Fradi műsorlap (1987/88)
Fradi futballmúzeum
A Földhöz űrhajó közeledik, eset” is érte. Óriásit esett egy da- Utasai a Ton-bolygó lakói, a ton- rab kőben, hiszen itt nem olyan tonok. A földihez hasonló körül- sima füves a felület, mint ami mények között élnek. Fejlett tu- egész Ton bolygónkon. Jót ne- dományuk kimutatta, hogy a vettünk póruljárt társunkon és Föld is alkalmas életkörülménye- így indultunk meg a kiszámított ikhez. Túlságosan nagy számban irányba, a város felé. A nevet ak- élnek a Ton-bolygón, így az át- kor még nem tudtuk biztosan, telepedést tartják a jövő felada- így csupa várakozás volt vala- tának. mennyiünk, hogy tényleg a kijeA felderítő űrhajó közeledik a lölt hely, Budapest közelében va- Földhöz. A nagy hatósugarú te- gyunk-e? Földi idő szerint 20 levízió vevőkamerák láttatják a percet gyalogoltunk, amikor Bu- városokban közlekedő embere- dapest elővárosához értünk, két. Az idegenek betáplálják a Amint később megtudtuk, ezt földi ember adatait, majd meg- Ferencvárosnak hívják, kezdődik az azonosulási folya- Egy idősebb férfi nagy dübö- mat. Rövid idő után a földi em- rögve szegezte a fakerítést egy bér képére azonosult az űrhajó jókora terület körül. Nem tuá- ittmaradó legénysége. Megkezdő- tűk köszöntéssel megszólítani - dik a beszállás a kerek alakú le- hiszen nem tudtuk, hogyan kell. szálló robotegységbe. Erlenton, De ő megelőzött bennünket: a parancsnok kicsit feszeng új — Külföldiek az urak? Ilyen bőrében, de nevetve szól társá- szép ruhában nem tanácsos estehoz: felé erre járni. A múlt héten is- Zenton és Keroton! Sies- kiraboltak a másik utcában egy setek próbáljuk ki minél hama- grófot! rabb, hogy tetszünk a földi lé- Kétségtelen, hogy jólszabott nyéknek. új ruháink feltűnést keltettek, Maga is meglepődve hallotta de mi erre otthon nem gondol- új hangját, beszédét és büszkén tunk. Annak viszont örültünk, emlékezett egy pillanatra apjára, hogy képmásunk sikert aratott, aki nem is olyan régen alkotta A szerencsétlen férfi nem is gon- meg az emberi átváltozáshoz dolhatta, hogy mennyire a fején szükséges tudományos gépcso- találta a szöget (itt így mondják, dát. Ezért is jelentkezett első- ha valami nagyon egyezik), aminek erre a földi expedícióra, kor külföldinek szólított, hogy ő is kivegye részét a Ton- De mennyire, hogy külföldbolygó jövőjének átalakításából, ről jöttünk...- Induláshoz felkészülni! - Rendes őritől, hogy fiStart! Irány a Föld! gyelmeztet, de milyen járművel juthatunk be a városba? — szól- 1900. MÁRCIUS 20. tam, és magam is meglepődtem tiszta, szép kiejtésemen, amit az — Itt Erlenton! Itt Erlenton! A idegen nyelven folyékonyan Ton bolygónak jelentem, hogy mondtam, két társammal földi idő szerint — Itt bizony csak időnként 1900. március 20-án megkezd- jár egy-egy konflis — mondta, de tűk a felderítést. Első találkozá- szerencséjük van, mert jönnek if- sunk az emberrel így zajlott le: jú barátaim egy lovaskocsival, fát A terv szerint sík területen lan- hoznak a kerítés építéséhez. Az- doltunk, távol a lakott részektől, zal a kocsival ha megfelel, beme- Műszertáskánkat, orvosságainkat hetnek a városba. Tudják, kell a kivettük a robotból, majd önin- sok faléc, mert öt nap múlva itt dítóra kapcsolva visszaküldtük már meccset játszanak és addig az egységet az űrhajóba. Leírha- a Soroksári úti pályának készen tatlan magányosságot éreztünk, kell lenni, ahogyan ott hárman álltunk egy Kicsit zavartan néztünk egy- új bolygó ezernyi titkainak meg- másra, nem értettük pontosan, ismerése előtt. Az azonosulás ki- hogy az ember mit akar kifejez- tűnően sikerült, szervezetünk az ni. Ezért puhatolózni kezdtem: itteni levegőt jól viseli. Először — Na, és az nagy esemény? Zenton indult el és mindjárt,,bal- — Hogyan, Ön nem hallott még a kerület footballozó fiataljairól, a franzstadtiakról, vagy ahogy őket becézik a fradisták- ról? Uram 10 hónapja alakult meg a sportklub és már van pályánk! Igaz, hogy sokan segítenek - én is ingyen csinálom a fiúknak a kerítést — de lesz is jó csapatunk. Megverjük mi egyszer még a BTC-t is! Közben megérkezett a kocsi két fiatal ember ugrott le róla és hozzánk fordultak: — Jó napot kívánunk! A Ferencvárosi Polgári Körből vannak az urak? Rendben van ugye a telekátírásunk? — Dehogy Tamás! Az urak külföldről jöttek ide és a kocsira várakoztak. — Na, akkor mindjárt mehetünk is! A nevem Antony Tamás. Az ifjabb. Apám mesélt rólam, hogy milyen focista vagyok? — Eredj már te két ballábas! Majd meglátjuk az Óbudai Torna Egylet elleni meccsen! A rövid beszélgetésből kiderült, hogy itt bemutatóznak az emberek egymásnak. így gyorsan mi is bemutatkoztunk: — Erlenton Tamás vagyok — mondtam és bemutattam társaimat. — Na, ha maga is Tamás, üljön mellém a balara, a másik két úr meg hátul a ponyván elfér - mondta az ifjabb Antony és barátságosan feltessékelt a kocsira. Elindultunk a város belseje felé. Örömmel nyugtáztam, hogy nyíltszívű, kedves emberekkel találkoztunk. Ezekkel az emberekkel az áttelepülés után szót lehet majd érteni. Azt is mindjárt láttam, hogy technikai eszközeik, pláne közlekedésük nagyon primitív. A mi múzeumainkban sem láttam ilyen egyszerű, csak egykét művelethez való tárgyakat. Képzeljétek a kocsit állat húzza! Ilyen a mi bolygónkon elképzelhetetlen, hiszen törvényeink védik az állatokat. Nagyon lassan haladtunk, amerre elmentünk néhány ház magasodott, általában ezek magasabbak a mieinknél. Biztos, hogy nem is egy família lakik bennük. Amikor beértünk egy Mester utca nevű helyre, Antony barátunk büszkén mutatott egy zöld színűre festett házra: — Ott lakunk a szüleimmel! Most festettük zöldre, mert a csapat színe is fehér-zöld! Remélem kijönnek vasárnap a mécsesünkre, várom magukat. Megköszöntük a meghívást és elbúcsúztunk ismerősünktől. Memóriaegységeink kiválóan működtek, a továbbiakban minden problémával, ismeretlen fogalommal kisegítettek. Megtudtuk, hogy szállodában kell laknunk és étkeznünk. Tartottuk magunkat a meséhez, hogy más országból jöttünk, de itteni szokás szerint igazolvány is kellett volna. Azt füllentettük, hogy kiraboltak bennünket - így úri becsületszavunkra egy hatósági épületben megkaptuk a szükséges papírokat. Ez olyan, mint nálunk az azonossági szám. Megtudtuk, hogy itt a Földön több nyelv is létezik, így majd kipróbáljuk, hogy memóriaegységeink hogyan váltanak át más nyelvezetre. Egyenlőre elhelyezkedtünk, Zenton éppen fémekre üti a mindentudó masinánkkal a jeleket, amelyet itt pénznek hívnak és mindent csak azért kapunk. Apámnak üzenem, hogy az azonosulási folyamat tökéletes, az egészségünk két nap alatt kitűnő. 1900. MÁRCIUS 25. Itt Erlenton! A Ton bolygónak jelentem! Este van, amikor az üzenetet adom, csodaszép tavaszi este. A mi csillagunk valahol a távolban, innen bizony nem tudnám megmondani, hogy melyik. Rátérek a végzett munkára. Zenton három napja talaj, ásvány, víz és levegő vizsgálatokat végez. Minden eredmény kitűnő, ettől akár holnap indulhatnának az áttelepülők a Földre; Az állatok húsából készült ételek egyikünknek sem esnek jól, talán azért is, mert sajnáljuk az elpusztított teremtéseket. Sajnos sok a rovar, különösen a légy és a szúnyog nevű. Ezeket ha letelepedünk, ki kell irtani, hiszen úgy hallottuk, hogy betegségeket terjesztenek. Megvizsgáltuk őket, de nem igazodunk ki szervezetükön. Holnaptól megkezdjük a kis automata adatgyűjtőbe az összes földi anyagok beadagolását és az továbbítja majd az eredményeket a Ton-ra. Egy érdekességről szeretnék beszámolni. Elmentünk a Franzstadt pályára, aminek a kerítését Antony barátunk apja készítette. Mondhatom jó játék az, amit ott láttunk. Egy bőr hólyagot rúgdal- nak az emberek. Két párton vannak, az egyik a zöldek, a másik a kékek csapata volt. Mi, Antony barátunkra való tekintettel a zöldeknek szurkoltunk. Jól is játszottak, de a célt nem tudták megvalósítani. A bőrhólyagot (úgy hívják, hogy football) a kékek egyszer bejuttatták a zöldek kapujába (ez egy lécezett háló) és így ők győztek. Jó játék ez, sok embert egyszerre leköt — látnátok, hogy izgulnak. Még kiabálnak is, úgy buzdítják a küzdőket. Csak úgy harsogott a Tempó Fradi! Mindhiába, 90 perces idő után amikor egy civil (Bírónak hívják) hármat fütyült, vége volt a játéknak. Antony barátunkat alig tudtuk megvigasztalni. Szóval nagy érzelmi hatásokat vált ki ez a játék az emberekből. A mi viszonyaink között is kipróbálhatnánk... Üzenet Erlenton parancsnoknak! Itt a Ton-bolygó! Megkaptuk a jelentéseket, jól működnek az automaták, mindent értünk és feldolgozunk. Utasítás Erlentonnak: A csoport a jövőben csak az emberek szokásait, körülményeit vizsgálja. Olyan érdekességekről számoljanak be, amit a Földön is megkülönböztetett figyelemmel kísérnek. Érdeklődéssel várjuk az emberek szokásairól küldött anyagot. Jó példa ez a fottbal játék. Erről Erlenton számoljon be, igy ő Budapesten marad. Zenton és Keronton utazzák be a Földet és az XX sugár segítségével időnként összegezzék a látottakat. Amint kiszámítottuk, 9 földi hónap múlva a két bolygó között megszakad a távközlési lehetőség. Utána csak 14 földi év múlva lesz meg a kapcsolat. Az új jelentkezés után döntünk a további teendőkről. Addig mindent az utasításnak megfelelően gyűjtsenek össze, tájékozódjanak. Békés szándékkal akarunk a Földre menni, de mindenben elővigyázatosnak kell lennünk. A Ton-bolygó üzenetét fogták. 1900. ÁPRILIS 1. Tegnap elváltunk egymástól. Zentonék elutaztak, egyedül maradtam. Helyesebb, ha úgy mondom, az Antony családdal maradtam. Az törtérit, hogy nagyon összebarátkoztam az ifjú Antho- nyval és meghívtak, költözzem oda hozzájuk, Jiiszen az udvari szobájuk üres. így szinte családtag lettem. Befogadtak maguk közé Tamás barátai is. A tegnapi este felejthetetlen marad. Megint mérkőzés volt, immár a második — de ez aztán győzelemmel végződött a Franzstadt (hárombetűvel rövidítik a nevüket: FTC) legyőzte a másik külső kerület a III. kerület csapatát. Volt nagy öröm. Még a pálya mellett elhaladó kis vicinális vonatocska (gőzzel működik!) is 3 füttyjelet adott le a futballozok tiszteletére. Kint volt vagy 500 ember! Azt hallottam, hogy van egy nagyobb pálya, ahová 10 ezer ember is befér. Legközelebb éppen ott játszik a mi csapatunk. Már úgy mondom, hogy „csapatunk” - mert beiratkoztam én is a klubba. Antony Tamás olyan boldog volt ezért, hogy még bort is hozatott az ünnepi eseményre. A bort egy gyümölcs levéből készítik, nagyon finom ital és olyan a hatása, mint a co- lorin tablettáinknak. Ügy köny- nyedén szédeleg tőle az ember, és nagyokat nevet. El is neveztem magamba örömlének. Tegnap a győzelem után is volt „örömlé”, ez különösen jó volt, itt tokaji bornak hívják. Egy gazdagabb ember hozta, egy hordó sörrel együtt. Az is elég jó ital, sokan abból fogyasztottak. Énekeltek, mókáztak és ami nagyon megkapott, még alig győzték le az egyik ellenfelet, már arról beszéltek, hogyan győznek majd a következő meccsen. Lelkesek, kedvesek, nagyon hisznek abban, hogy a klubjuk évről évre híresebb lesz. Van köztük egy Borbás nevű fiatal fiú. Hát az olyan gyorsan fut, hogy a többiek csak nehezen, tudják utolérni. így jobbára csak azt csinálják, hogy előrerúgják a labdát és a Borbás meg utánafut és berúgja a kapuba. Nagyon érdekes és mégis olyan egyszerű ez a játék. És nirics két egyforma mérkőzés. Mindig történik valami érdekes. Nagyon jól megfigyelhetők a játék alatt érzelmi változások, az emberi tulajdonságok. Tegnap, amikor az ellenfél egyik játékosa lesántult és kiállt, a Fradi vezetője, egy Malaky nevű ember szintén lehívott egy játékost, hogy ne jusson a hiányos létszám miatt hátrányos helyzetbe az ellenfél. Szóval jó emberek laknak a Földön, ha ilyeneket csinálnak. Van itt egy félkarú ember, Horváth Ferencnek hívják. Látnák, hogy milyen tekintélye van! Ő dolgozta át magyar nyelvre a football szabályokat. Tegnap, hallottam, azon elmélkedik, hogy az összes csapatnak egy Szövetséget csinál és annak az utasítására rendszeresen játszanak majd bajnokságot. Ántony azt mondta, hogy ez a vasakara- tú ember biztosan megvalósítja a tervét. Meg azt is hallottam, hogy külön football osztályt létesítenek az FTC-ben. Erre azért van szükség, mert más sportágakban is versenyeznek fradisták. Ugyanolyan kerékpárjuk van, mint nekünk a múzeumban. Vívnak is olyan pengefélékkel, mint a mi lézerjátékunk. Jó dolog ez a klub, nálunk is létrehozható. 1900. ÁPRILIS 8. Legyőztük a BTC-t, a nagy ellenfelet! Antony Tamás barátom is játszott, ő rúgta a győztes gólt. Itt az a szokás, ha gólt lő egy játékos, a többi odaszalad hozzá és örömében össze-vissza csókolja. Nekem nagyon furcsa ezt látni, hiszen a mi bolygónkon a férfiak soha nem csókolják meg egymást. Antony barátom öröme nem sokáig tartott. Az egyik ellenfele olyan lendülettel futott a labdához, hogy a rúgás pillanatában összeütköztek és Tamásnak a lába megsérült. Nem is tudott felállni, még jó, hogy 2 perc múlva befejezték a meccset
