Fradi műsorlap (1987/88)
1988. április 8.
2 CÍMERES MEZBEN 1988. április 27, Népstadion: Magyarország- Anglia AZ EDDIGI MAGYAR-ANGOL MÉRKŐZÉSEK KRÓNIKÁJA: 1908. június 10. Millenáris, 6500 néző. Vezette: Meisl Hugó (Ausztria) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 70 G: Holsdon 4, Woodward, Win- rindge, Rutherford Anglia: Bailey-Crompton, Corbett-Warren, Wedlock, Haskes- Rutherford, Woodward, Hilsdon, Winridge, Bridgett Magyarország: Domonkos (MTK)-Rumbold (FTC), Csüdör (MTK)-Ficzere (BTC), Bródy (FTC), Simon (BTC)-Rónay (FTC), Weisz (FTC), Koródy (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC) Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc „Láttunk egy szédítő, szinte káprázatos iramú mérkőzést, melynek kimagasló elve a gyors térnyerésre való törekvés volt, s a legtöbb és legszebb támadás a szélsők lendületes szédületes gyors lefutása nyomán adódott. Az angol csapat által itt bemutatott játék körülbelül megüti, legalább a mi felfogásunk szerint azt a nívót, amit a legtökéletesebbnek lehet nevezni. A labdarúgás tanítómestereinek első budapesti hivatalos válogatott mérkőzése osztatlan sikert aratott. A Millenáris pálya közönsége nagy tapssal köszönte meg az élményt jelentő játékot. Még a vereség sem fájt, hiszen a modás már akkor ismert volt: - A jobbtól kikapni nem szégyen... 1909-ben a labdarúgók világ- szervezete kongresszusának fővárosunk lehetett a házigazdája. Méghozzá nem mindennapi keretek között. A nagy futballrandevú 1909 pünkösdjén zajlott le. Ezekben a napokban a legnépszerűbb sportág világa Magyarország felé tekintett, amelyet sok helyütt Ausztria egyik tartományaként ismertek. Éppen ezért ez az esemény jelentőségében messze meghaladta a sportdiplomácia kereteit, de ennek árát az élő sport már előre megfizette. Labdarúgóink ugyanis a kongresszus rendezésére előirányzott összeg nagysága miatt nem vehettek részt az előző évi, 1908-as olimpián.. . A kongresszus 15 ország labdarúgószövetségének 18 hivatalos képviselője mellett mintegy 100 külföldi vendég érkezett fővárosunkba. A hivatalos tárgyalásokat május 30-án és 31-én bonyolították le az MLSZ Rákóczi út 9. sz. alatti épületében. A napirend izgalommentes volt, az előtérben a tisztikar megválasztása állt. A második nap délutánján a vendégek 18 kétfogatú kocsin tekintették meg Budapest nevezetességeit. Az ünnepi napok műsora a június 1-ének délutánján a budafoki borpincékben és a Törley pezsgőgyárban tett látogatásával fejeződött be. Nem csoda, hogy minden külföldi elragadtatással nyilatkozott a magyaros vendéglátásról.. . A kongresszus valóban ünnepi és sportszerű kereteit azonban nem ez, hanem három válo- gatott mérkőzés és az angolok vendégszereplése jelentette. Az angol szövetség ugyanis a FIFA megalakulása után minden évben elküldte válogatott csapatát oda, ahol a kongresszus ülésezett. Budapestre is ellátogattak az akkoriban utolérhetetlen tanító- mesterek. Sőt, itt kétszer is pályára léptek! Május 29-én még soha nem látott tömeg, '10 ezer ember vándorolt ki a Millenáris sporttelepre, hogy tanúja legyen a magyar—angol mérkőzésnek. Az MLSZ nem a legjobb tizenegyet állította ki - „Úgy sincs esélyünk” jelszóval. 1909. május 29. Millenáris, 10 000 néző. Vezette: Groothoff (Hollandia) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 4:2 G: Pentland, Woodward, Fleming, Weinber (öngól) ill. Kés- márky, Gross Anglia: Hardy S—Crompton, Pennington-Warren, Lintott, Wedlock-Pentland, Woodward, Fleming, Holley, Bridgett. Magyarország: Bihari (FTC)— Révész (MTK), Manglitz (FTC)— Weinber (FTC), Károly (MTK), Kanyaurek (Typográfia)—Weisz (FTC), Nyilas (Törekvés), Késmárky (BTC), Tóth (NSC), Grósz (BAK) Szövetségi kapitány: Minder Frigyes Az angolok hamarosan három gólos előnyre tettek szert, de Késmárky majd az újonc balszélső Grósz góljával a II. félidőben 3:2-re alakult az eredmény. A tanítvány alaposan megszorongatta a foci tanítómestereit! Végül Weinber öngólja döntött 4:2 arányban a vendégek javára. Egyik vezetőjük kijelentette: Valamennyi csapat közül, amelyek ellen valaha pályára léptünk, ez a fiatal magyar gárda játszotta a legjobb labdarúgást! Másnap a nagy vetélytárs Ausztria következett. A legjobb összeállításban pályáralépő magyar csapat nagy csalódást okozva csak 1 :Les döntetlent ért el a „sógorok ellen. Május 31-én hétfői napon (Lehet, hogy ez az egyetlen hétfői napon játszott válogatott mérkőzésünk?!) ismét az angolok következtek. Bár a magyar csapat legjobbja Bihari kapus volt, mégis simán kikaptunk 8:2-re... Három nap, három válogatott mérkőzés. Mindezt a FIFA kongresszusának köszönhettük... 1909. május 31. Millenáris, 10 000 néző. Vezette: Meisl Hugó (Ausztria) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 8:2 G: Fleming 3, Mfcioodward 3, Holley 2 ill. Schlosser, Mészáros Anglia: Hardy S-Crompton, Pennington-Waren, Lintott, Wedlock—Pentland, Woodward, Fleming, Holley, Bridgett. Magyarország: Bihari (BTC)— Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) —Bíró Gy (MTK),Károly (MTK), Vágó (Főv. TC)—Feketeházy (MAC), Weisz (FTC), Mészáros (BTC), Borbás (MAC) Szövetségi kapitány: Minder Frigyes Legjobbjaink az előző napi mérkőzéstől fáradtan képtelenek voltak ellenállni az angolok rohamainak. „Az angolok játéka e napon pompázott teljes ragyogásában. Játékuk kápraztatóan szép volt. így még a két magyar gól is dicséretes, hiszen a nagy ellenfél végig döntő fölényben játszott. Schlosser a II. félidő első percében szerezte a gólt: éles lövését az angol kapus beejtette a kapuba. 1912. június 30. Stockholm, 8000 néző. Vezette: Groothoff (Hollandia) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 70 Stockholmi olimpia! G: Walden 5, Woodward 2 Anglia: Brebner—Bum, Knight—Littleworth, Hanney, Dines— Berry, Woodward, Walden, Hoare, Sharpe. Magyarország: Domonkos (MTK)-Rumbold (FTC), Payer (FTC)—Bíró Gy. (MTK), Károly (BAK), Vágó (MTK)—Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC) Szövetségi kapitány: Herczog Ede A magyar válogatott első olimpiai mérkőzése! Mindkét csapat kihagyott egy-egy tizenegyest, magyar részről Bodnár volt a „vétkes . Az angolok fölényes győzelmét az is mutatta, hogy a második- félidőben a tanítómesterek csak 10 emberrel játszottak — és így is simán győztek! A nagy melegtől az egyik játékosuk ugyanis rosszul lett és nem jött ki a második 45 percre. (Játékoscsere akkor még nem volt. A szerk.) A talájkozó „protokoll krónikájához az is hozzátartozik, hogy a második félidő előtt Gusztáv Adolf svéd trónörökös lement a pályára és az összes játékossal kezet fogott. E közjáték miatt a szünet 30 percig tartott! 1934. május 10. Üllői út, 35 000 néző. Vezette: Barlassina (Olaszország) MAGYARORSZÁG-ANG- L1A 2:1 G: Sárosi, Avar ill. Tilson Magyarország: Háda (Ferenc- város)-Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest)—Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros)— Rökk (Budai 11), Avar (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Kemény (Ferencváros) Szövetségi kapitány: Nádas Ödön Anglia: Moss-Cooper, Hap- good—Stokert, Hart, Burrowa— Crooks, Carter, Tilson, Bastin, Brook. Szövetségi kapitány: Mr. Bach „Az angol futballmestere- ket legyőzték játékművészeink! Káprázatos iramú és színvonalú küzdelemben fölényesen győzött a csillogó tudású magyar gárda! — ilyen és hasonló címszavak harsogtak az újságok első oldalain . Igazi örömünnep volt az Üllői úti pálya zsúfolt lelátóin is. Toldi hatalmas bombái, a csatárok veszélyes megmozdulásai az első félidőben még nem hoztak eredményt. A II. félidő 11. percében aztán zörgött a háló: Toldi—Sárosi—Rökk—Toldi— Avar volt a labda útja, az angolok képtelenek voltak „belenyúlni a nagyszerű összjáték- ba. Végül Avar Toldi villámgyors átadását az angol kapus mellet a hálóba vágta. A második magyar gól sem sokáig váratott magára: Lázár szenzációs passzal szökteti a félpályán túlról Keményt. A szélsőt nem tudják fogni, centerezése ideális. Sárosi kapja, Toldihoz fejeli át, Toldi sarokkal passzol, vissza hátra, mert nem tud lőni. A labda Sá- rosihoz pattan, s ő 10 méterről habozás nélkül a későn vetődő kapus mellett a jobb sarokba vágja. A közönség lelkes, öröme tetőfokára hág. Mindenki felugrik a helyéről és tombolással üdvözli a második magyar gólt. 1936. december 2. London 36 000 néző. Vezette: Leclerg (Franciaország) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 6:2 G: Drake 3, Brook, Britton, Carter ill. Vincze, Cseh II. Anglia: Tweedy—Male, Catlin —Britton, Young, Keen—Crooks, Bowden, Drake, Carter, Brook. Magyarország: Szabó (Hungária)—Vágó (Bocskai), Bíró (Hun- gária)-Lázár (Ferencváros), Sá-: rosi (Ferencváros), Dudás (Hungária)-Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Cseh (Hungária), Zsen- gellér (Újpest), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. „Amilyen csúnyán fest a számszerű eredmény, olyan jó és szép volt maga a mérkőzés. A magyar csapatnak igen sok jó mozzanatát jegyezhettük fel, az angolok hallatlan kondícióbeli fölényét nem ellensúlyozhatták fiaink pusztán játékbeli erényeL ISTAVEZETŐJE: Mátrai Sándor A Ferencváros labdarúgói közül Mátrai Sándor volt a legtöbbször válogatott. Ezt a dicső örökranglistát vezető kiemelkedő tudású védőjátékost bármi hihetetlen is, de idén 56. születésnapját ünnepelheti. 1956-ban még mint a Budapesti Kinizsi (az. 50-es évek első felében így hívták az FTC-t) játékosa került be a válogatottba. Egy jugoszlávok elleni mérkőzésen, ahol a debütáció nem igazán jól sikerült, hiszen az első félidő után Sebes Gusztáv szövetségi kapitány lecserélte, a láthatólag lámpalázas játékost. 1969-ig ősz- szesen 80 alkalommal húzta fel magára a címeres mezt. Tagja volt az 1958, 62 és 1966. évi világbajnokságokon szerepelt magyar csapatnak. Rendkívül gyors labdarúgó volt — nem véletlenül, hiszen válogatott kerettag rövidtávfutóként ért el sikereket az 50-es évek elején — kitűnő tempóérzékével lelkesedésével társaiért, csapatáért odaadóan küzdő játékfelfogásával méltán vívott ki elismerést magának a publikumnál. Kezdeti gyengébb rugótechnikáját jó fejjátékával, helyezke- dési érzékével, remek ütemű becsúszó szereléseivel tudta pótolni. 1953-ban az Üllői útra még csatárként igazolták, de ahogy tel- tek-múltak az évek, egyre inkább klasszis hátvéddé érett be. A válogatottban legtöbbször a védelemjobb oldalán szerepelt, holott a Ferencvárosban jóformán csak a középhátvéd szerepét töltötte be. Játékos-pályafutása végén, így az 1966-os angliai világbajnokságon is, visszakerült a védelem tengelyébe, és a söprögető posztján kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A galamb ősz üstökű Mátrai Sanyi amióta abbahagyta a futballt, a vendéglátóiparban dolgozik. Jelenleg a Ráday utcában egy játékterem üzletvezetője. Itt beszélgettünk a régi emlékekről. — Szokott-e álmodni? — Igen, és legtöbbször a fociról. — S ilyenkor újra futballcsu- kát húz? — Bizony, s álmaimban mindig Baróti Lajos szövetségi kapitány ül a kispadon, s mellettem az öltözőben a régi játékostársak készülnek. Igyekszem, töröm, zúzom magam, de hol a gatyapertlim szakad el, hol pedig a cipőfűzőm, de mindig csak akkor futok ki a pályára, amikor már elkezdődött a meccs. Játékosként mindig pedáns voltam magamra, de álmomban kifejezetten trehány vagyok. így aztán az álmok mezején csak a kispadon maradt hely számomra. Iszonyatos érzés ott ülni, kívülről figyelni a mérkőzést, izgulni, szorítani a társakért. Szerencsére ez az életben ritkán fordult velem elő, mert egy kezemen is meg tudnám számolni, hányszor szorultam a kispadra. — A legemlékezetesebb mérkőzése a címeres mezben? — Természetesen az 1966-os VB-n a brazilok elleni 3—1-es győzelem. De idesorolható az első válogatott találkozó, még annak dacára is, hogy Sebes Guszti bácsi a szünetben villámgyorsan lecserélt. De még sok-sok emlékezetes nagy csata, felejthetetlen kilencven perc érdemelne említést. De hát ez már sporttörténet. — Érzése szerint mikor eresztett végleg gyökeret a válogatottban? — 1957-ben, amikor a Népstadionban egy szovjetek elleni találkozón jobbhátvédként eredményesen semlegesítettem a korszak egyik legveszélyesebb balszélsőjét, Djint. Igaz, 2—1-re kikaptunk, de engem dicsértek az újságírók.- Kik voltak a legkedvesebb játékostársai a válogatottban? ■ — Rákosi Gyuszi, Szűcs Lajos, és a Vasasból Sárosi Laci. A Ferencvárosban pedig a felejthetetlen, drága Vüezsál Őszi, aki csodálatos partner volt.- Ha jól tudom, már nagypapa, az egykori gazellalábú hátvéd.- Hol van már az a gyönyörű időszak, amikor az egész Üllői úti B—közép vagy a Népstadion közönsége vastapsban tört ki, amikor hatalmas vágta végén beértem a kitörő csatárt. Ma már bizony azt is meggondolom, hogy gyorsabban lépjek-e a busz után. Bizony, két aranyos lányunokám van, az egyik most első osztályos, a másik ötéves. Azt mondják, hogy a nagyobbik ügyesen tornázik, a nagypapa számára az sem lenne rossz vigasz, ha jó sportember lenne. Tudnüllik, és mint minden fiús apuka, azért a srácomtól vártam egy futballista utánpótlást is... GY. A.
