Fradi műsorlap (1987/88)
1987. szeptember 27.
Fradi műsorlap MAR MAMIASVILIN MORFONDÍROZIK Komáromi „eltaposta” a világot Aki újságírásra adja a fejét, előbb vagy utóbb hajlamos lesz a túlzásra. Pozitív vagy negatív, de túloz. Én is túloztam volna a festői Auvergne terület „fővárosában”, Clermont-Ferrand- ban 1987. augusztus 21-ikén. De ezt a túlzást megtette helyettem Kocsis Ferenc. Ugye emlékeznek rá? Négyszeres Európa-bajnok, 1—1 olimpiai és világbajnoki aranyat is őriz a vitrinjében. Visszavonult, mert a 82 kg-ban falként mere- dezett előtte egy ferencvárosi fiú. Komáromi Tibor. És erről a Komáromiról mondta Kocsis — a Ganz-Mávag birkózóinak egyik mestere, szemtanúja volt a 36. kötöttfogású VB-nek Franciaországban - az említett augusztusi napon: — Ilyet ritkán látni. Tibi egyszerűen „eltaposta” a világot, úgy menetelt keresztül a 82 kg-os mezőnyön, mintha csupa kezdő gyülekezet volna abban. Túlzás ide, túlzás oda, Komáromi 1987-ben úgy lett világelső, hogy jószerével meg sem szorították, öt selejtező-mecs- csen hívták szőnyegre, és — majd utólag elmondom miért! — hadd soroljuk fel részletesen, milyen „zakókat” akasztott a riválisokra: 1. forduló: Stehel (csehszlovák) tusgyőzelem, 7:0-nál 2 forduló: Konasvili (izraeli) leléptetésgyőzelem, 15:l-nél 3. forduló: erőnyerő 4. forduló: Razzino (olasz) lelép- tetéses győzelem, 5:0-nál 5. forduló: Salomaki (finn) leiép- tetéses győzelem, 5:0-nál 6. forduló: Hertea (román) pontozásos győzelem, 2:0 És a döntő: Gössner (nyugatnémet) tusgyőzelem, 12:1 -nél. És most jöjjön a magyarázat! Komáromiról — különösen a tavalyi budapesti vb után — bíró- körökben az a nézet kapott lábra, hogy passzív birkózó, azaz csakis roppant fizikai erejével őrölgeti fel módszeres egykedvűséggel ellenfelei ellenállását. Amiben van igazság, mint ahogyan abban is, hogy valóban sorban radírozta le leléptetéses győzelmekkel ellenfeleit akkor, ha azok balsorsa Tibi útjába vezérelte őket. Nos, Clermont-Ferrand- ban ez a „passzív Komáromi” 46 pontot csinált, s mindössze kettőt értek el ellene! Összehasonlításul érdemes feljegyezni, hogy az 1986-os világ- bajnokságon 21 akciópontot csinált 4 mérkőzésen, s úgy jutott el a lengyel Daras ellem döntőig, ahol 4 perc 58 másodperces gigászi tusakodás után mindkettejüket leléptették. Nem vitás: a végül néhány hetes késéssel mégis világbajnokká avanzsált ferencvárosi fiú 1986-ban sem tétlenkedett a szőnyegen, megcsinálta azt az akció sorozatot, amit feltétlenül kellett, de egy év alatt megduplázta akció pontai számát. Más birkózó minden bizonynyal megsértődött volna amiatt, hogy hatalmi szóval passzív jelzővel látják el. Tibor azonban néhány hetes gondolkodás után a tavalyi év végére úgy döndött: a haragszomrádra nincs szükség. Ahelyett jobb megoldást talált az „aranycsináló ” mester, Sző- nyi János segédletével: hozzáfogott a mindennél erősebb technikai csiszoláshoz, de egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy az erőnlétet a régi színvonalon illik tartani. Az 1987-es tamperei Európa- bajnokságon Tibit még üldözte a pontozói megkülön bözetetés. Legfontosabb ágtalálkozóján, a szovjet Naszevics ellen egy vitatható akcióval kapott ki. Naszevics lábat fogott — ami tilos kötöttfogásban —, és így akadályozta meg Tibi mögékerülései kísérletét. Ha az sikerül, akkor finalista, és ott már akármi történhetett volna. — Jót tett Tampere, noha akkor is sírtam tehetetlen dühömben a lelátón — emlékezett a májusi napokra Komáromi, aki a 21. magyar kötöttfogású vb-első- séget harcolta ki idén. - Arra gondoltam: az nem lehet, hogy elsőszámú közellenség legyek a bírók szemében. Ugyanolyan felkészüléssel mentem neki Clermont-Ferrandnak, mint tavaly, csak két dologban különböztem tavalyi énemtől: minden külső körülményt kizártam a szőnyegen, egyszerűen nem létezhetett számomra olyan bírói döntés, ami miatt ideges lettem volna. A másik: a nagyobb riválisok ellen testreszabott taktikával készültem, nem amolyan „lesz mi lesz" alapon léptem szőnyegre. S ez a két dolog hatott. A bírók közül sokan megveregették Tibi vállát még a rajt előtt. Olyanok is, akik korábban a köszönését sem fogadták, tüntetőén elfordították a fejüket, ha találkoztak vele. Mit éreztél az ifjú nyugatnémet Gössner elleni döntőd előtt? — Nézd, egy ilyen fontos csata előtt mindig van kockázati tényező, amivel számolni kell. Én sohasem mondom, hogy esélyes vagyok, de azzal tisztában vagyok, hogy micsoda melót végeztem el a sikerért. És a Aranyos kisfiúnak a papától hét világversenyen indult, s csak az 1984-es EB-n, illetve az 1985- ös vb-n esett ki. Egyébként mindig érmesként zárt! Kétszeres világbajnok (e téren már megelőzte Hegedűst!), EB-n arany-, ezüst- és bronzérmet is besöpört már, s most jön az igazi megméretés. Az olimpia.- Őszintén szólva nem féltem Tibit, hiszen pontosan azon az úton jár, ami sikerrel van kikövezve — értékelte kédésemre Szőnyi János, aki nemcsak felfedezte, a sportág ABC-jére tanította a 23 éves fiút, de vitathatatlan tehetségét egyre jobban terebélyesíti ezekben a hónapokban az igaz tudás felé. — Idén úgy hittük, hogy a szovjet csapatvezetés váltani fog, azaz az „eltűnt' Battalov után utódul kiszemelt, de sebezhető Naszevics helyére behozza a 74 kg-ban világ- és Európa-bajnoki címek sokaságát begyűjtött Mihail Mamiasvilit. Tamperében nem, és Qermont-Ferrandban sem lépett szőnyegre Mamiasvili. Prózai ok miatt: sérült volt. Azért elutazott Franciaországba, mert várt rá a különdíj, az 1986 legjobb birkózójának felajánlott. Amikor átvette, megkérdeztem tőle: mi lesz Komáromi ellen? Mosolygott. , Azt hiszem, magasabb vagyok Komárominál, hosszabbak a karjaim, tehát parerből meg fogom emelni őt.” Ennyi nem több. De ha ez sikerül, akkor Mamiasvili máris csatát nyert. Mert őt emelni és pörgetni szinte a lehetetlenséggel egyenlő feladat. . . A legjobb lenne: állóból eldobni, de ez is nehéz. Vagy mégsem, Tibi? Jövőre kiderül. Megeshet, hogy már az 1988-as EB-n is. Mert Tibi indulni akar. Annak ellenére, hogy Hegedűs Csaba az olimpiáig nem szívesen veti harcba a nagyágyúkat. Csakhogy Tibi az a fajta versenyző, aki addig akar nyerni, amíg lehet. S most még lehet! Szabó Sándor aranyérem munka mindig gyümölcsözik, ezt higgye el mindenki. Gössner sok fejtörést nem okozott, hiszen Tamperében technikai tussal vertem le, és valami hasonlót terveztem Qermont-Ferrandban is. Hogy Tibi csak a fél igazságot mondta el, arra egy adalékot! Biztos lehetett dolgában, mert a döntő előtti délelőttön volt klubtársával, Gáspár Tamással fogadást kötött: vajon megcsinálja-e Gössneren a reburt, azaz a fordított kiemelést. Gáspár tamáskodott, Komáromi megcsinálta!- No, Gazsi, láttad?! — szólt oda csapattársához Komáromi, amikor lejött a szőnyegről. Hyen ez a fiú. Egy kicsit gyerek, mindig kész a tréfára. De ha munkáról, edzésről van szó, akkor nincs pardon! Immár legendák keringenek arról, hogy a felkészülés legsűrűbb időszakában napi négyeket edzett, és nem lesz ez másként 1988 szeptembere előtt sem. Mert hát nyakán az olimpia. Emlékszem: 1985 áprilisában, a lipcsei EB után (ott ezüstérmes votl) Hegedűs Csaba szövetségi kapitány ennyit mondott Komáromiról szólva:- Előttem az utódom. Kérdő pillantásomat látva elmagyarázta: a magyar birkózásban 1977 óta nem volt olyan jó 82 kilós versenyző, mint Komáromi. Erre csak bólintani lehetett, hiszen valóban 1977-ben vonult vissza az utolsó klasszis. Maga Hegedűs Csaba.. . Vajon viszi-e annyira Tibi, mint Hegedűs? Erre csakis igen lehet a válasz. Komáromi eddig Katival és nélküle -Duisburgban Augusztus 23-a, vasárnap volt, .amikor Duisburg Wedau városrészébe érkeztünk, az 1987. évi Kajak-Kenu Világbajnokság színhelyére. Itt található az egykor szebb napokat is látott, most csak másodosztályú MSV Duisburg labdarúgó csapatának stadionja is. A kajakkenu és evezős pálya azonban jóval híresebb a stadionnál, mindig emlékezetes világbajnokságokat, nemzetközi regattákat rendez itt a nyugatnémet szövetség. Még otthon úgy állítottuk össze igen-igen feszített útitervünket, hogy lta már abban az időpontban az NSZK-ban tartózkodunk, bárhol is legyünk, időt szakítunk a VB megtekintésére, legalábbis arra a napra, amikor Gyulay Katalin, válogatott versenyzőnk indul. Nos, hiába volt a tervezgetés, hiába értünk oda időben. Meglepetésünkre, vagy talán nem is volt ez meglepetés azok számára akik járatosak a kulisszák mögötti világ rejtelmeiben, Kati a parton ülte végig a versenyeket — tartalékként. Igaz, rendkívül előkelő társaságban, hiszen a dózsás Mészáros Erika, az előző VB kétszeres aranyérmese ugyanilyen sorsra jutott. Több éve szomorú gyakorlat már — s akik tehetnének ez ellen, nem tudnak, vagy nem akarnak lépni — hogy a női csapat kijelölése nem a valós tudás, eredmények alapján történik, hanem a hölgyek szimpátiája, vagy antipátiája háttérbe szorítja a válogatási elveket. Tavaly például Gyulay egész évben egyértelműen a legjobb magyar női versenyző volt, mégis megkérdőjelezték helyét a négyesben, szó szerint kiutálták, s az ezzel kapcsolatos hercehurca olyannyira megviselte, hogy az egyesben sem tudta igazolni a VB-n tehetségét, felkészültségét. Aztán a magyar bajnokságon ismét mindent megnyert, amit csak lehetett, de ezzel együtt az elmúlt télen nem ugyanaz volt mint korábban. Nem a munkájával volt probléma, inkább a hitével, pontosabban a hitetlenségével. Bizonytalan volt önmagában, mindenkiben. Mindenre túlérzékenyen reagált, olyan tüskés volt, mint egy skóciai bogáncsmező. Várható volt, hogy az idei év nem fog a kiemelkedő időszakai közé tartozni. Ezzel együtt, a válogatóversenyeken összesítésben a második tudott lenni Kőbán mögött, olykor le is győzte. Mindez nem volt azonban elég ahhoz, hogy bekerüljön mondjuk a négyesbe olyanok helyett, akiket egyesben hajó- hosszokkal vert meg. Nem, mert vele a négyes az időméréseken „véletlenül” mindig jóval lassabban haladt, mint másokkal, őszintén szólva a szövetségi kapitány sincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen nem könnyű bizonyítani egyértelműen, ha valaki vagy valakik lazsálnak egy csapathajóban. A Népsport VB értékelésében mindenesetre elismerte, hogy nem bizonyult szerencsésnek a női csapat összeállítása. . . A mostani magyar bajnokságon Kati ismételten megnyerte a rövid és hosszú távú egyéni számot, csapathajókban is értékes helyezést szerzett (korábban már írtunk róla, hogy az FTC Sportlétesítmények szállítás közben véletlenül összetörte a szakosztály rendelkezésére álló egyetlen dán fanégyes hajót). A szövetségi kapitány közvetlenül a VB után, tehát a magyar bajnoki eredmények előtt közölte Gyulayval, hogy kiviszi Szüuíba az őszi előolimpia versenyekre. Éz a személyes tapasztalatszerzés nagyon jól jöhet még jövőre, ha Kati indul — s reméljük indulni fog — az olimpián. Duisburgban tehát nem a legszerencsésebb körülmények között találkoztunk, de lehetséges, hogy a jövőre vonatkozóan éppen így alakultak kedvezően a dolgok. Sok olyan dolog történt, amelyek segítségével - ha valaki akar — tisztábban láthat, mint bármikor az utóbbi években. M. Z.
