Fradi műsorlap (1986/87)

1987. március 28.

Fradi műsorlap Kettő a kislány... Testvérek egy csapatban... A Fiedler-lányok a női kézilabda együttesben. Az egyik a kaput védi, a másik a balszélen rohamoz. Fiedler Adrienn és Fiedler Erika az FTC női kézilabda csapatának két erőssége. A szurkolók többsége nyilván csak az összeállításból ismeri meg őket. Bemutatás, a közelebbi ismerkedés érdekében tíz azonos kérdésre kértük válaszukat. A kérdések 1. Hogyan kezdett kézilabdázni? 2. Hogy érzi magát a Fradiban? 3. Miért szereti a kézilabdát? 4. Legnagyobb élménye, emléke a kézilabdával kapcsolatban. 5. A legnagyobb csalódása? 6. A sport mellett mit csinál, mi tölti ki az életét? 7. Ki a legjobb barátnője? 8. Mit szeretne elérni még a kézilabdában? 9. Nagyon bosszantja, ha valami nem sikerül a pályán? 10. Előnynek tartja, hogy a testvérével játszik egy csapatban? Fiedler Adrienn 1. A Ferencvárosban a Thaly Kálmán utcai iskolába jártam amikor a Fradi kézilabda szak- osztálya toborzót szervezett. Az­nap ugyan éppen hiányoztam, de egyik barátnőm megfelelt, s az­után vele együtt én is elmentem az első edzésre. Elekné Rother- mel Anna a világbajnok kapus volt akkor a serdülők edzője, s talán látott bennem némi fan­táziát és ott maradhattam. Rög­tön kapus lettem. Azután néhány évre ugyan kikerültem a mezőnybe átlövőnek, de amikor az ifi II. kapusa megsérült, az akkori edző visszaállított, lényegében rövidebb szünettel 1969 óta állok a kiskalicka előtt. 2. Most már jól, nagyon jól. Mindig is jól éreztem magam tulajdonképpen, csakhát volt egy időszak, amikor nem igen jutot­tam szóhoz. No de akkor még a válogatott Berzsenyi Mari védte a kapunkat, s én csak harmadik voltam a házi rangsorbán. De azután, ha lassan is, de előre­léptem. 3. Általában a csapatsporto­kat kedvelem. Igaz édesapám is kézilabdázott itt a Fradiban. Otthon sokat mesélt egykori él­ményeiről, bizonyára azok is hatással voltak rám. Igaz ez elég­gé kemény, sokan azt mondják nem nőknek való játék. De én ott a kapuban a büntetőn belül eléggé el vagyok szigetelve. Szeretem ezt a játékot. 4. Hát talán az 1977-es KEK döntő, bár én akkor nem játszot­tam, de a mérkőzés hangulatára, a győzelem utáni örömre, boldogságra, még ma, tíz évvel később is nagyon jó émlékezni. 5. Mindenképpen ez a csak­nem négy év, amíg nem védtem, nem védhettem állandóan. De mint mondtam, szerencsére már változott a helyzet. No meg az is nagyon letört, amikor még az if­júsági válogatottnál edzőváltozás történt. Az ifjúsági világbajnok­ságra készültünk, ami akkor a bukaresti földrengés miatt elma­radt. Azután Lengyel Gábort Berendi József váltotta fel. Új edző, új elképzelések, és én ki­maradtam a csapatból. Nagyon rosszul esett, hiszen a közös ed­zéseken a legszorgalmasabbak egyike voltam. 6. Jelenleg tanulok, az idén fejezem be a Vendéglátóipart Szakközépiskolát. Szeretek zenét hallgatni, olvasni, szívesen járok színházba. Páger Angtalt is láttam utolsó fellépéseinek egyi­kén a Pesti Színházban, a Tangó című darab előadásán. 7. Csapaton kívüli, nem kézi- labdás. 8. Túl nagy reményeim nin­csenek, nem lehetnek, hiszen már benne vagyok a korban. Azt azonban nagyon szeretném, ha ez az idei, no meg a követ­, kező két-három év jól sikerülne itt a Fradiban. Nágyon szor­galmas, jó hangulatban végzett gyakorlás áll mögöttünk, s így nem alap nélkül pályázunk dobogós helyezésre. 9. Attól függ... A kapus fela­datköre a legnehezebb, hiszen az én esetleges hibámat már senki sem tudja kijavítani, ha hibázok, akkor zörög a háló. A gólok azonban csak akkor bosszanta­nak, de akkor aztán nagyon, ha előtte hibázok, miattam jut a kapuba a labda. Ilyenkor a kelle­ténél is idegesebb vagyok, mond­hatom, elvesztem a fejem. így történt ez az MNK-elődöntőjé- ben is, ahol nagyon kínos affé­rom volt, s el is tiltottak egy mérkőzéstől. Rettenetesen szé­gyelltem magam a fegyelmi bi­zottság előtt, s megfogadtam, hogy többé nem szólok egy szót sem... 10. Tulajdonképpen jó, hogy együtt játszunk, egy csapatban, bár húgommal, Erikával szoktam a legjobban összekapni. Annyira szurkolok érte, hogy a csapat állandó tagja legyen, s így sok­kal bírálóbb szemmel figyelem a játékát. Minden hibája kétszere­sen idegesít. De bizonyára ő is izgul értem. Ketten együtt pedig a Fradiért, a zöld-fehér sikere­kért küzdünk, harcolunk. Fiedler Erika 1. Édesapám, Aki valaha a Fradiban kézilabdázott, levitt a Mester utcai általános iskolába, ahol akkoriban a serdülők tartot­ták edzéseiket. Bendf Anti bácsi nagy szeretettel fogadott. A kez­det tehát szinte természetes volt, ^ Az” igazi szurkoló­Pistánál nagyobb fradistát nem ismerek. Lehet, hogy mások korábban kezdtek meccsre járni, több eseményen vannak ott, mint ő. Bár ez utóbbit nehezen hiszém, mert az utóbbi évékben nemigen volt olyan ferencvárosi labdarúgó-, kézi- és vízilabda-, valamint jégkorongmérkőzés a fővárosban — de még vidéken sem sok —, amelyen ne lett volna ott a nézőtéren. Váczi István 27 éves, orosz-francia nyelvű külkereskedelmi leve­lező - és mozgáskorlátozott. A Fradiról már sokat beszélgettünk. Nemrég önmagáról faggat­tam — stílszerűen az Üllői úti klubházban. — Azt hiszem, nem rólam kellene írni - mondta szerényen. - De ha te úgy gondolod, ám legyen. — Hogyan lettél Fradi-szurkoló? — Azzal kezdem, hogy hatéves koromig nem tudtam Járni. A nagyapáméknál laktam Szekszárdon, s ő vitt ki aztán az első fut­ballmeccsre, amikor nyolcéves voltam. A papa Fradi-szimpátizáns volt, ő adta az első lökést. Az első FTC-mérkőzés, amelyet élőben láttam, egy MTK elleni összecsapás volt a Népstadionban. Még ját­szott Albert Flóri, de sajnos, kikaptunk. — A betegséged mennyire akadályozott a meccsrejárásban? — Engem nem zavart, de otthonról nem szívesen engedtek el egye­dül. Amikor gimnazista voltam, már elég rendszeresen jártam a lab­darúgók mérkőzéseire. 1980-tól van bérletem az Üllői útra. Már több helyem volt, mostanában a 4-es szektorban ülök. Nekem nagyobb fájdalom otthon maradni, s a rádióban hallgatni a történteket, mint a helyszínen látni egy vesztes csatát. — Gyakran látni téged a vidéki mérkőzéseken is. — Az első vidéki meccsem az 1981-es kaposvári bajnokavató volt. Azóta sokfelé megfordultam már, nemegyszer az állomáson éjszakáz­tam. Az utóbbi két évben egyik barátommal kocsival járjuk az orszá­got. Én idegenben is általában az ülőhelyre veszek jegyet, s nagyon jó érzés a Fradi-gólnál felugrani a sok hazai szurkoló között. Leg­alább annyira rá tudok hangolódni egy-egy mérkőzésre, mint a játé­kosok, ezért néha olyanokat is kiabálok, amelyeket nem kellene. Egyébként én mindig „szárazon” megyek meccsre. — Eddig csak az NB I-es focistákról beszéltél, pedig állandó ven­dég vagy az FTC más csapatainak mérkőzésein is. — Igen, általában kimegyek az ifik és az öregfiuk meccseire is. Kézilabdán 1981-ben voltam először, jégkorongon egy vesztes Dó­zsa—Fradi labdarúgó-mérkőzés után Újpesten, s a jégen mi nyertünk. Vízilabdára a mélypont idején kezdtem járni, akkor, amikor 11. lett a csapat. De voltam már néhányszor tekén és kerékpáron is. hiszen öt évvel idősebb Andrea nővérem akkor már törzstagnak számított a szakosztályban. 2. Nagyon jól... Igaz ugyan, hogy 'már utolsó előtti ifi évem­ben, 1981-ben a nagycsapat kis- padjára kerültem, az együttes állandó kezdő embere azonban nagyon lassan lett belőlem. No de most már úgy érzem biztos a helyem a halszélen, s valóban nagyon jól érzem magam. 3. Nehéz volna pontosan meg­fogalmazni. A kívülállók közül egyesek azt tartják, hogy a kézi­. labda nem nőknek való. Nem mondom középen, főleg a beál­lósok sok pofont kapnak minden mérkőzésen. De nekem a szélen jobb a helyzetem. A küzdelem lehetősége, a győzelem csodála­tos öröme egyébként kárpótlást nyújt a szokásos pofonokért, amihez lassan, az évek múlásá­val hozzáedződik az ember. 4. öt éve, 1982-ben Szófiá­ban a válogatottal másodikok lettünk az Ifjúsági Barátság Ver­senyen. Csodálatos volt. A másik a Fradival, a tavalyi MNK-dön- tőn, ahol a második mérkőzést ugyan elvesztettük Debrecenben, s ezzel a kupa. is elúszott , de így is nagyon kellemes meglepetést szereztünk lelkes szurkoló tábo­runknak. 5. Az átmenet idején az ifi­ből kiöregedve, a nagyok közé kerülve sok éjszakát álmatlanul virrasztottam át. Úgy éreztem nem kapok elég lehetőséget, nem bíznak bennem. De szerencsére ez már csak emlék, rossz emlék csupán. 6. Az ELTE Tanárképző Fő­iskoláján tanulok, méghozzá nappadi tagozaton. Testnevelés és földrajzszakos vagyok. így jelen­leg a délelőtti edzések többségén nem is tudok résztvenni. De igyekszem bepótolni a hiányzá­sokat. Azt hiszem jól össze tu­dom egyeztetni a tanulást és a játékot. 7. Kovács Éva, akivel együtt jártam általános iskolába. Éva tornázott, azután hirtelen meg­nyúlt és eltanácsolták. Ekkor csábítottam a Fradiba. Azóta látszólag elváltak útjaink. Hiszen Évát felvették a Testnevelési Fő­iskolára, időközben férjhez j is ment .Jelenleg Horváthné néven játszik a BHG csapatában, és tagja a válogatottnak is. 8. A bajnokság mezőnye je­lenleg kiegyenlítettnek tűnik, így a bajnoki rajt előtt mi is az esélyesek közé sorolhatjuk ma­gunkat. Ha jól tudom, a Fradi 1971-ben, tehát jó régen volt utoljára bajnok. Lehet, hogy egyesek merésznek tartják vágya­mat, de nagyon szeretnék egy­szer bajnokcsapat tagja lenni. 9. Regeteget bosszankodok... Mindig, mindent a legjobban sze­retnék csinálni, s ha egy helyze­tet esetleg kihagyok, ha az ellen­séghez passzolom a labdát, akkor elkap a harci idegesség. Ilyenkor a játékos társaimmal is idege­sebb, ingerlékenyebb vagyok. Olykor már-már talán kibírhatat­lanul viselkedek, de csak a pá­lyán. Az öltözőben azonban megbeszéljük a dolgokat, a lá­nyok megértőek... 10. Alapjában véve jó érzés, hogy együtt futunk ki a pályá­ra. Nővérem a mérkőzés előtt nagyon sok hasznos jó tanáccsal lát el. A pályán azonban rettene­tesen izgul értem. Érzékenyebb, ha nálam van a labda, ha próbál­kozom, s ha esetleg valami nem sikerül, hibázok, akkor bizony a szóváltás sem ritkaság. De én ugyanígy izgulok érte...- Mi tetszik neked ezekben a sportágakban? Minden labdajátékot szeretők, ezekben van lehetőség a hibák kijavítására, a csapat tagjai egyet akarnak. A kedvencem a labdarú­gás, ha valamit versenyszerűen sportolhattam volna, a focit válasz­tottam volna. Nem szeretem viszont a pontozásos sportágakat, mert azokban gyakran nem a jobbik győz.- Melyek a legnagyobb sportélményeid?- Fociban, mint oly sok fradistának, nekem is a,Dózsa elleni 7-1 meg az 5-0. Hokiban szintért a lilák elleni győzelmeket említ­hetem. Pólóban a Szuper Kupa-győzelem a Vasas felett, míg kézi­labdában a férficsapat bajnoki ezüstérme.- Kik a kedvenceid?- Én a technikás focit szeretem, ,s ebből talán már ki is találtad, hogy Ebedli Zolira szavazok. A maiak közül Bánkit emelném ki. A kézilabdázók közül magasan vezet nálam Csiha Magdi, de kedvel­tem Berzsenyit és Gódornét is; sajnos, utóbbi nem nálunk játszik. Hokiban Kandúr, azaz Mészöly András az első, míg vizilabádában Vad Lajos - ő is balkezes, mint én. Egyébként szeretem a kicsit , Jink” játékosokat.- Van mód arra, hogy magad is sportolj valamit? 1- Úszni szoktam a Dagályban vagy a Rómám. Amikor a szüleim gyerekkoromban Algériában dolgoztak, gyakran 3—400 méter is úsz- tám egyszerre a tengerben.- Milyen kívánságaid vannak a Fradival kapcsolatban?- Csak reális vágyaim vannak. A focistáktól azt várom el, hogy kivívják a nemzetközi szereplés jogát. Aztán a nagy álom: a négy közé jutás valamelyik kupában. Vízilabda: csodálom Szívós Pistit, hogy a vérveszteségek ellenére ott tudja tartam a csapatot az élme­zőnyben. Jó lenne végre „megfogni” a játékosokat, s akkor megint lehel nagy csapatunk. Hoki: olyan gárdát szeretnék látni a jégen, amelyik rendszeresen megveri a Dózsát. Ami a kézilabdázókat illeti, szerény kívánságom van: nyerjék meg legalább a hazai mérkőzései­ket. Persze, egy érem miatt nem szomorkodnék...- Mit jelent neked a Ferencváros? ’- Nézd, nekem tényleg mindent jelent a Fradi. Dolgozom, más is érdekel, de nem túlzás, ha azt mondom, nekem ez a klub az életem. Ha meccs van, plána foci, hát lóval sem lehetne otthon tar­tani. Sokféle szurkolója van a Ferencvárosnak; de olyan mint Váczi Pista, nemigen. t : Ebben biztos vagyok. Margay Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents