Fradi műsorlap (1987/88)
1988. március 12.
6 Fradi műsorlap FI IRÓPA-JÁRÁSON A KF7II ARDÁ7AK A kézilabdázók számára a téli hónapok mindig a felkészülés időszakát jelentik. Edzések itthon, edzőtáborban, barátságos és tétmérkőzések hazai és külföldi csapatokkal Magyarországon és idegenben. A legutóbbi felkészülés' sok mindenben különbözött a korábbiaktól. Az olimpia miatt a szokásosnál jóval korábban, már február végén megkezdődött bajnokság, ráadásul igen hosszú pontvadászat elé néznek a kézilabdázók. Ugyanis végre nálunk is áttérnek az őszi-tavaszi bajnokságra, s megszűnik a2 a furcsa helyzet, hogy a legjobbak csak majd’ egy év múlva lépnek pályára a kupákban. Az oda-visz- sza mérkőzések után nem ér véget a küzdelem, hanem a mezőny két részre osztva játszik tovább a helyezésekért — már 1989 tavaszán. Ami a Ferencváros női és férfi kézilabdacsapatát illeti, mindkét együttes keményen készült az új feladatokra. A két gárda külföldön is járt, és számos mérkőzést vívott — könnyebb és nehezebb ellenfelekkel. A lányok már december 9-én útrakeltek az NDK-beli Frankfurtba. — Hogyan jött létre ez a rövid edzőtábor? - kérdeztem Berzsenyi Máriától, a csapat edzőjétől. — Régi jó kapcsolat fűz bennünket a frankfurtiakhoz, így mehettünk ki hozzájuk. Naponta két edzés volt a program, és játszottunk két mérkőzést is. Előbb megvertük a sokszoros bajnokegyüttes fiókcsapatát, majd egy szoros találkozón, némi bírói segédlettel kikaptunk a Frankfurttól. Néhány napot töltöttünk csak az NDK-ban, de szakmailag nagyon hasznos volt az út. Az ottani edzésmunka magas színvonalú, mindig lehet valami újat tanulni. — Közben befutott egy jugoszláviai meghívás. — Igen, a bajnok Radnicski Belgrád meghívta a Fradit egy tornára. Tizenharmadikán jöttünk haza Frankfurtból, és rövidesen ismét útrakeltünk. Három első osztályú csapattal játszottunk, a válogatottjaik a szófiai B-világbajnokszágon szerepeltek. Az első találkozón nyertünk a Pancsova — ellen, majd 17—16-ra vereséget szenvedtünk a Radnics- kitől. A belgrádiakkal jó viszony alakult ki. és ianuárban, útban az eperjesi BEK-meccsükre, megálltak Pesten egy barátságos mérkőzésre (döntetlen volt az eredmény ^ M.S.). Hívtak, nyáron edzőtáborozzunk náluk. A belgrádi kirándulás is tanulságos volt, a jugoszláv női kézilabda keményebb, mint a magyar. — Svédországba hogyan sikerült eljutni? — A szövetségen keresztül, az FTC-t nevezték egy nemzetközi tornára. Szilveszterkor indultunk, és a frandfurtiaknak köszönhetően egy sportszállóban köszöntöttük az újévet. Ők vitték ki a lányokat busszal a vonatig. A vasút után Sassnitztól három és fél órás tengeri utazás következett a komppal. Trelleborg- ban már vártak a rendezők, és újabb három és fél órás buszozás után értünk Göteborgba. Ez a város a svéd kézilabdázás egyik fellegvára. — Mi volt a program Göteborgban? ' — A megérkezésünket követő napon már pályára is léptünk. Egyébként végig mindent nagyon pontosan csináltak a szervezők. Kétszer húszperces mérkőzések voltak. Másodikén először legyőztük a svéd Politens IF csapatát 16—12-re, majd az IK Sport ellen 16-16-os döntetlent értünk el. A svéd juniorválogatottat viszont 17—14-re megvertük. Harmadikén a bajnok Skum IK-val kezdtünk, és 14-9- re nyertünk. Ezután a dán Roe- dovre HK ellen mérkőztünk, és sziporkázó játékkal 17—9-re győztünk. A furcsa kiírás értelmében egy óra múlva újra meg kellett küzdenünk a dánokkal, és ekkor a második félidőben már fáradtan mozogtak a lányok, és nyert az ellenfél 13—9-re. A svéd szakemberek azt mondták, ennek ellenére mi voltunk a legjobbak, és közölték, hogy jövőre szeretnék viszontlátni a Fradit. Büszkén mondhatom, hogy a lányok fegyelmezett és ugyanakkor szellemes játéké, kulturált viselkedése megnyerte a közönség és a rendezők tetszését. A közismerten takarékos svédek az utolsó meccs után meghívták a csapatot egy diszkóba, és ez bizony, jónéhány koronába került. Még annyit a tornáról, hogy a mérkőzések, amennyiben különböző osztályban szereplő csapatok játszanak, hétméteresekkel kezdődtek. Ha egy osztály különbség volt két, ha kettő, négy büntetővel, indult a meccs. Január negyedikén Klára Jenő csapatvezetőnkkel együtt megnéztük a várost, majd délután a fenti „koreográfia” szerint indultunk haza. Ez az út nemcsak szakmailag volt hasznos, hanem azért is, mert megismerték a nevünket. Nagyon jól esett, amikor felkerestek bennünket a Göteborgban élő magyarok és felhangzott a Hajrá, Fradi! s-A három úton mik voltak a legnagyobb élményeid? — Sok mókát csináltak a lányok, jókat nevettem ezeken. Szakmai szempontból a svéd túra volt a legemlékezetesebb. Göteborgban egyébként begyulladt egy lábujjam, papucsban kellett járnom. A „dilikről” és egyebekről három csinos kézilabdázónő, Hesz Ágnes, Kántor Ildikó és Szarka Éva mesélt. Fránkfurban sok hülyeséget csináltunk. Volt tű az ágyban, lövöldözés testápolóval. Aztán egyik este a napos, Solymosi Gyöngyi berohant a kísérőhöz, hogy tűz van. Az gyorsan felöltözött, mi pedig majd’ megszakadtunk a nevetéstől. Éjfél után Anikó lett a napos, és felszólt Stitz Zsuzsinak, hogy előbbrehozták az ifiválogatott hallei tornáját, és üzentek érte, hogy menjen. Ő összepakolt, még segítettünk is neki, bezselézte a haját, és amikor útra kész volt, elmondtuk neki az igazat. — És mi lesz a bajnokságban? — Az első hatban szeretnénk végezni. Aztán a rájátszásban bármi történhet — foglalta össze Hesz Ági. Ugyanezt a kérdést feltettem az edzőnek is. — Az őszi záráskor legyünk a hat között, aztán majd meglátjuk. — Van változás a keretben? — Senki sem távozott, az ifiből viszont véglegesen felkerült Dejtári Mónika, Solymosi Gyöngyi és Tóth Éva. Bízom benne, hogy sikerül egy poszton erősítenünk, A szakosztály eredményes működéséhez azonban sok egyéb dolog is kell, és Hegyesi József szakosztályelnök igyekszik megteremteni a feltételeket. A férfiak három hétig járták az NSZK-t, és csaknek húsz mérkőzést játszottak. Balogh Zoltántól, a csapat edzőjétől először azt kérdeztem, ki szervezte ezt a hosszú túrát. — Egy nyugatnémet menedzser, bizonyos Schneider úr. Különböző túraprogramot kínált, váltakozó erősségű tornákkal. Mi ezúttal egy gyengébb sorozatot választottunk. — Miért? — Egyrészt azért, mert még a felkészülési munka elején tartottunk, és nem akartuk kitenni a csapatot nagy vereségeknek, másrészt azért, mert nagy változások történtek a keretben. Horváth és Méri az Újpesti Dózsába, Bakos az Elektromosba, .Kovács Gábor a Solymári PEMÜ-be távozott. Mi leigazoltuk Molnár Gábort az Elektromosból, és folynak a tárgyalások a hatszoros válogatott balszélső, a Bp. Spartacusban játszó Sáfrány Imre ügyében. Az ifiből felkerült az első csapathoz Bartos Gábor, Móré Mihály és a kapus Maruszki Gábor. — Idézzük fel a túra állomásait! — December 25-én indultunk, autóbusszal. Az első mérkőzést a München melletti Un- terpfaffenhoffenben játszottuk, és 28—16-ra nyertünk. Három újabb győzelem következett ezután. A TSV Knittlingent 28-16- ra, a St. Georgent 35-22-re, a másodosztályú Günzburgot pedig 20-15-re vertük. Ezeken a meccseken már nélkülönzük Megyerit, akinek az első összecsapás tizedig percében kifordult a bokája, és meghúzódott az Achilles—ina. Elszenvedtük az első vereséget is, a Budesligában játszó TSV Hoffweiertől 30-22-re kikaptunk. Korábban ebban a csapatban kézilabdázott Taga Gyuri. — Hol szilvesztereztetek? — Schwetzingenben, ahol egy szilveszteri tornán vettünk részt. Húszperces meccseket játszottunk, és a harmadikon, a döntőben 12—9-re nyertünk <a TSV Oftersheim ellen. Ezen a tornán Molnár Gabi lett a gólkirály. Kétszer tizenöt perces mérkőzéseket vívtunk a Langoens-szel — 20-17 volt az eredmény — és a Pohleimmel — itt egy góllal, 20—19-re' győztünk. Ekkor jegyeztem be a naplómba, hogy egyre fáradtabban mozog a társaság. Történt egy súlyos sérülés is. A Laatzen csapatát 28—21-re megvertük, és ezen a meccsen elvesztettük Török Gabit. Kapusunk kiugrott a beforduló beál- lós felé. az pedig ráesett Gabi támaszkodó lábára. Játékosunk sípcsont- és szárkapocscsont-tö- rést szenvedett. A mentők kórházba szállították, és több hétig ott kellett maradnia. Február elején repülőgéppel hozták haza, és addig szinte minden nap felhívták telefonon a játékostársak és a Fradi vezetői. Az ellenfél kézilabdázói és a kinti magyarok rendszeresen látogatták. Szerencsére jól beszél angolul, így meg tudta magát értetni a kórházban. — Az újabb sérülés mennyire vetette vissza a fiúkat? — Lelkileg mindenkit megviseltek a történtek. Az ellenfeleknek „köszönhetően” azonban újabb győzelmek következtek. A TGS Niderrodeubachot 28— 23-ra, a Hiesfeldet 31—21-re győztük le. Ez utóbbi mérkőzésen megsérült Vecsernyés Tóni is, a combján keletkezett egy vérömleny. Igaz, csak nyolc góllal, 28—20-ra vertük a Hohenhameln gárdáját, a naplóba mégis azt írtam: kabaré. Gyenge képességű csapat volt ez, és a fiúk szinte ösztönösen elkezdtek figurázni. Olyan megoldásokat mutattak be, amilyeneket nem szokás készilabdameccsen. Például a kapunak háttal, svédcsavarból dobtak gólt vagy a lábuk között, dupla kínaiból fejesgólt szereztek. A bírók hagyták, a közönség pedig jól szórakozott, és nagy tapssal jutalmazta a showt. Sima mérkőzés volt az SV Sülfeld ellen is, 33- 18-ra győztünk. Ezt követően január nyolcadikán indultunk Neumünsterbe, egy pénzdíjas nemzetközi tornára.- Milyen erősségű mezőny gyűlt össze itt? — Jó képességű csapatok léptek pályára, és szakmailag igazán e négy mérkőzésnek lett volna haszna, ha nem a sorozat végén kerül rájuk sor. Az előzmények nem tették lehetővé, hogy hű képet kapjak a csapatról, de ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok a hozzáállással, a mutatott játékkal. A nyugatnémet bajnokság második helyén álló THW Kiellel kezdtünk, és 20—14-re kikaptünk egy kétszer húszperces meccsen. A jugoszláv kupagyőztes Zamet Rijeka ellen a második félidő elején négy góllal vezettünk, de aztán kiütközött a csapaton a fáradtság, és 15—12-re vesztettünk. A csehszlovák Dukla Prágát hajszál híján legyőztük. Ezen a találkozón is sokáig vezettünk, végül 13—12- re maradtunk alul. Ugyanez volt a helyzet a norvég SKI Frendens- borg ellen, itt 17—16-ra kaptunk ki. Kiéiből aztán hazaindultunk, és január 14-én érkeztünk Budapestre.- Összességében hogyan értékeled az NSZK-beli túrát? — A sorozatmérkőzések és a rengeteg utazás miatt nagy volt a terhelés. Mindenki játéklehetőséget kapott, a három sérülés viszont megzavarta a csapatot. Molnár jól beilleszkedett a Fradiba, új színt hozott a játékba. Ha jobban tud uralkodni az idegein, húzóember lehet. Az utolsó mérkőzések bizonyították, hogy nehéz helyzetben képes a csapat felnőni a feladathoz, és ezzel elnyertük a közönség szimpátiáját. A nézők kritikusabbak és egyúttal tárgyilagosabbak, mint nálunk. Még jól emlékeznek a magyarok VB-ezüstérmére, és ennek megfelelően fogadtak bennünket. Nagyra értékelik a szellemes játékot, és átlagban nyolc- száz ember előtt játszottunk. Kidben viszont négyezren ültek a lelátókon.- Mit vársz a bajnokságtól?- Ezt a hosszú bajnokságot mi elsősorban a csapatépítésre szeretnénk felhasználni. Huszonhárom év az átlagéletkor, és olyan együttest akarunk, amely két-három év múlva helyt állhat a nemzetközi porondon is. Van háttér, jó az utánpótlásnevelés. Most a 6—8. hely körül szeretnénk végezni, bár Kovács Laci bevonul. Morálisan megerősödött a csapat, és ez a legfontosabb.- Nektek mi volt a legmaradandóbb élményetek a túrán? — kérdeztem Hemela Zsoltot és Demeter Lászlót.- Nehéz választani - kezdte Zsolt, -r Szívesen emlékszem a Hohenhameln elleni showra és a vereségek ellenére a kiéli tornára. Itt egy helybeli kapus is beállt közénk, mert akkorra már egyedül maradtam. Az NSZK- ban nagyon szeretik a kézilabdát, még a kisebb városokban is kétezres csarnokok vannak.- Nekem a szilveszter volt a legnagyobb élményem. Először búcsúztattam az óévet külföldön, és nálunk soha nem tapasztalható „őrület” volt Schwetzingenben. Ez egy háromezer lakosú település, és mindenki az utcán volt, éktelen zajt csaptak. Na, persze, az a bizonyos kabarémérkőzés is felejthetetlen. Egyszer Páll Tibi bemutatta a passzt, aztán villámgyorsan eldugta a labdát a meze alá, és elindult a kispad felé. Mindenki csodálkozott, hova lett a labda... Margay Sándor FTC FÉRFI KÉZILABDA NB 1. CSAPATÁNAK 1988. ÉVI TAVASZI FORDULÓINAK PROGRAMJA Február 17. 17,30 Debrecen - FTC 21. 11,00 FTC - Békéscsaba 26. 17,30 VÁÉV - FTC Március 4. 16,15 Elektromos — FTC 13. 15,30 FTC - PMSC 20. 18,00 Tisza Volán - FTC 26. 16,00 FTC - U. Dózsa Április 1. 17,00 Honvéd — FTC 8. 18,15 FTC — Tatabánya 10. 16,30 PEMÜ - FTC 15. 17,30 FTC - Rába ETO 17. 16,00 Dunaújváros — FTC 22. 17,00 ETC — Várpalota 24. 11,00 Ú. Dózsa — FTC . 29. 17,30 FTC - Honvéd Május 13. 18,00 Tatabánya - FTC 22. 16,00 FTC - PEMÜ NŐI KÉZILABDA SZAKOSZTÁLY TAVASZI PROGRAMJA Február 20. 10,00 Ferencváros — Győri Richards 26. 17,00 Építők — Ferencváros Március 5. 10,00 Ferencváros — Dunaújváros 18. 16,00 Spartacus — Ferencváros 27. 11,00 Ferencváros — Debrecen Április 1. 16,00 BHG SE — Ferencváros 8. 16,30 Ferencváros — Borsodi Bányász 17. 11,00 Pécsi MSC — Ferencváros 23. 10,00 Ferencváros — Vasas 29. 15,30 Húsos — Ferencváros Május 7. 11,00 Ferencváros — Budaprint Szeged 14. 10,00 Ferencváros — TFSE 20. 16,30 Békéscsaba — Ferencváros Mérkőzéseinkre várjuk szurkolóinkat!
