Fradi műsorlap (1986/87)

1987. június 6.

iraai musormp 3 VÉGE A FUTBALLB/NEK BIZONYlTVÁNHESEN DALNOKI JENŐVEL Már csak napok választanak el a futball-évzárótól. Labdarú­gásunk ismét öregedett egy esz­tendőt, élvonalbeli együtteseink megint túl lesznek harminc „vizsgán”, ki-ki megkapja a maga bizonyítványát. Dalnoki Jenővel, a Ferencváros mesterével a tava­szi idényzárás előtt a zöld-fehér játékosok évvégi értesítőjébe lestünk bele. Az „osztályfőnök” ezúttal is a tőle megszokott szigorúsággal osztotta a kalkulu­sokat. Az évzáró konferencián ott ült mellette a tanári kara is. _ Vépi Péter pályaedző és Mucha József a juniorok szak­vezetője. Elmaradhatatlan pipája vidáman füstölgőit, mialatt a mesteredző tanítványai előme­netelét ecsetelte.-Elégedett volt játékosaival az 1986-8 7-es bajnokságban ? - kezdtem a kérdezősködést. + Is-is. Ha azt veszem, hogy re­ményeim között szerepelt, hogy a dobogón végezzünk, akkor kissé csalódott vagyok. Ha a realitásokból indulok ki, akkor viszont azt mondhatom, a vára­kozásnak megfelelt a társaság.- Vagyis ez azt jelenti, hogy a mester eredetileg többre taksál­ta a csapat képességeit? * így is lehet fogalmazni. De egészen pontosan, én hittem ahban, hogy előbbre lépünk. Mert ki higyjen embereiben, ha nem az edző. Tettem ezt annak ellenére, hogy felmértem a ne­hézségeket is. Azt, hogy nem lesz zökkenőmentes a felké­szülésünk, hiszen a fél csapat madj mindig hiányzott. Vagy a válogatottal volt el, vagy éppen katonai szolgálatot tel­jesített, mint Fischer, Vaszil és Pölöskei, vagy készült katoná­nak, lásd Zsinka, Zsivótzky, Simon. Természetesen megvol­tak mindig az ügyeletes sérült­jeink is, mint Kincses, Répási, vagy éppenséggel Dzurják. Lé­nyegében véve azokat készí­tettük fel, akik nem játszottak a csapatban. Tehát láttam a problémákat, mégsem adtam alább az igényeket. Nem is ad­hattam, ugyanis az Üllői úti közönség nem fogadja el a középszerűséget. De én sem. Aztán ahogy telt, múlt az idő, lassan át kellett értékelnem elvárásaimat. Tudomásul kellett venni, hogy ez a csapat ma még nem képes többre.- Végül milyen csapat a mai Fradi? + Lelkes, hajtós, küzdő, tipi­kusan mai futballt játszó gárda, amelynek sajnos vannak látvá­nyos gyengéi. Az alapbaj, hogy sok a lassú emberünk. Kimon­dottan gyors labdarúgónk szinte csak mutatóban van. Enélkül pedig korszerű játékról aligha beszélhetünk. Nem vethető be a letámadás, mint hathatós fegy­ver, nem képzelhető el totáüs támadótaktika, ugyanis a mieink nem mehetnek fel bátran roha­mozni, mert ha elveszítik az ellenfél védőharmadában a lab­dát, egyszerűen nem érnek vissza az ellenakciókkal.- Egyéniségekben sem dúskál jelenleg a Ferencváros. És nincs egy megfelelő karmestere, vezére sem. * Sajnos. És a pillanatnyi helyzet azt mutatja, még a lát­határon sem találunk úgymond vezért. Nincs. Egyszerűen az nálunk hiánycikk. Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy nincs a keretben ilyen személyi­ségjegyekkel megáldott ember. Az egyéniségeket ugyanis nem lehet sem kitermelni, sem pedig kinevezni. Erre születni kell, az ilyen magától kinő a csapatból. Az ^m biztos, hogy a vezér a legjobb játékos az együttesben. De ő az első ember. Az, aki utat mutat, akit minden tekintetben elfogad a csapat, mint mérték­adót, mint szószólót, úgy is mint követendő példát. — A kapitány, Zsiboráns Gábor például lehet mértékadó. * Az lehet. De igazi vezér mégsem. Bár szeretik, tisztelik a társak, nincs vonzereje, bűv­köre, ugyanis Zsiga befelé fordu­ló, magának való ember, aki nem akar s nem is szeret dirigálni. A hangját is ritkán emeli fel, nem kiabál, vezényel, rendelke­zik, intézkedik, mint annak ide­jén elődje, Géczi Pista. Ö inkább csak maga elé mormolja elvárá­sait a többivel szemben.- Igazán gólerős csatárokért is Sokszor fohászkodik az Üllői út népe. + Joggal. Mert fohászkodom jómagam is. Elkelne egykét igazán energikus támadó, de én boldog lettem volna a mieink­kel is, ha helyzetkihasználásban legalább ötvenszázalékost nyúj­tanak. De nem nyújtottak s ez pontokban, mi több helyezések­ben is érzékeny veszteséget je­lentett. Az utolsó két mérkő­zést nem számítva ötször kap­tunk ki 1-0-ra. S azon az öt találkozón nem egy-egy helyze­tünk volt csupán.- Miben látja mindennek okát? + Sokmindenben. Kézdve a technikai fogyatékosságtól a kapkodás, az összpontosítás hiá­nyáig.- A magatartás címszó mögé milyen jegyet ima az edző? * Nem mondhatok különöseb­bet az „osztályra”. Voltak ese­tenként napi problémák, de eze­ket lerendeztük. Kirívó fegyel­mezetlenség szerencsére nem akadt,- És mi a helyzet a szorga­lommal? * Éne sem lehet panaszom. A többség rendesen dolgozott az edzéseken, s a bajnoki talál­kozók fő erénye is az akarás, az igyekezet, a küzdenitudás volt.- Kik voltak Dalnoki Jenő eminens „tanulót’? * Zsiborással kezdem a sort, akinek egész évi teljesítményé­vel maximálisan elégedett va­gyok. Végig megbízhatóan őriz­te a kaput, mi több nem egyszer pontot, pontokat hozott a csa­patnak. Dicséretesen futballo­zott Keller is, jó átlagot nyújtott Dukon és Strausz, míg leszere­lése után egyik erősségé lépett elő Fischer. Lehiggadt, úgy fest benőtt a feje lágya s ez ugyan­csak meglátszik teljesítményén. — Kik azok akiktől többet várt a szakvezető? + Hát ilyen labdarúgó van bőven. Kezdem a sort Pintér­rel, aki bár sokat fejlődött, de az én mércémmel mérve. még nem eleget ahhoz, hogy képes­ségeihez mérten teljesítsen. Kin­csesnek is sok az adóssága itt nálunk. Nála betudom, hogy ma­kacs sérülése hátráltatta, hogy igazán formába lendüljön. Tehát az ő kiugrását még várom. Bánki is többre képes annál, hogy csak időnként villanjon meg. Pölöskei ki tudja mióta nem tudja utol­érni magát s az „öregek”, Takács és Szántó sem úgy futballozott mindig, ahogy én elképzeltem. Náluk végülis be-becsúszott eg'y- -egy gyengébb osztályzat is az évet jelképező indexbe. — Mely találkozón nyújtotta a legemlékezetesebb játékot az FTC? + A tavaszra jutott több dicsé­retes teljesítmény. Több volt a jobb, mint a gyengébb játék. De ha ki kell emelnem közülük, akkor fő helyre a Vasas meccset tenném s közvetlen mellé a Hon­véd ellerii összecsapást. Bár ez utóbbi találkozón vereséget szen­vedtünk, mégis az itt nyújtott játék számomra az ideális. Az a lendület, az a sok mozgás, az a játékkedv kellene mindig. Akkor elégedett lenne a közönség is. Némi szerencsével akkor a miénk lehetett volna a győzelem. Nos ezt a némi szerencsét még adjuk hozzá s akkor ez a játék jöhet. Sokszor a jövőben. — Mondjon egy olyan össze­csapást is, amikor sokat bosz- szankodott a kispadon. + Például Győrben. Ott alig ismertem a csapatra, olyan gyen­gén ment a játék.- Az elmúló é’ben jórészt a régi játékosok mérettek meg. De mi várható az elkövetkezendő időszakban? Dörömbölnek a fia­talok a nagycsapat öltözőjének ajtaján? + Vannak tehetséges fiatal­jaink, akik remélem többek, mint ügyeskedő ifjoncok, akik csak bemutatkoznak, azták el­tűnnek a szürkeségben. Bús, Nagy Sándor és Nagy Zsolt a jövő embere lehet. Hansú- lyoznom; lehet...- Végül egy utolsó kérdés. Megbékélt már a bírókkal? + Megfogadtam, bíróról ezen­túl vagy jót, vagy semmit nem mondok. Hogy hiányérzetem van a büntetők ügyében, azt nem tagadom. Magánszámításom szerint alighanem rekordot állí­tottunk fel idehaza abban, hogy mi vagyunk azok akik a leghosz- szabb ideig nem rúgtunk tizen­egyest. Tulajdonképpen már an­nak szurkoltam, hogy így is zár­juk az évet. De Dunaújváros végülis mérföldkő lett. Mert ott kaptunk egy bűntetőt. Hogy kaphattunk volna korábban töb­bet is? Nem én mondom, az új­ságok is megírták. Hogy ez vesz- szőparipám lett? Mit csináljak. De ez már a múlt, felejtsük el. Hát így fest az edzői értéke­lés. Két mérkőzéssel az 1986— 87-es futballév'vége előtt. Várkonyi Sándor „Nem tehet a Zsiga, Zsiga röla... 99 Zsiborás Gábor annyira fe­rencvárosi, hogy a rossz nyel­vek szerint a kapuja mögött posztoló Springer szoborral is megitta már a pertut. . . Nem véletlenül, hiszen amióta az eszét tudja, millió szállal kötődik nemcsak a klubhoz, a kerület­hez is.- A Bakáts téren nőttem fel, ott laktam, ki másnak szurkol­hattam volna, mint a Ferencvá­rosnak? — kérdez vissza a kapus, ám miután a kérdésre nem érkezik kontrakérdés, mintegy önmagától folytatja:- A mindenem ez a klub, nem hiszem, hogy olyan hazai ajánlatot tudnék kapni, amiért elhagynám ezt az öltözőt. Igaz, ez a második otthonom immá­ron 18 éve, márpedig ennyi idő pontosan elég ahhoz, hogy az ember - leérettségizzen. . .- Te már igazán elmondha­tod magadról, hogy maturáltál a labdarúgásból, hiszen túl azon, hogy a serdülő csapatoktól in­dulva végigjártad a szamárlétra minden fokát, 1977 óta jószeri­vel csak akkor maradsz ki az első csapatból, ha sérült vágy.. .- Igen, én szerencsés voltam, mert az edzők döntő többsége, ha az elején egyikük-másikuk idegenkedett is a gondolattal, hogy velem kezdjen a kapuban, elöbb-utóbb belátta, hogy még mindig akkor jár a legjobban, ha az „öreg Zsigára” bízza a kapu őrzését. . . Az 1980-81-es baj- nokásg volt az utolsó igazán rossz évem, akkor minden össze­jött, annyiszor voltam sérült, hogy annyi sérülés talán még a sportegészségtan könyvben sincs felsorakoztatva. Akkoriban Kakas Laci védte a csapat kapu­ját, s milyen az én szerencsém, éppen akkor lett bajnok a csa­pat. ..- De te, kapus létedre is, futballnyelven szólva, , kibek­kelted” őt, újra elfoglaltad a he­lyed, s a mindenkori tartalék kapusoknak hozzávetőlegesen annyi sanszuk van arra, hogy a helyedre álljanak, mintha va­laki Nápolyban manapság Mara­dona helyén akarna játszani, a 10-es számú mezben. .. — Ez számomra nagyon hízel­gő hasonlat, de én már öregebb motoros vagyok a szakmában ahhoz, hogy minthogy feltételek nélkül higgyek benne. Egy fut- ballista, de különösen egy kapus, soha nem lehet eléggé óvatos. . . Elég. egy rossz mozdulat, s ezen a poszton úgy megsérülhet az ember, hogy legyen akár a leg­jobb formában hónapokon át, csak a lelátóról nézheti a mér­kőzéseket. . . Én most seni aka­rok semmit elkiabálni, pedig ha minden igaz, akkor nagyon jó bajnoki évet zárok. — Olyannyira jót, hogy én például elárulhatom neked — bár bevallom, hogy idegen tol­iakkal, pontosabban a Fradi műsorlap szerkesztőjének, Nagy * Bélának információjával ékeske­dem — ennek a mostani bajnok­ságnak a félidényében olyan kevés kapott góllal zártad az esz­tendőt, amilyennel még senki a klub történetében.. . — Éreztem én is, hogy jó úton halad a csapat, de különö­sen annak a „védelme” hiszen nagyon megcsappant a kapott gólok száma. . . Tíz mérkőzést játszottunk sorozatban veretle­nül. S milyen a sors, éppen ak­kor szakadt meg ez a nagy me­netelésünk, amikor az ikrek szü­lettek. . . A mai napig nem tu­dom elfelejteni azt a napot. Ter­mészetesen mindenekelőtt a srá­cok miatt, de azért .sem, mert a Vasastól úgy kaptunk ki 1-0-ra, hogy a gólnál Borostyán lábáról tulajdonképpen lecsú­szott a labda... — Én emlékszem arra a mér­kőzésre, való igaz, hogy a gól szörnyű balszerencsés körülmé­nyek között eset, bár ha nem védsz úgy, ahogy, akár egy hatost is kaphattatok volna. . .- Tényleg sok helyzete volt a Vasasnak, de valahogy mindig sikerült arra járnom, amerre a labda. . . A nagy sorozatot megszakító vereség után mond­ták is a szurkolók, idézve a nép­szerű dalt: ,JVem tehet a Zsiga, Zsiga róla...”- Te a kapus a létező legjobb pozícióból figyelheted társaid játékát, hiszen átlátod a pályát, előtted játszódik le a találkozó minden apró mozzanata. Véle­ményed szerint minek köszön­hető, hogy a Fradi védelme már régen volt olyan szilárd és meg­bízható, mint ebben a bajnok­ságban?- Azt hiszem a hátsó zárt­ságunk oka, hogy erre az évre értek be a gyerekek. . . Pintér Attila és Keller Józsi már levet­kőzött minden lámpalázat, amit egy NB I-es mérkőzés jelent, a beállás Strausz Laci pedig olyan rutinnal illeszkedett közéjük, mintha évtizedek óta a Fradiban rúgná a labdát. Sokat segítenek hátul a középpályások is, külö­nösen Takács Laci, de néha még a csatárokat is nekem kell előre küldeni, hogy ne lábatlankodja- nak már ott a mi 16-osunk flőtt.- Visszatérve hozzád, a válo­gatott kereteknél is ismét szóba került a neved.. .- Ne haragudj, de pontosita- nom kell, az én nevem a váloga­tottaknál már 1980 óta mindig szóba kerül. Négy szövetségi kapitány kereteiben is szerepel­tem! Lakat Karcsi bácsi, Mé­szöly Kálmán, Mezey György és most Verebes József is rendre meghívott az olimpia csapatba vagy a nagy válogatott keretbe. A legközelebb a spanyolországi világbajnoksághoz voltam, sokáig úgy nézett ki, utazom harmadik kapusként. Aztán úgy is ma­radt. . . Eddig háromszor álltam a válogatott kapujában. Egy EB selejtezőn a finnek ellen, Debrecen nyertünk 3-1-re, az­tán, szintén Eb-selejtezőn, a Népstadionban, amikor a görö­göktől kaptunk 3-2-re, legutol­jára pedig Mezey György bemu­tatkozó mérkőzésén, szintén a Népstadionban, amikor 1-1-re végeztünk az NSZK-val. Renge- teg kapus fordult meg velem együtt ezeknél a kereteknél. Veréb, Katzirz, Gujdár, Mészá­ros, Kovács Laci, Andrusch, Kovács Attila, Disz ti Péter, Szendrei, Gáspár. .. Elég szép a névsor? Szerintem az sem kis dolog, hogy én mindig ott voltam a keretek körül! Most pedig talán minden eddiginél nagyobb lehetőségem van arra, hogy életemben először én le­gyek az első számú kapus.. . Ha másutt nem, hát az olimpiai csapatban! — És a Ferencvárosban, vajon meddig őrződ ezt a posztot? — Harminc éves leszek. Azt hiszem ez „csecsemőkor’ egy kapusnál. Az igazi nagyok eb­ben a korban, vagy még később alakítják a legnagyobbakat. Ha minden jól megy, akkor még nekem is van vagy öt évem. Hogy a Ferencvárosban vagy má­sutt, ezt azt hiszem csak abban az esetben merülhet fel, mint kérdés, ha esetlég külföldről kapnék ajánlatot. Addig nagyon jó nekem itt a zászlós gyerekek előtti kapuban, vagy éppen a má­sik oldalon, Springer Feri bácsi vigyázó tekintetétől kisérve. Ö olyan szigorúan néz le éppen a gólvonalra, hogy ott nagyon észnél kell ám lennie egy kapus­nak. . . Lakat T. Károly

Next

/
Thumbnails
Contents