Fradi műsorlap (1986/87)

1986. november 1.

Fradi műsorlap LAPZÁRTA, HÉTFŐ. HCT ÓRA Ennek az állandó rovatunknak az anyaga a megjelenés előtt 5 nappal — hétfőn reggel hét órakor — pótlólag kerül nyomdai leadásra — azaz a legfrissebb információkat itt a 8. oldalon publikáljuk. A birkózó VB vasárnap este zárult. Szabó Sándort a vi­lágbajnokság sajtófőnökét egy összefoglalóra kértük fel. íme: FBftBI Sokan mondták el az október 26-án, vasárnap este befejező­dött birkózó világbajnokság után azt, hogy ez minden idők egyik legnagyobb eseménye volt. Mind­járt két dolgot ehhez tegyünk is hozzá! 1. Ez a VB a Fradi világbaj­noksága is volt egyben. 2. A sportág ugyanakkor kusza szabályrendszeréből faka­dó visszás bírói döntéseivel a nagy ellentmondások rendezvé­nyeként vonul be a históriás könyvekbe. * Ritka nagy örömmel írhatjuk le, hogy a két fogásnem nyolc napja során klubunk sportolói játszot­ták a főszerepeket. A magyar birkózás ismét régi fényében csillogott, hiszén három hazai finalistára talán maga Dr. Hege­dűs Csaba szövetségi kapitány sem számíthatott — előzetesen. És ez a három döntős kivétel nélkül a Gyáli út lassan már ne­vezetessé váló birkózócsarnoká­nak „terméke”. . A szabadfogásúak küzdelmei­ben (48 kg) Bíró László ponto­san azt nyújtotta, amit már igen régen tudunk róla: Paganinihez méltó színességű előadással szó­rakoztatta a lelkes közönséget. Igaz, éppen a legfontosabb csa­tán, a döntőben vereséggel zárt. , — Mindenképpen aranyérem volt a célom — így a 26 éves technikai virtuóz, aki mindig oda nyúl, ahol fogást sejt. — Egyálta­lán nem befolyásolt az, hogy a Koreai NDK-ból nem a várt két­szeres világbajnok, Kim Csői Hvan jött el, hanem az ifjú Li Jae Sik. Tény, hogy kicsit meg­nyugtatott ez a gyors személy- csere, de ugyanakkor volt elég időnk arra, hogy az aranymeccs előtt videóról megnézzük a ko­reai srác mozgását. Volt meglepő dolga a video- anyagon? — Nem hiszem, hogy valami is meglepne még az életben. A nagy meccs után (Li nyert 17:14-re) kiest ideges voltál. — Kicsit? Majdnem szétrob­bant velem a világ! Ezt inkább így fogalmazzuk meg, jó? Végül is ha egy ponttal kapsz ki, akkor megértem, hogy ideges vagy. De hárommal... — Aki látta a meccset, az tud­ja, hogy kétszer is beírtak utólag pontokat Li neve mellé. Az ilyes­mit nem tudom megérteni. Ha a három bíró nem ért egyet, akkor miért ültetik le a szőnyeg mellé őket? Összességében először álltái VB-dobogón, az ötödik világbaj­noki startodon! Ez azért emlé­kezetes, nem? — Azt hiszem - bár lehet, hogy túlzottan pesszimista ez a nyüatkozatom -, még egy ilyen nagy esélyem nem lesz a bajnoki címre. Iszonyatos nagyokat fo­gyasztok, olykor úgy érzem, hogy kiszakad a belsőm a rajt előtt. Lacika tehát elégedetlen. Az utólagos pontjóváírások mellett fűzzük hozzá ehhez a döntőhöz, hogy Li egy alkalommal vita nélkül tushelyzetben volt. For­gott ide, forgott ode, de úgy lát­szik Budapest sem elegendő helyszín ahhoz, hogy egy ilyen kétvállat megadjanak. Maguk az érdekeltek, klubunk edzői a meccs utáni éjen megnézték vi­deóról a Biró—Li összecsapást, és persze le is pontozták újra ezt a 6 percet. A sok véleményből egyet. Kruj Iván technikai vezető reálisnak tartja az eredményt, ám a tusról ő is úgy vélekedett, hogy megadható lett volna... Gáspárnak nem volt semmi baja a bírókkal. Ő úgy nyert vég­re VB-aranyat (korábban már két finálét elveszítette, valóságos döntőspecialista a kötöttfogású 100 kg-ban), hogy a bírók csak akcióit számolhatták. Kivéve persze az amerikai faldöngető, Dennis Koslowski elleni meccsét. Mert ott nem volt akció. Kettős leléptetés viszont igen. — Rosszul építettem fel a ten­gerentúli elleni meccs előtt a tak­tikát — füstölgött Tamás, az új­donsült világelső. — Azonnal eszembe jutott az 1984-es Barát­sági Viadal. A színhely, a körül­mények kísértetiesen azonosak voltak. Akkor a csehszlovák Bojko ellen léptem szögbe, utána viszont minden piros lámpa vil­logni kezdett bennem. Jött a vészreakció. És ez nem bénított, hanem inkább segített. Hiába kü­lönleges dolog az emberi lélek! Koslowski után szép tisztes­séggel letakarítottad a bolgár Vaszilevet, majd a nyugatnémet Himmel pontot sem tudott csi­nálni rajtad. Ez már döntős he­lyet ért! Tamás! Nyomott-e az a tény, hogy a román olimpiai baj­nok, Vasile Andrei jött riválisul az arany felé vezető rögös úton? — Nem! Andrei kiterített, tiszta térkép előttem. Úgy isme­rem őt, ahogy talán ő sem önma­gát... Az utóbbi négy évben mindig elhúztam a nótáját. Mi­ért történt volna ez másként ide­haza, amikor a csodás hazai kö­zönség, a hétezer ember egy em­berként vonult fel mögöttem? Sokan susognak arról, hogy állandó súlygondjaid vannak! Hogy látod ezt a kérdést? Igazuk van azoknak, akik­nek ez feltűnt, és szóvá is tet­ték. Köszönöm Szőnyi János edzőnek, hogy állandóan „sarkamban” volt ebben az év­ben. Nem is igazán az ellenfe- elktől, hanem fölös kilóimtól félek. Mindazonáltal a budapesti VB-re igen kényelmesen fogyasz­tottam. Talán még sohasem si­került ennyire a 100 kilóra alá- szállnom. Akkor tán az sem igaz, hogy most már a 130 kilósok között folytatod a versengést? — Ki lát a jövőbe? Most úgy hiszem, hogy a mázsások között folytatom. Most már igazán tart­hatnak tőlem. És itt tudom meg­valósítani álmaimat. Mert ugye nyertem már 1984-ben EB-ara- nyat, 1986-ban a VB-n is végre én nézhettem le a dobogó csú­csáról az általam vertek seregé­re, 1988-ban pedig ugye olimpia lesz... Két évenkénti korszakta­golásom legfőbb esztendeje' az 1988-as. Szeretném, ha Szöul után újra cikket írhatnál rólam a Fradi újságban! Mi is szeretnénk. Végezetül érmeseink tabellá­ján Komáromi Tibor neve, pon­tosabban „esettanulmánya” sze­repel. — Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy a Gáspár Tomi győzelme után érzett felhőtlen örömöm egycsapásra semmivé foszlott akkor, amikor ugyan­azon az estén Tibit „kivégez­ték” a bírók - mondta el Sző­nyi János, Tibi felfedezője, út­jának hűséges egyengetője, je­lenlegi mestere az október 25-i nemzetközi sajtókonferencián a Budapest Sportcsarnok 4.eme­letén. - Az igaz, hogy a lengyel Bogdan Daras elleni döntőben egyik birkózó sem csinált akciót, de a kettős leléptetést kihirdet­ni akkor, amikor 62 másodperc hátravolt a döntőből, ez enyhén szólva is nevetséges. Két, reme­kül felkészült sportember végre­hajt egy iszonyatos iramú VB-t, és erre megalázzák. Elveszik tő­lük a jogot arra, hogy legalább hat percig csatázzanak. Elvégre a szabálykönyv ismer olyan pasz- szust is, hogy van hosszabbítás. Olyan ez, mint egy foci VB-dön- tőben a 70. perc után megállítja a bíró Rummenniggét vagy ép­pen Maradonát, arra hivatkozva, hogy nem tetszik az, amit csi­nálnak a gyepen. És 70 perc után kijelentené, hogy nincs vi­lágbajnok! Nos, hadd írjuk le, mi történt a kulisszák mögött. Október 25- én éjjel nem aludt szinte senki sem a magyar táborból. A téma Komáromi volt. És az, hogy mi lesz a döntés. Arra ugyanis még sohasem volt példa, hogy egy döntő után ne hirdessenek ered­ményt. Erre ugyanis aligha kerülhe­tett volna sor, hiszen olyan forró volt a hangulat a lelátón, és nem létezik olyan hangosítórendszer, amivel túl lehetett volna harsog­ni a fergeteges füttykoncertet! Másnap reggel azután a Taverna szállóban a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) „vésztanácsa” összeült. Tárgyalt arról, hogy módosítsa-e a végeredményt.- Lehetséges, hogy két világ­bajnokot hirdetnek - hangzot­tak 26-án reggel a pletykák. — Erre nincs mód, hiszen a szabályok egyértelműen kimond­ják: a szőnyegen elért eredmény után kell meghatározni a végső sorrendet. Ha két döntőst együtt leléptetnek, akkor szabályellenes aranyérmet adni. Csak az ezüst jár — fogalmazott Hessky Pál, a világbajnokság versenyirodájának vezetője. És ebben sajnos igaza is van. A FILA végül is tökéletesen fele­más döntéssel oldotta meg a helyzetet. Megoldotta...? Alig hisszük. Olyan tüske maradt mindenki szívében (értem itt a lengyel Darast is!), amit aligha lehet elfeledni, meg nem esett­nek mondani. Október 26-án délután ötre négy birkózót kérettek a Buda­pest Sportcsarnok földszinti ta­nácstermébe. Komáromit, Dar- rast, a román Herteát és a svéd Magnussont. (Utóbbi két fiatal­ember szintén kettős leléptetést birkózott a 82 kg-os „rémkate­gória” bronzmeccsén, tehát mindkettejüknek csakis 4. hely­re volt joga.) Milan Ercegan, a FILA elnöke ugyanis Komárominak és Daras- nak arany-, Herteának és Mag- nussonnak pedig bronzérmet adott át. Vajon miért? Fájdalom­díjul? Mert ez aligha vigasz vala­mire is. Legfeljebb a FILA védte meg így önmagát. Tekintélyét azonban ezzel nem tudta helyre­állítani. Legfeljebb önmaga előtt. Most mit érzel? - kérdeztem Tibit akkor, amikor kijött a ta­nácsteremből, nyakában az aranyéremmel. — Nem tudom. Nem tudok örülni. Jobb voltam Darasnál. Még akkor is, ha nem csináltam akciót. Végig én mozgattam, ő csak bontott. A bontás pedig passzivitás. Ha pedig valaki passzívabb, akkor nem lehet ket­tős diszkvalifikációt kihirdetni. Tibi tehát nevet szerzett ma­gának. Erős, mint a bivaly. Tech­nikája pedig szintén csiszolódik majd idővel. A VB előtt beköl­tözött a Stadion Szállóba. Estén­ként a Népstadion lépcsőin ment föl és le - mint egy megszállott. Olykor nyakába kapott egy bará­tot, aki nyolcvan kilót nyom, és úgy folytatta az erőgyűjtést. — Nem, most nem jut eszem­be az, hogy nem érte meg - mondta a záróbanketten. És könny csillogott a szemében. - Leszek még világbajnok. Ezt ünnepélyesen megígérem min­denkinek ezúton is! Zárójelben hadd írjuk le: le­het, hogy lesz azért világbajnok Tibiből. Már 1986 novemberé­ben. Tudniülik a FILA egy kü­lönleges tanácsa úgy döntött, hogy ülésezik majd november­ben, és újra dönt. Mert hiába kapott aranyat Komáromi és Daras, azért a nemzetek érem- és pontviadalában csak ezüstérmes­ként szerepelhettek. Lehet, hogy ezen az említett „meetingen” utólag világbajnokká nyilvánítják őket az évkönyvek számára is... A záró bekezdésben minden­képpen írni kell Bállá Jóskáról. A szabadfogású 130 kg-os spor­toló ugyanis ötödik helyével két ponthoz jutott. Ezzel beérte a magyar örökös pontrangsorban Rácz Lajost. 1986 októberétől immár 63-63 ponttal ők a leg­eredményesebb birkózók ide­haza. Gratulálunk Puki! És ho­gyan tovább Puki? — Folytatom. Ha törik, ha szakad. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club ingyenes propaganda kiadvá­nya az Üllői úti mérkőzésekre. Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fotók: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSz Nyomdában Felelős vezető: Mázi Ferenc (86.368) A telefonnál: Albert Flórián A hétvégén ifjúsági és serdülő csapataink közül hat a Népligeti FTC- pályán küzdött a bajnoki pontokért. Albert Flórián az FTC utánpót­lás szakvezetője — ugyanúgy, mint minden hétvégén — ezúttal is ott .járta” a fiatalok meccseit. Kérésünkre az eredményeken túl egy-egy rövid jellemzőt is mondott a találkozókról. A lapzárta előtti telefon- hívásokat a két idegenben játszó csapat edzői Horváth László és Posch Péter is vállalták, így egy villámkörképet adhatunk fiataljaink legutolsó szerepléséről. Az első telefonhívás Budafokról, ferencvárosi győzelemről tudósított: IFI III . Budafok - FTC 0-2 G.: Varró, Kiss Posch Péter edző: — Kemény, helyenként dúrva mérkőzés volt. Sze­gény Kolonyi Józsit úgy „legázolták” a tizenhatoson belül, hogy még az orra vére is eleredt, letámogattuk a pályáról — és rövidesen mentőautó vitte a Sportkórházba. Hogy mit ítélt az esetnél a játékve­zető? A nyüvánvaló 11-es helyett szabadrúgást - ellenünk! Ő úgy látta, hogy Józsi kézzel ért a labdához... * IFI II. VASAS-FTC 2-3 G.:Sebesi 2,Szász Horváth László edző: — 1—2-ről fordítottunk, és úgy nyertük meg a mérkőzést, hogy 10 emberrel játszottunk! Kovács Zsigmondot sér­tő megjegyzéséért a játékvezető a 15. percben kiállította. A fiúk az emberhátrányt óriási lelkesedésükkel kiegyenlítették, a mérkőzést pedig megnyerték. Az egész csapatot dicséret illeti. Ezután Albert népligeti körképe következett a délelőtti, déli mér­kőzésekről. IFI I. FTC—Keszthely 8—1 G.: Wukovics és Báder 3—3, Horváth, Fekete Nagy tudásbeli különbség volt a két csapat között és a látottak alap­ján akár kétszámjegyű eredmény is születhetett volna. SERDÜLŐ I. FTC—Keszthely 18-0 G.:Szurgent és Herner 5—5, Vári, Ruff, Balogh 2—2, Fried, Máthé. Az eredmény önmagáért beszél... SERDÜLŐ II. FTC—Vasas 0-1 Enerváltan és néha kapkodva játszott a csapat, ami­nek csak ez lehetett a vége. SERDÜLŐ III. FTC—Vasas 3-0 G.: Szanyó, Horváth, Tamás Magabiztosan és megérdemelten nyert a Fradi, annak ellenére, hogy a helyzetkihasználással hadilábon állt a gárda. SERDÜLŐ IV. FTC—Vasas 4-1 G.: Halász 2, Sütő, Kovács Nem úgy indult a mérkőzés, hogy csapatunk ilyen gólkülönbséggel győz, de a gyerekek felőrölték ellenfelük erejét. SERDÜLŐ V. FTC-Vasas 3-A G.: Lisztes 2, Verbó Itt fordított a helyzet, háromszori vezetés után veszítettünk. Nem szeretek bírói hibákra hivatkozni — de sajnáltam a fiúkat... Megköszönve a szurkolók tájékoztatását segítő mini beszámoló­kat - mérleget vonva kijelenthetjük: soha rosszabb szombatot. A győzteseknek, a góllövőknek gratulálunk, akik pedig ezúttal alulma­radtak - a következő mérkőzésen ők is bizonyíthatnak. Azoknak a kedves szurkolóknak pedig, akiknek sikerült ahhoz egy kis kedvet csinálni, hogy az ifi és serdülő meccseket is látogassák - nos csak annyit: várják Önöket a Fradi „futballpalánták”. Nagy Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents