Fradi műsorlap (1986/87)
1987. június 6.
Fradi műsorlap Szcp volt GyirgyLszOp volt lányok! Vonzótok a Fradihoz Régi sikernapok emlékei elevenednek meg mostanában női kézilabda csapatunk mérkőzésein. Csalódásokkal teli évek után újból meghatározó együttes lett az FTC a hazai versengésben, az ellenfelek ismét számolnak lányainkkal. A remek tavaszi rajt után ott találjuk a csapatot az élmezőnyben és sokan már- már a dobogóról álmodoznak. Gyakran csattan fel a taps a népligeti sportcsarnokban, zúg á bíztatás és mind többször hallatszik az elismerés: „Szép volt lányok!” A kézilabda csapatsport, játékosai azonban mindmind külön egyéniségek, más és más adottságokkal, erénnyel -és persze fellelhető hibával is. Örömünkre viszont amint pályára lépnek, eggyé forrnak, jól összeszokott gárdát alkotnak. „Egész egyesületünk nagy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a női kézilabda csapat ismét azon az úton halad, amely egykor győzelmeket, dicsőséget hozott a Ferencvárosnak — mondta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Hargitai Károly ügyvezető elnök. — Csak így tovább!” Többek között ezek á szavak is eszembe jutottak, amikor felkerestem az együttes egyik kitűnőségét, a bajnokságban hétről- -hétre remekül szereplő Kobilik Györgyit, akitől megtudtam: 1969-ben lett fradista.- Gyerekkoromban többször láttam a labdarúgó pálya mögött a kézilabdázók gyakorlásait, tetszett a mozgás, a futás és persze a góllövés is - említette Györgyi. - Szüleim nem ellenezték, hogy én is megpróbálkozzak a játékkal, már azért sem, mert nővérem is ,,kézizett”. Szóval igy kezdődött, pedig akkor még csak kilenc éves voltam .. Györgyinek nem kellett pro- tektor, mert melyik edző ne figyelne fel hamar és örömmel a tehetséges fiatalokra. Néhány év múlva korosztálya egyik legjobbja volt, az ifjúságiak között a válogatottságig is eljutott.- Kezdetben kapusként vettek számításba, de később olyan magasra nőttem, hogy az edzők kiparancsoltak a mezőnybe — emlékezik vissza. — Itt találtam meg igazi posztomat, beállás lettem, de ha kell mást is vállalok. Csak a kappba nem állnék be újból és a szélek elég idegenek számomra. Alig volt 15 esztendős, amikor azzal a kéréssel fordult a Ferencváros akkori vezetéséhez, hogy szeretne átigazolni a Csepelbe. így történt, s egészen 1981-ig', tehát 21 éves koráig a gyáriakat erősítette. De az ő játéka kevés volt ahhoz, hogy csapata megkapaszkodjon az első osztályban, kiestek. A csepeli „vargabetű” után visszatért az Üllői útra, ahol természetesen visszafogadták.- Bizony anmk már hat éve, s bár Csepelen is jól éreztem magam, azért a Fradiban egészen más — folytatta. — Nagy reményeket fűztem a visszatérésemhez, amikor - s ezt a napot sohasem felejtem el - 1982, augusztus 11-én súlyos sérülést szenvedtem. Minden összjött: porc, szalagszakadás. Pihenőre kényszerültem, de sohasem adtam fel, hogy ismét pályára léphessek. Sikerült is az újabb bemutatkozásom s bár voltam Budapest és magyar B-válogatott, az A-ig még nem jutottam el. Ez most az egyik célkitűzésem. Mivel magyarázza, hogy a csapat ismét feljövőben van, pontosabban fogalmazva, a legjobbak között szerepel.- Kétségtelen, hogy mi - akkori egészen fiatalok - sokkal rutinosabbak, tapasztaltabbak, érettebbek lettünk. És most már mögöttünk felnőnek azok, akik nálunk fiatalabbak. Aztán a körülmények is sokat változtak. A szakosztály új vezetése, Hegyesi József elnök, dr. Pálfí László elnökhelyettes és Elek Gyula mindenben segítenek bennünket. Nem is beszélve a klub vezetéséről Remek érzés, hogy a Népligetben saját sportcsarnokunkban gyakorolhatunk, játszhatunk, tehát otthon vagyunk. És mindehhez számítsuk, hogy Berzsenyi Mária személyében igazi profi edző irányit bennünket. Nem titok, szigorú, kemény, követel, de meg is van az eredménye. Én például - minek is tagadjam - nem tartozom azok sorába, akik rajonganak az edzésekért. De nála nincs pardon, amit ő előír, azt .végre kell hajtani. Ez egyébként most az egész magyar női kézilabdára ráférne, miután a legutóbbi világbajnokságon csak a sovány 8. hely megszerzése sikerült'a válogatottnak. Ez pedig kihat a sportág egészére.- Sajnos a bajnokság színvonala most nem olyan magas mint régebben volt, csak néhány csapat emelkedik ki a mezőnyből, első helyen a debrecenieket említeném Ézen kellene nekünk játékosoknak változtatni. Még jobb mérkőzésekre törekedni. Azt hiszem, mi fradisták, tettünk már ennek érdekében és a jövőben is tenni akarunk. Az egészséges versengés mindnyájunk hasznára válna. Ezzel zártuk beszélgetésünket, s megnyugtatólag vettem tudomásul, hogy Kobilik Györgyi minden tekintetben jó meg- látású sportoló-. Meg is érdemli, hogy szép alakításai, góljai, bravúrjai után megtapsolják és elismerésként zúgjon a: „Szép volt Györgyi!” Kozák Mihály Változnak az idők, változnak a szurkolók is. Tegyük hozzá, jócskán megváltozott a szurkolás módja is. ' Néhány évtizede is akadtak vehemens szurkolók, akik torkuk szakadtából, kivörösödött fejjel csepülték a bírót. Ilyeneket kiáltottak be a játéktér felé: ,,Pfúj bíró!”; „Szemüveget a bírónak”. Ennél többre azonban még a legtemperamentumosabb drukker sem ragadtatta magát. Az ellenfél, azok' játékosainak szidása, nem volt divatban. Manapság az ellenfél ócsáro- lásából is bőségesen kijut. Pedig az ellenfél nem ellenség. Tisztelni kell a más csapatokban szereplő játékosokat, más színekért szurkolókat, hiszen csak így várhatjuk el, hogy a mieinket is elismerjék, tiszteljék. Sokan talán nem is sejtik, hogy az „arénában” egymás ellen küzdő játékosok civilben a legjoblp barátok. A sorok írója nem egyszer találkozott az „életben” egymással barátságosan társalgó ferencvárosi, újpesti, kispesti,, angyalföldi labdarúgókkal. Jó néhány olyan futballistáról tudunk, aki bár más egyesületben játszanak, gyermekkoruk óta vonzódnak a ferencvárosi zöld-fehér színekhez. Mindenki nem játszhat az Üllői úton, akinek a Fradiért dobog a szíve. Becsületesen harcol egy másik klubban, s ha netán ellenünk gólt szerez, lehet, hogy ott legbelül, az egyik Szeme sír a másik nevet. . . Itt van például Boda Imre az MTK VM válogatott csatára, aki már elég sok borsot tört a ferencvárosi védők orra alá. Saját bevallása szerint gyerekkorától megszállott Fradi szurkoló volt, legszebb álmaiban zöld-fehér dresszben rúgta a gólokat. Egy időben nagyon rosszul Csányi tizedszer, Szenczi először! HA MEGKÉRNÉNK NÉHÁNYAT A VÉRMESEBB FRADI-SZÚR KÓLÓK KÖZÜL, HOGY SOROLJA FEL A KLUB LEGEREDEMÉNYESEBB SZAKOSZTÁLYAIT, ALIGHANEM TÖBBSÉGÜK MEGFELEDKEZNE ATEKÉRŐL. PEDIG A MÁJUS9-10-ÉN MEGRENDEZETT EGYÉNI ÉS PÁROS ORSZÁGOS BAJNOKSÁG ÖSSZES ARANYÉRMÉT FERENCVÁROSI VERSENYZŐK ZSEBELTÉK BE. A NŐI EGYEST SZENCZI JUDIT, SALLAINÉ HANKÓ ZSUZSA KETTŐS NYERJE, MÍG A FÉRFIAKNÁL CSÁNYI BÉLA ÉS CSÁNYI, FEKETE MÁTYÁS PÁROS BIZONYULT A LEGJOBBNAK. i Ha megkérnénk néhányat a vérmesebb Fradi-szurkolók közül, hogy sorolja fel a klub legeredményesebb szakosztályait, alighanem többségük megfeledkezne a tekéről. Pedig a május 9—10-én megrendezett egyéni és páros országos bajnokság összes aranyérmét ferencvárosi versenyzők zsebelték be. A női egyest Szenczi Judit, a párpst a Szenczi, Sallainé Hankó Zsuzsa kettős nyerte, míg a férfiaknál Csányi Béla és a Csányi, Fekete Mátyás páros bizonyult a legjobbnak. Ha a sportbarátok zöme nem is otthonos a tekében,, Csányi Béla nevét szinte biztos, hogy ismeri. Eredménysora ugyanis tiszteletet parancsoló, és népszerűsége már régen túllépte a sportág határait. Három egyéni világbajnoki címmel büszkélkedhet, 1976. óta megszakítás nélkül minden évben őt jelöli szövetsége az év legjobbja címre, és az említett egyéni és páros OB-n tizedik „szóló” bajnokságát nyerte. — Szegeden egy vendéglő pályáján ismerkedtejn meg a tekével - mondja —, és ez az ismerettség aztán ilyen tartósnak bizonyult. Budapestre 1969-ben költöztem fel, ekkor igazoltam a Fradiba. — Mi vonzotta a tekéhez? — Talán nem hangzik szerénytelenül, de sokak szerint én erre a sportágra születtem, a szerelem a génjeimben lakozott. Egyébként sokáig mással is próbálkoztam. Állítólag nem voltam ügyetlen a futball-, a kosárlabda és a kézilabdapályán sem, de a tornaszerekkel is sikeresen birkóztam meg. Később viszont mindent feltettem a tekére. Próbáltam kialakítani a saját játékomat, de közben figyeltem az akkori menőket: mit leshetek el tőlük? — Nem nyomasztó, hogy öntől mindig győzelmet várnak? — Nem, én kimondottan jól érzem magamat, hogy ritkán vernek meg. . . Szerencsére jó versenyző típus vagyok. A versenyek légköre, az előttem álló feladat feldob,és éles helyzetekben sem hagy cserben az idegrendszerem. A párosban például kiszámoltuk, hogy attól fogva 260 fát kell teljesítenem a győzelemhez. Sokaknak „Kényszer- helyezetben” megremeg a kezük, az enyém ilyenkor a legbiztosabb.- Lassan két évtizede uralkodik az élvonalban. Meddig lehet még? — Még biztosan sokáig. Ám ha egyszer nem érzek magamban erőt a győzelemhez, akkor abbahagyom. Jelenleg azonban ilyen érzésnek még csak a gyanúja sem merült fel bennem. . . * Szenczi Judit győzelme jelentette az OB talán legnagyobb meglepetését. Eddig ugyanis a versenyzőnő nemigen jeleskedett a bajnokságokon, de ezúttal nagyon kitett magáért.- Eddig valahogy nem jött össze minden a sikerhez, valami apróság mindig hiányzott — emlékezik. — Most talán nyugodtabb voltam a többieknél, és ezzel kerekedtem fölébük. , - Ne haragudjon, de mitől volt éppen most nyugodt? — Attól, hogy a bajnokság első napján a párosban én értem el a legjobb eredményt. Bár bevallom, az első huszonöt gurításig még mocorgott bennem az idegesség. Aztán egyre határozottabban tudtam, hogy itt csak én nyerhetek. Ötven dobással a vége előtt például kiszámoltam, hogy 208.fát kell még elérnem, hogy eggyel megőrizzem az elsőségemet. Ez elvileg nem sok, de verseny közben „céleredménynek” nem lebecsülendő. Végül 11 fa előnnyel győztem.--Kanyarodjunk vissza a kezdetig. Hogyan ismerkedett és barátkozott mega tekével? — A Postás pályán állítgattam a bábukat, amikor valaki megkérdezte, lenne-e kedvem a gurítást is kipróbálni. Természetesen volt kedvem, hamarosan le is igazoltam a Postásba. Megbarátkozni pedig nem volt nehéz a tekével. Nem tudnék senkinek sem ennél jobb kikapcsolódást nyújtó játékot ajánlani, számomra ez jelenti a pihenést, a felüdülést. így nemcsak versenyezni szeretek, hanem az edzéseken végzett munkát is szívesen végzem. Sőt, ez nem is munka, mint az előzőekből is kiderülhetett.- És a Fradiba mi csábította ?-Sallainé régóta barátnőm volt, és amikor különböző okokból egyesületet kerestem, ő ide hívott. Én igent mondtam, de a Postás nem adott ki, s egy évet ki kellett várnom. EzéVt 1979. óta verseny- zek zöld-fehérben. ,- Hogyan tovább az első egyéni bajnoki cím után? — Jó lenne ismételni. És remélem, minél tovább helyem lesz az élvonalban. A tekétől pedig nem lehet elszakadni. P.Gy. L. érezte magát a Hungária úton, csak egy hívó szó kellett volna, s szívesen átköltözik az Üllői útra. Törőcsik András több nyáron át a lila-fehéreknél „táncolt”. Jó néhányszor megtáncoltatta az egész FTC védelmet. Törő sohasem tagadta, hogy kissrác kora óta ferencvárosi hívő, sőt az egész családja a zöldfehér színekre esküdött. Egykor Albertot, Varga Zolit bámulta csodálattal, vörösre tapsolta a tenyerét egy-egy alakításuk után. Valószínű, sok mindent ellesett tőlük. A sors — Törőcsik sorsa — úgy hozta, hogy sohasem húzott zöld-fehér mezt magára. A BVSC egykori zseniális csatárára az újpestiek figyeltek fel először. A sors furcsa játéka, hogy Törő egyik legjobb barátja a ferencvárosi Ebedli Zoli, egy évjg lila-fehér színekben kergette a labdát. Néhány esztendeje Ferencvárosba került a budafoki gólkirály, Mörtel Béla. A „Hosszú puska” becenevű colos fiú nem sok sót evett meg az Üllői úton. Hallgassuk meg, hogy nyilatkozik Mörtel a Ferencvárosról: — Ferencváros mindig az álmaim csapata volt. Amikor Budafokon megjelentek a különböző klubok képviselői, rögtön tudtam, hogy a Fradit fogom választani. Családunk minden tagja fanatikus FTC szurkoló, ők nagyon szeretnék, ha újra zöld-fehérben játszanék. Nem szeretném, ha a csepeliek megharagudnának rám, de el kell, hogy áruljam, jobbhátvédjük, a húszszoros ifjúsági és tízszeres utánpótlás válogatott Kincses Béla is titkon — nem is olyan titkon - a Fradinak szurkol. A csepeli hátvéd természetesen „úr” az NB II-ben, mint ahogy az volt az élvonalban is. Szélsők nem éppen róla álmodoznak, legszebb álmaikban. Ha egy kicsit visszalapozunk a futball történelemkönyvébe, a rég- és közelmúltban jócskán találunk olyan játékost, aki ugyan soha nem volt ferencvárosi futballista, ám, ha rajta múlt volna. . . A nagyszerű dorogi, Ilku minden vágya az volt, hogy az Üllői úti „kalitkában” repdessen a kapura tartó lövések után. Az aranycsapatban is szereplő csepeli jobbszélső Tóth II, már aláírt a Fradinak, de maga Rákosi Mátyás szólt közbe, hogy a szélső vagy Csepelen, vagy sehol.. . Solymosi „Pixi” sem tagadja, ' hogy óriási Fradi szurkoló volt . Nem rajta múlt, hogy a végén mégsem húzhatta magára a zöld- fehér mezt. És ha hiszik, ha nem, akad egy hölgy is, aki rózsaszín háló szobájában arról álmodozik, hogy egyszer a Fradi színeiben kergesse a labdát. Pontosabban: ami a színeket illeti, most is zöld-fehérben játszik. Lovász Györgyi a legjobb magyar női labdarúgó, a ferencvárosi László kórház csapatában bűvöli a pettyest. — Ó, ha fiúnak születtem volna, biztos, hogy Fradijátékos lennék. . . — sóhajtja. Így jobbhíján a lelátóról szurkolok a Fradi fiuknak. Talán kiderült a cikkből, hogy az „ellenség” soraiból is sokan becsülnek minket. . Olykor gondoljunk erre is. . . Kemény György
