Fradi műsorlap (1987/88)

1988. május 14.

Fradi műsorlap KEZÜKBEN A FRADI FI JTBALLUTÁNPÓTLÁS HORVÁTH LÁSZLÓ: A gyerekeknek egy a feladatuk; bizonyítsanak-a Fradinak Aki ismeri Horváth Lászlót, az tudja róla, hogy kemény, ha­tározott, céltudatos sportember, aki mindig megkűzdött, megdol­gozott a legapróbb sikerért,játé­kosként, edzőként egyaránt. Sa­ját bevallása szerint sem volt szü­letett futballzseni, mégis jeles versenyzőmúltat mondhat magá­énak. Zöld-fehér színekben két bajnoki cím birtokosa s tagja volt a VVK győztes FTC-nek is, ifi­ként a Caligaris tornán diadalmas­kodó együttesben szerepelt, Ta­tabányára igazolva pedig KK győztesként ünnepelte őt társai­val a Bányász szurkolótábora. Hogy része volt számos dicső csatának, hogy egy csapatban játszhatott Európa-hírű nagysá­gokkal azt egyetlen dolognak köszönhette, mégpedig, hogy mindent alárendelt a célnak, hogy beverekedje magát a legjobbak közé. Mások génjeikben hozták magukkal a tehetséget a pályára, ő mindent megtanult. Szívós, kitartó, néha önsanyargató mun­kával. 19.80 óta dolgozik edzőként az Üllői úton. Sok csapattal foglalkozott ez idő alatt, baj­nokságot nyert az ifi I-gyel, az ifi II-vel, ott volt együttese az országos ifi döntőben is, 5 ahol ezüstérmet nyertek „fiai . A Budapest kupában is vitézked­tek labdarúgói, onnan is érem­mel távoztak, az országos ku­pát pedig megnyerték. Időköz­ben foglalkozott felnőtt játé­kosokkal is, egy ideig rábízták a tartalékcsapat vezetését. Je­lenleg az ifi III szakvezetője. Barátai, régi ismerősei jobbára csak Apinak szólítják, a gyere­keknek pedig ő a Laci bácsi. Bár halkszavú, csendes ember, a munkában sokat követel ifjú labdarúgóitól.- Szeretnek a gyerekek Api? - indítottam egy látszólag szimp­la kérdéssel a beszélgetésünket. o Erre talán a játékosaim ad­hatnák meg a leghitelesebb vá­laszt. De úgy érzem nem köve­telmény az, hogy szeressenek. Nekik egy a feladatuk. Hogy bizonyítsanak. Ne nekem. A Fradinak. Hogy méltóak a zöld- fehér szín viselésére.- Tehát nézeted szerint nem követelmény, hogy bensőséges, jó kapcsolat alakuljon ki játékos és edző között? Kénytelenek vagyunk ehhez visszalapozni, ugyanis mára szinte kiveszett az intéző az öltözők környékéről. Van viszont technikai vezető, ám ez több is, kevesebb is, mint az intéző. Az Üllői úton tavaly júniusban élesztették újjá ezt a feladatkört. Az intéző: Golecz Lajos.- Az MLSZ utánpótlás csapatai mellett ügyködtem, akkor már kilenc éve — meséli. — Egy napon Havasi Mihály, a Ferencváros ak­kori technikai vezetője említette, hogy segítséget keres magának, annyi a munkája. Kapva kaptam az alkalmon, és ajánlottam neki — magamat.- A feladat vonzotta, vagy a Ferencváros?- Mindkettő. Amióta az eszemet tudom, a zöld-fehér színekért lelkesedem. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy ne csak szur­kolja, hanem szolgálhassak is a Fradiért.- AzMLSZ-ben milyen jellegű munkát végzett?- Intéző voltam, intéztem a fiatalok ügyes-bajos dolgait. Egykor kézilabdáztam alacsonyabb osztályú csapatokban, mígnem porcos térdem abbahagyatta velem a játékot. Ezután sokáig bíráskodtam, mert nem tudtam elszakadni a sporttól. A fiám a Fradiban kezdett futballozni, s ekkor a szülői munkaközösség helyettes vezetője let­tem. Itt ismerkedtem meg Dalnoki Jenővel, aki — amikor 1978-ban ifjúsági kapitány lett — hívott a szövetségbe segíteni.- Ez volt a főállása?- Nem, harminc éve üzletkötőként dolgozom. Nehéz olykor egyeztetni a munkát az intézői teendőkkel, de ezt nagy örömmel vállalom. Mint már mondtam, számomra „nagy megtiszteltetés, hogy ha mellékállásban is, de dolgozhatok az Üllői úton.- Mi a teendője egy intézőnek?- Eleinte az ifjúságiak és a serdülők igazolásával foglalkoztam, aztán mindenhol tettem és teszek ma is, ahol tudok segíteni.- Mit jelent ez konkrétan?- Figyelnem kell, hogy mikor jár le a játékosok orvosi enge­délye, nyilván kell tartanom a sárga lapokat és a kiállításokat, szer­veznem kell az edzőmérkőzésekkel járó intézni valókat, és így to­vább. Manapság egyébként már csak a felnőtt és a tartalék csapat körül dolgozom, annyi a munkám.- A napi feladatai hogyan alakulnak?- Ez állandóan változik. Albert Flóriánnal és a technikai vezető­vel, Magyar Zoltánnal beszéljük meg a soros teendőket.- A mérkőzéseken milyen feladat hárul az intézőre?- Kitöltőm a jegyzőkönyvet, beviszem a játékvezetőkhöz az iga­zolásokat, vidéken pedig még az öltözőket is leellenőrzöm. Az nem fordulhat elő, hogy a játékosok bolyongjanak, mert nem tudják, hol öltözhetnek át, s még olyan apróságra is figyelnem kell, hogy van-e elég ásványvíz az öltözőben.- Milyen a kapcsolata a játékosokkal?- Remek. A legtöbbet régóta ismerem, s bátran fordulnak hoz­zám gondjaikkal . Ügy érzem, a vezetők és a játékosok hamar elfogad­tak. Ennek azért is örülök különösen, mert szeretnék minél tovább dolgozni a Ferencvárosért. és való, kevesebb az igazi nagy tehetség. — De azért van az is?Mert a nagycsapatig régóta nem jutott -el belőlük. o Hittel vallom, hogy koráb­ban is volt és ma is van nem egy tehetséges fiatalunk. De valahogy nem jól sáfárkodunk velük. Hogy sok ifjú reménység később nem váltja be a hozzáfűzött remé­nyeket, abban nem elsősorban az edző, hanem maga a játékos a hi­bás. De az is igaz, a szelektálás sem mindig sikerül. Akiről azt mondták, vagy ha úgy tetszik, mondtuk, hogy közepes szintű futballista és elengedtük, abból máshol jó játékos lett. Akiben pedig sok fantáziát látott a szak­vezetés, az a későbbiek folyamán nem igazolta az elvárásokat.- Szeret fiatalokkal foglal­kozni Horváth Api, vagy szíve­sebben próbálná ki edzői képes­ségeit egy felnőtt csapatnál? o Szó ami szó, szívesen meg­próbálkoznék feljebb, vezetőed­zőként felnőtteknél. Voltak is ajánlataim, de mégsem vállaltam máshol munkát. Hogy miért nem? Furcsa lesz amit mondok de ez az igazság. Nekem a Ferenc­város nagyon sokat adott, ennek az egyesületnek csodálatos éveket köszönhetek. Kutyakötelessé­gem valamit visszaadni mindeze­kért. Mégpedig a munkámmal. Néha otthon is kapok szemrehá­nyást azért, mert többet foglal­kozom a Fradival, mint a család­dal, de, hát ez az életem. ..- Fiad szereti a futballt? o Imádja. — Atégsem lett belőle játékos. o így igaz. A foci mellett több sportágba is belekóstolt, de mégsem játszik klubban. Erről az édesanyja lebeszélte. Ő építész- mérnök, s még csak azt sem le­het rá mondani, hogy nem szere­ti ezt a játékot. Inkább az éh pél­dám tartattja vele távol a gyere­ket a futballpályától. látta mennyi gürcöléssel, lemondás­sal járt pályafutásom s ettől akarta megkímélni a fiút. És inkább a tanulás felé orientálja. — És te, az edző, egy kicsit sem bánod, hogy a fiad nem lesz híres labdarúgó? o De. Egy kicsit igen. De az igazi talentumot nem lehet soha­sem visszatartani a futballpályá­tól. Ha Albert kvalitásai lenné­nek, én vittem volna kézén fog­va a csapathoz. Középszerű játé­kosból viszont van éppen elég.- Elégedett vagy, ha egy volt tanítványod viszi valamire? Ha neve lesz a futballban? o Inkább arra gondolok: tet­tem, ami a kötelességem. v. s. a mi generációnk volt. Egy ki­csit kényesebbek, kényelmeseb­bek s közel sem olyan alázatosak a futballal szemben, mint a régi­ek. Hajdanában elfáraszthatatlan volt egy kölyök, vagy egy ifi játékos. Azt játszathatta az edző szinte reggeltől estig, szinte úgy kellett elzavarni a labda mellől. Az nem kérdezett semmit, az csinált mindent s örömmel. A maiak nagyobb része az úgyne­vezett érdeklődő típus. Ha futni kell megkérdezi miért futunk, ha erősíteni, akkor, hogy miért pont ezt csináljuk. Meg, hogy miért kell éppen beadni és így tovább. — Vagyis már nem szeretnek annyira focizni a gyerekek, mint régen? o Focizni szeretnek ma is, csak hát a futball az elmúlt évek­ben sokat változott. A régi játé­kosabb edzéseket felváltotta a kemény, néha lélekölő gyakorlás. Ma már nem elsősorban szórako­zás, sokkal inkább munka lett a felkészülés. Sőt, maga a játék is. Nos ehhez kell az önfegyelem, a nagyobb akaraterő a mindenek feletti alázat. És bizony nehéz megértetni egy fiatal emberké­vel, hogy a mai futball alapja a gyorsaság és az erő. Állóhelyben lehet valaki technikás', ez a játékban fabatkát sem ér.- Van még vonzása a Fradi­nak, vagy ide sem tódulnak már a gyerekek? o A mennyiséggel nincs prob­léma. Inkább a minőséggel. Tény Egykor az intéző volt a lelke egy futballcsapatnak. Évtizedeket visszalapozva a krónikákban, csaknem minden klubnál felbukkan egy-egy legendás név, aki arról lett híres, hogy élete zömét az egye­sületnek szentelte, számára nem létezett elintézetlen ügy, s még azt is tudta, hogy másnap mi történik majd a játékosokkal, a csapattal. o Én inkább úgy fogalmaz­nék, hogy a legfőbb az, hogy a kapcsolat a korrektségen alapul­jon. Az őszinteségen, a bizalmon. Az edzőt ne mint valamiféle jóságos bácsikát szeressék a gye­rekek, hanem tiszteljék és higy- jenek neki. És benne. Ha csak a felét megfogadják és megcsinál­ják annak, amit mondok nekik tanácsként, már elégedett va­gyok.- Milyenek a mai futballis­ta palánták? o Tulajdonképpen a zöm, tiszta, őszinte, rendes kis ember, de mégis valahogy mások, mint AZ . INTÉZŐ: Golecz Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents