­gára, s alig van olyan mérkőzés, serdülőknél vagy ifiknél, ahol nem tűnne fel.- Árulja el Lajos bácsi, hogy hogyan szeretett bele ebbe a csodálatos játékba? — Mint minden profi srác, természetesen én is a grundon kötöttem örök szerelmet a focival. 1935-ben kezdtem az FTC ifiben, majd elmentem a BVSC-be. — Milyen poszton játszott? — Középfedezet voltam, de 29 éves koromban egy súlyos j sérülés miatt idő előtt búcsút kellett intenem az aktív játék­tól. 1951 februárjában lettem intéző a BVSC-nél, s azóta soha egyetlen percre nem szakadt meg a kapcsolatom a labda­rúgással. — A BVSC-vel szép sikereket ért el, hiszen az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a Vasutas csapat még az NB I-ben is szerepelt. — Nagyszerű játékosokkal, kiváló edzőkkel dolgoztam együtt, csak néhány név az ismertebb trénerek közül: Feny­vesi László, Marosvári Béla, Gyarmati (Gyurcsó) János. Me- zey Gyuri is közéjük tartozik, akivel közel három évig vol­tunk együtt a BVSC első csapatánál. — Mikor ment nyugdíjba? — 1981-ben. — S az örök Vasutasból hogyan lett Fradi intéző? — A nyugdíj után néhány héttel eljött értem Szigeti Feri, aki akkoriban az FTC pályaedzője volt, s azt mondta: „öreg, szükség van rád, gyere el intézőnek hozzánk, a Fradi után­pótláshoz.” Én boldogan mondtam igent, hiszen a felejthe­tetlen Logodi Lacival nagyszerű barátságban volt, s lényegé­ben neki lettem a jobbkeze. — Napjainkban már a zöld-fehérek első csapatának ügyes­bajos dolgait intézem. — Amikor meghalt szegény Monostori Karcsi, akkor kap­tam ezt a feladatot. Ennek bizony bármilyen hihetetlen is, januárban már három éve lesz. — Annak ellenére fáradhatatlan, hogy gyakran panaszko­dik fájós lábaira és nehezen bírja már az intézői munkával járó strapát. — Ez a nyavalyás érszűkület rengeteget kínoz. Tavaly már olyan rosszul voltam, hogy meg is kellett operálni a lába­mat. De ennek ellenére sürgők, forgok, dolgozgatok, szívesen csinálom, mert érzem, hogy megbecsülnek. — A fizikai fájdalmak mellett néhány hónappal ezelőtt lel­kileg is összetörte az élet Szűcs Lajost. — Sajnos negyven éves korában elvesztettem az egyetlen fiamat. Nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen iszonyú érzés egy apa számára, de a fájdalom mellett azért mégsem bánom, hogy szót ejthetek. Áz emlékének tartozom annyival, hogy elmondjam, imád­ta a Ferencvárost és nem rendeztek olyan mérkőzést az Üllői úton, amelyiken ne lett volna itt. — Egy intéző számára legnagyobb dicsőség az, hogy bár- mere jár az országban, — legyen az kis- vagy nagypálya, — de kedves sportbarátként megsüvegelik, tisztelet övezi. — Azt hiszem, én ezt mindenütt megkapom, mert igyek­szem sportemberként viselkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents