Fradi műsorlap (1986/87)

1987. május 9.

Fradi műsorlap A FRADI-PÁLYA MELLETT SZÜLETETT Nehéz vele nyugodtan beszél­getni az Üllői úti klubházban. Lépten-nyomon érkezik valaki, s kivétel nélkül mindenki lelke­sen, felderülő arccal köszönti. Egy mérkőzés szünetében talál­koztunk, a magyar labdarúgás vezérkarából is itt vannak néhá- nyan. Dr. Páncsics Miklós, az MLSZ főtitkára, az egykori válo­gatott fradista labdarúgó is meg­áll mellettünk, és örömmel üd­vözli őt, hogyléte felől érdek­lődik. A szurkolók viszont aligha ismerik Csiszár Istvánt. Sporto­lóként nem iratkozott fel az egyesület dicsőséglistájára, bár öt évig zöld-fehérben jégkoron- gozott. Tizennégy éves volt, amikor igazolt hokisa lett az FTC-nek, tizenkilenc, amikor egészségi állapota leparancsolta a jégről. Tehát nem sportolói múltja miatt ilyen népszerű. A „titokról” maga az érde­kelt lebbenti fel a fátylat. De ehhez tudni kell azt is, hogy beszélgetésünk apropójául az a tény szolgál, hogy Csiszár István kereken húsz éve fradista. Már­mint papíron, ugyanis ő ezt az „állapotot” születése pillanatá­tól keltezi. Joggal, hiszen ahogy ő mondja: a nagy eseményre a pálya tizenhatosának a sarkán került sor. . . Persze, nem szó szerint értendő ez, csupán arról van szó, hogy szülei közvetíenül a pálya mellett álló házban lak­tak, és laknak egyébként a mai nap is. Csupán - mondom én, holott ez a tény alapvetően meghatá­rozta a. sorsát. Más gyerekhez hasonlóan hazatérve az iskolá­ból táskáját a sarokba vágta, és ment a grundra. Ez esetében a Ferencváros labdarúgóinak ed­zőpályája volt. Vagy labdát sze­dett Albertéknak, vagy elfociz- gatott a kapu mögötti terüle­ten. Innen tehát az ismeretség, sőt a népszerűség. A kapcsolat ugyanis közte és a játékosok kö­zött sokszor egészen szorossá barátivá vált. Rátkai Lászlóval, a Haladás mai vezetőedzőjével olyannyira, hogy sógorok lettek. Az egykori ferencvárosi labda­rúgó edzés közben egyre gyak­rabban tekintett át Csiszárék házára, tudta, hogy a kiszemelt lány a kis István nővére. . . Kézenfekvő volt tehát, hogy a kapu mögül bekéretzkedik az Ötlözőbe, és ferencvárosi futball- karrierről ábrándozik. Ám nem így történt. Bár ma is imádja a labdarúgást, a jégkorong job­ban vonzotta. Csodálta a játék gyorsaságát, a férfias kemény­séget. Az viszont magától érte­tődött, hogy hokizni is csak a Fradiban tud. . . S később, ami­kor apaként vízilabda előkészí­tőbe íratta egyik, majd az úszók közé másik gyermekét, akkor sem okozott problémát az egye­sület kiválasztása. Nem szakadt el a klubtól azó­ta sem, hogy fiatalon búcsúra kényszerült a sportolástól. Idén tizenharmadik éve az FTC Sport- létesítmények dolgozója, 1978 óta pedig KISZ-titkára. Anyag- beszerző és egy mikfobusz veze­tője. A facsavartól a fűmagig minden a hatáskörébe tartozik, álló nap járja a várost, az üzle­teket, hogy a létesítmények fenntartását egy percig se aka­dályozza anyaghiány. Mondja, hogy számára ez nemcsak mun­ka, szívügy is. Ő ezen a poszton fehet sokat a Ferencvárosért, és büszke arra, hogy hasznára lehet a klubnak. Végül visszakanyarodunk oda, ahol elkezdtük: hogyan születik a szurkoló? Meséli, hogy fia iskoláját a Honvéd patronálja, és a testnevelési órákon piros- fehérben kell megjelenniük a gyerekeknek. A kis Csiszár azon­ban zöld-fehér mezt húzott a pi­ros alá, nem akart „áruló” lenni. Édesapja pedig magyarázza, hogy soha sem szabta meg a gye­rekeknek, hogy kinek drukkol­janak, egész egyszerűen szinte át­szivárgóit belőle az FTC szerete- te csemetéibe. Belőle, és felesé­géből, aki itt kézilabdázott egy­koron ifista koráig. Csiszár István búcsúzóul meg­jegyzi: olyan ez, mit az ember bőre színe. Képtelenség levetkőz* ni. Persze, nem is akarja. Több­nyire csak a sportolókkal kap­csolatosan használják azt a szót, hogy klubhűség. Pedig az ő itt eltöltött húsz éve is bizonyítja, hogy a klubhoz való tartozás öröme a háttérben dolgozó em­bereket is meglegyintheti, akikre soha nem esik a rivaldafény. És ez a húsz év — ha minden jól megy — csupán az első húsz esztendeje a Fradinál. .. P. Gy. L. BRITISH EMBASSY BUDAPEST Hargitai Károly1 Úrnak FTC 1091 Budapest IX. Üllői út 129. Tisztelt Hargitai Úr! E levélben is szeretném megköszönni Önnek és kollégáinak őszinte, szíves vendéglátásukat és kedves­ségüket, melyet a múlt héten klubjukban tapasztal­tam. A látogatás rendkívül érdekes volt, és nemcsak futball-szurkolóként, hanem annak a bemutatásaként is, hogy milyen sokféle sportághoz tudnak nyújtani kiváló lehetőséget. Igazán nagy élmény volt a Fradi Múzeum első látogatójának lenni, és az ebéd nagyon kellemes befejezése volt ennek az emlékezetes látogatásnak. Mégegyszer köszönetemet szeretném kifejezni. Hajrá Fradi! L. V. Appleyard őfelsége Nagykövete HOVA KERÜLT A FRADI ZÁSZLÓ? Két telefont is kaptunk szur­kolóinktól, akik választ kértek tőlünk egy általuk tapasztalt érdekes, kedves jelenségre. Ápri­lis 16-án a kora délutáni órákban az Üllői úti forgalomban meg- hökkenve regisztrálták a dolgot: a budapesti brit nagykövet hatal­mas, ezüstszínű gépkocsijának - melynek elején természetesen a brit lobogót, az „Union Jack”- ot lengette a szél — hátsó abla­kaiban felfüggesztve több, zöld­fehér színű Fradi selyemzászlót véltek felfedezni. . .Volt, aki azt hitte, káprázik ,a szeme, ezért is kérdezték, jól látták-e, s ha igen, mi a magyarázat? Nos, előző műsorlapunkban képés híradásban számoltunk be arról, hogy őfelsége buda­pesti nagykövete LEONARD APPLEYARD úr és a követségi másodtitkár: J. F.'STONEMAN úr meghívásunkra félnapos láto­gatást tettek a Fradiba. A talál­kozás igen jól sikerült, hiszen a stadion, a népligeti sport- centrum, labdarúgóink edzése s a Fradi Múzeum megtekintését követően a vendégek ^ mellőzve az udvariassági formulákat — fel­ső fokban nyilatkoztak ^pasz- talataikról. A látogatást a Fradi Étterem különtermében rende­zett jó hangulatú, baráti ebéd zárta. Az étterem dolgozói is kitettek magukért. Az asztal egyik sarkát ugyanis zöld-fehér­rel, a másikat - sugallatunkra - kék fehérrel terítették a szalvé­táktól kezdve a gyertyákig. (A nagykövet úr tudnillik az angol bajnokságban élen álló Everton szurkolója, s az ő színük kék­fehér. (Ezt a figyelmességet viszonozta talán, amikor a tő­lünk kapott, a játékosok aláírá­sával ellátott zászlóinkat kifüg­gesztette gépkocsija ablakaiba. Búcsúzáskor egyébként elmond­ta, hogy most már a F radi szur­kolójának is tekinti magát, s jövőbeni mérkőzéseinken — az FTC-Dinamó Kijev találkozón jelen volt —, ha teheti, személyes jelenlétével is nyomatékot ad szavainak... Ez tehát a szurkolóink által felfedezett érdekes jelenség hát­tere. A kiváncsi, meghökkent tekinteteket különben munka­társunk, a találkozót szervező MAGYAR ZOLTÁN is érzékelte, ő ugyanis a Fradi-program befe-v jezése után is a vendégek társa­ságában maradt: A nagykövetség­re visszavezető úton — meglepe­tésként — érdekes helyre irányí­totta a brit diplomatákat. A Népköztársaság útja 19-ben pró­baüzemét tartó exkluzív Ballan- tine’s Clubot tekintették meg, mert e jórészt brit mintára mű­ködő klub vezető testületének Magyar Zoltán is tagja. A Taverna Belvárosi Szálloda' és Vendéglátó Vállalat és a Ballantine’s whiskyt gyártó cég együttműködésének köszönhető ez az újszerű kezdeményezés. Minthogy folynak megbeszélé­sek két híres klub, a FERENC­VÁROS TORNA CLUB és a BALLANTINE’S CLUB esetle­ges együttműködéséről, ezért is segítünk talán érdeklődő szur­kolóinknak, ha tájékoztatást adunk, hogy a klubra vonatko­zóan részletesebb információkat Dr. Fazekas Árpád üzletvezető­nél nyerhetnek, levélben, vagy a 227-896-os telefonon. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fotók: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSz Nyomdájában F’elelős vezető: Mázi Ferenc (87.189)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents