Fradi műsorlap (1987/88)

1988. április 8.

5 CÍMERES MEZBEN- Az első olimpiai váloga­tottságon Dublinban „esett át , ha jól emlékszem.- Dublinban, ahová Novák Dezső négy ferencvárosi játékost is behívott. Zsiborást, Zsinkát, Pintért és engem. Szép ország­ban, gyönyörű környezetben ké­szülődhettünk a meccsre, bár az esti rendszeres esőktől, az őszies, hideg széltől olykor-olykor meg­borzongtunk. A meccsen azon­ban nem volt időnk dideregni. Telt ház előtt léptünk pályára, s az írek szerezték meg a vezetést.- Hálátlan dolog idegen kör­nyezetben, telt ház előtt játsza­ni?- A profivilágban nem annyi­ra, bár már másutt is tapasztal­tam, ha szép dolgokat csinálunk, bennünket is megtapsolnak. Az íreknél is így történt. Szerencsé­re, volt okuk a tapsolásra, az ő szempontjukból talán kissé sok­szor is. Az eredményt ugyanis sikerült javunkra fordítani. Pedig az írek úgy jöttek, mint az ördö­gök.- Miért születhetett meg ez- a magyar csapattól szokatlan- idegenbeli siker?- A fordítás okai sokfélék. Szerintem közrejátszott benne, hogy az első olimpiai selejtező,; ről volt szó, s jól „befűtöttek bennünket, nem mindennapi do­log kijutni az olimpiára. Termé­szetes, mindenki bizonyítani akart, s ki-ki érezte azt is, az olimpiai válogatottság lépcső le­het a nagyválogatottba is, vagy az ottani hely megerősítéséhez szolgálhat, eszközül.- Novák Dezső milyen edző­nek bizonyult?- Szívesen dolgoztunk vele. Szakmailag, emberileg egyaránt jó benyomást tett ránk. Ő csa­patjátékot is oktatott, s az edzé­seken gyakoroltatta elképzeléseit. Nem bízott semmit a véletlenre, nem maradt egyetlen utasítása sem a levegőben. Azon rövid idő alatt, amíg a felkészítésünket irá­nyította, kiderült, nem tétmecs- csen akarja a játékrutint megsze­reztetni velünk — mint annyi­szor előfordul manapság —, ha­nem az edzéseken. Azok ugya­nis arra valók. Horváth K. József AZ ÜLLŐI ÚTON TALÁLKOZTAM BOLDOGTALAN JÁTÉKOSOKKAL IS Kvaszta Lajos A csapat a Honvéd elleni ran­gadóra készült, így egy aktuális kérdéssel kezdtem a beszélgetést a zöld-fehérek egyszeres váloga­tott csatárával. — Benne vagy a piros-fehérek elleni kezdőcsapatban? + Nem. Nem szerepelek a je­löltek között. Legfeljebb a kis- padra ülök oda majd.- A tavasz tehát nem a leg­jobb előjelekkel kezdődött szá­modra. Az idénynyitón még a cserepadra sem jutottál el, csu­pán a tartalékok között kaptál helyet. + De legalább játszottam Deb­recenben. És rúgtam két gólt.- Nem is olyan régen még stabil tagja voltál az együttes­nek, majdhogynem a legveszé­lyesebb támadója. Mitől kerül­tél távol a legjobbaktól? + Elég sokat voltam sérült. Sikerült összeszednem egy ko­molyabb húzódást, majd ami­kor télen a belgiumi túráról ha- • zajöttünk újból rásérültem. Nos azóta szenvedek.- Ezek szerint most sem vagy rendben? + Még nem teljesen oké a lá­bam. De azért ha becserélnek természetesen vállalom a játékot. Erőm ugyanis megvan, végigdol­goztam tisztességesen az alapozá­si időszakot. De ez nem jelenti azt, hogy ha makkegészséges le­szek, akkor én kezdek majd.- És miért nem? + Egyszerűen azért, mert tu­dom, hogy nem én vagyok a szak­vezetés első számú embere.- Miért vagy ebben olyan biztos? + Mert tudomásomra hozták. Megfiatalodott a csapat s ebben nem a huszonkilenc éveseké a világ. Én pedig ennyi vagyok, Zsinka Jani viszont hét éWel fi­atalabb'nálam, tehát övé a jövő.- Eddig rendben. A fiatalí­tás egyfajta edzői koncepció. De a jó „öregeket a legnagyobb fi­atalbarát edzők sem hagyják ki együttesükből. Te ilyen könnyen belenyugszol, hogy leírtak? + Belenyugvásról szó sincs. Én ugyanúgy dolgozom, iparkodom az edzéseken, mint eddig. De ha nincs irántam bizalom, akkor a fejem tetejére állhatok, akkor sem leszek stabil játékos. Ha ele­ve nem számítanak rám, nincs sok esélyem. Volt edző, aki ben­nem hitt, aki nekem adott játék- lehetőséget. Ekkor azt hiszem ment is a dolog, házi gólkirály voltam még nem is olyan régen. Sőt, a válogatottaknál is felfi­gyeltek rám. Három szakvezető is meghívott keretébe. Komora. Novák és Verebes is. Ők valamit láthattak bennem.- Ügy látom ugyancsak letör a mellőzés. + Meglehetősen. Ilyenkor sok­szor úgy érzem, nincs értelme erőlködnöm.- Mi a terved mostani hely­zetedben? + Nyárig maradok. Addig szól a szerződésem. Utána?. .. Utána el szeretném adni magam kül­földre. Tudom ez így nem lesz egyszerű. Ha ugyanis nem ját­szom* ki vesz észre? Kinek kell egy kispados? De nyárig még van idő, talán addig lesz módom ten­ni valamit az ügy érdekében. Egy-két figyelemre méltó játék­kal s persze egyhét góllal. Zsiborás Gábor A szakállas válogatott kapu­védő kissé gyanakodva nézett rám, mikor interjút kértem tőle. o Edzőim tudnak róla, hogy nyilatkozom?—kérdezte. Mondtam, hogy még nem, de szólhatok nekik, hogy be­szélgetni szeretnék veled. „Zsibi bólintott. o Az jó lenne. . . Nehogy utólag emiatt nehezteljenek. Rákosi Gyula minden továb­bi nélkül áldását adta a diskur­zushoz, így letelepedtünk a Csa­nádi terem előtt a folyosón ár­válkodó két karosszékbe. Rög­tön a tárgyra tértem. + Mi van veled, hogy mint hajdani csapatkapitány és válo­gatott kerettag nem tudsz beke­rülni az első csapatba. Talán nem vagy teljesen rendben? o De igen. Már semmi ba­jom. De való igaz, az alapozás­ból jó három hetet kihagytam. Fájt ugyanis a térdem. + Megerőltetted, vagy megsé­rültél? o Egy lövés elvitte a spicce­met, ez okozta a bajt. De már minden rendben,edzekrendesem + És milyen formában vagy? o Gondolom e rövid kiha gyás miatt nem felejtettem el, amit korábban tudtam. Vagyis úgy hiszem a régi vagyok. + Mit gondolsz miért kerül­tél a kispadra? Hiszen azelőtt el sem lehetett képzelni a Fradi összeállítást nélküled. 1955. május 15. Koppenhá­ga, 41 000 néző. Vezette: Luty (Anglia) MAGYARORSZÁG -DÁNIA 60 G: Sándor 3, Kocsis 2, Palotás Magyarország: Danka (Pécs) —Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Várhidí (Dózsa)-Bo- zsik (Honvéd) Szójka (Salgótar­ján)—Sándor (V. Lobogó), Ko­csis (Honvéd), Palotás (V. Lo­bogó), Puskás (Honvéd), Hideg­kúti (V. Lobogó). Cs: Csordás (Vasas) Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv D ánia: Hen driksen-Sch min dt, Jorgensen, Larsen—Jansen, Ole- sen-J. Hansen,Lundberg, Birke­land, P. Hansen, Pedersen Az első hivatalos magyar-dán bizonyeléggé későn került meg­rendezésre. Ez annál is megle­pőbb mivel mindkét nemzet ek­kor már több, mint 50 éves fut- ballmúlttal rendelkezett! A mi­eink nagyszerűen játszottak, kü­lönösen Sándor volt elemében — három szép gólt szerzett! „A ma­gyar válogatott megérdemelte a mérkőzés végén a közönség nagy tapsát: a csúszós nehéz talajon is szépen és eredményesen ját­szott. A Politiken „Ä magyar labdaművészek játékos könnyed­séggel érték el 6.0-ás győzelmet! — főcímű cikkében kiemelte, hogy a 41 ezer néző végig kitar­tott a hatalmas viharban is, hogy egy percet se mulasszon el a könnyedén, elegáns mozdulatok­kal játszó magyarok bemutatójá­ról. o Ezt talán a szakvezetőim­től kellene megkérdezni? ♦ Én a te véleményedre va­gyok most kiváncsi. o Nyilván a korábban emlí­tett edzéskihagyás miatt látják úgy, hogy még nem vagyok a régi. ♦ Neheztelsz a mellőzés mi­att? o Nem. A játékosnak^ az a dolga, hogy tréningezzen s ha beállítják a csapatba, akkor a legjobb tudása szerint lássa el fe­ladatát, az edzőnek meg az, hogy eldöntse, neki éppen kire van szüksége a győzelem kivívá­sához. Nos éppen ezért én nem ártom bele magam más feladat­körébe. Ha betesznek védek, de nem foglalkozom csapatösszeál­lítással. Vagyis teszem a dolgom, a többi majd elválik. + Milyen érzés a kispadról nézni a játékot? o Kicsit furcsa. Elszoktam ugyanis attól, hogy ott izguljak s ne a háló előtt koncentráljak. + Korábban szó volt arról, hogy külföldre szerződsz. Köztu­dott volt, hogy meghívásokat is kaptál, mégis itthon maradtál. Ezek szerint nem volt igazán ke­csegtető egyik ajánlat sem szá­modra? o Egészen pontosan egyik ajánlat sem volt konkrét. Csak az érdeklődés határáig jutott. Hal­lottam, hogy ez a menedzser is megnéz, amaz is, az is tudo­másomra jutott, hogy a Ham­burgnál is felmerült a nevem, de végülis egyetlen egyszer sem jöt­tek hozzám sehonnan azzal, hogy készüljön Zsiborás úr, jöjjön el hozzánk próbajátékra, aztán megfogalmazzuk a szerződést. + Ha nem forog a neved, ha nem olvassák, hogy Zsiborás me­gint jól védett, hogy ott van a A Dagens Nyheder főcímei: Tönkrevertek bennünket a ma­gyarok! Dániában még nem lát­tak labdarúgó-csapatot így ját­szani! 1963. május 10. Népstadion, 45 000 néző. Vezette: Treichel (NSZK) MAGYARORSZÁG —DÁNIA 60 G: Göröcs, Fenyvesi, Monostori, Albert, Rákosi, Solymosi Magyarország: Ilku (Dorog)- Mátrai (FTC), Mészöly (Vasas), Sárosi (Vasas)—Solymosi (tíDó­zsa), Sipos (MTK)—Sándor (MTK), Göröcs (Ú.Dózsa), Al­bert (FTC), Monostori (Dorog), Fenyvesi (FTC). Cs: Rákosi (FTC) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Dánia: Gaardhoeje—KJohan- sen, K.Andersen, Kurt Hansen— Kaj Hansen,Petersenn—E.Misser, O.Sörrensen, K.Petersen, EJen- sen. Enoksen. Szövetségi kapitány: Poul Pe­tersen Hamar a hálóban táncolt a magyar csapat első gólja. Ez azonban egyáltalán nem törte le a dánokat, sőt még a harmadik, negyedik gól sem. Vendégeink óriási becsvággyal, rendkívül lel­kesen, önfeláldozóan és sportsze­rűen játszottak. Csatáraink sok helyzetet teremtettek, de egy fél- tucatra valót el is ügyetlenked­tek. A játék képe alapján a ma­gyar csapat győzelme akár két­számjegyű is lehetett volna. forduló válogatottjában, egyszó­val, ha nem vagy a refrektorok fényében, akkor nem is tódul­nak miattad az Üllői útra a kül­földi klubokmenedzserei. o Ezt én is jól tudom. Hogy az ember jó üzletet tudjon csi­nálni, ahhoz talán még ennél is több kell, mint itthon jól védeni. Ahhoz járni kell a világot, nem­zetközi meccseken kell letenni azt a bizonyos névjegyet. + Bár még kispados vagy csapatodban, de az olimpiai együtteshez meghívtak. Ez is egy lehetőség. o Igen. Ez is egy. + Tulajdonképpen még azon sem lepődnék meg túlságosan, ha azt mondanád, rád fér egy kis idegi kikapcsolódás, hiszen az utóbbi évben volt mit szorítani a kapuban, mivel a csatáraitok nem lőtték általában rongyosra az ellenfelek kapuját. o Voltak nehéz időszakok. Olyanok, amikor hétről hétre úgy álltam be védeni, hogy tud­tam, nem szabad gólt kapni, mert akkor úszik a mérkőzés. Ez pedig igencsak nyomasztó érzés. Dalnokinál akadt olyan tizenöt meccs, hogy mindössze 9 gólt szedtem be. Hol voltak már azok az idők, amikor ötven gólt kap­tunk, mégis ezüstérmesek let­tünk. De visszatérve a kérdés­hez, azt a bizonyos idegi fáradt­ságot az ember a szünetben kihe­veri, s amikor kezdődik az új sze­zon, nyoma sincs a dolognak. + Vagyis? o Nem leszek attól kisebb ember, ha most még a tartalék csapatba állítanak. Mint mond­tam, ez az edzők dolga. Az enyém, hogy a játéktéren bizo­nyítsak. És azt hiszem erre még jelen pillanatban képes vagyok. VJS. Még egy érdekesség: mind a hat gólunkat más-más játékos lőtte... 1964. június 20. Barcelona, 3000 néző. Vezette: Mellett (Svájc) MAGYARORSZÁG -DÁNIA 3:1 Nemzetek Európa Kupa 3. helyért. G. Novák 2, Bene Magyarország: Szentmihályi (Vasas)—Novák (FTC), Mészöly (Vasas), Ihász (Vasas)—Solymosi (UDózsa), Sipos (Honvéd)—Far­kas (Vasas), Varga (FTC), Albert (FTC), Bene (tíDózsa), Fenyve­si (FTC) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Dánia: Nielsen—Wolmar, Lar­sen, K.Hansen—B.Hansen, E .Ni­elsen—Berhelsen, ’ Sörensen, 0. Maden, Thorst, Danié lsen. Szövetségi kapitány: Poul Pe­tersen A bronzérem sorsa 120 perces küzdelemben dőlt el! A dánok váratlanul nagy ellenállást tanúsí­tottak és bár a II. félidőben szin­te a félpályán is alig’ tudtak át­jönni 1:1-es eredménnyel zárult a 90 perc. A hosszabbításban Novák két gólja döntött. Az egyiket az Albert felvágásáért megítélt tizenegyesből lőtte, a másikat a 16-os vonaláról bom­baszabadrúgásból. Ez volt tehát a dánokkal az első díjmérkőzés, és mindjárt semleges pályán játszottunk. És ez volt az első alkalom, hogy a dánok ellenünk gólt szereztek. 1988.május 10., NÉPSTADION: Magyarország -Dánia AZ EDDIGI MAGYAR-DÁN MÉRKŐZÉSEK KRÓNIKÁJA:

Next

/
Thumbnails
Contents