Fradi műsorlap (1986/87)
1987. június 6.
Fradi műsorlap A népligeti pályán a Ferenc- város-Bp. Honvéd ifjúsági mérkőzés szünete jó alkalom a beszélgetésre. 0-0 -ra áll a két csapat küzdelme és dr. Keszthelyi Károly enyhén szólva rezig- náltan jegyzi meg:- Nem megy a fiúknak, pedig hidd el ebben a csapatban sokkal több van annál, mint amennyit most mutat.- Ennyire ismered a srácokat?- Természetesen. Te tudod a legjobban, a fél életemet itt töltöm a pályán.- Évtizedek óta ismerjük egymást és még megsaccolni sem tudom, hogy hány éves vagy. Számomra egyszerűen kortalannak tűnsz az energiáddal, a szüntelen robogásoddal.- Nem vagyok valami fiatal bútordarab, hiszen idén már 65 éves leszek.- Banális a kérdése dé mégis fel kell tennem: hogyan alakult ki a szerelmed a zöld-fehér klubbal?- Akarva-akaratlanul is magamba szívtam, mivel ízig-vérig ferencvárosi gyerek vagyok. Itt születtem a Ranolder utca 23/b- ben, Franzstádt közepén, kéz- nyújtásnyira a pályától. Tudod ez ott van a Haller térrel szemben.- Mindenkinek van egy mécsesé, amelyikre évtizedek múltán is pontosan emlékszik. Ezt nevezzük az úgynevezett életre szóló nagy élménynek. Neked melyik volt ez?- 1935-ben egy Hungária- Fradi meccs. Akkor fedeztem fe nagy játékosideáljaimat, Korányi Lajost, Lyka Totót, akivel később egy házban is laktam a Soroksári úton. Nem is beszélve Lázár Gyuláról, akinek tátott szájjal csodáltam a játékintelligenciáját, na és természetesen dr. Sárosi Györgyöt is szerettem.- Szóval a foci, a labdarúgó élmények jelentették a gyermekkor örömteli pillanatait.- így van, de rögtön hozzá kell tennem, hogy soha ^em voltam szemellenzős fradista. Mindig becsültem a rivális klubok kiemelkedő egyéniségeit, klasszisait. Megvetettem azokat az embereket, akik becsmérően, lekicsinylőén beszélnek más együttesek játékosairól csak azért, mert azok nem áz Üllői úton folytatták pályafutásukat. Azt hiszem nálam ennek a gondolkodásnak is megvan a magyarázata. Újpesten inaskodtam az Izzóban, itt tanultam a szerszámesztergályos szakmát. A mi műhelyünkben dolgozott például Kállai Poldi az újpestiek ünnepelt középcsatára, aztán ^dám Sanyi, akit szintén kedveltek a lilafehér szurkolók. Az Izzóban ismertem meg Németh Tónit a Vasas villámgyors jobbszélsőjét és Nagy Pistát aki szintén a piros-kékeknél játszott. Érdekes módon a felsoroltak az én érzelmeimben jól megfértek az Üllői úti kedvencek mellett.- A fiatal munkásnak nehéz évek lehettek ezek, hiszen az ország a tragédia felé sodródott.- Apámtól nagyon szép politikai hagyatékot kaptam, amelynek jegyében már szinte gyerekfejjel szervezett munkás lettem. Sőt, a negyvenes évek elején politikai állásfoglalásból a Fradi mellett a Vasasnak is szurkoltam. Kijártam a Fáy utcai meccsekre, ahol a munkásság, a haladás, a jó ügy melletti demonstráció volt minden Vasas mérkőzés. Talán kevesen emlékeznek rá, de 1940—41-ben NB Il-es csapatként a piroskékek az Üllői úton játszottak. A Ferencváros adott otthont az elnyomott munkásegyesületnek, s legtöbbször előmeccset játszottak a házigazdák előtt. Sok fradista így lett Vasas szimpatizáns. Soha nem felejtem el azt a meccsét a piroskékeknek, amelyet a BVSC ellen játszottak és Hermann Béla fejelte a győztes gólt. A Vasas ezzel jutott be az első osztályba. Nem sokáig élvezhettem a futballt mert 1942-ben elvittek katonának. — S hogyan alakult az életed közvetlenül a felszabadulás után? — Két hónapig dolgoztam a szovjet parancsnokság mellett, majd a IX. kerületi-Rendőrkapitányságra kerültem nyomozótisztnek. A Hámán Kató téren volt egy ideiglenes internálótábor és Sándor Andor barátommal - aki szintén velem dolgozott a rendőrségen — elhatá- rdztuk, hogy a foglyokat valami hasznos munkára fogjuk. Az az ötletem támadt, hogy megkéne tisztítani a bombatölcsérektől szabdalt, lőszerekkel teli, tönkretett Fradi-pályát. — Az ismerősök közül kivel találkoztál először akkor az Üllői úton? — Az első, akit megismertem a szertáros Manci néni volt. Ez a csodálatos kis asszony az ostrom alatt végig hűen kitartott az egyesület mellett, s vigyázott a megmaradt csekélyke szerelésre. — Hogy fogadták az ötletedet a rendőrségen? — Az intemálótábor lakói mellett szovjet és magyar tűzszerészek néhány nap alatt megtisztították a pályát a törmelékektől, romoktól, lőszerektől. S nem fogod elhinni, még arra is emlékszem, hogy ki ácsolta 1945-ben az első kapufákat az üllői úton. Egy Bokréta utcai asztalos, bizonyos Festbaum István. Még a faanyagot is ő adta olyan lelkes Fradista volt. Érdemes lenne egyszer megkeresni, mert tudomásom szerint még mindig él valahol Kispesten. — S mikor lettél a klubnál úgynevezett hivatalosan is bejegyzett társadalmi munkás? — 1961-ben megkérdeztek, hogy vállalnám-e az úszó- és vízilabda szakosztály vezetését. Rövid gondolkodás után igent mondtam. — Miért pont a vizeseknél kötöttél ki, hiszen te sok más sportágért is rajongtál? — A Ferencváros vagy Kinizsi-időkben is alig volt olyan vízilabda, ökölvívó esemény vagy atlétikai verseny, kézilabda meccs, amelyiken ne lettem volna Qtt. A birkózást is imádtam. Nehéz kérdést tettél fel, amikor csak azt tudom válaszolni: úgy hozta az élet, hogy az úszóknál és a vízilabdázóknál értem révbe. — Szó, ami szó, azokban az években ez nem volt éppen háládatlan feladat.- Európa és világklasszisok fémjelezték a szakosztályt - gondoljunk csak Madarász Csillára, Killermann Klárira, Egervári Mártára, és Csikány Jóskára. A pólócsapatunk pedig telestele volt csodálatos játékos egyéniségekkel: dr. Kárpáti György, Gyarmati Dezső, Ambrus Miklós, Bolváry Antal, Felkai László, Rázga, Laukó és Szívós Pisti. Egyszóval, élmény volt minden meccsünk. 1965-ben és 1968- ban bajnokságot nyertünk!- Azért nem volt mindig gondtalan a szakosztály élete.- A lavina 1969-ben indult meg a Szívós üggyel. Pisti a műszaki egyetemre akart menni, dé nem vették fel. Meggyőződésem, hogy egy igazán potentált Fradi - vezetőnek csak a telefont kellett volna felemelnie és akkor sínre kerül a fiú. Amíg mi bambultunk addig az OSC gyorsabb, rugalmasabb volt és Szíyóst felvették a fogorvosi karra. így került az orvosegyetemi csapathoz a korszak • kiemelkedően legjobb játékosa, az a srác, aki ízig-vérig Fradista volt és az is maradt. Bizonyítja ezt, hogy évek múlva boldogan tért vissza az első hívószóra edzőként a klubhoz.- Az a bizonyos lavina azonban tovább hömpölygőit.- 1970-ben az úszó szakosztály két edzője Bakó Jenő és (gerendás László átszerződtek az Újpesti Dózsához. Ez önmagában még nem lett volna tragédia. Egy napon bejöttek hozzám a trénerek a Tolnaiba, ahol akkor éppen vizsgálótisztként dolgoztam, és közölték hogy néhány válogatott szintű versenyzőt is elvisznek, de örömmel vennék, ha én is velük tartanék szakosztályvezetőként, vagyis átigazolnék a lila -fehérekhez.- S mit válaszolták erre? >- Pusztán annyit, hogy ne keverjék össze a kenyérkeresetet az érzelmekkel. Itt dolgozom a rendőrségnél, de szurkolóként a szívem a Fradihoz húz.- S mi lett a nóta vége?- Bakó és Gerendás ment és velük tartott Borlóy Matyival az élén hét vagy nyolc magyar bajnok úszó. S tudod mit kaptunk cserébe? Majdnem semmit. Ha Gyarmati Dezső és én nem vagyunk észnél akkor teljesen hoppon maradunk. A végén kínunkban kitaláltuk, hogy a fiatal vízilabda csapathoz kell egy rutinos center s így elhappoltuk a Dózsából Martin Bucit, akivel nagyon jól jártunk, mert ontotta a gólokat.- Ha jól tudom rövidesen te is vetted a kalapodat.- Nem jól tudod. Olyan helyzetet teremtettek, hogy jobbnak láttam odébb állni. Félreértés ne essék nem az egyesület tisztség- viselőivel volt bajom, hanem az úszó- és vízilabda szakosztály egyik vezetőjével. Egyébként például Som Ferivel az FTC elnökhelyettesével kimondottan jó baráti kapcsolatom volt. ö mindenáron marasztalni akart, de én hajthatatlan voltam.- Mi volt az oka ennek az időleges szakításnak?- Jól együtt volt a csapat, és nemcsak az uszodában, hanem a magánéletben is. Lejártunk az Ambrus Miki kocsmájába zsíros kenyér partira, az ÉDOSZ-ba ulticsatákra. Egy napon azt mondta nekem az „illetékes elvtárs”, hogy ez nem vezetési módszer, hanem bratyizás. Megvontam a vállam s csak annyit válaszoltam: ,,ne keverjük össze a dolgokat, ez nem szeminárium, hanem sport”. Rossz néven vette. A hallgatás éveiben a Fradira nem haragudtam, mert a meccsekre változatlanul kijártam, sőt az Üllői úti klubházban is állandó vendég voltam és. az úszáshoz, vízilabdához sem lettem hűtlen, mert a szövetségben változatlanul ténykedtem társadalmi aktívaként.- 5 hogyan alakult a továbbiakban az életed? ■ - 1974-ben nyugdíjba mentem alezredesi rendfokozattal. Elégedett emberként köszöntem el a Belügyminisztériumtól hiszen sok szép kitüntetést, elismerést kaptam. A Szocialista Hazáért, a Munkás-Paraszt Hatalo- lomért, A Haza szolgálatáért kitüntetés is jelzi ezt a megbecsülést, sok egyéb érdemérem mellett. Sporttevékenységemért a Magyar Úszószövetségben végzett társadalmi munkáért 1982- ben Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kaptam.- Mikor tértél vissza a klubhoz?- 1982-ben, de akkor már a labdarúgó szakosztályhoz.- Ki volt az, aki invitált?- Perlaki Pista és a Vincze Géza.- Appropó, ha már Vincze nevét említetted, mi a véleményed róla? Annál is jobban érdekel ez, mert sokan a klubnál enyhén szólva vegyes érzelmeket táplálnak a volt edzővel szemben.- Jó szakembernek tartom, de gyenge vezetőnek. Hiányzik belőle a megfelelő következetesség, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki embereket tudjon irányítani. Azt hiszem az ő alapkoncepciója jó volt, s bizonyos fokig a Fradi ma is abból él, aminek Géza tette le az alapjait. A fiatalítási elképzelése kimondottan jó volt és remekül találta meg azokat a tehetségeket is, akik hosszú távon oldhatják meg a csapat gondjait. Ismétlem, pusztán a vezetői hiányosságai vezették a bukásához.- Mi a feladatot a labdarúgó szakosztályon belül?- Az. utánpótlás szakág segítése. A gyerekek iskolai, munkahelyi elhelyezése, sőt még olykor-olykor megfigyelőnek is elküldenek egy-egy pályára: tehetségeket felfedezni.. .- Tudom, hogy az utóbbi időben valamire különösen büszkevagy.- igen. Tavaly megbíztak azzal, hogy patronáljam a Fischer Palit. Tudod, korábban volt vele elég gond, probléma, így amikor bevonult Tatára katonának sokat törődtem vele. Azt hiszem volt némi foganatja a beszélgetéseinknek, mert meggyőződésem, hogy jó útra tért. Azért is öröm ez, mert őt tartom az egyik leg- reményteljesebb magyar csatár tehetségnek.- Sokan azt mondják, hogy baj van az utánpótlás neveléssel. Te, milyen gondokat fedezel felazen a területen?- A legnagyobb baj az, hogy nem megfelelő az egyéni képzés. Sajnos, olyan gyerekek kerülnek fel az ifjúsági első csapatba, akik nagyon sok hiányossággal küszködnek. Ez azt bizonyítja, hogy gond van az alapok súlykolásával és a kiválasztással is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a legkisebbeknél hatvan gyerekkel egyetlen edző foglalkozzon. Egyértelműen csak blabla, hogy itt komoly nevelőmunka folyhat, legfeljebb csak felügyeletről lehet szó. Annál is szomorúbb ez a tény, mert nekem'meggyőződésem, hogy ma is sokkal több tehetség van annál mint ameny- nyi a labdarúgás élvonalában jelentkezik.- Áruld el már, hogy mit jelent neked a Fradi?- A fiatalságot, és ezeknek az ifjonti éveknek a meghosszabbítását jelenti amikor itt lehetek a pályán.- Na és a foci?- A 65 év ellenére is aktívjá- tékos vagyok, mivel a Csasziban az én imádott uszodámban van egy remek baráti társaság, amelyik állandóan nagy meccseket vív a Népszigeten. Kemény hátvéd hírében állok. Jól elbeszélgettük az időt, mert már lassan a közepén tart a második félidő. Keszthelyi Karcsi pedig újra bele feledkezik ebbe a csodálatos játékba s a tőle megszokott vehemenciával pzi, hajtja a játékosokat a kis Fradit... (gyenes) A Boy/Leányvállalat VITORLÁS-TÁNFOLYAMOT SZERVEZ BALATONFÜREDEN 9-12 éves, úszni tudó lányok és fiúk jelentkezését várjuk. TURNUSOK IDŐPONTJA: 1987. július 20—27, augusztus 3—10. FELVILÁGOSÍTÁS ÉS JELENTKEZÉS: Boy Leányvállalat, 1052 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 20. Telefon: 323-523. KI ÁCSOLTA AZ ELSŐ KAPUFÁT? Dr. Keszthelyi Károly: „Több a tehetség annál, mint amennyi az élvonalban jelentkezik..
