Fradi műsorlap (1987/88)

Fradi futballmúzeum

2 Fradi A SZÍNPADON MONDTAK BE A MÉRKŐZÉS EREDMÉNYÉT! A magyar válogatott 1927. jú­niusában 13-1-re győzött a fran­ciák ellen. Egész Budapesten ez volt a szenzáció. Nagy volt az öröm a színhá­zakban is. A győzelem hírére nem egy színésznek kellett nagy erővel visszatartani kitömi ké­szülő boldogságát, nehogy bele­süljenek a szerepükbe. Ez az önfegyelmezés azonban nem si­került Érczkövy Lászlónak, a Városi Színház népszerű komi­kusának. A színházban a „Csere­gyerek” című darabnak az első felvonásánál tartottak, amikor villámgyorsasággal terjedt el a hír a színfalak mögött, hogy 13 gólt rútunk a francia kapuba. Érckö- vy, aki az 1740-ben játszódó darabban egy angol fiút játszik, nem bírt az örömével s valahogy tudtára kellett adnia a közön­ségnek is a fényes eredményt. Érczkövy valósággal betántor- gott a színpadra, ahol pedig sze­repe szerint semmi keresnivaló­ja ekkor nem volt. A színpadon lévők, akik még nem tudtak sem­mit, csodálkozva néztek a várat­lanul megjelenő Érczkövyre, aki végre megszólalt: — Bocsássanak meg, de ewi­gem ma olyan nagy öröm ért, hogy nem is tudom mit csinálok a boldogságtól. — No, mi az, mi történt? - kérdezték többen a színpadon. — Képzeljék csak, 13—1 -re megvertük a franciákat — volt Érczkövy válasza. A rögtönzésnek persze hatal­mas sikere volt a közönség tom­bolva tapsolt és éljenzett... SZERENCSEPÉNZ 1943. áprilisában a Ferencvá­ros 5-0-ra legyőzte a bajnok nagyváradiakat! Ez az eredmény óriási bravúrnak számított, hi­szen a nagyváradiak bajnokcsa­pata még az Üllői úton is esélye­sebbnek látszott. A mérkőzés vé­gén a tömeg természetesen na­gyon ünnepelte a ferencvárosi­akat. Beke Imre, aki az utolsó percben került a csapatba, két góljával döntő érdemeket szer­zett a győzelemben. Még ,gól­pénzt ’ is kapott! — Ezt a pengőt — mondta — az első gólom után dobta be ne­kem egy szurkoló az állóhely­ről. Mindjárt betettem a haris­nyaszáramba, és ezzel játszot­tam végig a mérkőzést. Szeren­csét hozott.. . CSAPRA VERT HORDÓ A KAPU MÖGÖTT 1904. május 28-án az FTC Kaposvárott játszott propagan­damérkőzést. Azt, hogy miként zajlottak le ezek a hírverő, ba­rátságos mérkőzések, mi sem bi­zonyítja jobban, mint a követ­kező eset, amelyet Oláh Aladár, a csapat egykori játékosa mesélt el a harmincas években. — Szombaton este érkeztünk Kaposvárra és a város olyan ün­nepséget rendezett a tiszteletünk­re, hogy az párját ritkította. A sok jó enni-innivalóval egyene­sen elárasztottak. Alig tudtunk másnap délfelé a pályára menni. Amikor végre pályán állott a két csapat (mi a kezdésnél csak nyol­cán voltunk, a többi három csak ekkor kezdett az ágyból kimász­ni) kapitányunk kaput választott. Azonmód megindult a cigány - banda is a kapunk felé. Felállí­tották a kapu mögött a cimbal­mot, kényelembe helyezte ma­gát a nagybőgős, a prímás pedig rázendített egy magyar nótára. A meccsen persze örökké mi tá­madtunk. A csatárok rakásra lőt­ték a gólokat. A mi kapunknak a tájékára sem jött az ellenfél. Hogy a kapusunk el ne unja magát a cigány egyre muzsikált a kapu mögött. S mivel a muzsi­ka úgy szárazon mit sem ér, hát a banda mellett csapra ütöttek egy jókora hordó sört is. A kapus tehát zeneszó mellett sörözge- tett. Ezt az „igazságtalanságot” azonban a csatárok, a halfok, hátvédek sem hagyták szó nél­kül. Csakhamar jelentkezett az egyik bekk, a kapus leváltására. A kapus a mezőnybe ment, a bekk pedig elfoglalta helyét a kapuban, a cigány és a sör köze­lében. S ahogy az is leöntözött egy pár kriglivel s elhúzatta egy- párszor a nótáját, jött utána szépen sorjában az egész csapat. Hát így festett a bemutató mér­kőzés. Mondanom sem kell, hogy a teljesítményünktől a ka­posváriak el voltak ragadtatva. Attól is, amit a pályán, attól, is, amit a kapu mögött mutat­tunk. .. A mérkőzés eredményét meg­néztük a korabeli újságban. Az FTC 13-1-re győzött, az egy gól valószínűleg a ,kapuscsere ide­jén születhetett. .. Nagy Béla Nagyanyám, Kosáryné Réz Lola (1892-1984) életműbibliográfiá­ján dolgozva találtam a Magyar Lányok 1933-34-es évfolyama 40. számában az alábbi cikket. Nagyanyámmal ezzel az évfolyammal vette át alap tényleges szer­kesztését a névleges főszerkesztőnek még vagy tíz évig megmaradt Tut- sek Annától. Az általa bevezetett változtatások egyike volt, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb teret kapptt a Magyar Lányok hasábjain a sport, mégpedig a versenysport is. így természetesen nem maradt ki a Fradi sem a sorból. (EgyébkéntNagyanyám meglehetősen sportos típus volt, szeretett túrázni, síelni, és még 1962-ben - 70 évesen! - beállt közénk fejelni. Élete utolsó harminc évében Fradi szurkolónak vallotta magát, bár ez kora miatt csak a rádión és tv-n keresztül érvényesült.) dr. Nagy Domokos Imre ZÁRTKÖRŰ HÖLGYTRÉNING A fővárosban a legnagyobb hölgyúszógárdája a Ferencvárosi Torna Clubnak van. Az FTC le­ányúszói a hét két napján a Lu­kács-fürdő uszodájában gyakor­latoznak. Vidám és mozgalmas sportélet folyik ilyenkor az uszo­dában. Erről szól alábbi ripor­tunk: # (Délután fél 7 órakor a Lu­kács-fürdő parkjában gyüleke­zik a lánysereg. Lehetnek lega­lább ötvenen. Még elemista kis­lány is van közöttük jóegyné- hány. Az 50 < versenyző > a- zonban - 100-at jelent... Ez úgy értendő, hogy mindenkinké kísé­rője is van. Anyák, apák, neve­lők, leánytestvérek alkotják a kisérőtábort. A tréning különben zártkörű. Csak hozzátartozók nézhetik végig.) Néhány perc múlva az utolsó idegen is elhagyja az uszodát. Az ajtóban egy fiatal leány jelenik meg és kihirdeti:- Kezdhetjük! (A < kihirdető > leány Mac- hán Ica, arról nevezetes, hogy nem tud úszni. Különben húga Machán Tibornak, az FTC höl­gyek úszószakoktatójának.) Már bevonult a lány- és kísé­rősereg. És mi is be akatunk jut­ni. De nem megy olyan köny- nyen! Machán Ica szigorú arccal elénk áll:- Hová tetszik?- A tréninget szeretnénk vé­gignézni.- Nem lehet, kérem. Előkerül az újságírói igazol­vány. vMachán Ica szigorú arccal fürkészve vizsgálja és egy kérés kíséretében szabad az út végül:- De kérem, nehogy megír­ja az eredményeket, mert ez csak tréning! * (Az uszoda még üres. Közben Machán Tiborral és Maliász Git­tával beszélgetünk. Maliász Gita, a magyar hátúszórekordernő, minden tréningen megjelenik és tanácsokkal látja el a lányokat. Megtudjuk, hogy az FTC hölgy­úszógárdája többszáz tagból áll. Van közöttük 7-8 éves kislány, is. A lányok olyan pontosan tart­ják be a tréningeket és az előí­rást, hogy a férfiak példát vehet­nek róluk. Nagy itt a fegyelem! Aki elkésik a tréningről, annyi fillér büntetést fizet, ahány percet késett. De nagyon kevés pénz folyik be a jótékony célra...) * Háromnegyed 7 óra. A ver­senyzők már mindnyájan az u- szoda szélén állanak. A nézők között feltűnik egy 3 év körüli kislány. Danczkai Sárikának hív­ják. Kísérő! Az édesanyja, Dancz­kai Endréné évek óta versenyez. Machán kiadja az utasítást:-Az első 10 úszik száz mé­tert.- A lányok már tudják, ki tartozik az < első 10 > közé. Stopper kerül elő; a 10 leány a vezényszóra egyszerre beugrik a vízbe. A nézők közül - tízen bíztatják a versenyzőket :- Tempó Klári! Siess Vera! És még egy buzdítás, visító, vékony hangon:- Siess anyukám! Mert a Magda megelőz! A kis Danczkai Sárika. Most -Cassú > úszás követke­zik. Már minden versenyző a víz­ben van. Maliász Gitta és Machán figyelik a leányokat. Egy-két dorgálás is hangzik:- Erzsiké kérem, a kar tempó rossz! Lassabban úszni, ez nem aranyéremért megy! Negyed 8 óra. A ^kicsiket > kihívják a vízből. Nekik elég fél­óra is... A nagyok tovább úsz­nak, tempóznak, egyik—másik tornászik is a medence szélén. Fél 8. Következik a < sza­bad > úszás. Tíz percig nincs elő­írás. Vidám leánykacagás, játék­lárma, vízcsobbanás tölti be az uszodát. És 10 perc múlva egy hangos vezényszó pontot tesz a tréningóra után:- Hazamenni! Nyolc órakor 50 egészséges, napbarnított arcú leány ' indul hazafelé. Márkus Pál tes* * fuUiall- » Etm-Eek? EisEi tutt »MMtkutnek; aki íígyeímesfe® i * futiMliittik BKKduIxmt, ** m*$- bo*y Kmmt » lánc rlíimM»» hanem « tánc le»­l&m ÉmkE.'kv, »mik « tÁtw-eé® á M­t*k«hi*h. aíkíik » futtMltlita WMf- kenj'*» vigj»* *nx, h»*y kkftvi » ftrtfcoilIkUk «nnbt kert«, vu'mmfy ki 0« telkije * t ervbe- »et« mo«<Sui#»oí R*t «««dk ilrthll sek, ímbmtmk, A ancrar rutbeilMták kenut * rerwtevkw» «taKiainu» «epeiknek |»th«»«ti<ljt írt tegjobiwa ee ellent*! ia»e***te»eM> vooktat U CeiiediexhetAk » ruUskHjífték «>r*n. Am« • »port W»kktt*}*«*WSv«t ilríMlnek, tetteiéi­iwk nevelünk, a* KttyegMeg mm mm. í Vé*ír*, Mw# Ktm véM* fcögs? a fffewi» Témm. A kPtömé06i k*gH» t*t 8 mV®** mk «atütor Hűd«* H I m fw&m* i i tm 1 tütw kis tiro*» rá. aMftatt uUft péumi «Mfen* táfm 4» S&mfát kiérni iámMt». A pátvé» és mié tvttm&UU iípm® éögv ás eá­í»Ihat«iteííl -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents