Fradi műsorlap (1986/87)

1987. március 28.

Fradi műsorlap

Kettő a kislány...

Testvérek egy csapatban... A Fiedler-lányok a női kézilabda együttesben. Az egyik a kaput védi, a másik a balszélen rohamoz. Fiedler Adrienn és Fiedler Erika az FTC női kézilabda csapatának két erőssége. A szurkolók többsége nyilván csak az összeállításból ismeri meg őket. Bemutatás, a közelebbi ismerkedés érdekében tíz azonos kérdésre kértük válaszukat.

A kérdések

1. Hogyan kezdett kézilabdázni?

2. Hogy érzi magát a Fradiban?

3. Miért szereti a kézilabdát?

4. Legnagyobb élménye, emléke a kézilabdával kapcsolatban.

5. A legnagyobb csalódása?

6. A sport mellett mit csinál, mi tölti ki az életét?

7. Ki a legjobb barátnője?

8. Mit szeretne elérni még a kézilabdában?

9. Nagyon bosszantja, ha valami nem sikerül a pályán?

10. Előnynek tartja, hogy a testvérével játszik egy csapatban?

Fiedler

Adrienn

1. A Ferencvárosban a Thaly Kálmán utcai iskolába jártam amikor a Fradi kézilabda szak- osztálya toborzót szervezett. Aznap ugyan éppen hiányoztam, de egyik barátnőm megfelelt, s azután vele együtt én is elmentem az első edzésre. Elekné Rother- mel Anna a világbajnok kapus volt akkor a serdülők edzője, s talán látott bennem némi fantáziát és ott maradhattam. Rögtön kapus lettem. Azután néhány évre ugyan kikerültem a mezőnybe átlövőnek, de amikor az ifi II. kapusa megsérült, az akkori edző visszaállított, lényegében rövidebb szünettel 1969 óta állok a kiskalicka előtt.

2. Most már jól, nagyon jól. Mindig is jól éreztem magam tulajdonképpen, csakhát volt egy időszak, amikor nem igen jutottam szóhoz. No de akkor még a válogatott Berzsenyi Mari védte a kapunkat, s én csak harmadik voltam a házi rangsorbán. De azután, ha lassan is, de előreléptem.

3. Általában a csapatsportokat kedvelem. Igaz édesapám is kézilabdázott itt a Fradiban. Otthon sokat mesélt egykori élményeiről, bizonyára azok is hatással voltak rám. Igaz ez eléggé kemény, sokan azt mondják nem nőknek való játék. De én ott a kapuban a büntetőn belül eléggé el vagyok szigetelve. Szeretem ezt a játékot.

4. Hát talán az 1977-es KEK döntő, bár én akkor nem játszottam, de a mérkőzés hangulatára, a győzelem utáni örömre, boldogságra, még ma, tíz évvel később is nagyon jó émlékezni.

5. Mindenképpen ez a csaknem négy év, amíg nem védtem, nem védhettem állandóan. De mint mondtam, szerencsére már változott a helyzet. No meg az is nagyon letört, amikor még az ifjúsági válogatottnál edzőváltozás történt. Az ifjúsági világbajnokságra készültünk, ami akkor a bukaresti földrengés miatt elmaradt. Azután Lengyel Gábort Berendi József váltotta fel. Új edző, új elképzelések, és én kimaradtam a csapatból. Nagyon

rosszul esett, hiszen a közös edzéseken a legszorgalmasabbak egyike voltam.

6. Jelenleg tanulok, az idén fejezem be a Vendéglátóipart Szakközépiskolát. Szeretek zenét hallgatni, olvasni, szívesen járok színházba. Páger Angtalt is láttam utolsó fellépéseinek egyikén a Pesti Színházban, a Tangó című darab előadásán.

7. Csapaton kívüli, nem kézi- labdás.

8. Túl nagy reményeim nincsenek, nem lehetnek, hiszen már benne vagyok a korban. Azt azonban nagyon szeretném, ha ez az idei, no meg a követ, kező két-három év jól sikerülne itt a Fradiban. Nágyon szorgalmas, jó hangulatban végzett

gyakorlás áll mögöttünk, s így nem alap nélkül pályázunk dobogós helyezésre.

9. Attól függ... A kapus feladatköre a legnehezebb, hiszen az én esetleges hibámat már senki sem tudja kijavítani, ha hibázok, akkor zörög a háló. A gólok azonban csak akkor bosszantanak, de akkor aztán nagyon, ha előtte hibázok, miattam jut a kapuba a labda. Ilyenkor a kelleténél is idegesebb vagyok, mondhatom, elvesztem a fejem. így történt ez az MNK-elődöntőjé- ben is, ahol nagyon kínos afférom volt, s el is tiltottak egy mérkőzéstől. Rettenetesen szégyelltem magam a fegyelmi bizottság előtt, s megfogadtam, hogy többé nem szólok egy szót sem...

10. Tulajdonképpen jó, hogy együtt játszunk, egy csapatban, bár húgommal, Erikával szoktam a legjobban összekapni. Annyira szurkolok érte, hogy a csapat állandó tagja legyen, s így sokkal bírálóbb szemmel figyelem a játékát. Minden hibája kétszeresen idegesít. De bizonyára ő is izgul értem. Ketten együtt pedig a Fradiért, a zöld-fehér sikerekért küzdünk, harcolunk.

Fiedler

Erika

1. Édesapám, Aki valaha a Fradiban kézilabdázott, levitt a Mester utcai általános iskolába, ahol akkoriban a serdülők tartották edzéseiket. Bendf Anti bácsi nagy szeretettel fogadott. A kezdet tehát szinte természetes volt,

^ Az” igazi szurkolóPistánál nagyobb fradistát nem ismerek. Lehet, hogy mások korábban kezdtek meccsre járni, több eseményen vannak ott, mint ő. Bár ez utóbbit nehezen hiszém, mert az utóbbi évékben nemigen volt olyan ferencvárosi labdarúgó-, kézi- és vízilabda-, valamint jégkorongmérkőzés a fővárosban — de még vidéken sem sok —, amelyen ne lett volna ott a nézőtéren.

Váczi István 27 éves, orosz-francia nyelvű külkereskedelmi levelező - és mozgáskorlátozott.

A Fradiról már sokat beszélgettünk. Nemrég önmagáról faggattam — stílszerűen az Üllői úti klubházban.

— Azt hiszem, nem rólam kellene írni - mondta szerényen. - De ha te úgy gondolod, ám legyen.

— Hogyan lettél Fradi-szurkoló?

— Azzal kezdem, hogy hatéves koromig nem tudtam Járni. A nagyapáméknál laktam Szekszárdon, s ő vitt ki aztán az első futballmeccsre, amikor nyolcéves voltam. A papa Fradi-szimpátizáns volt, ő adta az első lökést. Az első FTC-mérkőzés, amelyet élőben láttam, egy MTK elleni összecsapás volt a Népstadionban. Még játszott Albert Flóri, de sajnos, kikaptunk.

— A betegséged mennyire akadályozott a meccsrejárásban?

— Engem nem zavart, de otthonról nem szívesen engedtek el egyedül. Amikor gimnazista voltam, már elég rendszeresen jártam a labdarúgók mérkőzéseire. 1980-tól van bérletem az Üllői útra. Már több helyem volt, mostanában a 4-es szektorban ülök. Nekem nagyobb fájdalom otthon maradni, s a rádióban hallgatni a történteket, mint a helyszínen látni egy vesztes csatát.

— Gyakran látni téged a vidéki mérkőzéseken is.

— Az első vidéki meccsem az 1981-es kaposvári bajnokavató volt. Azóta sokfelé megfordultam már, nemegyszer az állomáson éjszakáztam. Az utóbbi két évben egyik barátommal kocsival járjuk az országot. Én idegenben is általában az ülőhelyre veszek jegyet, s nagyon jó érzés a Fradi-gólnál felugrani a sok hazai szurkoló között. Legalább annyira rá tudok hangolódni egy-egy mérkőzésre, mint a játékosok, ezért néha olyanokat is kiabálok, amelyeket nem kellene. Egyébként én mindig „szárazon” megyek meccsre.

— Eddig csak az NB I-es focistákról beszéltél, pedig állandó vendég vagy az FTC más csapatainak mérkőzésein is.

— Igen, általában kimegyek az ifik és az öregfiuk meccseire is. Kézilabdán 1981-ben voltam először, jégkorongon egy vesztes Dózsa—Fradi labdarúgó-mérkőzés után Újpesten, s a jégen mi nyertünk. Vízilabdára a mélypont idején kezdtem járni, akkor, amikor 11. lett a csapat. De voltam már néhányszor tekén és kerékpáron is.

hiszen öt évvel idősebb Andrea nővérem akkor már törzstagnak számított a szakosztályban.

2. Nagyon jól... Igaz ugyan, hogy 'már utolsó előtti ifi évemben, 1981-ben a nagycsapat kis- padjára kerültem, az együttes állandó kezdő embere azonban nagyon lassan lett belőlem. No de most már úgy érzem biztos a helyem a halszélen, s valóban nagyon jól érzem magam.

3. Nehéz volna pontosan megfogalmazni. A kívülállók közül egyesek azt tartják, hogy a kézi. labda nem nőknek való. Nem mondom középen, főleg a beállósok sok pofont kapnak minden mérkőzésen. De nekem a szélen jobb a helyzetem. A küzdelem lehetősége, a győzelem csodálatos öröme egyébként kárpótlást nyújt a szokásos pofonokért, amihez lassan, az évek múlásával hozzáedződik az ember.

4. öt éve, 1982-ben Szófiában a válogatottal másodikok lettünk az Ifjúsági Barátság Versenyen. Csodálatos volt. A másik a Fradival, a tavalyi MNK-dön- tőn, ahol a második mérkőzést ugyan elvesztettük Debrecenben, s ezzel a kupa. is elúszott , de így is nagyon kellemes meglepetést szereztünk lelkes szurkoló táborunknak.

5. Az átmenet idején az ifiből kiöregedve, a nagyok közé kerülve sok éjszakát álmatlanul virrasztottam át. Úgy éreztem nem kapok elég lehetőséget, nem bíznak bennem. De szerencsére ez már csak emlék, rossz emlék csupán.

6. Az ELTE Tanárképző Főiskoláján tanulok, méghozzá nappadi tagozaton. Testnevelés és földrajzszakos vagyok. így jelenleg a délelőtti edzések többségén nem is tudok résztvenni. De igyekszem bepótolni a hiányzásokat. Azt hiszem jól össze tudom egyeztetni a tanulást és a játékot.

7. Kovács Éva, akivel együtt jártam általános iskolába. Éva tornázott, azután hirtelen megnyúlt és eltanácsolták. Ekkor csábítottam a Fradiba. Azóta látszólag elváltak útjaink. Hiszen Évát felvették a Testnevelési Főiskolára, időközben férjhez j is ment .Jelenleg Horváthné néven játszik a BHG csapatában, és tagja a válogatottnak is.

8. A bajnokság mezőnye jelenleg kiegyenlítettnek tűnik, így a bajnoki rajt előtt mi is az esélyesek közé sorolhatjuk magunkat. Ha jól tudom, a Fradi 1971-ben, tehát jó régen volt utoljára bajnok. Lehet, hogy egyesek merésznek tartják vágyamat, de nagyon szeretnék egyszer bajnokcsapat tagja lenni.

9. Regeteget bosszankodok... Mindig, mindent a legjobban szeretnék csinálni, s ha egy helyzetet esetleg kihagyok, ha az ellenséghez passzolom a labdát, akkor elkap a harci idegesség. Ilyenkor a játékos társaimmal is idegesebb, ingerlékenyebb vagyok. Olykor már-már talán kibírhatatlanul viselkedek, de csak a pályán. Az öltözőben azonban megbeszéljük a dolgokat, a lányok megértőek...

10. Alapjában véve jó érzés, hogy együtt futunk ki a pályára. Nővérem a mérkőzés előtt nagyon sok hasznos jó tanáccsal lát el. A pályán azonban rettenetesen izgul értem. Érzékenyebb, ha nálam van a labda, ha próbálkozom, s ha esetleg valami nem sikerül, hibázok, akkor bizony a szóváltás sem ritkaság. De én ugyanígy izgulok érte...- Mi tetszik neked ezekben a sportágakban?

Minden labdajátékot szeretők, ezekben van lehetőség a hibák kijavítására, a csapat tagjai egyet akarnak. A kedvencem a labdarúgás, ha valamit versenyszerűen sportolhattam volna, a focit választottam volna. Nem szeretem viszont a pontozásos sportágakat, mert azokban gyakran nem a jobbik győz.- Melyek a legnagyobb sportélményeid?- Fociban, mint oly sok fradistának, nekem is a,Dózsa elleni 7-1 meg az 5-0. Hokiban szintért a lilák elleni győzelmeket említhetem. Pólóban a Szuper Kupa-győzelem a Vasas felett, míg kézilabdában a férficsapat bajnoki ezüstérme.- Kik a kedvenceid?- Én a technikás focit szeretem, ,s ebből talán már ki is találtad, hogy Ebedli Zolira szavazok. A maiak közül Bánkit emelném ki. A kézilabdázók közül magasan vezet nálam Csiha Magdi, de kedveltem Berzsenyit és Gódornét is; sajnos, utóbbi nem nálunk játszik. Hokiban Kandúr, azaz Mészöly András az első, míg vizilabádában Vad Lajos - ő is balkezes, mint én. Egyébként szeretem a kicsit , Jink” játékosokat.- Van mód arra, hogy magad is sportolj valamit? 1- Úszni szoktam a Dagályban vagy a Rómám. Amikor a szüleim gyerekkoromban Algériában dolgoztak, gyakran 3—400 méter is úsz- tám egyszerre a tengerben.- Milyen kívánságaid vannak a Fradival kapcsolatban?- Csak reális vágyaim vannak. A focistáktól azt várom el, hogy kivívják a nemzetközi szereplés jogát. Aztán a nagy álom: a négy közé jutás valamelyik kupában. Vízilabda: csodálom Szívós Pistit, hogy a vérveszteségek ellenére ott tudja tartam a csapatot az élmezőnyben. Jó lenne végre „megfogni” a játékosokat, s akkor megint lehel nagy csapatunk. Hoki: olyan gárdát szeretnék látni a jégen, amelyik rendszeresen megveri a Dózsát. Ami a kézilabdázókat illeti, szerény kívánságom van: nyerjék meg legalább a hazai mérkőzéseiket. Persze, egy érem miatt nem szomorkodnék...- Mit jelent neked a Ferencváros? ’- Nézd, nekem tényleg mindent jelent a Fradi. Dolgozom, más is érdekel, de nem túlzás, ha azt mondom, nekem ez a klub az életem. Ha meccs van, plána foci, hát lóval sem lehetne otthon tartani.

Sokféle szurkolója van a Ferencvárosnak; de olyan mint Váczi Pista, nemigen. t :

Ebben biztos vagyok.

Margay Sándor