Fradi műsorlap (1986/87)
1987. június 6.
iraai musormp 3 VÉGE A FUTBALLB/NEK BIZONYlTVÁNHESEN DALNOKI JENŐVEL Már csak napok választanak el a futball-évzárótól. Labdarúgásunk ismét öregedett egy esztendőt, élvonalbeli együtteseink megint túl lesznek harminc „vizsgán”, ki-ki megkapja a maga bizonyítványát. Dalnoki Jenővel, a Ferencváros mesterével a tavaszi idényzárás előtt a zöld-fehér játékosok évvégi értesítőjébe lestünk bele. Az „osztályfőnök” ezúttal is a tőle megszokott szigorúsággal osztotta a kalkulusokat. Az évzáró konferencián ott ült mellette a tanári kara is. _ Vépi Péter pályaedző és Mucha József a juniorok szakvezetője. Elmaradhatatlan pipája vidáman füstölgőit, mialatt a mesteredző tanítványai előmenetelét ecsetelte.-Elégedett volt játékosaival az 1986-8 7-es bajnokságban ? - kezdtem a kérdezősködést. + Is-is. Ha azt veszem, hogy reményeim között szerepelt, hogy a dobogón végezzünk, akkor kissé csalódott vagyok. Ha a realitásokból indulok ki, akkor viszont azt mondhatom, a várakozásnak megfelelt a társaság.- Vagyis ez azt jelenti, hogy a mester eredetileg többre taksálta a csapat képességeit? * így is lehet fogalmazni. De egészen pontosan, én hittem ahban, hogy előbbre lépünk. Mert ki higyjen embereiben, ha nem az edző. Tettem ezt annak ellenére, hogy felmértem a nehézségeket is. Azt, hogy nem lesz zökkenőmentes a felkészülésünk, hiszen a fél csapat madj mindig hiányzott. Vagy a válogatottal volt el, vagy éppen katonai szolgálatot teljesített, mint Fischer, Vaszil és Pölöskei, vagy készült katonának, lásd Zsinka, Zsivótzky, Simon. Természetesen megvoltak mindig az ügyeletes sérültjeink is, mint Kincses, Répási, vagy éppenséggel Dzurják. Lényegében véve azokat készítettük fel, akik nem játszottak a csapatban. Tehát láttam a problémákat, mégsem adtam alább az igényeket. Nem is adhattam, ugyanis az Üllői úti közönség nem fogadja el a középszerűséget. De én sem. Aztán ahogy telt, múlt az idő, lassan át kellett értékelnem elvárásaimat. Tudomásul kellett venni, hogy ez a csapat ma még nem képes többre.- Végül milyen csapat a mai Fradi? + Lelkes, hajtós, küzdő, tipikusan mai futballt játszó gárda, amelynek sajnos vannak látványos gyengéi. Az alapbaj, hogy sok a lassú emberünk. Kimondottan gyors labdarúgónk szinte csak mutatóban van. Enélkül pedig korszerű játékról aligha beszélhetünk. Nem vethető be a letámadás, mint hathatós fegyver, nem képzelhető el totáüs támadótaktika, ugyanis a mieink nem mehetnek fel bátran rohamozni, mert ha elveszítik az ellenfél védőharmadában a labdát, egyszerűen nem érnek vissza az ellenakciókkal.- Egyéniségekben sem dúskál jelenleg a Ferencváros. És nincs egy megfelelő karmestere, vezére sem. * Sajnos. És a pillanatnyi helyzet azt mutatja, még a láthatáron sem találunk úgymond vezért. Nincs. Egyszerűen az nálunk hiánycikk. Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy nincs a keretben ilyen személyiségjegyekkel megáldott ember. Az egyéniségeket ugyanis nem lehet sem kitermelni, sem pedig kinevezni. Erre születni kell, az ilyen magától kinő a csapatból. Az ^m biztos, hogy a vezér a legjobb játékos az együttesben. De ő az első ember. Az, aki utat mutat, akit minden tekintetben elfogad a csapat, mint mértékadót, mint szószólót, úgy is mint követendő példát. — A kapitány, Zsiboráns Gábor például lehet mértékadó. * Az lehet. De igazi vezér mégsem. Bár szeretik, tisztelik a társak, nincs vonzereje, bűvköre, ugyanis Zsiga befelé forduló, magának való ember, aki nem akar s nem is szeret dirigálni. A hangját is ritkán emeli fel, nem kiabál, vezényel, rendelkezik, intézkedik, mint annak idején elődje, Géczi Pista. Ö inkább csak maga elé mormolja elvárásait a többivel szemben.- Igazán gólerős csatárokért is Sokszor fohászkodik az Üllői út népe. + Joggal. Mert fohászkodom jómagam is. Elkelne egykét igazán energikus támadó, de én boldog lettem volna a mieinkkel is, ha helyzetkihasználásban legalább ötvenszázalékost nyújtanak. De nem nyújtottak s ez pontokban, mi több helyezésekben is érzékeny veszteséget jelentett. Az utolsó két mérkőzést nem számítva ötször kaptunk ki 1-0-ra. S azon az öt találkozón nem egy-egy helyzetünk volt csupán.- Miben látja mindennek okát? + Sokmindenben. Kézdve a technikai fogyatékosságtól a kapkodás, az összpontosítás hiányáig.- A magatartás címszó mögé milyen jegyet ima az edző? * Nem mondhatok különösebbet az „osztályra”. Voltak esetenként napi problémák, de ezeket lerendeztük. Kirívó fegyelmezetlenség szerencsére nem akadt,- És mi a helyzet a szorgalommal? * Éne sem lehet panaszom. A többség rendesen dolgozott az edzéseken, s a bajnoki találkozók fő erénye is az akarás, az igyekezet, a küzdenitudás volt.- Kik voltak Dalnoki Jenő eminens „tanulót’? * Zsiborással kezdem a sort, akinek egész évi teljesítményével maximálisan elégedett vagyok. Végig megbízhatóan őrizte a kaput, mi több nem egyszer pontot, pontokat hozott a csapatnak. Dicséretesen futballozott Keller is, jó átlagot nyújtott Dukon és Strausz, míg leszerelése után egyik erősségé lépett elő Fischer. Lehiggadt, úgy fest benőtt a feje lágya s ez ugyancsak meglátszik teljesítményén. — Kik azok akiktől többet várt a szakvezető? + Hát ilyen labdarúgó van bőven. Kezdem a sort Pintérrel, aki bár sokat fejlődött, de az én mércémmel mérve. még nem eleget ahhoz, hogy képességeihez mérten teljesítsen. Kincsesnek is sok az adóssága itt nálunk. Nála betudom, hogy makacs sérülése hátráltatta, hogy igazán formába lendüljön. Tehát az ő kiugrását még várom. Bánki is többre képes annál, hogy csak időnként villanjon meg. Pölöskei ki tudja mióta nem tudja utolérni magát s az „öregek”, Takács és Szántó sem úgy futballozott mindig, ahogy én elképzeltem. Náluk végülis be-becsúszott eg'y- -egy gyengébb osztályzat is az évet jelképező indexbe. — Mely találkozón nyújtotta a legemlékezetesebb játékot az FTC? + A tavaszra jutott több dicséretes teljesítmény. Több volt a jobb, mint a gyengébb játék. De ha ki kell emelnem közülük, akkor fő helyre a Vasas meccset tenném s közvetlen mellé a Honvéd ellerii összecsapást. Bár ez utóbbi találkozón vereséget szenvedtünk, mégis az itt nyújtott játék számomra az ideális. Az a lendület, az a sok mozgás, az a játékkedv kellene mindig. Akkor elégedett lenne a közönség is. Némi szerencsével akkor a miénk lehetett volna a győzelem. Nos ezt a némi szerencsét még adjuk hozzá s akkor ez a játék jöhet. Sokszor a jövőben. — Mondjon egy olyan összecsapást is, amikor sokat bosz- szankodott a kispadon. + Például Győrben. Ott alig ismertem a csapatra, olyan gyengén ment a játék.- Az elmúló é’ben jórészt a régi játékosok mérettek meg. De mi várható az elkövetkezendő időszakban? Dörömbölnek a fiatalok a nagycsapat öltözőjének ajtaján? + Vannak tehetséges fiataljaink, akik remélem többek, mint ügyeskedő ifjoncok, akik csak bemutatkoznak, azták eltűnnek a szürkeségben. Bús, Nagy Sándor és Nagy Zsolt a jövő embere lehet. Hansú- lyoznom; lehet...- Végül egy utolsó kérdés. Megbékélt már a bírókkal? + Megfogadtam, bíróról ezentúl vagy jót, vagy semmit nem mondok. Hogy hiányérzetem van a büntetők ügyében, azt nem tagadom. Magánszámításom szerint alighanem rekordot állítottunk fel idehaza abban, hogy mi vagyunk azok akik a leghosz- szabb ideig nem rúgtunk tizenegyest. Tulajdonképpen már annak szurkoltam, hogy így is zárjuk az évet. De Dunaújváros végülis mérföldkő lett. Mert ott kaptunk egy bűntetőt. Hogy kaphattunk volna korábban többet is? Nem én mondom, az újságok is megírták. Hogy ez vesz- szőparipám lett? Mit csináljak. De ez már a múlt, felejtsük el. Hát így fest az edzői értékelés. Két mérkőzéssel az 1986— 87-es futballév'vége előtt. Várkonyi Sándor „Nem tehet a Zsiga, Zsiga röla... 99 Zsiborás Gábor annyira ferencvárosi, hogy a rossz nyelvek szerint a kapuja mögött posztoló Springer szoborral is megitta már a pertut. . . Nem véletlenül, hiszen amióta az eszét tudja, millió szállal kötődik nemcsak a klubhoz, a kerülethez is.- A Bakáts téren nőttem fel, ott laktam, ki másnak szurkolhattam volna, mint a Ferencvárosnak? — kérdez vissza a kapus, ám miután a kérdésre nem érkezik kontrakérdés, mintegy önmagától folytatja:- A mindenem ez a klub, nem hiszem, hogy olyan hazai ajánlatot tudnék kapni, amiért elhagynám ezt az öltözőt. Igaz, ez a második otthonom immáron 18 éve, márpedig ennyi idő pontosan elég ahhoz, hogy az ember - leérettségizzen. . .- Te már igazán elmondhatod magadról, hogy maturáltál a labdarúgásból, hiszen túl azon, hogy a serdülő csapatoktól indulva végigjártad a szamárlétra minden fokát, 1977 óta jószerivel csak akkor maradsz ki az első csapatból, ha sérült vágy.. .- Igen, én szerencsés voltam, mert az edzők döntő többsége, ha az elején egyikük-másikuk idegenkedett is a gondolattal, hogy velem kezdjen a kapuban, elöbb-utóbb belátta, hogy még mindig akkor jár a legjobban, ha az „öreg Zsigára” bízza a kapu őrzését. . . Az 1980-81-es baj- nokásg volt az utolsó igazán rossz évem, akkor minden összejött, annyiszor voltam sérült, hogy annyi sérülés talán még a sportegészségtan könyvben sincs felsorakoztatva. Akkoriban Kakas Laci védte a csapat kapuját, s milyen az én szerencsém, éppen akkor lett bajnok a csapat. ..- De te, kapus létedre is, futballnyelven szólva, , kibekkelted” őt, újra elfoglaltad a helyed, s a mindenkori tartalék kapusoknak hozzávetőlegesen annyi sanszuk van arra, hogy a helyedre álljanak, mintha valaki Nápolyban manapság Maradona helyén akarna játszani, a 10-es számú mezben. .. — Ez számomra nagyon hízelgő hasonlat, de én már öregebb motoros vagyok a szakmában ahhoz, hogy minthogy feltételek nélkül higgyek benne. Egy fut- ballista, de különösen egy kapus, soha nem lehet eléggé óvatos. . . Elég. egy rossz mozdulat, s ezen a poszton úgy megsérülhet az ember, hogy legyen akár a legjobb formában hónapokon át, csak a lelátóról nézheti a mérkőzéseket. . . Én most seni akarok semmit elkiabálni, pedig ha minden igaz, akkor nagyon jó bajnoki évet zárok. — Olyannyira jót, hogy én például elárulhatom neked — bár bevallom, hogy idegen toliakkal, pontosabban a Fradi műsorlap szerkesztőjének, Nagy * Bélának információjával ékeskedem — ennek a mostani bajnokságnak a félidényében olyan kevés kapott góllal zártad az esztendőt, amilyennel még senki a klub történetében.. . — Éreztem én is, hogy jó úton halad a csapat, de különösen annak a „védelme” hiszen nagyon megcsappant a kapott gólok száma. . . Tíz mérkőzést játszottunk sorozatban veretlenül. S milyen a sors, éppen akkor szakadt meg ez a nagy menetelésünk, amikor az ikrek születtek. . . A mai napig nem tudom elfelejteni azt a napot. Természetesen mindenekelőtt a srácok miatt, de azért .sem, mert a Vasastól úgy kaptunk ki 1-0-ra, hogy a gólnál Borostyán lábáról tulajdonképpen lecsúszott a labda... — Én emlékszem arra a mérkőzésre, való igaz, hogy a gól szörnyű balszerencsés körülmények között eset, bár ha nem védsz úgy, ahogy, akár egy hatost is kaphattatok volna. . .- Tényleg sok helyzete volt a Vasasnak, de valahogy mindig sikerült arra járnom, amerre a labda. . . A nagy sorozatot megszakító vereség után mondták is a szurkolók, idézve a népszerű dalt: ,JVem tehet a Zsiga, Zsiga róla...”- Te a kapus a létező legjobb pozícióból figyelheted társaid játékát, hiszen átlátod a pályát, előtted játszódik le a találkozó minden apró mozzanata. Véleményed szerint minek köszönhető, hogy a Fradi védelme már régen volt olyan szilárd és megbízható, mint ebben a bajnokságban?- Azt hiszem a hátsó zártságunk oka, hogy erre az évre értek be a gyerekek. . . Pintér Attila és Keller Józsi már levetkőzött minden lámpalázat, amit egy NB I-es mérkőzés jelent, a beállás Strausz Laci pedig olyan rutinnal illeszkedett közéjük, mintha évtizedek óta a Fradiban rúgná a labdát. Sokat segítenek hátul a középpályások is, különösen Takács Laci, de néha még a csatárokat is nekem kell előre küldeni, hogy ne lábatlankodja- nak már ott a mi 16-osunk flőtt.- Visszatérve hozzád, a válogatott kereteknél is ismét szóba került a neved.. .- Ne haragudj, de pontosita- nom kell, az én nevem a válogatottaknál már 1980 óta mindig szóba kerül. Négy szövetségi kapitány kereteiben is szerepeltem! Lakat Karcsi bácsi, Mészöly Kálmán, Mezey György és most Verebes József is rendre meghívott az olimpia csapatba vagy a nagy válogatott keretbe. A legközelebb a spanyolországi világbajnoksághoz voltam, sokáig úgy nézett ki, utazom harmadik kapusként. Aztán úgy is maradt. . . Eddig háromszor álltam a válogatott kapujában. Egy EB selejtezőn a finnek ellen, Debrecen nyertünk 3-1-re, aztán, szintén Eb-selejtezőn, a Népstadionban, amikor a görögöktől kaptunk 3-2-re, legutoljára pedig Mezey György bemutatkozó mérkőzésén, szintén a Népstadionban, amikor 1-1-re végeztünk az NSZK-val. Renge- teg kapus fordult meg velem együtt ezeknél a kereteknél. Veréb, Katzirz, Gujdár, Mészáros, Kovács Laci, Andrusch, Kovács Attila, Disz ti Péter, Szendrei, Gáspár. .. Elég szép a névsor? Szerintem az sem kis dolog, hogy én mindig ott voltam a keretek körül! Most pedig talán minden eddiginél nagyobb lehetőségem van arra, hogy életemben először én legyek az első számú kapus.. . Ha másutt nem, hát az olimpiai csapatban! — És a Ferencvárosban, vajon meddig őrződ ezt a posztot? — Harminc éves leszek. Azt hiszem ez „csecsemőkor’ egy kapusnál. Az igazi nagyok ebben a korban, vagy még később alakítják a legnagyobbakat. Ha minden jól megy, akkor még nekem is van vagy öt évem. Hogy a Ferencvárosban vagy másutt, ezt azt hiszem csak abban az esetben merülhet fel, mint kérdés, ha esetlég külföldről kapnék ajánlatot. Addig nagyon jó nekem itt a zászlós gyerekek előtti kapuban, vagy éppen a másik oldalon, Springer Feri bácsi vigyázó tekintetétől kisérve. Ö olyan szigorúan néz le éppen a gólvonalra, hogy ott nagyon észnél kell ám lennie egy kapusnak. . . Lakat T. Károly
