Fradi műsorlap (1986/87)

1986. november 1.

Fradi műsorlap PINTÉR ATTILA ARRÓL A CSODÁLATOSAN SZÉP, FÉNYES, DE KESERŰ NAPRÓL... „Mintha kom­szekrénynek ugrottam volna" Tehetségét már 16—17 éves korában elismerték. A nagy fővá­rosi klubok egymásnak adták a kilincset a szülői házban, azért, hogy az elkövetkezendő évtized középhátvéd ígéretét magukhoz édesgessék. Szakmai berkekben hozsannákat zengtek rúgótech­nikájáról, helyezkedéséről, adottságairól. Ugyanakkor azt is hallani lehetett róla, hogy túl­zottan forrófejű, hamar begőzöl, elég egyetlen hátrányosnak vélt bírói ítélet, s máris a plafonon van. Ilyen ellentmondásos jel­lemrajz után került a Ferencvá­roshoz 1984 nyarán Pintér At­tila tarsolyában a moszkvai Ifjú­sági Európa Bajnokság arany­érmével. Zöld-Tehér klub számára ő és az ugyancsak akkor szerződte­tett Keller, valamint Zsinka je­lentették azta bizonyos „újhullá­mot”, amelyre épülhet a jövő nagy csapata az üllői úton. Az elmúlt két esztendőben sok min­den áthúzta az előzetes számítga- tásokat; seregnyi remény szerte­foszlott, s az ütőképes nemzet­közi porondra kilépő FTC-nek ma még a körvonalai is alig-alig látszanak. Szerencsére Pintér és Keller fejlődése törésmentes, fokról- fokra mérhető és feltétlen opti­mizmusra ad okot. Különösen Pintér Attila fel­fogásában, mentalitásában fedez­hető fel óriási változás. Erről, no meg az 1986. október 15-én le­játszott hollandok elleni VB se­lejtező mérkőzésről beszélgetünk a 20 éves középhátvéddel.- Kezdjük mindjárt október idusával, vagyis a premier napjá­val. Az 1-0-ás vereség ellenére ez a meccs pirosbetüs ünnep A ttila életében.- Végre teljesült az álmom, s magamra húzhattam a magyar válogatott címeres mezét. Cso­dálatos érzés futott át rajtam, amikor hallgattam a Himnuszt, amely körülbelül olyan felemelő érzéshez hasonlítható, mint ami­kor valaki élete nagy szerelmét hosszú évek udvarlása után végre oltárhoz vezetheti.- A mézesheteket azonban elrontotta az, hogy a magyar vá­logatott elég alárendelt szerepet játszott, szinte végig a hollandok irányították a mérkőzést.- Kétségtelen leiskoláztak minket, de ennek ellenére azt hi­szem a védelmünknek nincs oka a szégyenkezésre. Tucatnyi ne­héz helyzetben mi hátvédek mentettük meg a hálónkat újabb góloktól.- Mégis mit mondott a talál­kozó előtt Komora Imre szövet­ségi kapitány, milyen tanácsok­kal küldte pályára?- Részletesen elemezte a hol­landok támadójátékát, várható elképzeléseit. Tőlem pedig csak annyit kért, hogy játsszak nyu­godtan, (fegyelmezetten, úgy, ahogy a Ferencvárosban szoktam.- A Népsport egyéni értéke­lésében is elismerő szavakkal méltatták az újonc bemutatkozá­sát: , fin tér első válogatottsága alkalmával nem okozott csaló­dást, nem tűnt lámpalázasnak, nem volt szertelen. Lehetőleg egyszerű megoldásokat válasz­tott. Két kisebb bizonytalansá­gából nem lett különösebb baj ” Gondolom, hogy ezt az újságot elteszi a házi-múzeumába? — Természetesen, csakúgy mint azt a címeres mezt, amely­ben pályára léptem. Ezek a leg­féltettebb ereklyéim, amelyeket majd büszkén mutogathatok évek múltán is a gyermekeim­nek, unokáimnak.- Ki volt a legveszélyesebb, legkellemetlenebb holland csa­tár?- Egyértelműen Gullit, hal­latlanul lendületes, remekül ke­zeli a labdát és elképesztően erőszakos. Minden megmozdu­lása gólveszélyes volt. Néha, amikor a beíveléseknél felugrot­tam vele, olyan érzésem volt, mintha egy kombinált-szekrény- nek ugrottam volna. Atlétikus, csodálatos adottságú futballista és gyors, mint a villám.- Ki segített a legtöbbet a ru­tinosabb magyar védők közül bátorításai val, tanácsaival ?- Éreztem, hogy félszemmel mindenki rám figyel. Bíztattak, nyugtattak. Sallai, Garaba, Róth és Kardos tényleg úgy fogadott be, hogy szinte percek alatt át­estem azon a bizonyos izgalmi holtponton. Nagy bánatom, erre a debütálásra nem néhány hó­nappal korábban került sor, ami­kor a mainál sokkal inkább tar­tása, önbizalma volt a válogatott­nak. Egészen biztos, hogy akkor könnyebb lett volna egy ilyen zöldfülű legény mélyvízbe ugrása.- Tudom, hogy most elég fáj­dalmas sebet tépek fel, de mégis beszélnünk kell arról a bizonyos nag)> csalódásról.- A világbajnokságra készülő bővebb keretbe még engem is jelölt Mezey György szövetségi kapitány, a tavasszal nyújtott teljesítményem alapján őszintén hittem abban, hogy talán kike­rülhetek Mexikóba a Mundiálra. Aztán se szó se beszéd, egyik napról a másikra elfeledkeztek rólam. Nagyon fájt, mert még arra sem méltattak, hogy egy-két szóban indokolják a döntést. Ma is meggyőződésem, hogy hátvéd poszton nálam rosszabb formá­ban levő és talán gyengébb képességű labdarúgók is kiérde­melték a világbajnokságra való nevezés jogát.- A közvéleményben vagy egy olyan feltételezés, hogy Dalnoki Jenő véleménye alap­ján mondott le könnyű szív­vel Mezey Pintér Attila jelölé­séről. Magyarán a Ferencváros vezetőedzője nem ajánlotta a válogatott keretbe.- Ez nem igaz. Dalnoki Jenő 1985. augusztusában vagy szep­temberében valóban úgy nyilat­kozott, hogy még korainak tart­ja a beválogatásomat Zsinka Janival együtt. Ám tavaszi egyenletes, jó játékom alapján már teljesen más volt mesterünk véleménye, de ekkor már nem kapott lehetőséget arra, hogy érveljen mellettem, kardoskod­jon értem. Éppen ezért cseppet sem neheztelek Dalnoki Jenőre. Sőt most pontosan ő javasolt a válogatottba Komora Imrének.- Ahhoz, hogy Dalnokinál ilyen nagy pálfordulás követ­kezzen be alaposan meg kellett változnia Pintér Attila^menta­litásának, játékának.- így van. A korábbi izgága, mindenen bepörlő futballistá­jával elégedetlen volt, ezt osto­rozta, büntette. A mostanit pe­dig elismeri, segíti, rokonszenv- vel támogatja.- Mi lehet az oka ennek a 180 fokos fordulatnak?- Lehiggadtam. Ma már ér­zem annak a felelősségét, hogy mit jelent a Ferencvárosban játszani.- Gondolom ez nem egyik napról a másikra következett be?- Dalnoki Jenő sokat foglal­kozott velem, rengeteg egyéni edzéssel csiszolt, formált. Ez történt a pályán, de a nevelésem tovább folytatta az öltözőben is. Négyszemközti beszélgetésein­ken elmagyarázta, hogy a zöld- fehéreknél a középhátvéd poszt­ján mindig jelentős játékos egyé­niségek szerepeltek. Mesélt Kis- péter Mihályról, Mátrai Sándor­ról és másokról is. A futballtudá- suk mellett személyiségükről, emberi arcukról is sok-sok epizó­dot felelevenített. Főleg a pályán tanúsított magatartásuk hatott rám, az a hatásuk, amit nyugal­mukkal, felelősségérzetükkel tár­saikra gyakoroltak. Ha megvál­toztam, akkor ebben nagy szere­pe van a Dalnoki-féle lelki fröccsöknek.- Apropó fröccs. Korábban azt is rebesgették a szurkolók, hogy nem él mindig sportszerűen, vannak kilengései, kacskaringós, hosszúra nyúlt éjszakai kirucca­násai.- Ez a múltban is csak szór­ványosan fordult elő. Másfél-két évvel ezelőtt még aktuális lett volna ez a kérdés, de ma már a szabad időmről is nyugodt szív-x vei számot adhatok. Minden mérkőzésre becsületesen ké­szülök.- Mi jelenti a kikapcsolódást?- Az autóvezetés. Imádok a volán mögé ülni.- Mi a vágya?- A válogatottban gyökeret ereszteni és a Ferencvárossal vég­re igazi, szép sikereket elérni. Na és még valamit, egy csodálatos szép, mondjuk sötétkék Lada 2107-essel száguldani az M7-esen.- Na, na csak lassabban, óva­tosabban nyomjuk a gázt.- Ne féltsen, Ebben a vonat­kozásban is sokat higgadtam. Ma már tudom, hogy az életben arra is szükség van, hogy a tájat, a magunk mögött hagyott fákat, élményeket is elraktározzuk, fi­gyeljük. Nem lehet mindig ro­hanni, olykor-olykor meg kell állni és visszanézni a megtett útra. (Gyenes) SpoftlexikoA Szeptemberben megjelent a Sportlexikon második kötete, amelyben ismét sok fradistáról olvashatnak a kedves szúr- kolók. ízelítőül néhány aranycsengésű név: MAGYAR ZOLTÁN (1953- ): tornász. A lólengés koro­názatlan királya” az FTC-ben sportolt. Edzője Vígli László vé­gigkísérte egész pályafutásán. Az 1973-as EB-től kezdve az olimpiákon: VB-ken és EB-ken ezen a szeren nem talált legyő­zőre. Több új, nehezen utánozható elemet építettek be a gya­korlatába. Ilyen volt pl. a róla elnevezett Magyar-vándor, az orsó és a szökkenő vándor. Az 1974-es VB-n, az 1975-ös és 1977-es EB-n, az 1978-as és 1979-es VB-n, az 1976-os és 1980- as ohmpián győzött. Egyéni összetettben háromszoros magyar bajnok (1973, 1974, 1975). Háromszor (1974, 1978, 1980) választották Magyarországon az év sportolójának. POLGÁR GYULA (1912- ): labdarúgó. A Budai 11, majd a Ferencváros játékosa 1932-1942 között, 26 mérkőzésen volt válogatott. A magyar labdarúgás első nemzetközi színvo­nalú középhátvédje tagja volt az 1938-as VB-n ezüstérmes együttesnek. Ferencvárosi játékosként 1934—1941 között négy bajnoki aranyérmet nyert. A legsokoldalúbb magyar lab­darúgók közé tartozott: a válogatottban hét poszton játszott, jobbhátvédtől balösszekötőig. SARLÓS GYÖRGY (1940- ): evezős, mesteredző. A fel­szabadulás utáni magyar evezőssport egyik kiemelkedő egyéni­sége. Az FTC váltottevezőse 1960—1966 között — a kormá­nyos kettes kivételével - valamennyi váltottevezős hajóegység­ben nyert bajnokságot, tizennégyszeres magyar bajnok. A nem­zetközi versenyeken kormányos és kormányos nélküli négyes­ben indult. Az 1968-as ohmpián ezüstérmet nyert kormányos nélküli négyes tagja volt. Az 1967-es és 1969-es EB-n is ezüst­érmes lett. 1975—1976 között az FTC, 1977-ben a Vasas ve­zető edzője volt. 1978 óta az FTC módszertani osztályának ve­zetője. SPEIS EGGER ERNŐ (1884-1948): svájci származású sport­vezető, a vizilabdázás hazai továbbfejlesztője. A század első. évtizedének végén, az FTC labdarúgójaként kapott kedvet a vízilabdázáshoz és megszervezte az FTC vízilabdacsapatát. A nemzetközi vízilabdasportban akkor vezető országokban kö­tött le túrákat, s az ott tanultak révén csapatát az FTC-t, 1910-1922 között kilencszeres magyar bajnokká tette. Visz- szak öltözött Zürichbe, ahol élete utolsó éveiben edzősködött. TÁTOS NÁNDOR (1921- ): gyorsúszó, vízilabdázó, edző. Az FTC sportolója 1939—1942-ben négyszer volt úszó­válogatott. 26 alkalommal volt országos bajnok: 100 méteren kétszer, 200 m-en hatszor, 400 m-en hétszer, 800 m-en ötször, 1500 m-en hatszor. Öt országos egyéni csúcsot áhított fel. 1944-ben tagja volt az FTC vízüabda bajnokcsapatának. Visz- szavonulása után Magyarországon és külföldön edzőként mű­ködött. Természetesen nem csak sportvezetőkről, sportolókról olvas­hatnak a színvonalas lexikonban (Főszerkesztő: Nádori László. Szerkesztőbizottság: Antal Zoltán, Arday Andor, Árky István, Berend Mihály, Haraszthy Elemér, Zsilinszky Sándor.), hanem különféle érdekességek, tudnivalók teszik gazdaggá a több, mint 1000 oldalas művet. SPARTACUS (?— i.e. 71): gladiátor, trák származású római rabszolga. A római birodalomban i.e. 73-71 között lezajlott rabszolgafelkelés vezére volt, a harctéren esett el. Róla nevez­ték el a nagy tömegeket megmozgató sportversenyeket és sportünnepélyeket spartakiádnak. TECHNIKAI VEZETŐ: a sportegyesületi szakosztály vezetősé­gének tagja. A nagyobb jelentős feladatot ehátó szakosztályok szervezetében különült el ez a — többnyire főfoglalkozású — munkakör. A technikai vezető felelős a szakosztály sportszak­mai munkájához szükséges feltételek biztosításáért. Munkáját a szakosztály társadalmi elnökével és a szakmai munkáért fele­lős vezetőedzővel szoros kapcsolatban, velük együttműködve végzi. Gondoskodik a szervezési, ügyviteli teendők ellátásáról, összehangolja az intézők munkáját, közreműködik a szakosz­tályban sportoló fiatalok tanulmányi, munkahelyi ügyeinek el­lenőrzésében, fejlődésük elősegítésében.

Next

/
Thumbnails
Contents