Fradi műsorlap (1988)

1988. október 12.

Fradi műsorlap

9

Új sorozatunkban Kopeczky Lajos a TV riportere, kérésünkre bemutatja a televízióban tevékenykedő fradisták „csapatát". A képernyőről közismert kedvencek Fradi iránti érzéseivel, véleményével, kritikai észrevételeivel ismertet meg bennünket cikksorozatában, a szintén ferencvárosi érzelmű Kopeczky Lajos.

Egykoron nem volt Fradi meccs nélküle. Fenyvesi dr, Kis- péter, Dékány dr., Ombódi jelentette számára a példaképet.

— Talán el sem kezdték volna nélkülem a bajnokit! - mondja.

Medveczky László a TV Belpolitikai Főszerkesztőségének vezetője készségesen mesél — ettől érezhetően nyugodtabbá válik, a szép emlékek elfelejtetik vele, hogy az örökké vibráló hangulatú TV-ban van.

Dinamikus, határozott egyéniség. Külseje nem árulkodik koráról, sportos megjelenésű. Pedig 12—14 órákat dolgozik és 15 éves korában kiszuperálták az uszodából.

A Fradiból. Ahol úszott.

A Fradiból, amelyhez ennek ellenére és azóta is érzelmileg hű maradt.

Miért?

— A múlt szelleme miatt. Ettől Fradi a Fradi. Egészen egyszerűen feledhetetlen az 50-es, 60-as évek mérkőzéseinek a hangulata. Albert és Varga Zoli nekünk istenek voltak. Rajongtunk értük és tiszteltük őket. Ha ezt a szinte vallásos rajongást valaki durva bekiabálással vagy verekedéssel próbálta megzavarni, egyszerűen kitettük a szűrét magunk közül.

Ma?

Sikk botrányt csinálni, verekedni!

Miként lettél Fradista?

— Családi örökségként. Anyai nagybátyám egykor a Főiskolai VB-n úszóként 2—3. helyen végzett. Később műugró edző lett. ő fogotj kézen és elvitt a Sport- usziba. így lettem a Fradi (Kinizsi) úszója. Egészen 15 éves koromig. Akkor azt mondták, hogy sportszívem van és ezzel kiszu- peráltak. Szép, mi? Sportszívvel! De hát akkor ez betegségnek számított. Fájt, nagyon fájt a válás a Fraditól. (Kinizsitől).

Érdekes, hogy úszóként is a focistákat figyelted.

— Ez természetes. Akkoriban más töltésű volt a labdarúgás. Szinte az egyetlen lehetőséget adta a társadalmi, politikai feszültségek levezetésére. A szétszedett Fradi (Kinizsi) élet—halál harca és talponmaradása a mesebeli hős győzelmének érzetét adta. Szép, igaz mese volt. Rengeteg örömet adott egy gyerekembernek. És persze bánatot is.

Bánatot?

— Gondold meg! A 60-as évek közepén a Népszabadsághoz kerültem fiatal újságíróként. Rajongásomat a Fradi iránt mindenki ismerte. Nem egy főnököm kérdezte tőlem hogy hogy merek itt dolgozni? Mertem. Ott maradtam, sőt később a lap moszkvai tudósítója lettem 4 éven keresztül. És a Fradit sohasem tagadtam meg.

Fociztál?

— Csak mint minden gyerek. Az iskolában. A Toldi Gimnáziumba jártam, ahol a tornatanáromat Henni Gézának hívták. Emlékszel rá? A Fradi kapusa volt, míg el nem ment a Dózsába. Igaz akkor a Fradi is ÉDOSZ lett, majd később Kinizsi. Ügy tudom, ma New—Yorkban él és magyar vendéglője van. Csoda ruganyos volt. Minden meccs elején megrúgta a felső kapufát. Sokan miatta jártak focit nézni. Amikor elment, vele ment a focikedvem.

Moszkvánál tartottunk.

— Na ez a 4 év telt el úgy, ahogyan most kellene élnem. Ott nem tűnt fel, ha valaki futott, síelt, uszodába járt. Egészségesen éltem tehát. Ráadásul sportot is kellett tudósítanom, elsősorban azokat a versenyeket, amelyen magyarok is résztvettek. Naprakész ismeretekkel kellett tehát rendelkeznem. Amikor a hazai lapok megérkeztek, mindig a sportoldalnál, hátul kezdtem a tájékozódást. Kerestem, mit csinált a Fradi?

Hazajöveteled után hamarosan a TV-be kerültél felelősség- teljes beosztásba. Mi maradt meg a sportból?

“ — Ami az aktív sportot illeti

— semmi. Egyre azonban megtanított a sport: fegyelmezetten élni

így lehetséges, hogy a napi 12-14 órás munkát gyenge fizikai adottságaim ellenére jól bírom. Egy biztos, amint az első jelzést megkapom, sportolni fogok

És még egy! A Főszerkesztőségünkben készült Hétvége és Hazai Tükör című műsorok az én kezdeményezésemre tartalmaztak mindig sport témát, és a Hazai Tükör folytatása sem lesz sportmentes. Mindenesetre meggondolandó, hogy a főszerkesztőségen egyetlen embert sem találni, aki sportrajongó lenne. Nem érdekli őket a sport.

Térjünk vissza a Fradira. Most jobban megy a csapatnak.

— Nem tudok örülni egy ilyen gyors felfutásnak. Hadd várjak még néhány hónapot, amíg elismerem a feltámadást. Nem látok még ugyanis más szellemet, mint a többi klubnál. Egyszerűen a szerencsének tulajdonítom az előrelépést. A csapat jövőjét a jelenének kellene meghatározni, de ez jellegtelen, arctalan. Ugyanolyan üzleti vállakózás a Fradi tevékenysége, mint minden más egyesületnél.

Mégis elég egy jó eredmény és zsúfoltak a lelátók.

— Persze! Az éhes ember egy falat száraz kenyérért is hálás. A jó eredmények hozzák a közönséget, de egy idő után ez is kevés. Több meg azért nem lehet, mert a Fradi sajnos elveszítette társadalmi nimbuszát, amely régen a többi egyesület fölött tartotta. Ezt visszaszerezni csak úgy lehetne, ha az FTC vezetői egy kicsit többet törődnének a szurkolók és a versenyzők leikével. Ha emiatt eg'/ FTC játékos egy jobb ajánlatot visszamond, mert Fradista akar maradni, akkor lesz újra régi a Fradi. És nem átjáróhoz. Mert ma úgy cserélődnek a játékosok, mint ahogy az ember a zokniját, zsebkendőjét váltogatja. Tisztelet a kivételnek, kevés játékos ragaszkodik a klubhoz. Most már csak a szurkoló ragaszkodik a Fradihoz.

Te is Fradi szurkoló maradtál. Van a családban utódod?

— 18 éves fiam velem járt Fradi meccsekre. Az egyik mérkőzés közben kérlelni kezdett, hogy menjünk haza. Félt! Az elvakult, durva drukkerek miatt. Hazamentünk.

De ettől még Fradi szurkoló!

Aki fut a Fradi után

Sokféle Fradi-szurkolóval találkoztam már, de olyannal, mint Sille Attila, még nem. Aló éves, harmadéves szakácstanuló elhatározta, hogy futva jut el a labdarúgók vidéki mérkőzéseire .

— Négy vagy ötéves lehettem, amikor először voltam Fra- di-meccsen apámmal - mesélte. - Azóta járok foci- és hokimérkőzésekre. Pesten minden összecsapáson ott vagyok, s ha időm engedi, vidékre is elmegyek.

Bizonyára sokan meglepődnek, ha elmondom: Sille Attila amellett, hogy nagy FTC-rajongó — ezt névjegye is bizonyítja —, tíz éve hegedül. Jelenleg a XIV. Kerületi Állami Zeneiskola szimfonikus zenekarában játszik, és tavasszal Finnországba utazik majd koncertezni. „Főállásban” az Ecseri úti vendéglátóipari szakmunkásképző intézetben tanul, és a Royal Szálló éttermében ismerkedik a szakácsművészet titkaival.

Életét jószerével kitölti a zene és a Fradi. Kedvenc zeneszerzői Brahms, Mozart, Beethoven és Corelli. A focisták közül leginkább Fischert, Bánkit, Pintért, Kellert és újabban Wukovi- csot kedveli. A jégkorongozóknál Jécsi és Miletics a kedvence, míg a külföldiek közül Gretzkyre és Lemieux-ra szavaz. Legkedvesebb emlékei közé tartozik az 1981-es bajnokságot végképp eldöntő, PMSC elleni, 4—1-es győzelemmel végződött találkozó, a Rába ETO elleni 5—2 és a Dózsa feletti, tavaly őszi 4—1-es siker. Ami a hokit ileti, az augusztus 20-ai 8—3-as győzelemre gondol vissza legszívesebben.

Saját bevallása szerint kissé elfogult, ha a Fradiról van szó. Ám elítéli azokat, akik elvakultan viselkednek a mérkőzéseken. Mint mondja, kell a buzdítás, de a mocskolódásra nincs szükség.

Attilának a zene mellett nem maradt ideje versenyszerűen sportolni, ám egy éve tekézni jár: a Szikra Vegyépszer SK játékosa. Korábban néha-néha futni is eljárt, az utóbbi időben azonban rendszeresen fut.

— Amikor a Népsportban meghirdették a Fusd körül az országot! nevű akciót, elgondolkodtam, hogy ezt én is meg tudnám csinálni - mondja. - Aztán belevágtam. Tudom, ha rendszeresen futok, egészségesebb leszek, és állóképességet is ad a futás. Arra pedig a munkámban szükség van. Az édesanyám azt hitte, nem vagyok képes teljesíteni az akció követelményeit, apám meg arra gondolt, hogy csak viccelek. A haverok egyszerűen kiröhögtek, és azt mondták, hülye vagyok. De most már egyre jobban elismernek.

Zuglóban lakik, s általában az Örs vezér tere környékén szokott futni. Van, hogy hosszabb útra vállalkozik, s ilyenkor egészen Kőbánya-Kispest vasútállomásig fut és vissza. Gyakran tesznek rá megjegyzést a járókelők, de már megszokta. Zöld-fehér FTC-melegítőben fut, s büszke, amikor Hajrá Fradü-val köszöntik.

Egy zenész barátjával közösen tervezték a futást, de eltérő időben érnek rá, így Attila egyedül fut. Nem tagadja, hogy ez kissé unalmas. Ennek ellenére nem akarja abbahagyni, és az akciótól függetlenül is szeretne futni.

Két éve nagy terve van. Az egyik: elindulni és célba érni a jövő évi IBUSZ-maratonin. A másik, a szívéhez közelebb álló: lefutni a Ferencváros labdarúgócsapatának vidéki mérkőzéseire.

— Október 22-én, a Tatabánya elleni meccsel szeretném kezdeni - magyarázta. - Egy hátizsákban viszek magammal némi kaját, és néhány pihenővel lefutok a bányászvárosba. De terveim között szerepel Vác, Székesfehérvár és Győr is. A többi város messze van, és egy nap kevés lenne a futásra. Eddig harminc kilométer volt a legtöbb, amit egyszerre futottam, de bízom benne, hogy gond nélkül leérek Tatabányára.

Attila korát meghazudtolva nagyon reálisan méri fel a labdarúgócsapat esélyeit. Szerinte a gárda harcban lesz a dobogóért. S úgy érzi, a jégkorongozók végre bajnokságot nyernek.

A „futó fradista” rövidesen belép a pártolótagok sorába. Otthon nagyon sok Fradi-könyve van, szereti böngészgetni a régi idők eredményeit, olvasgatni a hajdani történeteket.

Amikor elbúcsúztunk, abban maradtunk, hogy találkozunk október 22-én reggel, az Osztyapenko-szobornál. Biztos vagyok benne, hogy Attila ott lesz, rajtra készen.

Margay Sándor