Fradi műsorlap (1986/87)
1987. május 2.
2 Fradi műsorlap A MEGHÍVÁS EGY ÜZENET VOLT Mi pályaedzők rossz helyen állunk A futballcsapatnál a játékosok az érdekes emberek. No meg az edző. Az újságírók őket faggatják meccs előtt, meccs után, a hét elején s a hét végén. Aki gólt rúg, azért téma, aki kihagyta a helyzeteket, az meg azért, mert kihagyta. A vezető edző úgyszintén mikrofon és tollvégre kerül, nyerjen, vagy veszítsen együttese. Neki is kijárnak a visszaköszönő kérdések, márminthogy minek köszönhető a siker, netán mi okozta a kudarcot, kit dícsér csapatából s kit marasztal el és így tovább. A pályaedzőt senki sem zaklatja. Őt nem ragadják karon a riporterek, neki nem dugják az orra alá a rádió mikrofonját. Véleményét, meglátásait a legritkább esetben vetik papirra. A pályaedző a csapat csendes embere. A pályaedző nem szerepel. ő csak dolgozik. Zömmel az árnyékban. Sem a dicsfény, sem a balsiker nem utitársa. Vépi Péter az FTC hajdani válogatott hátvédje élvonalbeli szereplését és a TF szakedzői szakát befejezvén még egy esztendőt levezetett Kiskunlachá- zán, egy kiscsapatnál. Aztán abbahagyta a játékot, eetől kezdve messze került a mindennapok futballjától. Egy pecsenyesütőben dolgozott amikor eljutott hozzá Dalnoki Jenő hívó szava.- Hogy is volt az Péter? - kezdtem a kérdezősködést. - Egykori mestered megkeresett, hogy legyél a segédje. A döntésen sokat tépelődtél?- Tulajdonképpen nem.- Tehát azonnal igent mond- tál? f- A meghívás egészen pontosan egy üzenet volt, amely így szólt: „Ha én leszek a Ferencváros vezetőedzője. Jössz hozzám segítőnek...?”Én meg visszaüzentem, hogy: „Ha jön, akkor én is jövök”. Nos ennyi volt az elszegődésem története.- Nem érdekeltek a részletek? Például, hogy mennyi lesz a fizetésed, meg ilyesmik.- Akkor nem. Egyetlen dolog eldöntött mindent. Az, hogy Dalnoki hív és, hogy a Ferencvároshoz hív. Az ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Maga a feladat is izgatott. Segíteni az egyik legpatinásabb élvonalbeli labdarúgó csapat munkáját. Nem kis dolog ez, egy pályakezdő szakember számára. Izgalmas kérdés volt számomra, hogy vajon mit tudok én hozzátenni mindehhez.- Mi volt a véleményed az együttesről?- Láttam benne fantáziát. Mit fantáziát, a legjobbak közé rangsoroltam a társaságot. Ha nem is rendszeresen, de kijártam a meccsekre s azokon tényleg jó benyomást tett rám a gárda. Ez a Zsinka ment, mint egy rakéta, Bánki stílusosan tettvett a pályán, biztatóan fociztak az Európa-bajnok ifik. Mit mondjak... tetszett minden. Kívülről.-És most milyen? Belülről?- Más.- Vagyis?- Csalódtam.' Azt hittem többet tud itt mindenki. Meg, hogy ugyanúgy van minden mint régen. Az én időmben.- Mi változott azóta?- Sok minden. Félreértés ne essék, játszottam én gyengébb Ferencvárosban is, az a csapat mégsem hasonlitott a maihoz. Igaz annak a társaságnak a kilencven százaléka Fradista volt. A szó minden értelmében. A zöm itt nevelkedett s magába itta a klub mindenkori varázsát, az ha kiment a pályára nem csak nyerni akart. Az az FTC-ért is játszott. A mostaniak is kötődnek az egyesülethez és ők sem akarnak veszíteni. De az a plusz az valahogy nincs meg bennük, amit mindenki csak úgy hívott: Fradi szív. A mostani is megvan, de nem a régi. Nem úgy ver, nem is úgy fáj egy-egy balsiker után, mint a régieknek. Hát nem furcsa? Már én is nosztalgiázom. Ez pedig szomorú dolog a futballra nézve. — Milyen a viszonyod a labdarúgókkal? — Ügy érzem jó. A legtöbbel szót tudok érteni. Persze ugyanúgy mint máshol, nálunk is vannak problémás emberek. Velük, mint mindenhol, vannak gondok. — A pályaedzők általában közelebb kerülnek a játékosokhoz, mint a vezetőedző. Vele bizalmasabbak, neki jobban kitárulkoznak. A te esetedben is ez történik, nálatok is te vagy a gyóntatóatya? — Egy kicsit igen. Mi pályaedzők nehéz helyen állunk. Információs központok vagyunk, szinte patikamérlegen kell méricskélni merre mennyit adjunk belőle tovább, hogy az ne okozzon konfliktust. Hogy senki érdeke ne csorbuljon. Se a játé-1 kosé, se a vezetőedzőé, s főleg, hogy a csapatmunka ne szenvedjen kárt. — Ezt a lavirozást megbecsülik a futballisták? — Mit mondhatok erre? A nagyrész megbecsüli. De nem mindenki. Vannak akik visszaélnek azzal, hogy karnyújtásnyira kerültek hozzám. Egy-két emberrel nem tudom megtalálni a hangot. Ezt tapasztalva néha elbizonytalanodok. Azon töprengek az a jobb, ha egy edzőtől félnek a játékosok, vagy mégsem baj, ha szeretik is. Hogy érte is tudnak hajtani. Jenőtől mi annak idején féltünk. Én azt akartam, hogy szeressenek. Ha majd egyszer vezetőedző leszek meg; próbálom megkeresni az ideális középutat. És a most egy méter távolságot mindenképpen bővíteni. Legalább két méterre. — Mint gyakorló szakembertől kérdezem, véleményed szerint milyenek a inai futballisták? — A többségnek bizony rengeteg a hiányossága. Mint említettem ez főleg a gyakorlati munkában derült ki. Különösen áll ez a fiatalokra. Nem véletlen, hogy nálunk is az idősebbek viszik a prímet. Egy Zsiborás, egy Takács s sorolhatnám. Az igazi nagy sztárok sajnos hiányoznak a Fradiból. A Fradiból is. Mert ez nem egy csapat gondja, hanem az egész honi labdarúgásunké. Egy kezemen meg tudom számolni az igazi egyéniségeket. Valamikor, játékoskoromban betéve tudtam az NB I- es csapatok összeállítását. Ma? Van, akit szinte nem is ismerek. Van egy csomó játékos, akinek nevét ma olvasom az újságban, aztán a jövő héten már nem. Aztán lehet, hogy hetekre eltűnnek, vagy végleg. Aztán vannak akiket meg hamar kikiáltanak nagy tehetségnek, elkezdenek sztárolni, lovat adnak alájuk s aztán kiderül, korai volt lelkendezni.- De akkor hol vannak az igazi tehetségek? — Sok közülük elkerüli a labdarúgó-pályákat. El, mert legyünk őszinték: nem sikk ma már labdarúgónak lenni. Hol van már az az idő, amikor többek között azért is csodálták a válogatott focistákat, mert azoknak volt autójuk is. Ma egy húszéves fiatalembernek is lehet, mert az apuka megveszi neki. Az edzés munka lett, sajáték zömmel küzdelem s bár még mindig ez a legnépszerűbb sportág, de sajnos nagyon sokat veszített vonzerejéből. Amikor én idejöttem tízévesen a Ferencvárosba futballozni, 500 gyerek jelent meg egy toborzón s abból kiválasztottak tizenötöt s azokat igazolták le. Most lejönnek tizenöten, abból tizennégyen ittmaradnak. Hát ilyen a mai kép. — Hová rangsorolod a Fradit? Az élenjárók táborába? — Sajnos nem. A középcsapatok közé. Bármennyire > is fáj, ez a realitás. A bajnoki cím legfeljebb csak álom. Ahhoz több meghatározó emberre van szükség. Bár egy-két játékosban nálunk is benne van a képesség, hogy karmester legyen, de ki ezért, ki azért mindig csak ígéret marad. — Milyen Dalnoki mesterrel a közös munka? — Jó. Ellát feladattal, munkával s bár nincs mögöttem sok éves edzői gyakorlat, kikéri mindig a véleményemet s ad is arra. Éppen ezért, ha bármiről is véleményt formálok, azt úgy mondom, mintha én vinném a bőröm vele a vásárra. Pedig azt mindig a vezetőedző viszi. Idestova két éve edzősködöm, de ezalatt a nem túl hosszú idő alatt is rengeteget tanultam. A szakmából is, de az emberismeretem is bővült. Amikor igent mondtam Dalnoki Jenőnek, hozzátettem, elsődleges célom az, hogy minnél többet tanuljak. Jenő bólintott s csak ennyit jegyzett meg: ,,Már akkor is tanulsz, ha később nem azt csinálod, amit én...” Ma már tudom, hogy ez is egy edzői bölcsesség. Vépi Péter pályaedző még iskolát jár. Nehéz, szigorú iskolát... v.s. EMLÉKEZÉS LÁZÁR GYULÁRA Áprilisban - Gyula napon - fradisták állták körül Lázár Gyula sírját. A klub nevében Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke, majd az FTC Baráti Kör és a Fradi öregfiúk nevében Mészáros József mondott emlékbeszédet, ezt követően pedig koszorúzás következett. Hargitai Károly többek között így emlékezett: Alig hiszi az ember, hogy már négy esztendeje, hogy többszáz tisztelőd kísért utolsó utadra, e végső nyugvóhelyre. Akkor sírodnál azt mondtuk, emléked örökké élni fog, nem felejtünk el. így is történt. Törékeny alakod mindig itt volt közöttünk. Szurkolók százai láttak megelevenedni azon a filmen, ahol egy kezdőrúgást végeztél. Emléked megörökítésére hagyományos, nemzetközi ifjúsági labdarúgó tornát rendeztünk. Kis utódaid megille- tődéssel hallgatták a rólad szóló szavakat. Ma ismét itt állunk sírodnál. Újra pereg előttünk életed fümje. A soksok dicsőség, amelyet a Fe- rendvárosnak és önmagadnak szereztél. A magyar labdarúgók, a Ferencváros játékosai és szurkolói tovább őrzik emlékedet. Síremléked felavatása alkalmából Családod, barátaid és tisztelőid nevében is mondom: Dráta Tanár úr nyugodj tovább, békében. A hentes és a kezdőrúgás Horváth Ernő manapság népszerűbb az Üllői úton, mint a játékosok. Ez talán nem is véletlen, hiszen a Fradi-hentes nem tett semmi rosszat, a csapat pedig, nos időnként bakizik...- Nagyon örülök, hogy a magyar szurkolók közül én lehettem az első, aki kezdőrúgást végezhetett.- Kié volt az ötlet?- Nagy Béláé! Jól ismer az FTC csupaszív krónikása, könyveiben rendszeresen hirdetem az üzletet. Szóval mondtam, szívesen vállalom és a 2000 forintot kifizetem. Azt különösen jó ötletnek tartom, hogy a pénzt az első ferencvárosi gól szerzője kapja. Talán ez is lelkesíti a játékosokat. Úgy érzem, ennyiért már érdemes a hálóba találni.- Ideges volt a középkörben?- Gondolhatja. Nem mindennapi, hogy egyszerű szurkoló besétálhat a pályára, s labdába rúghat tízezrek előtt. Csak azt sajnálom, hogy rossz volt az idő, no meg, hogy a Vasas kiegyenlített.- Barátai mit szóltak?- A meglepetéstől majdnem hasra estek. Nem tudtak semmit az egészről. Nem sokkal a Vasas meccs előtt mondogatták nekem: Ernő, te még labdaszedő sem lehetnél a Fradi-pályán. Hát amikor megláttak, hogy megyek a pályára, és tényleg én végzem a kezdőrúgást... Sok gratulációt kaptam.- Nem megy valami fényesen a csapatnak, s minden eddiginél több baj van a közönség egy részével...- Sajnos, s nagyon szégyenlem magam miatta. Bár úgy érzem az eredménytelenség és a szurkolói renitenskedés, nagyon is összefügg. Ha az együttes remekül focizna, ha csodálatos cseleket, pompás átadásokat, pazar gólokat lehetne látni, állítom, hogy szinte senki sem foglalkozna a bíróval, az ellenféllel. Mélységesen elitélem a vandálok viselkedését. Nem tudom mit lehetne tenni? Jó lenne, ha a szurkolók kiközösitenék maguk közül azokat, akik bemocskolják a Fradi nevét. El sem tudja képzelni, hányán szeretik ezt a csodálatos klubot, de nem kívánnak reflektorfénybe kerülni. És akkor ilyen szemét, randalírozó alakok felhívják magukra a figyelmet — mások pedig azonosítják őket a Fradi közönséggel!-Kiabál a mérkőzéseken? — Barátaimmal mindig ülőhelyről nézzük a találkozókat. Módjával kiabálunk, főleg ha kimaradnak a helyzetek, ha hibázik a védelem. Élek-halok a Fradiért, nekem más nem is létezik, csak ez a klub és a munkám. Ügy ismerik, mint Fradi-hen- test. Itt van a boltja a IX. kerületben? — Nem, hanem Budán, a Bocskai úton. Ennek ellenére nagyon sok Fradista jár hozzám vásárolni. Van ott kérem minden, természetesen Fradi kolbász is! A falakat nagyon sok zászló, fénykép díszíti. Az üzlet előtt két asztal és két pad van - ugye kitalálja, hogy milyen színűek... Huszonöt éve vagyok a Kelenföldi Közért Vállalatnál. Most bériem a helyiséget, s mint húshentesáru kiskereskedő igyekszem népszerűsíteni a klubot. Ez sokaknak nem tetszik. Többször betörtek már, s másnap felhívtak: na öreg, mennyi volt a Honvéd-Fradi meccs eredménye? Gondolom, nem fradisták nézték meg, milyen is éjszaka a bolt.- Nem leány álom ma a Fradinak szurkolni, jó idegek kellenek hozzá...- Sajnos így van, de az igazi szurkoló jóban-rosszban kitart kedvenc klubja mellett.- Láthatjuk meg egyszer a kezdőkörben ?- Többet már nem. Egy alkalommal érdekes, így az igazi. Örök emlék marad, hogy a 40 éves Horváth Ernő volt az első szurkoló, aki a Fradi pályán labdába rúgott. őri B. Péter A SZURKOLÓKNAK ELADOTT KEZDÖRÚGÁS „csatát” nyert. Egyre több klub,átveszi és szurkolóinak megadja ezt az érdekes lehetőséget. Többen kérdezték, hogy miért nem kérünk több pénzt a kezdőrúgásért? Azért mert ezzel a 2000 Ft-tal mindenkinek lehetőséget akarunk adni — hiszen köztudott, hogy szurkolóink többsége nem milliomos... A kezdőrúgások már „elkeltek” — így a közeljövőben minden Üllői úti találkozó előtt láthatnak ilyen „atrakciót”. Hogy meddig csináljuk? Csak addig, amíg nem válik unalmassá. Most azonban még taps kísérte az FTC—Eger mérkőzés előtt Siket Mihály szurkolónk kezdőrúgását. Ö volt az első, aki bajnoki mérkőzésen — és ferencvárosi mezben végezte a kezdőrúgást...
