Fradi műsorlap (1988)
1988. október 12.
NAGY ZSOLT: „Erő és önbizalom nélkül nem ment” Vajda Zsolt bemutatkozott Amikor Nagy Zsolt először szerephez jutott az FTC NB I-es labdarúgó csapatában, a hozzáértők azonnal megállapították, hogy a fiatalembernek rövid úton bérelt helye lesz az „egyben”. A szóban forgó megállapítást arra alapozták, hogy a szépreményű ifjú mindjárt a kezdet kezdetén meglehetősen otthonosan mozgott a legjobbak közölt. Ahelyett, hogy kellő megillető- döttséggel csodálta volna amazok tetteit, vette a bátorságot s egyszerűen belekontárkodott a „nagyok” dolgába. Ha tehette, elcsente tőlük a labdát s minden különösebb felhatalmazás nélkül kotnyeleskedni kezdett vele a kapu előterében. Futott mint a nyúl, időnként modortalanul faképnél hagyta idős ellenfeleit, egyszóval mindent megtett azért, hogy már poetikusan fiatal korban beiratkozzon az élvonalba. De aztán mégsem csinált villámkarriert s az áhított nagy főszerepek helyett csak néhány perces jelenések jutottak számára a nagy futballszínpadon. Hogy miért, arról így vall a mokány kis középpályás; „El kell ismernem férfiasán, hogy az elmúlt évem nem valami jól alakult. Pontosabban - pocsékul. Egyszerűen nem tudtam formába lendülni. Volt egy Achilles sérülésem, gipszbe került a lábam s mindez mikor, pont az alapozás kezdetén télen. A kemény munkában így nem tudtam részt venni s ez meg is látszott a későbbi teljesítményemen. Ráadásul nehezen tudtam játékba lendülni, emiatt aztán az önbizalmam is jócskán megcsappant s ha be is kerültem az első csapatba, csak önmagam árnyéka voltam Egyszerűen képtelen voltam összeszedni magam Az idő múlásával ugyan gyarapodtam erőben, de mivel nem volt semmiféle sikerélményem, hitem nem lett acélosabb. Sőt... Kezdett kicsúszni a lábam alól a talaj. Lassan már azt sem mertem megpróbálni játék közben, amiről szentül meg voltam győződve, hogy tudok. Emiatt aztán semmit sem mertem kockáztatni. Ha hozzám került a labda, rögtön azon kezdtem idegeskedni, jaj, mi lesz, ha nem tudom megint megjátszani. Ha rossz helyre adom, ha beleviszem az ellenfélbe. Remegő lábakkal viszont nem lehet ámulatba ejteni a publikumot. Hát nem is ejtettem. Márcsak azért sem, mert zömmel a kispadon jutott hely s ha percekre, vagy neadj isten AZ FTC ŐSZI MÉRKŐZÉSEI október 22. Tatabánya: FTC-Tatabánya október 27. ÜŰői út: FTC—Bologna KK mérkőzés! október 29. Üllői út: FTC-Videoton november 5. Zalaegerszeg: ZTE-FTC november 19. Fáy u.: Vasas—FTC november 26. Salgótarján: SBTC-FTC MNK mérkőzés! december 3. Üllői út: FTC—Veszprém egy félidőre beugrottam, nem tudtam megváltani a világot. Pedig hányszor gondoltam arra, hogy ha beszállok, sikerül valami olyat produkálni, amire odafigyel majd az edzőm, olyannyira, hogy legközelebb már kezdőembernek jelöl. Igyekeztem persze, hogy törtem magam, ha beugrottam csereként, de a nagy akarásnak többnyire úgymond nyögés lett a vége. Pedig már azt sem bántam, hová állítanak. Játszottam jobbszélsőt, balszélsőt, csak éppen maradandót nem tudtam alkotni. Hogy miért nem, arra lassan már magam sem tudtam választ adni. Persze nemcsak én, de szakvezetőim is keresték gyengélkedésem okait. Ök szentül meg voltak győződve, hogy amiatt esett vissza a teljesítményem, mert elköltöztem a népligeti szállóból egy COOPTOURIST lakásba. És nem volt kétségük afelől, hogy a nagy függetlenség ártott meg nekem Az ónálló lakás mellé ugyanis csak oda kell gondolni a lányokat és fuccs a jól gondozott erőnlétnek. Nos bár van hölgyismerősöm, nem az önállósodás számlájára írandó az elmúlt fél éves hullámvölgy. Ezt már tudom, mert az új bajnokságra való felkészülésemet nem zavarta semmi. A tatai alapozás úgy érzem, nagyon jól sikerült. Ismét kielégítő az erőállapotom, nem fáradok el a kilencven perc alatt s ez a döntő. Tudniillik nem vagyok egy kimondott labdazsonglőr, viszont erényem a sok futás, a nagy munkabírás. Bár az ifiben még jobbszélsőt játszottam, ma viszont a középpálya jobb oldalán érzem igazán jól magam. Onnan lendülettel tudok érkezni a kapu elé. Nem vagyok robosztus alkat, amolyan tankszerű futballista, de nem félek a nálam termetesebb védőktől sem. A nagy csínyeket igyekszem elkerülni, az ütközés, na és egy-egy keményebb belépő benne van ebben a játékban. Aki ilyenkor becsukja a szemét, jobb, ha áttér a römire. Azt hiszem, már kilábaltam a nagy gödörből”. Feljövőben vagyok, mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyenes az utam a nagycsapatba. Oda most kifejezetten nehéz bekerülni. Összeállt a gárda, lendületben van a társaság, mindenki hozza magát. Mindez persze nem jelenti azt, hogy feladom a dolgot. Készülök tisztességgel s várom az alkalmat, hogy lehetőséghez jussak. Természetesen legszívesebben a középpályán szeretnék szerepet kapni, de manapság nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. Ha kell, játszom csatárt, de még hátvédet is. Nem tudom, mi sülne ki abból, ha bekkelnem kellene, de még ezt is zokszó nélkül megpróbálnám. A szerződésem 1990-ig szól. A ddig még sokat tehetek a Ferencvárosért.”- Zsolt. Véleményed szerint mennyire ismernek téged a Fradi szurkolók? + Hát közelről aligha. Mivel még jóformán csak beköszöntem a nagycsapathoz. De akik kijártak a serdülők és az ifik mérkőzéseire, azoknak már nem kell különösebben bemutatkoznom. Itt kezdtem ugyanis futballozni az FTC-ben. Dukonnal játszottam egy csapatba a serdülők között, aztán én is lépegettem felfelé. Előbb az ifiben szerepeltem, majd a junior csapatban. Onnan vonultam be katonának s nagy szerencsémre a Bp. Honvédhoz kerültem. Ott is tagja lettem a junior gárdának, sőt voltam kispados is az NB I-ben. A Kispesten eltöltött időszak úgy érzem, sorsdöntő volt pályafutásomban. Komoly együttesben játszhattam, ahol rengeteget tanultam s azt hiszem, fejlődtem is az elmúlt évek során. Ennek is köszönhetem, hogy NB I-es játékos lettem s a szurkolók tudják, én vagyok a Vajda Zsolt.- Természetes volt , hogy leszerelésed után az Üllői útra térsz vissza? + Igen. Még honvédos koromban. is rendszeresen hazajártam. A Fradihoz. És bár kaptam ajánlatot leszerelésem után vidéki élvonalbeli klubtól, a hívó szóra rögtön jöttem vissza nevelőegyesületemhez.-Arra gondoltál, hogy nyomban helyet kapsz a nagycsapatban? * Ugyan. Majdhogynem biztos voltam abban, hogy jóidéig a tartalék együttesnél jutok csak szóhoz. Sőt, még szerződést sem kötöttek velem. Mégis a Ferencvárost választottam megint. Hogy miért? Mert ez a klub áll legközelebb a szívemhez, ráadásul nem vagyok türelmetlen, mégkevésbé önhitt futballista. Ha képességeimből futja az NB I-re, előbb-utóbb odajutok. Ha nem, hát tudomásul veszem a dolgot.- Nos elég hamar odajutottál. + Boldog is vagyok. A Honvéd ellen bemutatkozhattam s ez a nap ünnep volt az életemben.- Mesélj róla. + Félóra volt hátra a találkozóból, amikor eljött a nagy pillanat. Egy kicsit hevesebben vert a szívem, amikor felmutatták a táblát s rajta a számokat. Akkor csak egyvalamire tudtam gondolni, arra, hát ezt is elértem. Ezt, ami minden futballozni kezdő srác nagy álma.- A csapat szénája nem a legjobban állt akkor. Vesztésben volt épp a Fradi. + Én ott az NB I küszöbén ezzel mit sem foglalkoztam. Számomra borzasztó nagy dolog volt, hogy eljött a premier. Se nem láttam, se nem hallottam, csak indultam játszani.- Nem izgultál a sok nép láttán. Mert akkor zsúfolásig megtelt a ferencvárosi pálya? + Amikor kimentünk melegíteni, egyszerűen lenyűgözött a hangulat. Akkor arra gondoltam, hű te jó ég, ennyi ember... mi lesz, ha netán be kell szállni s előttük produkálni. Akkor még egy kicsit nyomasztott a környezet, de érdekes, ahogy beálltam, megnyugodtam s egy dolog lebegett a szemem előtt. Hajtani s valamit hozzátenni a játékhoz. Azon sem morfondíroztam, hogy egy kicsit balszerencse, hogy egy olyan jó csapat ellen kell bemutatkoznom, mint a Honvéd. Csak arra gondoltam, hogy itt a lehetőség előttem, meg keil tehát mutatnom, hogy méltó vagyok a bizalomra.- Milyen voit a játék — belülről? + Mint ahogy vártam. Nehéz és szokatlan. Az NB I más, mint a tartalék bajnokság. Itt nagyobb tudású labdarúgók játszanak s más hullámhosszon. És az sem ugyanaz, ha az ember ezer, vagy harmincezer néző előtt focizik. Mindehhez szokni kell. Edződni...- Nem, vagy túlságosan törékeny ehhez a küzdelmes sportághoz? * Miért lennék az? Nem a testsúly dönti el, ki milyen játékos s nem is a magasság. Fodor a vállamig sem ér, mégis milyen jó futballista. A fizikumot nem a vállszélesség adja. Nekem nincs problémám a kondíciómmal, futok annyit, mint a zöm. Tudom, hogy ha el akarok valamit érni ebben a játékban, azért keményen meg kell dolgoznom. Nos ha úgy érzem, hogy az edzés után még kint kell maradnom és futni két-három kört, akkor nem vagyok rest loholni. S aki hét közbeii rendesen végzi az edzésmunkát, az bírja a strapát.- Bár a belépőd megvolt, de ez még közel sem jelenti azt, hogy biztosított a helyed az első csapatnál. Lehet, hogy kell várnod egy ideig, míg mezt bérelsz magadnak a menők között. + Nyilván így lesz ez, de mint már említettem, van türelmem várni. Nekem még az NB I-es kispad is kellemes ülőalkalmatosság s néhány perc játék is nagy dolog. Az életben mindenhez türelem kell. És kellő önkontroll. Nekem elsődleges feladatom, hogy bekerüljek a csapatba. Ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor holnapután. Más dolgom sincs, mint a futballra koncentrálni. Azt csinálhatom, amit legjobban szeretek, hát kell ennél több?... v.s. Lejegyezte :v.s. FRADISTÁK FIGYELEM! A Ferencváros tatabányai és zalaegerszegi bajnoki mérkőzésére az FTC és a Cooptourist különautóbuszt indít. Kérjük szurkolóinkat, hogy a tatabányai mérkőzésre október 14-ig, a zalaegerszegi útra október 28-ig szíveskedjenek jelentkezni. A részvételi díj — ebéddel, mérkőzésjeggyei — 445, illetve 735 Ft. Mindkét utazásra a Fradi ajándékboltban lehet jelentkezni naponta 11—17 óráig.
