Fradi műsorlap (1987/88)
1987. október 18.
Fradi műsorlap 11 PESTRŐL A FRADI A kés egy lány nyakán. A fiúra senki sem szól rá. Sokan jót nevetnek. A lány is kuncog, bár, próbálja eltolni a srác kezét. Mindenki tudja, hogy vicc az e- tész„ mégis félelmetes a pillanat. Mert mi történik, ha hirtelen fékez a vonat, s a penge elvágja a lány nyakát, avagy a kés hegye megszólja. A több mint három órás utazáson a jelenet többször megismétlődik. Szerencsére a vonat egyszer sem fékez hirtelen, így aztán a lánynak semmi baja nem lesz. A két vasúti kocsiban mintegy negyvenen. Fiatalok, legidősebb harminc körüli lehet. Sokuk nyakában zöld—fehér színű zászló, egy szőke, elég csinos lány hátát végig befedi a mintázatában angol zászlóval megegyező lobogó. Néhányan isznak, a Kőbányai világos hamar elfogy. Előkerül egy-két borosüveg is, literes palackok, Durbintsch sógor, Kocsis Irma. A bor sem tart sokáig. Van, aki éhes, a hosszú hajú fiúnak vajon anyukája csomagolta a kolbászt, s vágott két szelet kenyeret? A legnagyobb keletje a keksznek van. Az Albert keksznek. Hogy tudatosan vette-e, aki vette, nem tudom, de a fiatalok közül senki sem mondja, hogy Fradi—drukker, emlékezve a Flóri, a császár játékára, csak Albert kekszet ehet. Mintegy háromnegyed órája utazhatunk, elfogy az ital, elfogy az é- tel, többen már alszanak. A cammogó mozdony szinte minden barackfanál megáll. Hiába, aki személyvonatra száll, annak számolnia kell ezzel. A fradisták viszont örülnek. A szurkolók nemcsak azért utaznak a klub vidéki meccseire személlyel, mert az sokkal olcsóbb, hanem azért is, mert sok helyütt megáll. S ha megáll, le lehet húzni az ablakot, lobogtatni a zászlót, éltetni a csapatot, s a rigmus sem marad el: „Pestről a Fradi lejött hozzátok, parasztok, parasztok!” Elképzelhető, a lent állóknak mi lehet a véleményük arról, kik a parasztok, kik nem. Ennek ellenére a fraditábor viselkedése a vonaton, útban Békéscsaba felé, meglepő. Közösségben bárki sokkal többet enged meg magának, mint egyedül. Emlékezzünk csak az osztálykirándulásokra. Földre dobtuk a szemetet, ha nem látta a tanár, ittunk, cigiztünk, általunk szellemesnek vélt dolgokat kiabáltunk ki az ablakon. Nem, nem akarom védeni, menteni a Fradi—tábort, de bevallom, sokkal rosszabbra számi tottam. A fiúk, lányok - a legfiatalabb 17—18 éves lehet. A gyerekek vidékre még nem mernek eljönni, s pénzük sincs jegyre — csak magukkal törődnek. A kocsiban rajtuk kívül mások is ülnek. Aki kimegy a peronra, az e- lől udvarisasan félreállnak, nem szólnak senkinehez, nem kötnek bele senkibe. Azt se furcsállják, hogy közöttük ülök. Pedig nem ismerek senkit, de úgy tetszik, befogadnak, ám, hogy ki vagyok, mi vagyok, egyiküket sem érdekli. Sőt, amikor valamelyiküknek nem jut eszébe, hogyan kezdődik egy nóta s megmondom, u- tána már közéjük valónak tekintenek. Milyen jó, hogy gyerekkorom óta a dalok, rigmusok szinte semmit sem változtak, csak a nevek mások. Annak idején Géczi- nek, most Zsiborásnak nem lehet gólt rúgni, akkoriban Albert volt a legjobb csatár, most Fischer az isten. Csak egyetlen valami azonos: minden rigmus végén az NB I-ből a Dózsának kell kiesni... ez a tábor egyöntetű kérése, ugyanúgy, mint húsz esztendeje. Más csapatról egy rossz szó nem hangzik el. Közeledve Békéscsabához, egyre többször kiabálják: „Reszkess, Csaba!”, de az ellenfelet minden csapat szurkolótábora ijesztgeti. Ahogy telik—múlik az idő, úgy lesz álmosabb hangulat. Ki azért fáradt, mert korán kelt, (sok közöttük a vidéki) kit az alkohol győzött le. Az ébren lévők némelyike olvas. Népsportot, ö- rülnek, mert Gulyás Géza, az egykori kiváló FTC-kapus, a sportlapban vendéggyőzelmet tippel. Az egyik fiú számításokba kezd, melyik csapatnak milyen eredményt kell elérnie, hogy a Fradi előrébb kerüljön. Meglepődöm azon is, hogy sajnálják a kupacsapatok kiesését, s azt a fiút sem hurrogják le, aki a Bp. Honvéd további esélyeiről tart kiselőadást. Bevallom, nem vagyok ficsúr, nem a legutolsó divat szerint öltözöm, de most néhány régi, „szakadtabb cuccot” is magamra vettem. Nem kellett volna. Átlagruhában sem lógtam volna ki a táborból. Sőt, akad olyan fiú, akin a legújabb bőrnadrág, csizma feszül. Persze, utaznak nagyon „szakadtak”, piszkosak is. De az öltözködéssel senki sem törődik. Egy a fontos: aki itt van, szeresse és éltesse a Fradit. Ám az az érzésem, a legtöbben csak egy-két játékost ismertnek, nam valószínű, hogy az összeállítást el tudnák mondani. Viszont több kifejezetten értelmes srác is található köztük. Ha jól hallom, három üléssel mögöttem az adórendszerről beszélgetnek. Jön a kalauz. Mindenki nyugodt. Ezek szerint mindenkinek van jegye. A csinos szőke lány a kalauz mellett terem. Elkéri a lyukasztót, megkapja. Begyakorolt a figura? A fiúk, lányok mosolyogva nyújtják a bilétát. A kalauz nem veszi észre, hogy néhány jegyet nem kezel a lány. Persze, hogy nem, Pesten visszaváltják. így is spórolnak. Békéscsabán lelkesen vonul végig a tömeg. Két rendőr állít meg egy fiút. Nem tetszik nekik, hogy nyakában zászló van. Többen begurulnak, s kérdezik miért tilos. „Csak. Fegyelmezetten kell viselkedni!” — hangzik a válasz. Sietni kell. Mintegy negyven perc múlva kezdődik a meccs, s a Kórház utcai pálya gyalog vagy fél óra. Az úton semmi probléma, a pályán néhányan belekötnek a csabaiakba, a csabaiak is a fradis- tákba, kölcsönös a zrikálódás. E- gyik fiú a földön ül, alszik, számára ennyi a meccs. „Hosszú volt az út” - adja társa a magyarázatot. Sportszerű a biztatás. Csak amikor a bíró Ítélete kérdőjelezhető meg, akkor hangzik trágár kiabálás. A két tábor — egy vaskerítés választja el őket egymástól, helyzeti előnyben a hazaiak, hiszen a fradisták mögötti szektorban állnak - nem nagyon törődik egymással. Csak egy-két ember bosszantja egymást. Hátulról egy fradistát többször fejbevágnak. Egy túl részeg vendég- szurkoló nem bír magával, mindenkibe beleköt, rendőrök viszik el. A tömeg akkor sem háborodik fel túlságosan, amikor a játékvezető 11-est ad a csabaiaknak, s a hazaiak kiegyenlítenek. Sajnálják, hogy nem győztek, de idegenben az egy pont is jó. Többen a kevésbé heves vérmérsékle- tűek közül örülnek, örülnek, mert győzelem esetén a nagy boldogság közben bármi történhet, s mivel kevesen vannak, minek a balhét keresni, örülnek, mert ha kikapnak, akkor elkeseredésükben esetleg törnek—zúznak. Néhányan kölcsönkérnek, nincs pénzük vonatra. Egy-két srácot a rendőrök — végigkísérik a tábort Pestre — nyugtatnak. A többség csendes. Beszélgetnek a rend őreivel. Kiderül, ők is Fra- di-drukkerek, de: „Fegyelmezetten kell viselkedni! ” A kocsiban mindenki pihen. Azután egyszer csak mindenki felugrik, szitkozódik, káromkodik. Az egyik fiú nyugodtan ül. ölében zászló. Bejönnek a rendőrök, az egyikük se szó, se beszéd, felkapja a zászlót s kidobja az ablakon. Senki sem tudja, miért. Később mindenki megnyugszik, majd már közel Pesthez énekel Fradi-nótákat. (így tetszik, ezt sem lehet, mert ismét jönnek a rendőrök. Ám most már senki sem lepődik meg, sőt a többség megértő, tudja, a rendőrök sincsenek könnyű helyzetben. A nagy darab fiú mégegyszer el- játsza a félelmetes jelenetet a lánnyal és a késsel, de szerencsére ismét nem fékez hirtelen a vonat. A Keleti—pályaudvaron újra felhangzik, hogy „Hajrá Fradi!”, hogy „Fradi, Fradi, Fradika!”, a posztoló rendőr erélyesen közli: „Csendesebben, mert nem kíváncsi rátok egész Pest!”. A tömeg szétoszlik, ki—ki megy haza, vagy még talán szórakozni. Vezér az egész úton nincs, közös, előre elhatározott akciónak még a nyomát sem lehet felfedezni. S lehet, hogy rosszul figyeltem, lehet, hogy azért a kedvezőbb a benyomás, mert a híresztelések az elmúlt években történtek alapján sokkal rosz- szabbat vártam: az egész nap egy osztálykiránduláshoz volt hasonlítható. Ahol természetes, hogy a megszabott környezetből kikerült gyerekek másképpen, fegyelmezetlenebbül viselkednek. Csak a nagydarab fiú késes viccét tudnám feledni... őri B. Péter (Megjelent a Képes Sport 1987. október 64 számában) FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Klub kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fotók: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült a MGKSZ Nyomdájában Felelős vezető: Mázi Ferenc (87. 366.) Erdősy László a számára emlékezetes pillanatban MOSOLY-GÓS MEGHÍVÁS Sportbarátság - azí a fajta kapcsolatot nevezik így, amely a sport révén szövődött emberek között. Fradi-barátság - nyugodtan nevezhetjük így Erdősy László, Rádl Tamás és Pölös Oszkár barátságát. A három vendéglátós fiatalember ugyan a szakmában ismerkedett meg egymással, de a Ferencváros szeretete hozta őket közelebb. Az új bajnokság kezdetekor elhatározták, hogy élnek a kezdőrúgások megvégelének lehetőségével, s így megvalósulhat nagy álmuk: kufutni a Fradi—pályára. — Mi meg akartuk venni mind a tizenöt hazai meccs kezdőrúgását, de nem lehetett - meséli nevetve a 33 éves Erdősy László, aki a Spartacus presszó vezetője. — Ki, hogyan lett Fradi—szurkoló? Erdőssy: — Engem apám vitt el négyéves koromban először Fradi—meccsre — még emlékszem a régi lelátóra. Rádl: (30 éves, a Vidám Parkban a Calypso büfé vezetője): — Apám vitt ki engem is először, mégpedig 1965-ben a Manchester United elleni mérkőzésre. Pölös<40 éves, a Vidám Parkban a hullámvasúttal szembeni büfé vezetője): - Kisgyerekkoromtól Fradi-szurkoló vagyok én is, de igazán ez a két „ őrült” fertőzött meg. Erdősy: — Én 1965—67 között fociztam is a Ferencvárosban. Aztán követtem a bátyámat a Pézügyőrbe - az is zöld-fehér -, ahol sérülésemig, 1972 végéig jobb oldali középpályást játszottam. — Melyek voltak a legnagyobb élményeitek? Erdősy: — Nehéz választani, de megpróbálok néhány cseppet kiemelni. Még a hetvenes évek elején a Népstadionban játszottunk a Braunschweig ellen, s talán azóta sem volt olyan csodálatos szurkolás, mint akkor. Felejthetetlen a Dózsa elleni 5—0, a Rába elleni 6—1 — Szabó Feri öt góljával! — ni, és az 1976-os bajnokságot eldöntő Fradi-Vidi meccs, amelyen szegény Pusztai Laci szerezte az egyenlítő, a bajnokságot jelentő gólt. A Vasas elleni mérkőzésen én végezhettem a kezdőrúgást huszonöt- ezer ember előtt - életem legnagyobb pillanata volt! Rádl: — Én csak az utóbbi időben járok rendszeresen, így nem tudok ilyen nagy meccseket felidézni. — Számotokra ki, vagy kik a legnagoybb Fradi—játékosok? Erdősy: - Albert, Varga Zoli és Nyilasi. A maiak közül Bánki, de — és remélem, ezért nem haragszik meg - ő sajnos nem éri el az előbbiek tudásszintjét. Rádl: — Nekem Varga és Nyilasi a kedvencem. Pölös: — Én Nyüasira szavazok. — Úgy tudom, az utóbbi két évben nem akadt olyan Fradi—meccs, amelyen ne lettetek volna ott. Erdősy: - Igen, kocsival járjuk az országot, gyakran még a barátságos mérkőzésekre is elmegyünk. — És mit szólnak ehhez a szenvedélyhez a feleségek? Mindhárman (nevetve): Megszokták. Még az esküvő előtt kijelentettük, hogy nekünk ez a hobbink, és ők tudomásul vették. Persze, azért néha zrikálnak bennünket, főleg vereség után. — Az a szokás, hogy a kezdőrúgásért fizetett kétezer forintot az első gól szerzője kapja. Ti azonban ezt megtoldottátok. Erdősy: — Én ezer forintot ajánlottam a második gólt elérő játékosnak. Tamás és Őszi még erre is rátett, ők ezer forintot a- jánlottak Zsiborásnak, ha nem kap gólt. Egyébként Oszinak kettős ünnep volt október 7-e. Aznap volt negyvenéves, és ő végezhette a kezdőrúgást a Vác ellen. — Van egy különleges felajánlásotok is... Rádl: — Az édesapám vezeti a Lenin körúti Mosoly sörbárt. Mint már däjrmdtam, ő is nagy fradista, s lelkededett azért az ötletünkért, hogy ha a csapat a dobogón végez, vendégül látjuk a fiúkat. Amennyiben megnyernék a bajnokságot, a feleségeket, barátnőket is szívesen látjuk a Mosolyban. A három megrögzött Fradi-szurkoló — valamennyien tagjai a Baráti Körnek — anyagi áldozatokat sem kímélve hódol szenvedélyének. Törzshelyük a 13. szektorban van, s mint Erdősy László mondta: nem lehet elmagyarázni, mit éreznek a Ferencváros iránt. Azt hiszem az igazi szurkoló nem is képes erre. M.S.
