Fradi műsorlap (1986/87)

1986. december 6.

Fradi műsorlap Újra dong a deszkapalánk BESZÉLGETÉS ORBÁN GYÖRGGYEL, AJÉGKORONGOZÓK VEZETŐEDZŐJÉVEL Nincs még egy olyan sportág hazánkban, amelynek annyi gonddal kellett és kell meg­küzdenie puszta létéért, mint a jégkorongnak. A közönség vi­szont szereti, s a mélypontok idején is hűségesen kitart mel­lette. Különösen a Ferencváros mérkőzéseit látogatja népes szur­kolósereg, s a palánk körül fa- gyoskodók nagyon áhítoznak már egy újabb sikerre. A csapat két magabiztos győzelemmel raj­tolt az 1986-*-87-es pontvadászat­ban. Orbán György vezetőedző­vel november végén a jégkoron- gozók helyzetéről, bajnoki esé­lyeiről beszélgettünk.- A szurkolókat érdekli, hogyan készült a csapat a baj­nokságra.- A legújabb, legkorszerűbb edzésmódszerekről idehaza nincs tájékoztatás. Szerencsére sokfelé vannak barátaim, s tőlük rend­szeresen megkapom a legfrissebb szakirodalmat. Gyakran átjárok a csehszlovák bajnok kassaiak edzőjéhez, Kovács Gyulához kon­zultációra. Ugyanazokra az elvek­re alapoztam a csapat felkészí­tését, mint ő. Részletesen el­magyaráztam a fiúknak, hogy mit, miért csinálunk. Olyan edzésmunkát megköve­telni a játékosoktól, mint Cseh­szlovákiában és a Szovjetunió­ban a mi viszonyaink között lehetetlen. Az ellenben reális cél, hogy a képességekben rejlő ma­ximumot kihozzuk. A fiúk egyé­niségét figyelembe véve próbá­lom meg kialakítani a csapat játékstílusát. Azt szeretném,hogy a külföldiektől tanultakat ötvöz­ve a magyar ötletességgel lát­ványos hokit játsszon a Ferenc­város. Az edzéseken elsősorban a taktikai elemek gyakorlására helyezzük a hangsúlyt, ezeket behúnyt szemmel is meg kell tudniuk csinálni a játékosoknak. Persze, ez rendkívül idő- és jég­igényes feladat, s nemcsak szak­mai összetevői vannak. Formáló­dik egy csapat, amely hosz- szabb távon is eredményes lehet. Több igen tehetséges fiatal is kergeti nálunk a pakkot, akik­nek szeretnék játéklehetőséget adni ebben a bajnokságban. Vi­szont Hajzer Tibort a múlt hé­ten megoperálták a térdén, s nem tudom, mikor számíthatok rá.- Milyen tapasztalatokat sze­reztél az Ongrochem Kupán és az első két bajnoki mérkőzésen?- A kazincbarcikai torna nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy pontosan feltérképezzük a csapat gyenge pontjait. Évek óta gond a rossz helyzetkihasználás, és így volt ez most is. Ez első­sorban technikai hiányosságok­kal magyarázható, ezért az edzé­seken mérkőzéssebességgel kell gyakorolni a ziccerek belövését. Időre kell végrehajtani a kapura törési, -lövési feladatokat, úgy, hogy az esetleges kipattanó ko­rongra odaérjenek a szélsők. Jászberényben még mindig sok helyzet maradt ki, de a Duna­újváros elleni tizennyolc gól már mutatta, nemhiába dolgoztak a fiúk. Javítani kell a testtel való játékon is, keveset ütköznek a já­tékosok. A legtöbb hiba a vál­tásoknál volt és van, azaz a vé­dekezésből támadásba való át­menetnél és viszont. De a már említett taktikai „téglák” foko­zatos beépítésével erősödött a csapat, s remélem, ez a folya­mat nem szakad meg. A kupán simán vertük a Volánt, s a Dó­zsa ellen az 55. percig döntetlen volt az állás. Ez a szoros ered­mény hozzájárult ahhoz, hogy a fiúk a korábbinál nagyobb ön­bizalommal készülnek, hisznek az elvégzett edzésmunkában.- A szakmai részleteken túl arra is kíváncsiak a fradisták, hogy milyen helyezést vársz a csapattól.- Én magasra tettem a mér­cét önmagam és a játékosok előtt. Igaz, borzasztó sok problé­mánk van, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Sok függ attól, hogy lesznek-e sérülések és hogy - tudunk-e rendesen ed­zeni. Jövőre lesz húsz éve, hogy edzősködöm, de életemben elő­ször Annecyban tudtam elvégez­ni a tervezett edzésprogramot (a város csapatát egy osztállyal feljebb segítette Orbán György — M. S.). Ha a négyfordulós rájátszásra sikerül csúcsformába hozni a társaságot, visszahódít­hatjuk a bajnoki címet. Ez meg­felelő háttér nélkül nagyon nehéz lesz' de már csak a bennünket rendületlenül biztató szurkolók miatt is kötelességünk megpró­bálni. Van egy sajátos doppingsze­rünk is. A tavalyi teljesítménye­ket is figyelembe véve készí­tettem egy összeállítást, hogy ki­nek hány gólt kell lőnie és hány gólpasszt kell adnia, s ezt kifüg­gesztettem az öltözőben. Az idei norma duplája az előző évinek majdnem mindenkinél. Ezt ko­molyan veszik a fiúk, és már az első meccsek után számolgattak, nézegették egymás „fejadagjait”. Remélem, ez is segít egy kicsit abban, hogy újra nagy csapa­tunk legyen. Bizonyára sokan emlékeznek még a Hajzer, Far­kas, Kereszty, Mészöly, Havrán „aranysorra”. Szeretném, ha rö­videsen lenne egy ehhez hasonló ötösünk. Az egyévi franciaországi ed- zősködés után hazatért Orbán György és az új szakosztály­vezetés nagy elszántsággal látott munkához. A kezdeti lépések azt mutatják, hogy az egzisztenciá­lis és egyéb gondok ellenére a játékosok velük és a lelkes kö­zönséggel együtt áhítoznak a baj­noki sikerre, s lehetőségeik sze­rint mindent meg is tesznek ér­te. Ami pedig a mérkőzéseket illeti: december 8-án, hétfőn, 17 órakor a Kisstadionban az Álba Volánt fogadja a gárda, míg 12-én, Pénteken, ugyancsak 17 órakor a nagy rivális Újpesti Dózsával mérkőzik a Megyeri úton. Margay Sándor Egyik törzsszurkolónk kisfiának - Strausz Ákosnak, Fradi- zászlót hozott a Mikulás... FRADISTAK FIGYELEM! Az FTC évkönyv 1986-os kötetébe a szurkolók fényképei is helyet kapnak! Azok a szurkolók, akik a Fradi ajándékboltban 200 Ft le­fizetése mellett leadják igazolványképüket — névvel és fényképpel — bekerülnek a készülő évkönyvbe, amelyből egy darabot a klub ré­szükre a megjelenést követően biztosít. A nyugdíjas és a diák szur­kolók féláron, tehát 100 Ft-ért vehetnek részt az egyedi akcióban. A jelentkezési határidő: 1986. december 15. Négy évtizedes emlék Levél Mezőkövesdről A mezőkövesdiek nagyfokú vendégszeretete 1947-ben a Fradival kapcsolatban is megnyilvánult. Nem az NB I-es, hanem az öregfiúk csapatát érte ez a meghívás. Közülük többen már 1929-ben is játszottak, az Uruguay elleni győz­tes csapatban! Mezőkövesden nagyon sok szurkolója volt és van jelenleg is a Ferencvárosnak. 194 7-ben a csapat vezetői, játékosai és szurkolói egy két mázsás sertést ajánlottak fel a ferencvárosi öregfiúknak, akik azt szívesen elfogadták. A Fradi sem jött üres kézzel: egy csapatra való mezt, nadrágot és sportszárat adott ajándékba - teljesen új állapotban! - a fel- szerelési gondokkal küzdő helyi sportkör labdarúgóinak. A barátságos mérkőzést az akkor még a gimnázium udvarán lévő pályán játszották le, 1947 novemberének egyik szerdáján. A hétköznap ellenére 3500 néző gyönyörködött a szép játék­ban, a győzelemért lelkesen harcoló mindkét csapat küzdel­mében. A két csapat a következő összeállításban játszott: FTC öregfiúk: Kutasi-Monostori, Papp-Hámori, Furmann, Lázár-Urbancsik, Takács II., Toldi, Lyka, Frenák. Mezőkövesdi Munkás Testedzők Köre: Csuhai-Molnár /., Reményi I.-Birinyi II., Kovács, Birinyi I. -Molnár II, Antal, Reményi II., Főzy, Kiss. Az eredmény meglepetéssel végződött, mert a mérkőzést a mezőkövesdiek nyerték meg 3-2-re. Erre a győzelemre azért is nagyon büszkék a vendéglátók, mert a Ferencváros technikás azelőtt soha nem látott adogató játékát, a határtalan lelkese­déssel ellensúlyozni tudták. A győzelem azért is értékes volt, mert a Ferencváros rendszeresen játszó öreg csapata korábban már nagyon régen talált legyőzőre. A gólokat Főzy, Kiss és Birinyi I. ill. Urbancsik és Frenák rúgták. A mérkőzés nagyszerű focieseménynek számított, és az idősebbek még most is gyakran emlegetik a Fradi öregfiúk egykori mezőkövesdi játékát. Reményi II. Gyula a mérkőzésen szereplő mezőkövesdi játékos SUTÓFIGYEIÜ Az FTC-PMSCmérkőzésről olvastuk a Népszavában Ami az érdeklődést illeti, való­ban nem lehetett okuk panaszra a rendezőknek: az Üllői úti sta­dionban többen voltak, mint a másik három pályán együttvéve. A színvonal azonban - enyhén szólva - nem elégítette ki a legkényesebb igényeket. Vegyük hát sorra! Adva van egy lelkes, jó játékra és termé­szetesen zöld-fehér győzelemre éhes közönség, s adva van egy - elnézést, két - csapat (FTC, PMSC), amely a legkevésbé sem törődik a nézők óhajával, s csap­nivaló első félidőt produkál. Fordulás után az idő csak múlik, múlik, s néhány elpus­kázott helyzettől eltekintve jelen­tős változás nem történik a já­tékban. A játékvezető, ha eddig nem említettem volna még, Hart­man, kritikán aluli nívón bírás­kodik. Már az első 45 percben hibát hibára halmoz, a leshely­zetek megítélésénél „méltó” tár­sakra akad partjelzői személyé­ben, a kirívó szabálytalanságok után — nemegyszer a 16-oson be­lül — elnézően int továbbot, s borzolja a nézők idegeit. A 67. percben aztán már 15 ezren együtt hördülünk fel, amikor a nagy formában játszó Bánkit lerántja Kónya, a ven­dégek védője, s Hartman — az eddig ,jól bevált” gyakorlatnál maradva — rá sem hederit a tör­téntekre. .. A publikum nem búja tovább cérnával: kórusban száll az átok a játékvezető fejé­re, majd néhány tekercs papír­csík is berepül. Hartman ekkor bonvivánokat megszégyenítő teátrális mozdulatok közepette jelzi: nem hajlandó tovább vezet­ni a mérkőzést! (Már elnézést az irodalmi példáért, de nekem er­ről Moldova György egyik figu­rája, Baumgartner, az érzékeny kapus jut eszembe, aki „Betiltat­ta a pálya környékén a napra­forgó- és tökmagárusitást, mert a ropogás zavarta őt az összponto­sításban, ugyanezen okból a sta­dionba lépő nézőknek nemezpa­pucsot kellett húzni a cipő­jükre.’’) S pár perccel később tovább vezeti. . . Tudom, a szokásosnál jóval hosszabban időztem a játékveze­tő teljesítményénél, de nem ok nélkül. Hogy az Üllői úti szom­bat olyanra sikeredett, amilyen­re, az - a gyenge színvonal mel­lett — elsősorban a búónak kö­szönhető. Mert tévedni lehet, akár többször is, de a sport­szerű gondolkodásmódtól oly tá­voleső mentalitással - miszerint én vagyok a középpont, s ha nek­tek nem tetszik, ahogyan én fü­tyülök, akkor majd megmuta­tom, ki az úr... - mérkőzést vezetni nem szabad. Mindez persze nem adhat fel­mentést a közönség viselkedésé­re, legfeljebb csak magyaráz­hatja azt. És ehhez még annyit: félő, hogy nem fejeződött volna be viszonylag békés körülmények között a találkozó, ha a köz­játék miatt meghosszabbodott összecsapás utolsó pillanatában Fischer nem talál a hálóba. Bruckner Gábor Az MGKSz Nyomda felvesz ofszet gépmes­tert és IBM szedőt. Havi fizetés: gyakor­lattól függően 6000— 7000 forint, plusz pré­mium. Telefon: 158415

Next

/
Thumbnails
Contents