Fradi műsorlap (1987/88)

1987. október 18.

Fradi műsorlap A ..PÉNZDÍJAS’GOLSZERZÓ 99- Szereted a pénzt?- Nem jobban, mint bárki más. Miért?- Mert minden jel arra mutat, hogy ingyen nem vagy hajlandó gólt lőni. Amióta a klub eladja a kezdőrugást, és az árát az első fe­rencvárosi gólszerzőnek ajánlja fel, szinte mindig te találsz első­nek a kapuba. Ez nem lehet vé­letlen.- Pedig az. Más szempontból kellene ezt nézni. Mondjuk ab­ból, hogy sok gólt lövök, így ó- hatatlan, hogy a legtöbbször én veszem ki a pénzt. A történelem bizonyít, a té­nyek cáfolhatatlanok. A Ferenc­város a magyar labdarúgás törté­netében először,— április 1-én ad­ta el a kezdőrúgást, a Vasas elleni MNK mérkőzésen. A kétezer forintot ugyan Dukon érdemelte ki, ám Fischer Pál már akkor je­lezte, hogy felfigyelt a lehetőség­re: ő adta a gólpaszt. Ezt azon­ban senki nem díjazta, így legkö­zelebb már nem bízta másra a gólszerzést. Április 18: az Eger ellen az első félidőben egy kapu előtt elsuhanó labdát nagy vágta árán elér, és az ötös sarkáról a kapust megelőzve a hálóba lövi. S már állhat is a „kasszához”. De az üzlet beindult, és nincs megállás. Üj bajnokság, első ha­zai mérkőzés, augusztus 16. A 38. percben Fischer 14 méterről lő a jobb sarokba. Szeptember 3-án nem ő szerez vezetést a Vasas ellen, ezt a szívességet megteszi Balog egy öngóllal, de az első ferencvárosi gólszerző, a második találat gazdája termé­szetesen Fischer. Méghozzá 11- esből.- Fogadjunk a legközelebbi kezdőrúgás árában, hogy amikor Nagy Zsoltot felvágták a tizen­hatoson belül, azonnal a kétezer forintra gondoltál...- És mindenkit ellökdöstem a büntetőpont környékéről, i- gaz? Szó sincs róla. Pintér At­tila kihagyott egy 11-est a Pécs ellen, így már a mérkőzés előtt én voltam a kijelölt ítéletvégre­hajtó. Mondom, mindez véletlen. Nézzük tovább. Szeptember 27-én a Kaposvár látogatott az Üllői útra. Az első gólt - meg­lep-e bárkit is? — Fischer lőtte. A 20. percben hét méterről talált a kapuba. Aztán, biztos, ami biz­tos, valamivel később mégegy- szer feliratkozott az eredmény- jelző táblára.- Tehát már a második gól szerzésének a jogát is kisajátí­tod? Pedig azért legfeljebb egy vállveregetés jár...- Sőt, ráhajtok arra, hogy a harmadikat is mindig én lőjjem. Meg a negyediket is. Az ötödiket azért meghagyom majd Dzurják- nak, a végén még kikezdik a szurkolók, hogy miért megy a kapu közelébe, ha mindig csak én porolom le a hálót.- Tegyük félre a tréfát. Egy­kor senki nem hitt volna, hogy van esélyed a gólszerzőnek fela­jánlott prémiumra, szinte ünnep­nek számított az Üllői úton, ha betaláltál az ellenfél kapujába.-Ez régen volt. Még a katona­ság előtt. A leszerelés óta azon­ban csak a futballra összpontosí­tok, és azt hiszem, ennek meg is van az eredménye. Utánpótlás válogatott lettem, a Népsport osztályzatai szerint én voltam a legjobb jobbszélső az előző baj­nokságban, és végre lövöm a gó­lokat is.- De miért mindig, vagy a legtöbbször az elsőt?- Számomra roppant fontos, hogy az első félidőben gólt sze­rezzek. Az szárnyakat ad, meg­tölt önbizalommal, és akkor sze­rintem nincs az a hátvéd Magyar- országon, aki meg tudna fogni. — És idegenben? Ott kevésbé vagy eredményes. Talán mert ott nincs kitűzve prémium az első gól tulajdonosának?- Arról volt szó, hogy komo­lyan folytatjuk... Idegenben ke­vesebben támadunk, így több vé­dő jut rám, mint a hazai pályán, s úgy nehezebb boldogulni. Az Üllői úton viszont megoszlik a védők figyelme, és mert gyors vagyok, elég egy apró figyelmeg- lenség, és máris igyekszem ki­használni.- Az élvonal legruganyosabb labdarúgójának tartanak. Mégis, csak mostanában kezdesz ered­ményes lenni fejjel, korábban csak lábbal értél el gólt. — Azért, mert mire odaért zozzám a labda, én már visszaes­tem a földre. Hiába ugrottam magasra, az ütemérzékem állan­dóan cserben hagyott. Mostaná­ban viszont ezt is külön gyakor­DOLLY ROLL A FRADIBÓL A labdarúgásban egy—egy csa­pat népszerűsége viszonylag könnyen lemérhető: csupán meg kell nézni a pénztárkönyvben a hivatalos nézőszámot. Egyértel­mű: minél többen szoronganak a lelátókon, annál népszerűbb a gárda. Érthetően, a sikerek ide­jén nagyobb a közönség, bár az igazi szurkoló a nehéz időkben sem hagyja cserben kedvenc csa­patát. Vitathatatlan tény, hogy kis hazánkban a Ferencváros mögött áll a legnagyobb szurkolótábor. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a leglelkesebb is. A pop—rock szakma Fradija a Dolly Roll. Ez az öttagú „kispályás” csa­pat a Ferencvároshoz hasonlóan hatalmas szurkoló táborral ren­delkezik. Népszerűségük veteke­dik Dzurják Csöpiékkel. Eddig valamennyi nagyleme­zük arany, sőt platinalemez lett. Koncertjeik mindig telt házat vonzanak, gyanítjuk, ha a Horto­bágyi pusztán lépnének fel, az a hely is szűknek bizonyulna. Olvasóink joggal tehetik fel a kérdést, hogy kerül a csizma az asztalra, Dollyék a Fradi Műsor hasábjaira? A kérdés megválaszolására ad­juk át a szót a szupersztár éne­kesnőnek, Dollynak. — Hajrá Fradi! — mondja be kapásból a jelszót, hogy a toll- forgatónak egy percig se legyen kétsége afelől, hogy egy zöld-fe­hér hívővel beszél. — Nálunk csa­ládi hagyomány, hogy mindenki Ferencváros szurkoló. Kiskorom óta azt hallottam apámtól, hogy a Fradi a legjobb csapat. Bár nem mindig mi végeztünk a baj­noki tabella élén, ezt a kis ke­gyes hazugságot, szívesen elhit­tem. Számomra, bárhol is végez­zen a csapat, a legszebbek és a legjobbak. — Zöld-fehér kedvencek? — Nemcsak az ABC miatt kezdem Albert Flórival a sort. Nála jobb futballistát azóta sem láttam. Különösen az imponált a játékában, hogy könnyedén, ele­gánsan játszott, bármelyik mu­zsikus megirigyelhette volna, a- hogyan ő mérkőzés közben imp­rovizált. A másik nagy kedvenc Szőke Pista volt, akit azért is szerettem, mert a Dózsának min­dig rúgott gólt. Jó néhány újpes­ti és természetesen más egyesü­letbeli kapust is megkeserített a bombáival. A közelmúlt kedven­ce Nyilasi Tibi, akit pályafutása végén még szívesen látnék zöld- fehér szerelésben. lom az edzéseken, és ennek kö­szönhető, hogy fejjel is veszé­lyessé váltam. — Van kedvenc műfajod gólszerzésben? — Nincs. Az a lényeg, hogy bent legyen a labda, az nem ér­dekel, hogy miként kerül oda. És nem az a fontos, hogy én lő­jem, még akkor sem, ha jól jön az a kétezer forint. Rúgja a Dzurják Csöpi is akár - csak győzzön a csapat. Pajor—Gyulai László — A labdarúgás mellett, mi­lyen sportokat kedvel még? — Az úszást, vizilabdázást és a lovaglást. Elárulhatom, hogy általános iskolás koromban a Fradiban úsztam. Ami pedig a lovaglást illeti, több mint tíz é- ven át jártam ki a pomázi lovar­dába. — A Dolly Roll többi tagja hogy áll a Fradival? — Kékesi Zoli, a „Sziszi” is az FTC lelkes híve. A többieket nem érdekli annyira a foci, mint minket. A Dolly Roll számai között találunk sporttárgyúakat is. A mexikói világbajnokság e- lőtt jelent meg a „Mexikó” című kislemezük. Igazán nem Dollyé- kon múlt, hogy ezzel a vérpezs­dítő számmal sem sikerült fel­dobniuk, aranylábú fiainkat. Az Egzotik című nagylemezü­kön viszont a magyarországi For­ma—1-es verseny ihlette meg ő- ket. A dal címe: „Forma—1.” Az együttes sportérdeklődése nem véletlen: a tagok körül a már említett Dollyn kívül mások is sportmúlttal rendelkeznek. Novai Gábor az együttes erős embere. Egy időben vizipólózott, úszott, dzsúdózott, aktobatikus tornára járt. Fekete Gyula „Maxi” korcso­lyázott, Kékesi „Sziszi” pedig a kaucsuk labdát bűvölte. A turnékra mindig visznek magukkal labdát. — A technikusok ellen szok­tunk kétkapuzni — árulja el Dol­ly, aki azt állítja, hogy nem kell kiszúrnia a labdát, hogy engedel­meskedjen neki. Dollyt a sikerek titkáról fag­gatom. Széttárja a karjait, egy kis gri­maszt vát: — Nincs különösebb titkunk. A zenei stílusunkat úgy alakítot­tuk ki, hogy benne legyen az e- gyéniségünk, amely alapvetően a vidámság, a könnyedség. Ám ezt a könnyed előadásmódot nagyon is kemény, gyötrelmes próbák sorozata után érjük csak el. Ami­kor pedig kilépünk a publikum elé, szívvel—lélekkel hajtunk a sikerért. Nálunk nincs lazsálás a pályán. — Milyen gapasztalatcserét a- jánlana a zöld-fehér fiúknak? — Hasonlókat tudnék nekik is mondani: találják meg az egyé­niségüknek megfeleő stílust, iga­zi Fradi szívvel hajtsanak a pá­lyán. Lehet, hogy Dolly összebe­szélt Dalnoki Jenővel? Kemény György Válogatás a Széchenyi Könyvesboltokban korábban megjelent és még megvásárolható közgazdasagi és jogi könyvekből SZÉCHENYI ISTVÁN KÖNYV-, KATALÓGUS- ÉS ÁRJEGYZÉKBOLT 1054 Budapest V., Szent István tér 4. 1374 Budapest, Postafiók 556. Telefon: 174-133 SZAKKKÖNYVESBOLT 1054 Budapest V., Vadász u. 27. Széchenyi István: HITEL 93 Ft Széchenyi István: VILÁG 124 Ft Széchenyi István: STÁDIUM 79 Ft Széchenyi István: A’ KELET NÉPE 128 Ft Széchenyi István: HUNNIA 107 Ft A „FELELET” ÉS lyiÁS VITAIRATOK SZÉCHENYI ISTVÁN A’ KELET NÉPE CÍMŰ KÖNYVÉHEZ 135 Ft Láng Lajos: A TÁRSADALMI DEFICIT 93 Ft Wesselényi Miklós: BALITÉLETEKRŐL 193 Ft A Közgazdasági és jogi Könyvkiadó gondozásában jelent meg a KI, KICSODA A FERENCVÁROSI TORNA CLUB TÖRTÉNETÉBEN második kötete. N YILASITÓL-ZSIBORÁSIG A közelmúltban jelent meg a Ki, kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? című könyv második kötete N—tői Zs-ig betű­rendben. Ez a kötet is közel háromszáz egykori és mai fradistával. foglalkozik, öten a P—betűsök közül: DR. PERNER FERENC Az FTC kézilabdázója volt, aki mindig izzó aktivitással küzdött a klub színeiért. 1972-ben búcsúzott az aktív játéktól — igaz öregfiúk szin­ten ma is űzi kedvenc sportját. Orvosi hivatása azonban mindenekfe- lett áll: az Üllői úti sebészeti klinikán (hol máshol dolgozhatna, mint az Üllői úton...) a veseátültetések egyik legkiválóbb hazai specialis­tája. Dr. Perner Ferenc egyetemi docens, az FTC örökös tagja. PERÉNYI BÉLA A hetvenes évek elején, amikor az FTC-ben még serény sakkélet folyt, akkor tűnt fel az Üllői úti klubházban ez a tehetséges szarvasi fiú. Kitűnően versenyzett, de azután jött a katonaság és elkerült. Az egykori 18 éves mesterjelölt azóta már magas szintű feladatokra ké­szül — de talán az FTC-ben eltöltött időszakára is szívesen gondol. POÓR ÉVA Évára már 12 évesen felfigyelt a sportvilág. A Fradi ifjú asztaliteni­szezője a legjobb 20 felnőtt versenyző részvételével rendezett baj­nokságon Kóczián Éva mögött csak játszmaaránnyal lett második! Tizennégyéves korában (1963) a prágai felnőtt vb-n a magyar váloga­tott tagjaként bronzérmat nyert, 1976-ban ifjúsági Európa-bajnok! Az FTC WK-győztes csapatainak, bajnokcsapatainak tagja, az FTC örökös bajnoka. PÓSA BÉLA Izsák „Zsazsa” hozta a grundról a Fradiba. Jól mutatkozott be és hamarosan leigazolták az amatőrökhöz. 1936-tól 1942-ig profiként szerepelt. Mérkőzéseinek száma: 109. Tagja volt az 1939-40-es és 1940^11 -es bajnokcsapatnak, de játszott már az 1937-es KK-győze- lem idején is. A magyar válogatottban háromszor kapott helyet. Két­szer a Fradiból, majd egyszer a Vasas színeiből, ahová 1943-ban távo­zott. „ PATAKY JENŐ A Nemzeti Színház művésze gyermekkorában az MTK-ban atlétizált, és ugyancsak gyermekkora óta Fradi-szurkoló... No, azért két évig a Fradiban is sportolt: vívott! Vívott, futott, futballozott — és az ötve­nes évek elején NB Il-es meccseken bíráskodott is! Közel negyedszá­zados párizsi távoliét után visszatért a hazai színházi életbe. És visz- szatért az Üllői útra is... Mérkőzéseinek és az FTC Baráti Kör rendez­vényeinek állandó látogatója.

Next

/
Thumbnails
Contents