Fradi műsorlap (1988)
1988. október 27.
2 Fradi műsorlap A KÖZÉP-EURÓPAI KUPÁÉRT JÁTSZANAK Az 1988-as KK sorozaton két ágon folyik a küzdelem a döntőbe jutásért: FTC—FC Bologna Vojvodina-Banik Ostrava A csapatok oda-vissza alapon a szokásos szabályok szerint mérkőznek és a döntőbe az összesítés utáni két győztes szerepel. A döntőt szintén oda-vissza alapon játszák Neve: Bologna Football Club s.pa. Alapítási éve: 1909 Címe: Via della Zecca, 1 40121 Bologna Stadion: Renato dali’Ara Színe: piros—kék Dicsőséglistája: bajnok: 1925, 1929, 1936, 1937, 1939, 1941, 1964 kupagyőztes: 1970, 1974 KK győztes: 1932,1934,1961 Bologna, Valencia, Manchester United. MTK-VM. Alkalmasint egy vetélkedőn is megjárná a kérdés, mi köti össze a fenti klubokat. A válasz pedig pofon egyszerű. Valamennyien országuk büszkeségei voltak évtizedeken keresztül, aztán egyszer csak kipottyantak az elsőosztályból. A Bologna pedig a 30-as években Olaszország talán legjobb klubja volt. Ne feledjük, ez az az évtized, amikor az azzurrik két világbajnokságot is nyertek! A Bologna 1925 és 1929 után 1936-ban nyerte el újra a scu- dettót, a bajnoki jelvényt, azután ettől az évtől kezdődött a „hosszú menetelés”. 1937,1939 és 1941 is a piros-kékek elsőségét hozta. Közben a kor legrangosabb klub-vetélkedőjén, a KK-ban is arattak 1932-ben, majd két évvel később is övék lett a serleg. Világbajnokok, Monzeglio, Schiavio (1934), illetve Andreolo, Biavati (1938) vitézkedtek a korszak sztárklubjában, s e nevek hallatán már aligha csodálkozhatunk a fényes múlton. A II. világháború után a Bologna hosszú ideig csak álmodozhatott az újabb titulusról, dé állandó résztvevője volt a Serie A-nak, azaz az elsőosztálynak. Az 1961-es KK győzelem viszont már jelezte, hogy a piros-kékek újra izmosodnak. A bajnoki címet 1964-ben sikerült újra be- gyűjteniük, elsősorban Bulgarelli (29-szeres válogatott), valamint két légiós, a dán Nielsen, (azév- ben lett másodszor gólkirály) és a nyugatnémet Haller vezérletével. Mégpedig nem akármilyen körülmények között! Az Inter és a Bologna ugyanis azonos pontszámmal végzett a 34. forduló után. Következhetett a bajnoki döntő Rómában, az Olimpiai Stadionban. Itt azonban a piros-kékek „virítottak”, 2— 0-ra megverték az Európa legjobbját, az azokban a hetekben BEK-et nyerő Internazionalét. A következő fényes állomás az olasz kupa begyűjtése volt. A „Coppát” 1970-ben tehették először a vitrinükbe, még mindig Bulgarellivel a főszerepben, de már játszott Savoldi, a gólgyáros is. Négy évvel később, az újabb kupagyőzelem idején viszont már ő vitte a prímet, s a döntőn csapatok. beállt egy ifjú legény, bizonyos Eraldo Pecci is. Ma viszont ő a klub legtapasztaltabb futballistája, csapatkapitánya. 33 évesen még mindig ő „vezényli” a pá- lyán a Bolognát. Jó nagy kitérő után a Torinót, a Fiorentínát és a Napolit is megjárva, 1986- -ban került vissza a klubhoz, így kimaradt a csúfos kudarcból, a kiesésből 1982-ben. Idén nyáron viszont visszakerült az élvonalba a piros-kék gárda. Az edző, a szinte mindig farmerban járó 41 éves Luigi Maifredi azt reméli, a mostani feljutás nem egy állandó . liftezés” kezdetét jelenti. A fiatal edző - nála csak Eriksson és Bi- gon ifjabb az olasz élvonal mesterei közül — látványos támadójátékot ígért, s megerősítette a védelmet is. Megvásárolták a belga Demolt az Anderlechtből s a chilei Rubiot, akitől a gólokat váiják. Szétnéztek a „hazai piacon” is, szeretnék elcsípni Bag- nit, a Napoli egykori válogatottját is. Nem rosszé nevek, de a régi sikerek megismétlésére alighanem ugyancsak sokat kell várni. Neve: FK Vojvodina, Alapítási éve: 1914. Címe: Zár ka Zrenjanina 8,21000 Növi Sad Stadion: Városi Stadion Színe: piros-fehér Dicsőséglistája: bajnok: 1966, kupadöntős: 1951, KK győztes: 1977. A Vojvodina soha nem tudta elhomályosítani a „Velika Csitv- jorka”, azaz a Dinamo Zagreb, a Partizán, a Crvena Zvezda és a Hajdúk ragyogását, de az ötvenes-hatvanas években Jugoszlávia legjobb csapatai közé tartozott. A későbbi világjáró jugoszláv edzői gárda éltagjai közül Vuja- din Boskov (ma a Sampdoria mestere, 57-szeres válogatott), Todor Veszelinovics (37-szeres válogatott), vagy a jelenleg a francia Sochaux-nál dolgozó Szilveszter Takacs (15-szörös válogatott) viselték a piros-fehérek mezét, ők voltak a Vojvodina történetének legjobb játékosai. Egyetlen egyszer nyerte el a klub futballistája a gólkirályi címet, Milos Milutinovics, aki már pályafutása „leszálló ágában” került Újvidékre, s lett az 1966-os bajnokcsapat mesterlövésze. A nagy nemzetközi kupákat nem a Vojvodinának „találták ki”, bár a hatvanas években kétszer is negyeddöntőig jutottak. 1967-ben a Celtic búcsúztatta őket a bajnokcsapatok mezőnyében, egy évvel később viszont a WK-ban „intézte el" a piros-fehéreket az idén ugyancsak a KK-ban induló olasz Bologna. Ez a kupa nyilván közelebb áll az újvidékiek szívéhez, hiszen legnagyobb nemzetközi sikerüket éppen e trófea elnyerése jelentette, 1977-ben. A nyolcvanas évek eleje és közepe fekete periódus az egyesület életében. Kiestek a másod- osztályba, pedig a süllyedő hajóban ott „evezett” két pécsi futballista, Dárdai és Lőrincz is. A Vojvodina tavaly kapaszkodott vissza az állandó botrányokkal terhelt élvonalba, s ott az első évben meglepően jól szerepelt, a 10. helyen végzett. A csapat legjobbja, vezéregyénisége Milos Sesztics, Détári Lajos jelenlegi klubjától, a görög Olympiakosz Pireusztól tért haza. A 32 éves 44-szeres válogatott középpályás 1984-ben a Crvena Zvezda bajnokcsapatából a franciaországi Európa-bajnok- ságot követően — amelyen Pikszi Sztojkoviccsal együtt a Plávik legjobbja volt — került hellénföldre, s az Olympiakosszal meg- íyerte az 1986/87-es bajnokságot. Seszticsen kívül furcsa módon íz edző, Ivica Brzics a legismertebb név az európai futballpia- con. A „mester” 1966-ban tagja volt a Vojvodina egyetlen bajnokcsapatának, s abban az évben a Szovjetúnió ellen élete első és egyben utolsó válogatott mérkőzését játszotta. Később ő is külföldön, Spanyolországban dolgozott edzőként, de csakhamar visszatért „örök szerelméhez”, a Vojvodinához. Neve: TJ Bánik OKD Ostrava Alapítási éve: 1922. Címe: Bazaly, 71000 Ostrava 10 Stadion: Bazaly Színe: kék-fehér Dicsőséglistája: bajnok: 1976, 1980, 1981, kupagyőztes: 1973, 1978 A Bánik, az ostravai bányászcsapat mindig látványos támadójátékáról volt ismert. Az „aranykor” 1973 és 1981 közé esik, amikor a kékek három bajnoki címet és két kupagyőzelmet szereztek, Werner Licka pedig kétszer Csehszlovákia gólkirálya lett. A bányászszurkolók joggal hitték, még szebb futballjövő következik... Tévedtek. A nyolcvanas évek közepére a Bánik újra középcsapattá esett vissza, még ha a tavalyi bajnokságban a negyedik helyen is végeztek. Híveiknek még azt a „békát” is le kellett nyelniük, hogy 1986-ban a nem éppen rajongott szomszédvár, a Vitkovice lett az aranyérmes. Á Bánik híveinek pedig csak a sóvárgás, a múltidézés maradt. Legtöbbször Miroslav Wiecek nevét emlegették, aki a klub játékosaként az ötvenes években négyszer is gólkirály lett, s a bajnoki mérkőzéseken lőtt, összesen 174 találatánál csak a legendás Bican dicsekedhet többel. Pedig furcsa módon nem a játékosanyaggal volt-van gond, hiszen a válogatott vezetői, Maso- pust majd Venglos mindig számítottak a Banik-futballistákra. Elsősorban Ludek Mikloskóra, a 27 éves kapusra, Karel Kulára, a 25 éves középpályásra és Václav Danekre, a 28 éves csatárra, aki az 1986/87-es év gólkirálya volt Mindössze négy új futballistával erősítettek az új szezonban, Hyravy Zsolnáról, a leszerelt Li- tos a chebi Ruda Hvezdától, Kosnovsky Dunaszerdahelyről, s Kaizor a VTJ Tábor csapatától érkezett. Az edző, a 45 éves Milán Mácala így fogalmazta meg a szezon célkitűzéseit: „nem kergetünk délibábot, nem álmodunk bajnoki címről. A nemzetközi kupákba viszont el kell jutnunk. Tehát vagy a kupát kell megnyernünk, vagy fel kell állnunk a képzeletbeli dobogóra. S egyáltalán nem olyan erős a mezőny, hogy ez elérhetetlen lenne” A Bánik hazai sikereinek alighanem a ferenvárosi szurkolók is örülnének. A bányászok dicső menetelése ugyanis mindig egybeesett a Fradi sikereivel is. Nézzük csak! 1976: bajnok mindkét klub, 1978: kupagyőztes mindkét klub, 1981: bajnok nindkét klub, majd ősszel találkoznak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Akkor tehát: hajrá Bánik! KK kuriózumok — 1934 — A Bologna-Ferencváros mérkőzés előtt az olaszok nem mindennapi ajánlatot kaptak: abban az esetben, ha továbbjutnak a Ferencváros ellen és ezzel a KK döntőbe kerülnének, akkor az egész bolognai csapat ingyen nyaralhat Riminiben! Sajnos az olaszok-nyaralhattak... — Még egy különös bolognai „mecénásról” is tudunk. Ez a szurkoló nem készpénzzel segítette a játékosokat, hanem biztos lóversenytippeket adott nekik! Ugyanis lószakértő volt az ügetőn... KK kuriózumok — 1935 — A Ferencváros és a Fiorentina története során még sohasem játszott egymással! A Fiorentina mégis játszott a Ferencváros otthonában, az Üllői úton! Az 1935-ös Fiorentina—Újpest KK találkozót ugyanis a Fradi-pályán rendezték a budapesti lila-fehérek. — Eredetileg úgy tervezték, hogy egy pályán kerül megrendezésre a Hungária-Admira és a Ferencváros-Róma KK mérkőzés. A bomba program elmaradt, mert mindkét magyar csapat továbbjutási eséllyel küzdhetelt — így egyik sem akart semmilyen hátrányt (nagy melegben előmeccs, stb). A két klub vezetői megegyeztek abban, hogy az egyik találkozót szombaton, a másikat vasárnap rendezik — mindenki a saját pályáján. A döntést a sorsra bízták. A sorsolást a Hungária „nyerte” ők játszhattak vasárnap, míg a Fradi szombaton. Ami azonban a lényeg volt: mindkét magyar csapat — gólzáporos — győzelmet aratva továbbjutott! — A Hungária-Admira mérkőzés szünetében Brüll elnök kíséretében Mailinger Béla, a Ferencváros elnöke is belátogatott a kék-fehérek öltözőjébe és így buzdított: — Nagyszerűen játszotok fiúk, csak így tovább! Nem csüggedni! Brüll Alfréd meghatódva jegyezte meg: — Hát fiúk, a Fradi elnökének ezt a kedvességet honorálni kell! Mindez 1— 0-nál történt. A meccset a Hungária 7—1-re nyerte! — A Hungária szurkolók küldöttsége a meccs végén felkereste a Nemzeti Sport páholyát és az újság útján nyilvánosan köszönték meg a Ferencváros szurkolótáborának, hogy olyan szépen résztvettek a kék-fehérek buzdításában. KK kuriózumok — 1939 — Különös vigaszdíjat adott a Ferencváros a Spartának — a prágai 2—0-as győzelem után. A Fradi — számolva a kieséssel is — teljesen kész, lekötött lengyel—svéd túrát alakított ki. A továbbjutás után ezeket a lekötött túrameccseket a Spartának ajándékozták... — Bolognában olyan nagy hőség volt a mérkőzés előtti napon, hogy Hlavay, a Ferencváros edzője úgy döntött, nem mennek ki a pályára edzeni. Egy 20 perces edzést azért tartott: a szálloda hűvös garázsában... — Az FC Bologna volt az első futballcsapat, amely repülőgéppel érkezett Budapestre! Viharban indultak, Budaörsön kellemesen landoltak, és négy Toldi góllal terhelve, búsan emelkedett gépük ismét a magasba. — A budapesti Ferencváros-Bologna mérkőzés után történt. A ferencvárosiak közül többen megfogadták, hogy Szent Antalnak pengőket adnak, ha a csapat továbbjut. Az ígéretről nem feledkeztek meg. A mérkőzés után vacsorára menet közben megálltak az egyik templomnál és bedopták a pénzt a perselybe... (A kis történeteket a „Régi, dicső KK című könyvből idéztük, amely a Fradi ajándékboltban kapható.)
