Fradi műsorlap (1987/88)

1988. április 8.

2 CÍMERES MEZBEN 1988. április 27, Népstadion: Magyarország- Anglia AZ EDDIGI MAGYAR-ANGOL MÉRKŐZÉSEK KRÓNIKÁJA: 1908. június 10. Millenáris, 6500 néző. Vezette: Meisl Hugó (Ausztria) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 70 G: Holsdon 4, Woodward, Win- rindge, Rutherford Anglia: Bailey-Crompton, Cor­bett-Warren, Wedlock, Haskes- Rutherford, Woodward, Hilsdon, Winridge, Bridgett Magyarország: Domonkos (MTK)-Rumbold (FTC), Csüdör (MTK)-Ficzere (BTC), Bródy (FTC), Simon (BTC)-Rónay (FTC), Weisz (FTC), Koródy (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC) Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc „Láttunk egy szédítő, szinte káprázatos iramú mérkőzést, melynek kimagasló elve a gyors térnyerésre való törekvés volt, s a legtöbb és legszebb támadás a szélsők lendületes szédületes gyors lefutása nyomán adódott. Az angol csapat által itt bemuta­tott játék körülbelül megüti, leg­alább a mi felfogásunk szerint azt a nívót, amit a legtökélete­sebbnek lehet nevezni. A labdarúgás tanítómesterei­nek első budapesti hivatalos vá­logatott mérkőzése osztatlan si­kert aratott. A Millenáris pálya közönsége nagy tapssal köszönte meg az élményt jelentő játékot. Még a vereség sem fájt, hiszen a modás már akkor ismert volt: - A jobbtól kikapni nem szégyen... 1909-ben a labdarúgók világ- szervezete kongresszusának fővá­rosunk lehetett a házigazdája. Méghozzá nem mindennapi kere­tek között. A nagy futballrandevú 1909 pünkösdjén zajlott le. Ezekben a napokban a legnépszerűbb sport­ág világa Magyarország felé tekin­tett, amelyet sok helyütt Auszt­ria egyik tartományaként ismer­tek. Éppen ezért ez az esemény jelentőségében messze meghalad­ta a sportdiplomácia kereteit, de ennek árát az élő sport már előre megfizette. Labdarúgóink ugya­nis a kongresszus rendezésére előirányzott összeg nagysága mi­att nem vehettek részt az előző évi, 1908-as olimpián.. . A kongresszus 15 ország lab­darúgószövetségének 18 hivata­los képviselője mellett mintegy 100 külföldi vendég érkezett fővárosunkba. A hivatalos tár­gyalásokat május 30-án és 31-én bonyolították le az MLSZ Rákó­czi út 9. sz. alatti épületében. A napirend izgalommentes volt, az előtérben a tisztikar megvá­lasztása állt. A második nap délutánján a vendégek 18 kétfogatú kocsin tekintették meg Budapest neve­zetességeit. Az ünnepi napok mű­sora a június 1-ének délutánján a budafoki borpincékben és a Törley pezsgőgyárban tett láto­gatásával fejeződött be. Nem csoda, hogy minden külföldi el­ragadtatással nyilatkozott a ma­gyaros vendéglátásról.. . A kongresszus valóban ünne­pi és sportszerű kereteit azon­ban nem ez, hanem három válo- gatott mérkőzés és az angolok vendégszereplése jelentette. Az angol szövetség ugyanis a FIFA megalakulása után minden évben elküldte válogatott csapatát oda, ahol a kongresszus ülésezett. Budapestre is ellátogattak az ak­koriban utolérhetetlen tanító- mesterek. Sőt, itt kétszer is pá­lyára léptek! Május 29-én még soha nem látott tömeg, '10 ezer ember vándorolt ki a Millenáris sporttelepre, hogy tanúja legyen a magyar—angol mérkőzésnek. Az MLSZ nem a legjobb tizen­egyet állította ki - „Úgy sincs esélyünk” jelszóval. 1909. május 29. Millenáris, 10 000 néző. Vezette: Groothoff (Hollan­dia) ANGLIA -MAGYAROR­SZÁG 4:2 G: Pentland, Woodward, Fle­ming, Weinber (öngól) ill. Kés- márky, Gross Anglia: Hardy S—Crompton, Pennington-Warren, Lintott, Wedlock-Pentland, Woodward, Fleming, Holley, Bridgett. Magyarország: Bihari (FTC)— Révész (MTK), Manglitz (FTC)— Weinber (FTC), Károly (MTK), Kanyaurek (Typográfia)—Weisz (FTC), Nyilas (Törekvés), Kés­márky (BTC), Tóth (NSC), Grósz (BAK) Szövetségi kapitány: Minder Fri­gyes Az angolok hamarosan három gólos előnyre tettek szert, de Késmárky majd az újonc balszél­ső Grósz góljával a II. félidőben 3:2-re alakult az eredmény. A tanítvány alaposan megszoron­gatta a foci tanítómestereit! Vé­gül Weinber öngólja döntött 4:2 arányban a vendégek javára. Egyik vezetőjük kijelentette: Va­lamennyi csapat közül, amelyek ellen valaha pályára léptünk, ez a fiatal magyar gárda játszotta a legjobb labdarúgást! Másnap a nagy vetélytárs Ausztria következett. A legjobb összeállításban pályáralépő ma­gyar csapat nagy csalódást okoz­va csak 1 :Les döntetlent ért el a „sógorok ellen. Május 31-én hétfői napon (Lehet, hogy ez az egyetlen hétfői napon játszott válogatott mérkőzésünk?!) ismét az angolok következtek. Bár a magyar csapat legjobbja Bihari kapus volt, mégis simán kikap­tunk 8:2-re... Három nap, három váloga­tott mérkőzés. Mindezt a FIFA kongresszusának köszönhettük... 1909. május 31. Millenáris, 10 000 néző. Vezette: Meisl Hugó (Ausztria) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 8:2 G: Fleming 3, Mfcioodward 3, Hol­ley 2 ill. Schlosser, Mészáros Anglia: Hardy S-Crompton, Pennington-Waren, Lintott, Wedlock—Pentland, Woodward, Fleming, Holley, Bridgett. Magyarország: Bihari (BTC)— Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) —Bíró Gy (MTK),Károly (MTK), Vágó (Főv. TC)—Feketeházy (MAC), Weisz (FTC), Mészáros (BTC), Borbás (MAC) Szövetségi kapitány: Minder Frigyes Legjobbjaink az előző napi mérkőzéstől fáradtan képtelenek voltak ellenállni az angolok roha­mainak. „Az angolok játéka e napon pompázott teljes ragyo­gásában. Játékuk kápraztatóan szép volt. így még a két magyar gól is dicséretes, hiszen a nagy ellenfél végig döntő fölényben játszott. Schlosser a II. félidő első percében szerezte a gólt: éles lövését az angol kapus be­ejtette a kapuba. 1912. június 30. Stockholm, 8000 néző. Vezette: Groothoff (Hollan­dia) ANGLIA -MAGYAROR­SZÁG 70 Stockholmi olimpia! G: Walden 5, Woodward 2 Anglia: Brebner—Bum, Knight—Littleworth, Hanney, Di­nes— Berry, Woodward, Walden, Hoare, Sharpe. Magyarország: Domonkos (MTK)-Rumbold (FTC), Payer (FTC)—Bíró Gy. (MTK), Károly (BAK), Vágó (MTK)—Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC) Szövetségi kapitány: Herczog Ede A magyar válogatott első olim­piai mérkőzése! Mindkét csapat kihagyott egy-egy tizenegyest, magyar részről Bodnár volt a „vétkes . Az angolok fölényes győzelmét az is mutatta, hogy a második- félidőben a tanítómes­terek csak 10 emberrel játszot­tak — és így is simán győztek! A nagy melegtől az egyik játéko­suk ugyanis rosszul lett és nem jött ki a második 45 percre. (Já­tékoscsere akkor még nem volt. A szerk.) A talájkozó „protokoll kró­nikájához az is hozzátartozik, hogy a második félidő előtt Gusztáv Adolf svéd trónörökös lement a pályára és az összes játékossal kezet fogott. E köz­játék miatt a szünet 30 percig tartott! 1934. május 10. Üllői út, 35 000 néző. Vezette: Barlassina (Olaszor­szág) MAGYARORSZÁG-ANG- L1A 2:1 G: Sárosi, Avar ill. Tilson Magyarország: Háda (Ferenc- város)-Vágó (Bocskai), Stern­berg (Újpest)—Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferenc­város)— Rökk (Budai 11), Avar (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Kemény (Ferencváros) Szövetségi kapitány: Nádas Ödön Anglia: Moss-Cooper, Hap- good—Stokert, Hart, Burrowa— Crooks, Carter, Tilson, Bastin, Brook. Szövetségi kapitány: Mr. Bach „Az angol futballmestere- ket legyőzték játékművészeink! Káprázatos iramú és színvonalú küzdelemben fölényesen győzött a csillogó tudású magyar gárda! — ilyen és hasonló címszavak harsogtak az újságok első oldala­in . Igazi örömünnep volt az Üllői úti pálya zsúfolt lelátóin is. Toldi hatalmas bombái, a csa­tárok veszélyes megmozdulásai az első félidőben még nem hoz­tak eredményt. A II. félidő 11. percében aztán zörgött a háló: Toldi—Sárosi—Rökk—Toldi— Avar volt a labda útja, az ango­lok képtelenek voltak „bele­nyúlni a nagyszerű összjáték- ba. Végül Avar Toldi villám­gyors átadását az angol kapus mellet a hálóba vágta. A második magyar gól sem sokáig váratott magára: Lázár szenzációs passzal szökteti a félpályán túlról Ke­ményt. A szélsőt nem tudják fogni, centerezése ideális. Sárosi kapja, Toldihoz fejeli át, Toldi sarokkal passzol, vissza hátra, mert nem tud lőni. A labda Sá- rosihoz pattan, s ő 10 méterről habozás nélkül a későn vetődő kapus mellett a jobb sarokba vág­ja. A közönség lelkes, öröme te­tőfokára hág. Mindenki felugrik a helyéről és tombolással üdvözli a második magyar gólt. 1936. december 2. London 36 000 néző. Vezette: Leclerg (Franciaor­szág) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 6:2 G: Drake 3, Brook, Britton, Car­ter ill. Vincze, Cseh II. Anglia: Tweedy—Male, Catlin —Britton, Young, Keen—Crooks, Bowden, Drake, Carter, Brook. Magyarország: Szabó (Hungá­ria)—Vágó (Bocskai), Bíró (Hun- gária)-Lázár (Ferencváros), Sá-: rosi (Ferencváros), Dudás (Hun­gária)-Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Cseh (Hungária), Zsen- gellér (Újpest), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. „Amilyen csúnyán fest a számszerű eredmény, olyan jó és szép volt maga a mérkőzés. A magyar csapatnak igen sok jó mozzanatát jegyezhettük fel, az angolok hallatlan kondícióbeli fölényét nem ellensúlyozhatták fiaink pusztán játékbeli erénye­L ISTAVEZETŐJE: Mátrai Sándor A Ferencváros labdarúgói kö­zül Mátrai Sándor volt a legtöbb­ször válogatott. Ezt a dicső örök­ranglistát vezető kiemelkedő tu­dású védőjátékost bármi hihetet­len is, de idén 56. születésnapját ünnepelheti. 1956-ban még mint a Buda­pesti Kinizsi (az. 50-es évek első felében így hívták az FTC-t) játékosa került be a válogatottba. Egy jugoszlávok elleni mérkőzé­sen, ahol a debütáció nem igazán jól sikerült, hiszen az első félidő után Sebes Gusztáv szövetségi kapitány lecserélte, a láthatólag lámpalázas játékost. 1969-ig ősz- szesen 80 alkalommal húzta fel magára a címeres mezt. Tagja volt az 1958, 62 és 1966. évi világbajnokságokon szerepelt ma­gyar csapatnak. Rendkívül gyors labdarúgó volt — nem véletlenül, hiszen válogatott kerettag rövid­távfutóként ért el sikereket az 50-es évek elején — kitűnő tem­póérzékével lelkesedésével társa­iért, csapatáért odaadóan küzdő játékfelfogásával méltán vívott ki elismerést magának a publikum­nál. Kezdeti gyengébb rugótech­nikáját jó fejjátékával, helyezke- dési érzékével, remek ütemű be­csúszó szereléseivel tudta pótolni. 1953-ban az Üllői útra még csa­tárként igazolták, de ahogy tel- tek-múltak az évek, egyre inkább klasszis hátvéddé érett be. A vá­logatottban legtöbbször a véde­lemjobb oldalán szerepelt, holott a Ferencvárosban jóformán csak a középhátvéd szerepét töltötte be. Játékos-pályafutása végén, így az 1966-os angliai világbaj­nokságon is, visszakerült a véde­lem tengelyébe, és a söprögető posztján kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott. A galamb ősz üstökű Mátrai Sanyi amióta abbahagyta a fut­ballt, a vendéglátóiparban dol­gozik. Jelenleg a Ráday utcá­ban egy játékterem üzletvezető­je. Itt beszélgettünk a régi em­lékekről. — Szokott-e álmodni? — Igen, és legtöbbször a fo­ciról. — S ilyenkor újra futballcsu- kát húz? — Bizony, s álmaimban min­dig Baróti Lajos szövetségi kapi­tány ül a kispadon, s mellettem az öltözőben a régi játékostár­sak készülnek. Igyekszem, tö­röm, zúzom magam, de hol a gatyapertlim szakad el, hol pe­dig a cipőfűzőm, de mindig csak akkor futok ki a pályára, amikor már elkezdődött a meccs. Játé­kosként mindig pedáns voltam magamra, de álmomban kifeje­zetten trehány vagyok. így az­tán az álmok mezején csak a kis­padon maradt hely számomra. Iszonyatos érzés ott ülni, kívül­ről figyelni a mérkőzést, izgulni, szorítani a társakért. Szerencsére ez az életben ritkán fordult ve­lem elő, mert egy kezemen is meg tudnám számolni, hányszor szorultam a kispadra. — A legemlékezetesebb mér­kőzése a címeres mezben? — Természetesen az 1966-os VB-n a brazilok elleni 3—1-es győzelem. De idesorolható az el­ső válogatott találkozó, még an­nak dacára is, hogy Sebes Guszti bácsi a szünetben villámgyorsan lecserélt. De még sok-sok emlé­kezetes nagy csata, felejthetetlen kilencven perc érdemelne emlí­tést. De hát ez már sporttörténet. — Érzése szerint mikor eresz­tett végleg gyökeret a válogatott­ban? — 1957-ben, amikor a Nép­stadionban egy szovjetek elleni találkozón jobbhátvédként ered­ményesen semlegesítettem a kor­szak egyik legveszélyesebb bal­szélsőjét, Djint. Igaz, 2—1-re ki­kaptunk, de engem dicsértek az újságírók.- Kik voltak a legkedvesebb játékostársai a válogatottban? ■ — Rákosi Gyuszi, Szűcs La­jos, és a Vasasból Sárosi Laci. A Ferencvárosban pedig a felejthe­tetlen, drága Vüezsál Őszi, aki csodálatos partner volt.- Ha jól tudom, már nagy­papa, az egykori gazellalábú hát­véd.- Hol van már az a gyönyö­rű időszak, amikor az egész Üllői úti B—közép vagy a Népsta­dion közönsége vastapsban tört ki, amikor hatalmas vágta végén beértem a kitörő csatárt. Ma már bizony azt is meggondolom, hogy gyorsabban lépjek-e a busz után. Bizony, két aranyos lányu­nokám van, az egyik most első osztályos, a másik ötéves. Azt mondják, hogy a nagyobbik ügyesen tornázik, a nagypapa számára az sem lenne rossz vi­gasz, ha jó sportember lenne. Tudnüllik, és mint minden fiús apuka, azért a srácomtól vártam egy futballista utánpótlást is... GY. A.

Next

/
Thumbnails
Contents