Fradi műsorlap (1987/88)
1988. május 14.
4 Fradi műsorlap „Sok gólt szeretnék rúgni zöld-fehér mezben” Az aprótermetű, vékonydon- gájú legény „különös” ismertetőjele: szőkésbarna haj, kék szem, lányos mosoly, szelíd természet. Kivéve, ha nem sikerül valamilyen megoldás a pályán, akkor ugyanis kitűnően cifrázva ad hangot indulatainak. Természetesen magyarul, hogy mindenki értse. A fiatalember ugyanis jobban beszél olaszul mint magyarul, ami nem csoda, hiszen Itáliában született. De igaz ami igaz a magyarral is szépen boldogul. (Bárcsak mi beszélnénk oly jól az olaszt, mint ahogy ő a mi nyelvünket...) Néhány évtől eltekintve hazájában élte le az életéből eddig eltelt 22 esztendőt. A Fradi Műsorlap számára viszont éppen a Magyarországon töltött időszak miatt érdekes Del Prete Raffaele rövid életrajza. A nápolyi születésű srác, akit társai Lellonak, azaz Kicsinek becéznek, a minap kezdte el az edzéseket a Ferencváros junior csapatában, Mucha József irányításával. — Hogyan került Magyarországra, honnan tud ilyen jól magyarul? — kérdeztük Raffaele-t. — Apám régen itt dolgozott az olasz követségen, akkor léptem 16 évesen először magyar földre - válaszolta. — A nyelvvel az elején nehezen birkóztam, de néhány hónap után már fordítottam különböző anyagokat apámnak. Az elején nagyon rossz volt, hogy nem értettem, miről beszél a környezetem, de megismerkedve későbbi feleségemmel felgyorsult a nyelvtanulás. — Ezek szerint magyar lányt vett el. Hogy ismerkedtek össze? — Egészen véletlenül, amúgy olaszosan, az utcán. Moziban voltam, az Üllői úti Akadémiában, amikor megláttam Andreát. A film végén odaléptem hozzá, beszélgetést próbáltam kezdeményezni. Nem nagyon akart tudomást venni rólam, aztán valahogy mégis lett valami a dologból: az első nagy szerelem, ahogy mondani szokták. Megtaláltam a nagy Őt, az igazit. Egy évet jártunk, aztán hazautaztam Olaszországba, letölteni a 12 hónapos katonaidőt. Leszerelés után dönteni kellett. Én a házasságot és Magyarországot választottam. Így 1986 nyarán visszajöttem, s egy éve már, hogy Tichy Andrea a feleségem lett. Ismert a név a honi labdarúgóvilágban... — A kitűnő csatárhoz, Tichy Lajoshoz semmi köze Andreának, pusztán névrokonok. — A szülei mit szóltak a döntéshez? — Meglepte őket, igyekeztek is lebeszélni arról, hogy ilyen messzire menjek tőlük. Végül azonban belátták, ez az én életem, nekem kell dönteni, s beletörődtek. A kapcsolat persze megmaradt. Sokat beszélünk telefonon, alkalmanként meg is látogatjuk a szülőket, a testvéreimet. Nővérem és öcsém otthon maradt. — Élhettek volna Olaszországban is. Miért Budapestet választották lakóhelyül? — Nagyon jól érzem magam, sajnáltam volna itthagyni ezt a szép várost, a belvárosi sétákat, a Duna-partot, a magyar életritmust. Ez ugyanis lassúbb, kényelmesebb tapasztalatom szerint, mint az olasz. Rómában — ahol a családunk lakik — olyan gyors, zaklatott az élet, hogy alig jut az embereknek idejük egymásra. Hiába magas az életszínvonal, nem marad idő arra, hogy élvezzék a lehetőségeket.- A focival hogy került kapcsolatba?- Régen a Vasasban fociztam Jász Antalnál. Ifistaként meccseken is játszottam. Mikor visszajöttem Magyarországra, ismét lementem a Fáy utcába. Onnan kerültem most át a Ferencvároshoz. Remélem sikerül beilleszkednem, sikerül hozzájárulni a Fradi eredményes szerepléséhez. A klubhoz elsősorban megszállott közönsége vonzott, no és a nagy elődök. Innen mindig sok tehetség kerül a magyar és a nemzetközi futballvilágba.- Mit szeret játszani? Mit tud legjobban?- Balszélső vagyok, s szerintem jól cselezek, jól bánok a labdával.- Mikor láthatjuk először a junior csapatban? — Egyenlőre csak edzek. De amint megkapom a letelepedési és munkavállalási engedélyt — az ügyintézésben sokat segít az FTC — remélem beállítanak a csapatba. — Olaszországban nem próbálkozott klubhoz szerződni? A fővárosban ott van mindjárt az A.S. Róma, megkereste őket? — Otthon nagy a túlkínálat jó futballistákban, s valójában arra sem voltak kíváncsiak, mit tudok. Ez nekem nagyon rosszul esett, többet feléjük se mentem. — Lehet, hogy egyszer még hívni fogja a Róma a kis Raffa- elét balszélsőnek? — Legszebb álmom válna valóra, ha egyszer az Olimpico stadionban is megmutathatnám, mit tudok. Ahhoz viszont itt kell mindent kihozni magamból, sikeres játékossá kell válnom. Sok gólt szeretnék rúgni zöld-fehér mezben.- Miből él jelenleg?- Tanítok olaszt, abból fenn tudom tartani magam, amíg nem lesz munkahelyem. A feleségem is jól keres, nincs megélhetési gondunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, már van egy szép, berendezett lakásunk.- Mi a szórakozása? Hogy kapcsolódik ki?- Ha nagyon elfáradok, olaszul olvasok, olasz dalokat hallgatok. Úgy azért még könnyebb. Mucha József, a Ferencváros junior csapatának edzője jó mozgású, váratlan cselekkel operáló, ügyes játékosként ismerte meg az olasz fiút. Hozzátéve, ha az egyéni megoldásokon túl az össz- játékban fejlődik, jobban épít csapattársaira, jó futballista lehet belőle. Horváth K. József A FERENCVÁROSI TORNA CLUB ELSŐ CSAPATÁBAN 1900 MÁRCIUS 25-től NAPJAINKIG 583. játékos szerepelt hivatalos mérkőzésen. A közelmúltban három ifjú sportember mutatkozott be a legjobbak között. 581. RÁCZGYULA Rácz Gyula nemzetközi mérkőzésen lépett először pályára a „nagyok” között. Tavaly novemberben az Eisenstadt játszott a Ferencvárossal, és a 19 éves játékos a második félidőben Strausz helyére állt. — Négy éve játszom az Üllői úton, előtte a Keletex serdülői között futballoztam. Perlaki István látott egy mérkőzésen, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Fradihoz igazolni. Boldogan mondtam igent, hiszen mindig a Ferencváros zöld-fehér mezéről álmodoztam. Csodálatos érzés volt, amikor az áhított szerelésben először kifutottam a pályára. Hátvéd vagyok, a legjobban beállóst szeretek játszani. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem, amikor megtudtam, az Eisenstadt ellen kispados lehetek. Úgy hallottam, hogy Mucha József, a tartalékok edzője javasolt néhány társammal együtt a nagy tisztességre. Nagyon ízlett a felnőtt csapat légkörének rövid kóstolója, szeretnék minél hamarabb a tűz közelébe jutni. Tudom, ez nagyrészt rajtam is múlik, igyekszem minél többször felhívni magamra a figyelmet a tartalék csapat mérkőzésein. 582. BALOGH TAMÁS Balogh Tamás külföldön iratkozott fel a ferencvárosi labdarúgók listájára. A csapat téli, belgiumi villámtúrájára azért utazott el, mért Zsiborás sérült volt, s így ő lett a tartalék kapus. A második félidőben állt be az Aalost elleni mérkőzésen, s bár kapott egy gólt, nem okozott csalódást. — Húsz éves vagyok, 1979 óta futballozom a Ferencvárosban — kezdi a bemutatkozást. — Sohasem játszottam a mezőnyben, gyerekkoromban is a kapu vonzott. Nem volt példaképem, de tetszett, hogy vetődhetek, hogy kézzel is hozzáérhetek a labdához. Védtem valamennyi utánpótlás csapatban, azaz végigjártam a ranglétrát, s jelenleg a tartalékcsapatban szerepelek. Természetesen minden vágyam az, hogy szerződtetett labdarúgója legyek a Fradinak, de tudom, hogy ezt nagyon nehéz lesz elérni. Zsiborás és Józsa jó kapus, nekik egyelőre nem lehetek vetélytársuk. De azért remélem, hogy a katonaság előtt történik velem valami csoda, és amikor eljön az ideje, az én nevemmel kezdődik majd a csapat összeállítása. Ehhez azonban sokat kell még fejlődnöm. Különösen azért, mert nem merem otthagyni a kaput, a gólvonalon érzem csak biztonságban magamat. 583. WUKOVICS LÁSZLÓ Wukovics László bemutatkozása a Ferencváros életében is premiernek számított. A Fradi fennállása óta március 27-én játszott ugyanis először norvég csapat ellen. A fiatal csatár számára azonban nem ezért emlékezetes ez a nap, hanem azért, mert ekkor lépett először pályára a nagycsapatban. — Tizennyolc éves vagyok, idén érettségizem a budaörsi gimnáziumban kezdi a bemutatkozást. — Az ősztől szeretném elkezdeni a kétéves vendéglátóipari üzletvezető iskolát, tehát a tanulással nem akarok felhagyni. Tíz évvel ezelőtt kerültem a Ferencvároshoz, az előkészítő csoportba. Aztán annak rendje és módja szerint játszottam a különböző korosztályos csapatokban. Mostanság az ifi I- ben és egyre gyakrabban a tartalék együttesben szereplek. Nem biztos, hogy március 27-én megnéztem volna a nemzetközi mérkőzést, de edzőm, Vépi Péter szólt, hogy a meccs előtt jelentkezzem az öltözőben. Talán mondanom sem kell, roppant boldog voltam és megilletődött is egyben, hiszen minden vágyam az, hogy szerződtetett játékos legyek a Fradiban. A második félidőben álltam be a Kongsvingen ellen, mégpedig Du- kon helyére. Jobbszélső vagyok, gyorsaságomat itt kamatoztathatom a leginkább, a góllövésből is kiveszem a részem, de természetesen még rengeteget kell fejlődnöm ahhoz, hogy hosszabb időt tölthessek el a felnőtt csapat környékén.
