Fradi műsorlap (1987/88)
Fradi futballmúzeum
és így a BTC nem tudott kiegyenlíteni. Este otthon annyira megsajnáltam barátomat, hogy a mi fu- torin kenőcsünkkel bekentem a térdét. Azt kérdezte, hogy mi ez a csodaszer, amitől egyszerre megszűnt a fájdalma? Természetesen nem fedtem fel titkomat, azt mondta, hogy külföldről való... Sok külföldi van Budapesten és mind elcsodálkozik egy érdekes közlekedési újdonságon. Képzeljék a föld felszíne alatt elektromos vasúti kocsit járatnak egy alagútban több kilométer távolságban. Nekem szokatlan ez a primitív közlekedési mód, de itt nagy szenzáció. Hát még ha a mi légrobotjainkat látnák közlekedni! Na, dehát itt még nem tartatlak a földiek. 1900. NOVEMBER 19. Életben maradtam! Olyan ostobaságot követtem el, hogy szinte szégyelem bevallani. Lementem Antonyék pincéjébe, megbotlottam, és egy nagy hordót magamra rántottam. Ügy összetörtem magam, hogy egy klinikán alig tudtak összefoltozni. Nyolc hónapig feküdtem sínbe rakva, minden kezdetleges eszközzel kezelve. Az Antony családot is szomorúság érte. Egy alkalommal betörtek a lakásba és minden mozdítható értéket elvittek. A család szinte tönkrement. Tönkrement a gyógyszeres ládám is. A betörők azt is elvitték! Itt vagyok a Földön minden gyógyszer nélkül. Üzenjetek Zentonnak, hogy hozzon vissza Budapestre némi gyógyszert. Üzenet Erlenton parancsnoknak! Itt a Ton-bolygó! Már azt hittük, hogy a földi expedíció meghiúsult. Hármuk közül egyikük jelzéseit sem kaptuk. Lemondtunk magukról, örülünk, hogy él, de valószínű, hogy már csak egyedül van Erlenton parancsnok! Egy hónap múlva megszakad a kapcsolat, addig sérüléséről és időtöltéséről részletesen tájékoztasson bennünket. Kapcsoljuk az orvosi tornyot! Adja le betegségéről az ismert jeleket: XX/ =- XX //// 1900. DECEMBER 3. Ma nagy az öröm a Ferencváros házatáján. Megvalósult a foot- ball-osztály. Egy Kárpáti Béla nevű tanár lett az osztály vezetője, kapitánya pedig akiről már említést tettem, Horváth Ferenc. Képzeljék még azért is szednek pénzt, hogy valaki tag lehet. 1 korona havonként a díj, a klub ebből fedezi a felszerelést. Fehér ingben és hosszúszárú zöld nadrágban játszanak. Most akarnak Londonból hozatni új zöld-fehér csíkos ingeket, meg két bőrlabdát. Kell majd a labda, hiszen jövőre már rendszeres meccseket játszanak. Az FTC vezetői ugyanis december 22-re, szombat estére összehívták a futballal foglalkozó egyesületek vezetőit. Belőlük alakul majd meg a Szövetség, és az fogja majd a bajnokságot kiírni. Nyelvészeinknek az egyik újság sorait úgy idézem, ahogy erről írtak: „Magunk részéről üdvözöljük a Ferencvárosi Torna Clubot ezen életre való eszme szolgálatában és hisszük, hogy a meghívott klubok közül egy sem fog hiányozni ezen értekezletről, mert nagyon szükséges, hogy már az első lépésekben megnyilatkozzék az együttműködés és a közös akarat.” Megvalósult tehát az itteniek nagy álma. Hogy a jövő ezen és más területen mit hoz, nem tudom. Utolsó híradásom ez és bizony földi idő szerint 14 évig nem lesz kapcsolatunk. Minden eseményt feljegyzek majd és ha- zaküldöm a Ton bolygóra. Kérem, van-e változás a programban? Üzenet Erlenton parancsnoknak! Itt a Ton-bolygó! Adatait mind feldolgoztuk. Az utolsó szakasz következik, ami a terv szerint nem lesz fárasztó. „Csak” élnie kell, hosszú ideig be kell épülnie a Föld lakói közé. Szervezetét földi időszámítás szerint 20 év múlva fogjuk megvizsgálni. Ekkor kiderül, hogyan viselte meg a Ton-bolygó lakójának testi és szellemi életét a földi élet. Erlenton parancsnok! Most már biztos, hogy egyedül maradt a Földön! Vigyázzon magára, hiszen ha elpusztul, az egész kísérletet elölről kezdhetjük. Kerülje a veszélyhelyzeteket, figyeljen, jegyezzen fel mindent. Köszönjük a munkáját és a továbbiakban is bízunk Önben. Viszontlátásra. 1914. MÁJUS 18. Itt Erlenton! A Ton-bolygónak jelentem! A legjobb egészségben élek, dolgozom. Tesvéreim! A feladatot teljesítettem: földi lakónak számítok, minden nehézség nélkül beépültem, s bízom benne, hogy az új nemzedékek az áttelepülés után hasonlóan élnek majd. Érzelmi világom az egyetlen, amely kicsit megváltozott. A hangulatváltozásaim sűrűbbek, mint a Ton-on. Na, persze ez a munkámmal is összefügg. Emlékeznek még arra a kis egyesületre, ahová Antony Tamással jártam. Világhíres klub lett és most kapaszkodjatok meg: én vagyok az új pályán a „parancsnok”. Az történt, hogy a sikerek után kicsi lett a régi fa- kerítéses pálya és új nagy pályát — itt úgy mondják stadiont —- kellett építeni. Óriási magas falelátók nőttek ki a földből és mivel ismereteimmel segítettem az építkezést, úgy döntöttek, legyek én a pálya igazgatója. Egy liget sarkán, egy legelő helyén építettük fel az új otthont, úgy, hogy már klubházuk is van a tagoknak. Tízezrével tódulnak a mérkőzésekre a szurkolók és olyan ünnepségeket rendeznek a győzelmek után, hogy az egész környék hangos a boldog kiáltásoktól. Ötször egymás után elsők voltunk, bejártuk Németországot, Angliát, Spanyolországot, Franciaországot és mindenhol győztünk! Tegnap meg egy skót csapattal mérkőztünk. Erről az újság út: „20 ezer néző jelent meg az Üllői úton a skót bajnok és kupagyőztes elleni mérkőzésre: FTC - Celtic 2 : 2. Az FTC zárt védőjátéka sohasem hagyta kibontakozni a Celtic csatársorát. Schlosser és Tóth teljesen a védelembe húzódtak vissza, de ha erősen ostromolt a Celtic, az egész FTC csapat a kapuja előtt tartott népgyűlést. Az FTC Bor- bás szöktetésével kísérletezett, a legteljesebb sikerrel.” Azért is adom le ezt az anyagot, hogy a nyelvészek összehasonlítsák a 14 évvel ezelőtti szószerkesztéssel, az akkori idézettel. Ez a klub az egyetlen szenvedélyem, így ne csodálkozzanak, ha a kapcsolat- tartásnál ez az első amúől tájékoztatok. Bőséges anyagot készítettem. Minden óriásit fejlődött, sajnos egyre aggasztóbb hírek érkeznek népútó fegyverek gyártásáról. Már korántsem vagyok annyúa elragadtatva az emberektől, mint a megérkezés után. Sok elszomorító tapasztalatom van, de erről majd ha hazamegyek részletesen beszámolok. Egy fontos tényt azonban nem hallgatok el: feltalálták a Földön a repülőt! Ez ránk egyáltalában nem veszélyes, hiszen csak kezdetleges tákolmányok. Egy azonban tény: az emberek már képesek a levegőbe is felemelkedni. Sok furaságot tapasztaltam az emberi társadalom felépítésében, óriások az ellentmondások. Ámennyúe a Földre jönnek a tontonok, ezen a területen is segíteni kell az emberiséget. A napokban elutaztam Springer elnök úrral (Ő volt már az alakulásnál is az elnök!) Európai körútra. Több városba szeretnénk az FTC-t a nyári hónapokra mérkőzésre lekötni. Egyébként nem győzik csodálni, hogy mennyi nyelven beszálnek, így aztán mindenhová engem visznek tolmácsolni... Tehát elutazom és amint visszaérek Budapestre, ismét jelentkezem. 1914. AUGUSZTUS 2. Erlenton kapitány jelenti a Ton- bolygónak! Itt Erlenton! Katasztrofális a helyzet a Földön! Országok az országok, népek a népek ellen fegyverrel a kézben vonulnak. Felmérhetetlen veszteségek lesznek. Világháború tört az emberiségre! Helyesebben mondva az emberek önmagukat pusztítják. Leúhatatlan a csalódásom. Tegnap nyolc barátomat hívták be katonának. Általános mozgósítások vannak. Antony Tamást is behívták katonának! Szegény Tamás olyan fájdalmasan búcsúzott a kisfiától, hogy egész testét rázta a súás. 1914. AUGUSZTUS 10. Tegnap behívtak az elöljáróságra: Közölték velem, hogy ágyúkat szállítanak az Üllői úti pályára — megszűnik tehát a komoly sportélet. Én leszek a felelős a pályán elhelyezett hadigépekért. Mivé leszünk? Mindenki izgatott, goromba. Az élelemmel is bajok vannak. Mindent a hadszíntérre szállítanak. Tamástól kaptam levelet. Jól van, csak a labda hiányzik az „öreg fiúnak”. Küldtem neki egy csomagot és tettem bele egy focit, hadd játszanak a kiskatonák... 1914. SZEPTEMBER 2. Már az FTC-nek is vannak halottjai, sebesültjei. Ma érkezett a hír, hogy Weisz Dezső futballistánk és két vizipólósunk Hégner és Rémi a hadszíntéren elesett. Borzasztó érzéseim vannak. Itt már nem lehet állj-t parancsolni, a primitív és mégis oly öldöklő fegyverek osztják a halált. 1914. SZEPTEMBER 15. Mérhetetlen fájdalom ért! Antony Tamás barátom a szerbiai hadszíntéren elesett! A gyászjelentés ott van az asztalon, rajta a kérlelhetetlen húréi, Tamás meghalt. A szomszéd szobában felesége és kisfia zokog. Minden, ami ezen a bolygón történik, egyre aggasztóbb. Lám az én barátom is áldozattá vált. Még most is élénken emlékszem: apjával ők voltak az első emberek, akiket idegen lények megszólítottak. Ügy haltak meg, hogy azt sem tudták kinek adtak szállást... Ez a szállás, ez az otthon most üres és hideggé dermedt. A szomorúság és gyász ül minden szegletében. Határtalan az én boldogtalanságom is, csalódottságom szinte megbénít. Az életem egy része, a munkám semmivé vált. Ide nem jöhetnek a tontonok... Ilyen veszélynek nem tehetjük ki gyermekeinket. Félek. Mindenhol a halált, az erőszakot látom. A nyomor napról napra nő. Bolygótársaim! Haza akarok menni, itt már nincs mit tennem. Ez már nem a mi világunk. Tudom a terv szerint még lenne néhány évem a Földön. Szakítsuk meg a kísérletet. Mentsetek meg! ' 1914. SZEPTEMBER 16. Üzenet Erlenton parancsnoknak! Itt a Ton-bolygó! Űrhajónk elindult Önért, a feladat végétért! Az emberiség sajnos még nem elég érett arra, hogy a tontonok- kal közösen éljenek. Talán néhány évtized múlva már több sikerrel közeledhetünk. Erlenton parancsnok készüljön. Űrhajónk elindult Önért. Viszontlátásra a Ton-bolygón! * 1979. ÁPRILIS 10. A Zenton nevű űrhajó száguld a Föld felé. Fedélzetén Erlenton vezetésével öt tonton készül az azonosuláshoz. Immár feltűnt a Föld. Erlenton a kamerák elé ül. Döbbenten látja az óriási városokat, a fejlődés váratlan fel- gyorsulását. A fedélzeti műszerek jelzik a műholdakat, az űrhajó érezhetően a földiek látókörében van. Erre a bolygóra már nem lehet észrevétlenül megérkezni. Amott már fel is tűnnek a földi megfigyelők repülői. Szuperszonikus kíséretet kap a Zenton. Látható, hogy arra törekednek, hogy úányítsák a leszállás helyére. Erlenton úgy manőverezik, ahogyan a földiek kívánják. Már látja az űrrepülő-teret. Simán földet érnek. Erlenton kiszáll és merengve lép a Földre. Ismét itt van. Most azonban nem kalapáló emberek, hanem tudósok, űrhajósok veszik körül. Azok arcán kiül a meglepetés: vannak a világűrben rajtunk kívül is ugyanilyen emberek? Erlenton fokozza a megdöbbenésüket: — Jó napot kívánok földi emberek! És elmondja a köszöntést vagy 13-15 nyelven, amit hajdanán megtanult. — Hogyan tudod ember a földi nyelveket ilyen tökéletesen? — Nem is gondoljátok, hogy honnan — magáról a Földről! En már akkor itt jártam, amikor ti még meg sen Születettek. Akkor itt halál volt, pusztult az emberiség. Akkor elmentem, s most szorongva kérdezem: pusztítják még egymást? Mert akkor indulunk vissza, nem vagyunk kíváncsiak semmúe. Szóljatok emberek: hogyan éltek? — Békességben szeretnénk élni, nem akarunk többé háborúkat. Maradjatok és segítsetek nekünk. Erlenton mosolyogva szólt hátra az űrhajóhoz legközelebb álló tontonhoz: — Kúton, add le a hút a Ton-bolygóra. Békével fogadtak bennünket a Földön. Itt maradunk és várjuk bolygótestvéreinket. 1979. MÁJUS 3. Itt állok hát ismét a régi helyen. Hogy megváltozott minden! Betonlelátók a régi fatribünök helyén. A halogén izzók ontják a pályára a nappali fényt. Hol van a régi kedves klubház? A klubház, ahol Antony Tamással együtt dolgoztunk... Hol vannak a régi emberek, a hangoskodó szurkolók? De hol vannak a csapatok? Na, jönnek már! Micsoda változás az öltözékükben. A szín azonban lám a régi: zöld-fehér. Hol a játék, a régi foci? Hiszen ez egészen más! Mindenki száguld, ütközik és ilyen gyors a játék. Gólhelyzet - gól! Fradi gól 65 év elteltével! Micsoda boldogság. Óh, ha ezt az ősök megélhették volna, a Malakyk, a Springerek, a Borbások... Ma 80 éve, milyen izgatottan mondták ki: megalakult az FTC! Mennyi idő telt el. Milyen sokan rúgták itt azóta a labdát. Milyen sokszor kiáltották, hogy gól! Gól! Itt ülök a lelátón és boldog vagyok. Óh, ha Tamás ezt megérhette volna! De jaj, kiegyenlítettek. Jaj, ez az érzés is a régi. Fájdalmas érzés. Mint ahogy azt is fájdalmas hallani, ahogyan az előző sorban beszélnek. Mit beszélnek, kiabálnak: — Bele őszülök ebbe a gyenge játékba! Bezzeg a régiek, azok tudták, bár azt láthattam volna! — Úram, én láttam. Akkor is voltak szép dolgok, most is. Mint minden, a foci is fejlődött, de a mi emberi kívánságaink mindennél jobban fejlődnek. Mindent akarunk, s mindent tökéletesen, pontosan. Még a játékot is. És ugye a foci is csak játék... — Hagyja abba szegény balga ember ezt a hittérítő szöveget. — Uram én nem vagyok balga ember, én Erlenton... — Hagyja már azt a bolond palit! Szurkoljunk egy kicsit ismét megy a csapatnak. Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! * 1999. MÁJUS 3. Az FTC 100 éves jubileumi ünnepségének fénypontja a bajnoki ferencvárosi gárda — szó szerint — világot megmozgató szupermérkőzése. A játékoskij áróban már feltűnnek a csapatok. Balról zöld-fehér mezben az Üllői úti kedvencek, jobbról foszforeszkáló lilasárga szerelésben a Ton-bolygó válogatott tizenegye. A kezdő rúgást a mérkőzés létrehozója a 130 éves Erlenton végzi! Még néhány perc és megkezdődik az első bolygóközi mérkőzés... (VÉGE) FERENCVÁROSI MAJÁLIS A FRADIBAN A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti stadion május 7-i programjára. Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Készült az MGKSZ Nyomdájában Felelős vezető: Mázi Ferenc Táskaszám: 88.127.
