Fradi műsorlap (1987/88)
1988. június 4.
Fradi műsorlap Kezükben a Fradi futballutánpótlás vépi Péter: Tudok ajánlani fiatalokat az NB I-es csapatba Álló sor (balról jobbra): Vadász, Páczelt, Homonnay, Zsitnai, Wu- kovits, Jeszenszky. Középső sor: Dr Juhász (orvos). Telek, Tóth J., Vépi (edző), Szűcs, Glückner, Karádi (intéző). Ülő sor: Major, Kiss, Kovács Zs„ Tóth Cs„ Bessenyei, Varró, Kolonyi Vépi Péter nemrég még ott ült az NB I-es csapat kispadján az Üllői úton, Dalnoki Jenő társaságában. Aztán a vezetőedző leköszönt „hivataláról” s segítője csendben ugyancsak eltávozott a nagycsapat öltözőjéből. Nem ment el a klubtól. Naponta megtalálni őt a népligeti sporttelepen, az iijúsági első csapat játékosainak körében. Jómagam is ott kerestem meg. Fél óra volt még a fiatalok edzésének kezdetéig, így kiültünk a lelátóra dis- kurálni.- Hogy érzed itt most magad, Péter? — kezdtem egy közhelynek tűnő kérdéssel. + Most jól — jött a szűkszavú válasz.- És korábban? * Akkor kevésbé jól.- Nos akkor kezdjük a korábbal. Mondjuk ott, hogy meglehetősen váratlanul jöttél vissza régi sikereid színhelyére edzős- ködni. + Három éve érkezett Dalnoki Jenő meghívása - kezdte a szakember - Csak egy üzenetet kaptam, amely így szólt: „Hajövök, akkor jössz?”- Mire te? * Visszaüzentem, hogy: „Ha jössz, akkor jövök.” És jöttem.- És mentél is. Amikor Dalnoki Jenő lemondott. + Nem mentem.Küldtek. Egy ideig még bizonytalanságban éltem. Tartottam egyedül egykét edzést, miután Jenő az öltözőben bejelentette, hogy neki elege van, nem dolgozik tovább a csapattal. Aztán a hétvégi mérkőzést követően hivatott az elnök és közölte, három lehetőség között válsaszthatok. Vagy játékosmegfigyelőként maradok a klubnál, vagy elvállalalom Vác- szentlászló csapatának edzését, vagy Szűcs Lajos helyett átveszem az ifi I-et. Nos az utóbbit választottam és vártam. Hogy mihamarább napvilágra kerül a velem kapcsolatos személyi változás. Vártam, vártam,de ez elmaradt. Hónapoknak kellett eltelni, míg a sportláptól megkerestek s így volt lehetőségem elmondani, mit is csinálok és hol.- Milyen volt az elmúlt három esztendő? + Az első kifejezetten kellemes. Ötödikek lettünk a bajnokságban, ami az akkori nehéz időszakban nagy előrelépésnek számított, s ott voltunk az MNK döntőjében is. A második évben már azt vártam, mielőbb vége legyen, a harmadikat pedig jobb lett volna nem elkezdeni.- Miért? + Mert láttam a jövőt. S ehhez nem kellett látnoknak lennem. Láttam, mert közelebb voltam a játékosokhoz, testközelből éreztem a problémákat s szent meggyőződésem volt, hogy ez a társaság nem tud önmagából megújulni.- Elmondtad aggályaidat Dalnoki mesternek is? + Természetesen. De ő hitt a csapatban. A jövőben. Azt mondta, „ne idegeskedj Petya, igazolunk pár jó játékost s jó lesz a csapat”. Én hallgattam s tudtam, hiú ábrándokat kergetünk. E téren nekem megvan a külön- bejáratú véleményem, amely így szól; ne maradj túl sokáig egy csapatnál, mert egy idő után már nem tudsz újat mondani a játékosoknak. Két év után búcsúzni kell. Mert milyen a játékos? Olyan, mint amilyenek mi voltunk. Az első évben meghúzza magát az új edzőnél, a második évben már kinyílik a csipája, a harmadikban pedig már várja, hogy elmenjen az edző. Ekkor eljön az a pont, amikor mindegy ki az edző, csak ne ő legyen tovább.- Gondolom, három évi munkálkodásod után volt mondanivalód az utódjaidnak is? * Igen. Volt. És el is mondtam Rákosi Gyulának tapasztalataimat. Azt, ki milyen játékos, mi a véleményem az átigazolásokról és így tovább. S azt is, nem edzőprobléma a csapatnál a kialakult helyzet. Mert lehet, hogy Dalnoki nem mindig volt diplomata, neki is, mint mindenkinek volt hibája, de az elvitathatatlan, hogy jót akart. Mindig. Csak nem biztos, hogy mindig jól akarta a jót.- Visszanézve az elmúlt évekre, milyennek látod a pályaedző életét? * Furcsának. Ügy dolgoztam esztendőkön át, hogy véleményt ugyan alkothattam, de dönteni sohasem dönthettem. És ami a legfurcsább, engem soha senki sem kérdezett meg arról, vajon hogy látom én a dolgokat. Jó felé megyünk, egyáltalán jó az, amit csinálunk, vagy netán valamin nem ártana változtatni. Egy szó mint száz, nem így képzeltem el mindent. Mert ha csak az átigazolásoknál hallgattak volna az én véleményemre is. Hogy idehozzuk ezt, vagy azt a játékost, elengedjük Rabot, Takácsot, Ebedlit, Pogányt. És ebben nem a Jenő a hibás.- Milyen volt a felnőttek után a fiatalok közé csöppenni? + Meg kellett szoknom az új közeget s bevallom, kezdetben volt bennem némi szorongás, hiszen korábban önálló munkát nem végeztem. Ma már semmi gondom.- Eddig edzettéi egy csapatot, most már tanítasz is. Ez egy kicsit eltérő feladat. + Sajnos csak kicsit. Mert tulajdonképpen itt sem arra kellene fecsérelni a drága edzésidőt, hogy az ember megtanítson egy ifi I-es futballistát, hogyan kell külső csüddel rúgni. Ez baj, de az még nagyobb, hogy az első csapatnál is alapdolgokat kellett oktatni.- Hol vannak a régi tehetséges ifik. Akik tizenéves korukban már az első csapat öltözőjén kopogtattak? * Albertok, Varga Zolik, Juhász Pisták sajnos nincsenek. De azért akad itt a Fradiban tehetséges fiatal. Több gyereket is tudnék ajánlani, akik nem égnének meg az egyben sem, ha betennék őket.- Mondasz neveket is? + Mondok. Én már most Wukovicsot, Kiss Istvánt, Telek Andrást és Varró Zolit rövid időn belül nyugodt szívvel kipróbálnám az NB I-ben. Belőlük lehet jeles futballista. Hangsúlyozom, lehet...- Ha vinnék őket, örülnél? + Félig. Mert ha én lennék a felnőtt csapat edzője, várnám lentről a fiatalokat. így, hogy itt vagyok, az a célom, hogy nálam szerepeljenek. Mert melyik az az edző, amelyik nem akar produkálni a csapatával. Én többre vágyom annál, hogy világ életemben ifiedző legyek. De kérdezem; megkeresi bárki a Ferencváros ifiedzőjét, ha a csapata mondjuk a tizedik a bajnokságban? Nos, aligha. De ha látványos eredményei vannak, talán igen.- Milyen a kapcsolatod a gyerekekkel? + Ügy érzem, ideális. Tudják, hogy a szemtől szembeni játékot szeretem csak. Pályán és pályán kívül — egyaránt. Aki nem néz sohasem a szemembe, aki nem egyenes ember, az nálam nem nyerő. Persze engem is be lehet csapni. De csak egyszer.- Mint említetted, nem életcélod a fiatalokkal való foglalkozás. Pedig úgy látom, szereted, amit csinálsz s olyan szeretettel beszélsz tanítványaidról, mint a legjobb pedagógusok. Mégis elhagynád őket? + Valóban jó szívvel teszem a dolgom a fiataloknál, annak ellenére, hogy vallom, az utánpótlással való foglalkozás nincs megbecsülve. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. De én mégsem emiatt akarok feljebb lépni, hanem mert több bennem a becsvágy, a tennivágyás. Egy kicsit magamnak is bizonyítani szeretnék. A régi nagy nevelőedzőknek, a Száger Misi bácsiknak, Agárdi Feriknek ez volt az életük. Ők a gyerekek között voltak boldogok. Nem számított nekik, hogy ez valahol eldugott munka. Én nem ez a típus vagyok.- Hogy áll most a csapatod? + Amikor átvettem, a hetedikek voltak, most a harmadikok.- Elsők is lehettek a bajnokság végén? + Elvileg igen. De a dobogó- rakerülés már nem lenne rossz eredmény. A gyerekek már glédába vágták magukat, illő volt elköszönni edzőjüktől. Várkonyi Sándor Elindult a Fradi taxi A megsárgult újságpapírok közt találtam egy tavaly júliusban kiollózott cikket, amelyből először értesülhetett a nagyérdemű arról, Fradi taxik indítását tervezi a Ferencváros. Nos, az elmúlt nyár óta sok víz lefolyt a Dunán, s Kuhár Endrének, a Center Szállítmányozó Leányvállalat igazgatójának nem kevés álmatlan éjszakájába került, míg tényleg kigördülhettek Budapest utcáira a zöld-fehér klub színeit viselő Dáciák. Annál is inkább, mert a korabeli újsághír még arról tudósított, a Boy Leányvállalat égisze alatt futnak majd a kocsik. Ám azóta jelentős változás állt be a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, mint céggazda életében, megalakult másik leányvállalata, a Center, amelynek élére a kipróbált üzletember, Kuhár Endre került. A kisvállalat perspektívájának megalapozása számos új ötletet igényelt, s néhány régi megva 1ósítá"a is az új cégre várt. A Fradi taxi ötletét Hargitai Károllyal, az FTC ügyvezető elnökével közösen gondolták ki. Az induláshoz szükséges tőkét az FTC, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, a Center, a Budapesti Likőripari Vállalat és a Szivárvány Áruház Vállalat adta össze, s utólag csatlakozott a társasághoz a Bizományi Áruház Vállalat is. A társasági szerződés aláírói bevitt vagyonuk szerint részesednek a majdani nyereségből. Az induló tőke összege ötmillió forint. A lapokban megjelent hirdetések nyomán nagy érdeklődés mutatkozott meg a Fradi taxik iránt. Természetesen nem feltétel, hogy a gépkocsivezetők megszállott Ferencváros szurkolók legyenek, de ha azok, az csak emeli nyilván a szolgáltatás minőségét. Egyébként bárki jelentkezhetett gépkocsivezetőnek, amennyiben rendelkezett a személyszállító kisiparosoknak szükséges feltételekkel, és vállalta a társaság előírta követelmények teljesítését. Azaz a 40 ezer forintos biztonsági betét elhelyezését és a havi 12 ezer forintos összeg rendszeres befizetését a társaság számlájára. Az ezen felül megkeresett pénz a taxis szabad rendelkezésére áll. Nem kis vonzerőt jelentett a gépkocsihoz való hozzájutás kedvezményes lehetősége. A Dáciák megvételére ugyanis az érintett kocsi vezetőjének elővételi joga van, három év elteltével tehát megszerezheti a tulajdonjogot. Kitűnő ösztönző mindez a kocsik kíméletes használatára, elvégre saját kárát tetézi a durván vezető autós. A Center Leányvállalat egyébként — további könnyítésként — segítséget ad a Dáciák műszaki revíziójában, a vizsgáztatásban. Mi az üzlet a Fradi taxiból a névadó klubnak? Nos, az általuk beadott 500 ezer forint után a bevételből mintegy 10 százalékkal részesednek, a jelenlegi kalkuláció szerint havi 36 ezer forinttal. Ha beválik az üzlet, több kocsival fuvaroznak, emelkedik a bevételük is. S nem szabad elfelejtkezni a kocsik nyújtotta folyamatos reklámról sem, mire még egy 89 éves múlttal rendelkező patinás klub is rászorul manapság... Végül örökítsük meg azoknak a nevét, akik elsőként indultak zöld-fehér csíkos kocsijukkal Budapest utcáin: Bese Vilmos, Boda Gyula, Egresi István, Gellén Attila, Kávai László, Kender Gusztáv, Maruszki Károly, Pál Sándor, Tihanyi Tamás, Varga Gyula, Boros Ottó, Oláh Ántal, Nádasi István.
