Fradi műsorlap (1988)

1988. október 29.

Fradi műsorlap Azt hiszem nagyon nehéz fel­adatra vállalkoztam, amikor el­határoztam, hogy a sorozat kö­vetkező vendégeként Radnai Já­nost, a TV Sportosztályának volt vezetőjét hívom meg Önökhöz vendégként. Hogy miért? Már egy ok is magyarázatot adhatna, de kettő is akadt. Először: 30 évi munka után most ment nyugdíjba, így, lát­hatóan furcsa érzések befolyá­solták a beszélgetésben. Viasko­dott benne a korrekt visszahú­zódás, amely évtizedeken ke­resztül alakult ki benne, meg a közlési vágy, amelyet a sajátos helyzet adott. Másodszor: Elfogult vagyok Vele kapcsolatban. Nála felvéte­liztam a Televízióban, ott lettem kezdő riporter. Tőle tanultam meg a pontos, lelkiismeretes munkát, 0 nevelte belém az is­mertség szerény tudomásulvéte­lét, és ha több mint 20 évig más területre kerültem is, „vénségem- re újra a Sportosztály és Radnai adott második otthont.- Hogyan kerültél a Magyar Televízióhoz?- Gyermekkoromig nyúlnak vissza a szálak. A Tisza Kálmán térnél (ma Köztársaság tér) lak­tunk. A „nagykörben — volt „kiskör is — reggeltől estig pat­togott a labda. Foci, pingpong, kézilabda töltötte ki iskolán kí­vüli időnket. Tehát a sport az egyik szál. Hamar munkába kellett áll- nom, ipert kellett a családnak a pénz. így lettem 14 évesen kesz- tyűkészítő tanuló. Itt megismer­kedtem az ifjúsági mozgalommal. £z adott hitet további életemben, íme a másik szál. A felszabadulás után ugyanis a mozgalom révén a DÍVSZ-hez kerültem, a Szervezési osztály vezetője lettem. A világtalálko­zók előkészítése és lebonyolítása összekapcsolódott a sporttal is. A szervezés, a sport azután 1958­ban meghozta életemben azt, ami a legszebb, a legtöbb volt: a Televíziót. Létrehozni a TV Sportosztályát, kialakítani arcu­latát, elindítani Vitrayt, Gyulait, Knézyt és még nem egy ma már ismert riportert, ez több volt; mint szép.- Mi, akik együtt dolgoz­tunk Veled, tudjuk, hogy melyik csapi áll közel Hozzád. Tudjuk, de nem éreztük. Miért? — Mert munkám a teljes ob­jektivitást követelte. Én, bár a Fradi volt mindig a csapatom, a TV-nek szurkoltam. Azt hiszem ez érthető. Nekem mindig a tel­jes igényt ismerve kellett csele­kednem. Nem vihetett el a szí­vem.- Indíttatások révén (kesz­tyűs tanonc) a Vasashoz kellene vonzódnod. — Igaz. Tiszteltem, szerettem a Vasast, de a Tisza Kálmán téri „nagykör ’ hangulata és a Fradi akkori gárdája, annak kiállása, szíve és eredményei már gyer­mekkoromban meghatározták ér­zelmi hovatartozásomat. A „nagykörben’ mindenki az FTC-nek szurkolt? — Ott igen. De volt a két „kis­kör . Az az MTK-soké volt. Egy- egy örökrangadó előtt és után az eredménytől függően voltunk boldogok vagy bánatosak, min­ket húztak vagy mi cukkoltuk a kiskörösöket .- Gondolom jártatok Fradi meccsekre? — Minden Fradi meccsen ott voltunk. Pénzünk nem volt,ezért az Örömvölgy utcán és a Rezső téren keresztül gyalog mentünk a Fradi pályára. Miután útköz­ben sem lett több pénzünk egy­szerűen bemásztunk a kerítésen. Az ünnep az volt, amikor nagy­ritkán egy-egy jegyszedő been­gedett a „viharsarokba . Mindegy! Ott voltunk és lát­hattuk őket, az élő csodákat: Sárosit, Toldit, Hádát meg a töb­bieket. A Fradit... Egy olyan meccs, mint az Austria elleni 6:1-es KK győze­lem minket az egekbe emelt. Amikor vége volt a mérkőzésnek, már alig vártuk a következő va­sárnapot, a következő találko­zást a csapattal. És bújtuk a Nemzeti Sportot. A tudósításokat, a híreket, a pletykákat. Persze újságra sem volt pénzünk. Akkor hogyan ju­tottunk a Nemzeti Sporthoz? A ,,nagykörben ’ lestük a té­ren átgyaloglókat és ha meglát­tuk a zsebükben a hőn óhajtott lapot kunyerálni kezdtünk: tes­sék nekünk adni, ha már ki tet­szett olvasni. Odaadták.- Soha nem akartál Fradi já­tékos lenni?- Dehogynem! Egyszer-két­szer eljutottam a Fradi edzőpá­lyájára, amely akkor a Forinyák utcában, a vasúti töltés oldalá­ban volt. Kimondhatatlan öröm töltött el, ha kaptam egy több számmal nagyobb kiszuperált fo­cicsukát és abban játszhattam. De hát a pálya messze volt, ne­kem már dolgoznom is kellett, maradt a szurkolás. És a kézi­labda. Említettem már, hogy a „nagykörben ’ nemcsak fociz­tunk, hanem kézilabdáztunk is. A felszabadulás után még egy darabig hódoltam is e csodaszép sportnak, de a munkasokasodá­sával lassan ez is elmaradt. Ma­radt viszont az amatőr sport — alkalmanként.- A „nagyköriek ’ közül ki vitte a legtöbbre?- Kocsis Sanyi. Ő egy évvel volt fiatalabb nálam. A Teleki téren laktak, együtt jártunk a Ho­mok utcai iskolába, Sanyi tehet­sége egyedülálló volt. Akkori­ban még rongylabdával játszot­tunk, amit kifinomult művészet­tel készítettünk. Még pattant is!- Kedvenc csapat? — A Fradi. Nagyon szeretem a zöld színt.- Akkor miért a Canada Dry együttesben játszik? — Zöld-fehérben szerepe­lünk... — Nem ezt kérdeztem, miért a Canada Dry-ban lép fel? — Mert zenélni, énekelni is tudok, focizni pedig nem.- Aki ismeri Kemény Káz- mért, annak inkább a Pepsi Cola jut eszébe... — Tizenöt évig valóban így emlegették: Kemény Kázmér és Pepsi zenekara. Ám négy eszten­dővel ezelőtt csapatot váltottam, kicserélődött a társaság, s a név is változott. Sőt a szín is, hiszen ' régebben piros-kékben szerepel­tünk, most pedig már zöld-fehér­ben.- Lehet, hogy kár volt cserél­ni, hiszen a Fradi focicsapata mostanában a Pepsit hirdeti... — Igen, ez a sors fintora... De mi előbb változtattunk.- S mindig üdítő a név... — Remélem, mi is üdítőleg hatunk a közönségre...- Nagyon sokat játszanak, hogyan lehet ezt erővel bírni? — Jó kondi kell. Fiatal ko­romban az Építőkben kajakoz­tam, nem is rosszul. A mai napig nagyon gyakran beülök a billegő kis hajóba, október közepén volt a zárás a Dunán, de azért igyek­szem megőrizni az erőmet.- Nem furcsa, hogy fordított életet él?- ???- Arra gondolok, hogy éjjel zenél, nappal alszik... — Ez nem így van. Valóban éjszaka is nagyon sokat szerepe­lünk, de gyakori, hogy délelőtt és délután is szórakoztatjuk a közönséget. Egy évben általában háromszázötven műsort adunk, egy napra több is jut. Nem csak énekelek, zenélek, hanem szerve­zek, szerkesztek, rendezek is, na­gyon élvezem és szeretem, amit csinálok. A Budapest Kongresz- szusi Központ állandó együttese a Canada Dry nagyon nagy meg­tiszteltetés, hogy ott játszhatunk. Büszke vagyok arra is, hogy több­ször léphettünk fel külföldön, januárban Grazban például mi nyitjuk a báli szezont. No, amit Sanyi ezekkel bemuta­tott, az cirkuszba illő volt. Nem véletlenül lett a világ egyik leg­jobbja.- Otthonról hoztad a sport­szeretetedet? — Igen, édesapám labdarúgó játékvezető volt. Talán még em­lékeznek sokan Hertzkára, Iván- csicsra, Boronkayra, Kleinre. Nagyszerű bírók voltak. Apám velük egyidőben vezetett meccse­ket. Aztán őt is utolérte a bíípi sors! Egy mérkőzés után kővel megdobálták. Nem a vétkes csa­patot tiltották el, hanem őt. Anyám.- Tehát Fradi szurkoló vagy. Miért nem közvetítettünk több FTC meccset a tévében? — Az FTC vitathatatlanul a legnépszerűbb csapat. Remélem jól döntöttem akkor, amikor az MLSZ—szel történt megállapo­dás értelmében idényenként egy Fradi meccset adtunk. Többre a lehetőség nem volt adott, de belső kontrolom sem engedte volna meg a kivételezést. Elvég­re nekem összérdekéket kellett szem előtt tartanom. A Fradi- Fiatalok és idősek táncol­nak a zenéjükre. Melyik a hálá- sabb közönség? — Az idősek. Bár semmi pa­naszom nincs az ifjakra sem, csak velük, mint az élet bárme­lyik területén, tudni kell bánni.- Fradi-kapcsolat? — Amióta az eszemet tudom, ennek a klubnak drukkolok. Hu­szonöt esztendeje muzsikálok a Fradi-rendezvényeken, az idei december 5-én lesz. Az olimpiát rendkívül élveztem, örültem a bravúros szereplésnek, különö­sen Sike András aranyérmének. A labdarúgók mellett a birkózók és a hokisok a kedvenceim.- S legkedvesebb FTC-Iabda- rúgója? — A régieket kedvelem in­kább, az utóbbi idők focistái kö­zül Jancsikát szerettem, jelenleg inkább nem emelnék ki senkit, a csapat nőtt a szívemhez.- Nagyon gyakori vendég az Üllői úton,.. — Ha csak időm engedi, ki­megyek a meccsre. Ott voltam a Fradi—Rába találkozón is, rend­kívül izgalmas 90 perc volt. Illet­ve 92 hiszen a hosszabbításban érzelem munkámban, a műsor- készítésben sohasem befolyásolt. — Családod? — Bátyám ugyanúgy Fradista mint én. Szűk családi körömben sajátos megoszlás alakult ki: fele­ségem és nagyobbik fiam Hon­véd szurkoló, kisebbik fiam ve­lem együtt a zöld-fehér színekért lelkesedik. Képzeld mi volt egy- egy Fradi—Honvéd meccs után otthon!? — Mi a véleményed a jelenle­gi FTC-ről? — Furcsa dolgot mondok: nincs véleményem! Csak akkor mentem ki a , Fradi pályára, ha közvetítettünk. A tévén persze mindig megnéztem őket, de első­sorban a mi munkánk, a közvetí­tés képi megoldásai, a riporteri munka érdekelt. Ez természetes, mert csak így tudtuk magunkat értékelni, kritizálni. — Azt azért csak tudod, mi­től lehetne ismét „nagy ” a Fradi? — Ezt az FTC vezetőinek kel­lene tudni. értük el a győztes gólt. Egyéb­ként ha szabad, megjegyzem, jó lenne ha már végre pártatlan bíró fújná a sípot a Fradi-talál- kozóin. Szurkolok a társaságnak, hogy minél jöbb eredményt ér­jen el.- Ha már említette a Fradi- Rábát, előtte hangzott el az Üllői úton először az új dal az Öregfiúk és a Fradi induló kö­zös változata. A közönségnek tetszett...- Ez rendkívül nagy öröm számomra, hamarosan kazettán is megjelenik, melynek címe: Vándordal. Ez a nóta a kedven­cem, világsztárok sora énekelte, mint például Frank Sinatra, Bring Crosby.- Születik e mostanában újabb Fradi-dal?- Megígérem, ha az FTC baj­nokságot nyer - ebben külön­ben bizonyos vagyok —, akkor írunk egyet. Bár, Sallai Misi Fra- di-indulójánál jobbat nem lehet szerezni. Hajrá, Fradi!... Őri B. Péter Kopeczky Lajos Az FTC örököstagja énekli a Fradi-indulót Fradisták a TV-ben

Next

/
Thumbnails
Contents