Fradi műsorlap (1986/87)
1987. március 7.
4 Fradi műsorlap Nézd, itta Pölő,de melyik az a^szil? Közel hetven kiló szögletes csont, egy nagyszerű balláb, lan- galéta termet, átlagon felüli rúgótechnika és sok életre elegendő sérülés -betegség. Számomra ez, Pölöskei Gábor. Közel hatvan kiló izom, rendíthetetlen, tömzsi alkat, megszámlálhatatlanul sok becsúszás és szerelés, egy emlékezetes eset (összecsapás a győri Szentessel) és a szép jövő minden ígérete. Számomra ez, Vaszil Gyula. • • • Gáborról akár azt is mondhatnánk, hogy . . . lejárt lemez. Gyuláról meg azt, hogy „friss hús”. Gáborról mondhatnánk, hogy ideje lenne már huzamosabb időn át, játszva megmutatni: tehetségére, tudására nemcsak min,den- kori edzői és játékostársai esküsznek. Gyuláról meg azt, hogy a tavasz talán egyszer s mindenkorra mindent eldönt a pályafutásában. A felvetések igazak is lennének, meg nem is, túlzón egyszerűsítők éppenúgy, mint abszolút igazságok. Mert, nézzük a tényeket. Pölöskei hovatovább egy fél évtizede az FTC játékosa, kórlapja azonban jóval gazdagabb az eredménylistájánál. Hol játszik, hol nem, hol kihagy egy fél évet, hol újra megpróbálja. Általában egy- egy sérülése után, megváltóként érkezik, aztán játszik egy, két vagy három meccset, s jön az újabb kényszerszünet. Néha talán már ő maga sem tudja, hogy éppen mi a baja, éppen mivel, miért kezelik. Csak azt tudja (pontosabban érzi), hogy nem megy az istennek sem, ha fut — fáj ha rúg - még jobban fáj, arról meg jobb nem is beszélni, ha éppen fejelni kellene. Vaszil - más. Legalábbis egyelőre. ő úgy lett Fradi-játékos, hogy még csak a legszűkebb szakmai zsűri (vezetők, edzők, játékostársak, edzésre járó szurkolók) látta zöld-fehérben futballozni, mármint akkor, ha bajnoki pontokért ment a játék. Leigazolták, bemutatkozott, játszott néhány meccset az Inter- totó kupában, aztán már vitték is katonának. De hogy tud valamit, azt távollétében is érezni lehetett. „Majd, ha Vaszil is itt lesz. . .”, mondták még győzelmek után is oly sokszor a szurkolók, márpedig ők ilyen ügyekben szinte sohasem tévednek. • •• Pölöskei Gábor a katonaságról : — Nehogy bárki is félreértse, nem akarok én panaszkodni, dehogy, hiszen tudom, hogy sokkal kellemetlenebb körülmények között is eltelhetett volna a bakaidőnk. Mégis. . . nem tartom igazságosnak, hogy csak azért, mert a mi csapatunk nem szerepelt a múlt év őszén nemzetközi kupában, nekünk azonnal a nyár végén be kellett vonulnunk, míg szintén sorköteles, de a kupában érdekelt csapatokban szereplő társaink csak hónapokkal később követtek bennünket. Vaszil Gyula, szintén a katonaságról: Én nem panaszkodom, annyira féltem a bevonulástól, hogy boldog vagyok mert így megúsztam. Igaz, miután 55 meccs már a hátam mögött van az élvonalban, tudtam, hogy csak félévig tart igényt a szolgálataimra a hadsereg, de én ettől is rettegtem. Aztán minden naVaszil Gyula gyón jó volt. Igaz, edzésre hónapokon át egyáltalán nem volt lehetőségünk, de legalább olyanokkal voltam együtt, akiknek hasonló a gondjuk, bajuk, mint nekem. Futballisták között még a katonaidő is gyorsabban telik. De nem is nagyon akarok beszélni róla: eltelt, vége, felejtsük el. . . • • • Pölöskei Gábor, a vietnámi túráról: Az egész katonaságban az volt a legjobb, hogy erre a túrára elvittek bennünket. Én már a világ sok táján voltam, Vietnámban viszont nem, s mondhatom, ez egy egészen különleges élmény. A tájak, a városok, az emberek.. . csak tátottám a szám. Hát ilyen is van? Vaszil Gyula, ugyanarról: — A rengeteg utazástól eltekintve, egy életre szóló élmény volt ez az út. Már odafelé is 26 órát utaztunk, de az ottaniak szeretete mindenért kárpótolt. A meccsek helyszíneit is csak. nagyon nehezen értük el, fantasztikus, hogy abban az országban milyen nagy a forgalom. Volt, hogy 100 kilométeres utat 3 óra alatt tettünk meg, mert a busz moccanni sem tudott, úgy „befalazták”. • • • Vietnám és katonaság, már a múlté. Pölöskei és Vaszil is az idő előtt szerelők között húzta le a csizmát, s még éppen jókor tértek vissza az Üllői útra ahhoz, hogy teljes erővel kapcsolódjalak be egy kis „háztáji” felkészülésre. Mi sem természetesebb, minthogy a jövőről is ejtettünk néhány szót: A sok sérülés, aztán a katonaság nem éppen erőnlétnövelő nyalánkságok.. . - mondja Pölöskei Gábor. — Ezektől csak gyengül az ember. Leglábbis olyan értelemben, hogy elveszíti azt a speciális állóképességét, amely a futballhoz elengedhetetlenül szükséges. A Fradi-edzések azonban segítettek, most már olyan 70 percre, kifogástalan erőben vagyok. Azt hiszem, a csapatba kerüléssel sem lesz különösebb gondom, az eddigiek alapján érzem, hogy Dalnoki Jenő kulcsemberként számít rám.- Nekem itt nagy terveim és vágyaim még nem lehetnek — veszi át a szót Vaszil Gyula. - Számomra annak idején már az is a csodák csodája volt, hogy Siófokról elvitt a Videoton.. . Egy ismerősöm hívta fel rám a Fradi figyelmét, már korábban is volt ugyan szó róla, hogy ide kerülök, de aztán jött a Vidi nagy nemzetközi szériája, így én sem nagyon erőltettem a dolgot. Tavaly nyáron viszont megkerestek, s miután Kovács Ferenc is távozott a Viditől, úgy éreztem: ezt a nagy ugrást meg kell tennem, még akkor is, ha „belépek’k .. Egy olyan lehetőséget, hogy valaki a Ferencvárosban játszhat, épeszű ember nem hagy elveszni. Hogy játszom-e? Ezt nerh tudom. Csak nagyon remélem, csak nagyon szeretném. .. • •• Pölöskei Gábor és Vaszil Gyula, Dalnoki Jenő tervei szerint ott lesznek a tavaszi rajton a pályára lépő kezdő csapatban. Már szinte hallom a lelátón összehajoló szurkolókat:'„Nézd, itt a Pölő, de melyik az a Vaszil?” Lakat T. Károly Limperger újra az NBI kapujához A Nyíregyháza elleni edzőmérkőzés után kerestem Limperger Zsoltot. A keresésben segítségemre volt Havasi Mihály technikai vezető,' aki nem csupán tudta, hogy hol van a fiatal labdarúgó, de pár perc múlva szinte a zuhany alól kalauzolta hozzám a fiút. De nem csak a találkozót hozta pillanatok alatt tető alá a mindig udvarias, rokonszenves sportvezető, de a zavartalan beszélgetésről is gondoskodott. Rendelkezésünkre bocsátotta ugyanis a pillanatnyilag üres labdarúgóedzői szobát.- Veszprémből hozott el ide az FTC - kezdte Zsolt. — Akkor mindössze tizenhat éves voltam és nagyon boldog, hiszen a hason- korú fiatalok az ifi 111-ban játszottak, én pedig mindjár az akkor alakult junior csapat kereté-, hez kerültem. Micsoda nagy dolog volt ez egy tizenhat esztendős veszprémi kollégista életében. • A juniortól pedig már csak egy lépés a nagy csapat, az NBI. , . Gyorsan közbevágott:- Nekem még akkor nem voltak ilyen álmaim. Miért is lettek volna. • Mégis egy esztendő múlva, alig tizenhét évesen már bemutatkozhatott az élvonalban. Méghozzá nem is akármilyen körülmények között. A Népstadionban, egy rangadóit, a Vasas ellen. Azt hittem, átszellemült mosolyt fakasztok a szóban forgó emlék felidézésével a fiatalember arcára, de nem. Zsolt inkább komorrá vált.- Igen, az valóban jeles dátum volt az életemben. És lehet, hogy furcsán hat, amit mondok, de úgy érzem, nem kellett volna akkor még az a bemutatkozás. • És miért nem?- Korai volt. Túl erősnek bizonyult akkor még számomra az élvonal. • Csak ennyi maradt meg abból a nem mindennapi játékból?- Hát azért ennél jóval több. Már ami az előzményeket illette. / De ami a játékot. . . hát abból már kevesebb a maradandó emlék. Pár percet töltöttem a pályán, alig volt nálam a labda. • A bemutatkozás után nem gondolt arra, hogy azt a néhány percet majd újabbak követik a nagycsapatnál? — Nem értékeltem túl a képességeimet, s jól tudtam, aligha velem akarják megváltani tizenhat évesen az FTC-ben a világot. • Mégis mire vélte akkori beállítását?- Sok fiatalt próbált ki abban az időben az edző, Vincze Géza. Talán egy voltam én is a későbbi jelöltjei közül, s kíváncsi volt, mennyire bírom az igazi nagy megpróbáltatásokat. Meg aztán elég nehéz időszakot élt a csapat, a szakvezető a fordítás érdekében már mindent megpróbált. Engem is. . . • A népstadioni fellépés után azonban meglehetősen sokat kellett ahhoz várnia Limperger Zsoltnak, hogy ismét a nagycspat közelébe kerüljön. Nem kevesebb, mint két évet. Miért?- Döntően közrejátszott mindébben, hogy fél évig sérült voltam. Izomszakadást szenvedtem. Ebből persze jóval korábban fel kellett volna épülnöm, de nem volt türelmem kivárni a teljes gyógyulást. Korán kezdtem az edzéseket, rásérültem újra, így aztán túl sok lett a kihagyás. Az elmúlt év végére jöttem csak rendbe, az utolsó mérkőzéseken már szerephez jutottam a junior csapatban, de nemigen ej- _tettem ámulatba a szurkolókat. A sok kihagyás nagyon is látszott rajtam. Nem volt erőm, anélkül meg. • Ettől függetlenül már a felkészülést az első csapatnál kezdte- Igen. • Na és milyen volt Dalnoki mester alapozása ?- Amilyen egy Dalnoki-féle alapozás lehet. Kemény. Egyébként rákészültem az alapozásra, már előtte otthon futkároztam, hogy ne legyek nagyon lemaradva a többiektől, s főleg, hogy ne szenvedjek annyit már az elején. • A vezetőedző korábbi nyi- lakozataiból kiderül, hogy nem véletlenül vette oda az első csapat keretéhez. Egészen pontosan: tervei vannak vele a legjobbak között. Mit jelentett ez a nyilatkozat? — Természetesen feldobott. De a meghívás nem jelent bérletet az első csapathoz. Jenő bácsi ugyanis úgy fogalmazott, hogy dolgozzak becsületesen, s hajói játszom, akkor betesz az „egybe”. Ahhoz tehát komolyan teljesítenem kell, hogy ott legyek a kezdők között. • Mit szeret játszani? — Középpályást. A jobb oldalon. • Szeret cselezni? — Nincs a véremben a cselezés. A csel helyett inkább pasz- szolok. • Milyen a lövőereje? Nem valami szuper. Gyerekkoromban rengeteget játszottam kispályán, s túlságosan belém ivódott a kicsiben való játék. Ott sok passzal jutott az ember kapu közeibe, messziről nemigen rúgta rá a labdát. Most aztán nem győzöm pótolni a pótolni valót. Sok lövőgyakorlatra van szükségem. . . • Erénye?- Sokról nem számolhatok be. Talán a munkabírást említeném. • Fő feladata majd a középpályán?- Mivel ebben a sorban nálam jobb szervezők játszanak, nekem főleg a védőmunka segítésében, a labdák megszerzésében lesznek teendőim. • Veszprém után hogy érzi magát a zajos, nyüzsgő fővárosban?- Kifejezetten jól. Jobban szeretek itt élni. • Civil foglalkozása? Két fél végzettségem van. Két évig autószerelést tanultam, két évig meg közgazdasági szakközépbe jártam. E téren is van tehát rendezni valóm. • Ma már a futballpályán csak a kemény, eltökélt, állhatatos, szívós játékosoknak terem babér. Ezek a tulajdonságok mind fellelhetők Limperger Zsoltban is?- A pályán tudok küzdeni, egyébként sajnos nem vagyok igazán szívós típus. Az életben nem tudok igazán megharcolni valamiért, ha nehézségbe ütközöm, hamar feladom. És ez baj. E téren is meg kell változnom. A kérdések elfogytak. Abban maradtunk, hogy majd a pályán találkozunk. Vagyis Limperger Zsolt igyekszik ott lenni — a csapatban. V.S. AZ FTC LABDARÜGÓCSAPATÁNAK TAVASZI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI március 14. MTK. VM-FTC március 21. FTC-Bp. Honvéd március 28. FTC-Tata bánya április 4. Békéscsaba-FTC április 11. 0. Dózsa-FTC április 18. FTC-Eger április 22. Dunaújváros-FTC május 2. FTC—Vasas május 6. Rába ETO—FTC május 9. FTC-Haladás május 23. PMSC-FTC június 6. FTC-Siófok június 13. Videoton-FTC Az FTC az MNK következő fordulójában a Vasassal mérkőzik: április 1. FTC-Vasas április 15. Vasas-FTC
