Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 8. szám

Dobogós remények a vízben Nemcsak a labdarúgásban, hanem a pólósvilágban is visszatérő megállapítás, hogy a Ferencváros jó vagy rossz szerep­lése meghatározó a szurkolók érdeklődé­sében. Ha megy a csapatnak, ezrek szo­ronganak az Üllői úti stadion tribünjein, ha nem ... A Komjádi uszoda pénztárai­nál is akkor állnak sokkal többen, ha a bajnoki vagy kupaversengésben a zöld-fe­hér színek képviselői jelentős szerepet töl­tenek be. így volt ez egykor, hosszú éve­ken át, majd jelentősnek tűnő megtorpa­nás után, tavaly újból zengett-zúgott a „Hajrá Fradi!”. Az 1985-ös őszi mérleg remek képet mutat: a bajnokságban a 2. helyen végzett a csapat, s ebből a tekinté­lyes pozícióból várhatta a tavaszi máso­dik fordulót: a kupában kivívott bronzé­rem is bizonyította a fejlődést, az előrelé­pést. Ezeket értékelve és mérlegelve ültem le beszélgetni Ambrus Miklóssal, a szakosz­tály vezetőjével, az egykori híres kapus­sal. — Hát azért annyira nem voltam híres, néhány szép eredményt viszont elértem — mondta a rendkívül íelkes és mindig töb­bet akaró, többre törekvő vezető. — így 1954 és 1969 között szerepeltem az élvonal­ban, védtem az 1964-es tokiói olimpiai baj­nokságon győztes csapatban, s még két Eu- rópa-bajnokságon is közreműködtem. Büszke vagyok arra is, hogy az FTC-vel sem vallottunk szégyent, szép sikereket ér­tünk el. Mikor kapcsolódott be a szakosztály vezetésébe? — Öt évvel ezelőtt vállaltam ezt a nem éppen könnyű megbízatást, hiszen a mai fiatal sportolók „nehezebb fiúk", mint an­nak idején mi voltunk. Jobban elkényeztette őket az élet, több a választási lehetőségük, s a fokozott edzésmunkát nem mindenki vállalja. A Fradiban viszont — úgy érzem — sikerült egy jó gárdát, jó közösséget ki­alakítanunk, igaz, ennek érdekében többen is nagyon sokat teszünk, dolgozunk. A szakosztály vezetője elismerőleg szólt dr. Giovanelli István technikai vezetőről, s természetesen a csapatot irányító dr. Szívós István vezető edzőről és segítője, Juhász Károly munkájáról. — Sokat jelent a fejlődésben, hogy fel­épült a Népligetben a Ferencváros saját uszodája, nem kell többé kilincselnünk edzéslehetőségért, szurkolnunk a pályabe­osztásért. Az utánpótlás toborzásában és megtartásában is nagy vonzerő, hogy nem „idegenbe" kell jönni a gyerekeknek, akar­juk is, otthon érezzék magukat. Állítom, te­hetséges fiatalok megszerzése is könnyebb, ha tudják, nálunk biztosítva van a gyakor­lás, még ha néha-néha harcolnunk is kell a létesítmények vezetésével... A ferencvárosiak előrelépését mutatja az is, hogy a tavaszi válogatott keretbe négy játékos: Ambrus Tamás, Vad Lajos, Molnár Róbert és Gyöngyösi András ka­pott meghívást, ott is voltak az olaszor­szági edzőtáborozáson. De dicséretet ér­demel szorgalmáért, jó játékáért még töb­bek között Tamás, Honti, Gyöngyösi Zsolt és sokat várnak a KSI-ből télen át­igazolt igen tehetséges Fazekas tavaszi be­mutatkozásától. — Az volt a célkitűzésünk, hogy olyan fiatal csapatot alakítsunk ki, amely hosz- szabb távon megfelelhet az igényeknek — folytatta. — Ez a folyamat megkezdődött, s már a múlt ősszel igen jelentős eredmé­nyeket értünk el, amelyek elvezettek ben­nünket a bajnoki második helyezéshez. Le­győztük a bajnoki címet védő BVSC-t, az MNK-ban első szolnokiakat, döntetlent csi­kartunk ki a Vasas ellen, s csak az első he­lyen álló, ugyancsak rengeteget javult Új­pesti Dózsától szenvedtünk vereséget. A ta­vaszi szezon március 15-től május 31-ig tart, a két és fél hónap alatt játsszuk le a 13 találkozót, ami annyit is jelent, hogy nyu­godtan tudunk valamennyire felkészülni. Mi jellemzi az „új” ferencvárosi vízi­labdacsapat játékát? — A Ferencváros minden labdasportban arról volt híres, hogy a szép, gólra törő, eredményes játékra törekszik. Ezt tettük annak idején mi is, s ezt várjuk el a maiak­tól. Szívós remek mestere a terv megvalósí­tásának, a csapat gyors, célszerű pólót ját­szik, az ami ma elengedhetetlen a jó ered­mények kivívásában. Véleményem szerint, ha az őszi teljesítményünket tartani tudjuk, sőt túlszárnyalni — mert végső soron ezt akarjuk —, akkor ott leszünk a dobogón. De ez — 5 ezt is egyéni tapasztalataimból mondhatom — csak akkor valósulhat meg, ha a szurkolók még az eddiginél is nagyobb támogatását, biztatását élvezhetjük. Ha ott vannak a tribünökön és buzdítják a csapa­tot, az már fél siker! Befejezésül már csak egy kérdést sze­geztem Ambrus Miklósnak: mi a vélemé­nye Ambrus Tamásról? — Szigorú kritikusa vagyok a fiamnak, aki ugyancsak kapus lett. Bízom benne . .. Kozák Mihály Manchester—de előtte Pireusz? Elkedvetleníti az „öregeket” A birkózásban két út van a névszerzés­re. Vagy hirtelen berobbansz, és besö­pörsz mindent, vagy évekig gyűjtögeted a skalpokat, és utána veszed át a hatalmat. Privát vélemény: a magyar birkózás „csil­lagteremtő” kohójában inkább utóbbi út elterjedtebb. Lehet, hogy nem így van. Az viszont biztos, hogy klubunk 57 kilós válogatott szabadfogású sportolója, Nagy Béla a „kertek alatt” jött el a válogatottságig. — Mondd, Béla! Huszonnégy évesen nem kései még mindig a címeres trikóért vetekedni? — De igen — válaszolja az 1986 ja­nuárjában és februárjában igen értékes si­kereket aratott Béla gyerek. — Mit tehe­tek? Két olyan „öreggel" vetélkedem, akik bőven letettek már a magyar birkózás asz­talára. Azon vagyok, hogy Németh Sándort (Csepel) és Szalontai Imrét (DVTK) elked­vetlenítsem. Ne tessék semmiféle szőnyegen kívüli dologra gondolni. Tudatos, kemény munkával, a válogatók hosszú során ke­resztül teszem ezt. Idén Némethiéi még nem túl pozitív a mérlegem, de Szalontaival szemben én ve­zetek. Rafinált, jól felkészített srácok, de ahogy hallom, idén megszűnik „díszkísére­tük". Mintha Németh külföldi szerződés elé nézne, Imre pedig abbahagyja a birkózást. Ez jó is, de rossz is. A velük való állandó perlekedés segített előre, ugyanakkor Sza­lontai ellen — mivel passzív felállású birkó­zó — nagyon meg kellett izzadnom a győ­zelmekért. Németh megint más. Ő nyíltab­ban áll oda birkózni, viszont most, hogy évei száma előrehaladt, szereti húzni az időt... — Tavaly rád esett a válogatók válasz­tása. A lipcsei EB, majd a budapesti vb nem olyan, amilyenre szívesen emlékez­hetsz, nemde? — A számból vetted ki a szót! Hogy mi a magyarázat? Épp az előbb vázolt vetélke­déssorozat idegileg elfárasztott, felőrölt. A vb? Jobb lenne feledni. . . Magam sem értem, hogy vezető pozíciókból miért veszí­tettem ?! Itt az ideje, hogy kicsit bemutassuk a szakállas 57 kilóst közelebbről is! Tizen­két évesen kezdett, testnevelő tanári ta­nácsra. Előtte a Siketek SC-ben védett, futballkapus volt, de az asztalitenisz alap­jaival is behatóan megismerkedett. Az­után maradt a birkózás. — Volt idő, amikor elkedvetlenedtem, mert rendszeresen kettőket birkóztam. Ve­reségekkel. S ilyenkor ugye az ember ki­esik ... A másik bökkenő az volt, hogy kö­töttfogással kezdtem, de mivel ott nagyon nagyokat lehet esni — és én esni nem sze­retek —, inkább nyerget váltottam, és a „nyúlkálás” szabadfogáshoz pártoltam. Jó döntés volt, nem bántam meg! Törzsök Jó­zsi bácsitól kezdve Gáspár Ferencen keresz­tül szinte minden zöld-fehér edző segített, ám az igazi „szakmát" Kiinga Lászlótól gyűjtöttem be. — Attól, aki maga is 57 kilós volt, s mint ilyen, EB-döntőig (ezüstérem), olim­piai bronzig verekedte magát... — Igen, van ebben valami jelképes. Bár „ Macska" (Kiinga beceneve. — A szerk.) azóta a BVSC-hez ment, azért gyakran be­szélgetünk. Tanácsokat ad, segít most is. Ha nem hinném, hogy egyszer én is képes leszek az ő eredményeire emlékeztető szu­performára, azt hiszem, nem is csinálnám tovább. — No, és mikor? — Kicsit későn kezdtem, ma már nem szoktak 12 évesen nekiállni ennek a pályá­nak. Talán ezért vagyok későn érő típus, bár magyar bajnok már voltam. (Nem is egyszer. Kétszer. — A szerk.) Az az igaz­ság, hogy jó pár „nagylegényt" megvertem már. De egy időben, azaz egy világverse­nyen együtt — még sohasem. A bolgár Jor- danovot, az amerikai Millst, az NDK-beli Reichet és Bobrichot. Szép lista, nem ? — De! Legutóbb, a március eleji Int- ranszmas Kupán 17:7-re „leütötte” Rei­chet. A világ- és Európa-bajnokot. Igaz, a derék veterán német az 52 kilóban szerez­te eddig babérjait... Áprilisban EB lesz Athén mellett, Pireuszban. Nagy Bélával vagy nélküle? — Ez a válogatók dilemmája. De ha rám esik a pillantásuk, akkor nem lesz Lip­cse, azaz a tavalyi kontinensversenyhez fogható gyengélkedést nem tűrök el ma­gamtól. Es persze hadd beszéljek Némethék mellett a fiatalabb trónkövetelőkről is. Mig- léczi, Tihanics olyan velem egyívású srácok, akik mindent megtesznek a válogatottsá­gért. Szóval, az „öregek" után most egy más korosztály rohamait kell majd vissza­vernem. — A kubai Cerro Pelado (ez a verseny pár nappal előzte meg az Intranszmas Kupát!) viadalon is nyertél. Nem kis bra­vúr!? — Igen, a kubaiak valósággal hozsan- náztak. Pedig nem történt más, mint hogy bejöttek a dolgaim. Különösen kedvelem az úgynevezett Seger-fogást, a dupla Nelsont, és ha valaki ügyes lábhasználattal akarja védeni a Segert, akkor billentek. Nem kel­lett hozzá nagy ész, hogy rájöjjek: e három szabadfogású megoldás kevés az üdvösség­hez. Ezért különórákat veszek két kötöttfo­gású klubtársamtól, Síkétől és Tekestől. A csípő- és válldobást gyakorlom külön elő­szeretettel. —- A földkerekség legjobb 57 kilósa? — Szergej Bjeloglazovnak hívják, és Ki- jevben él. Mit nem adnék, ha egyszer mér­kőzhetnék vele! Alacsony srác, a kicsik el­len pedig gyakorta elmegy a Seger. Béláról még tudni kell: angolul tanul, és minden valamirevaló 57 kilós külföldi birkózóval levelez. Azért, hogy családos­tól meghívja őket. És azután őt is vissza­hívják. Volt már ily módon Törökország­ban, a legközelebbi cél pedig Manchester. Ott él az a derék angol 74 kilós válogatott, akit Fritz Walkernek hívnak, és jön majd Pesterzsébetre, a Nagy családhoz vendé­geskedni. Persze, ha előtte Pireuszban találkozna a magyar 57 kilós és az angol 74 kilós a szőnyeg menti szokásos beszélgetések so­rán, akkor könnyebb lenne egyeztetni a részleteket. Ez ugye azt jelentené, hogy Nagy Béla ismét magyar válogatott len­ne .. . Szabó Sándor Kevesebbet költ fűtésre, ha erkélyét beüvegezteti! A „PANORÁMA” ablak alumínium profilokból készült harmonika nyitási rendszerű ab­lak. Házgyári vagy egyéb technológiával épült lakások loggia beépítésénél alkalmaz­ható. A szárnyak kinyitása után a teljes homlokzati nyílás szabaddá válik, bentmara­dó osztóbordák nélkül. A lakás alapterülete megnő, a belső szobában a hőérzet javul. Alkalmazásával jelentős energiamegtakarítás érhető el. Igény esetén azonos működési elvű teraszaj­tók is gyárthatók. Keresse fel »fémmunkás« Vállalat szaküzletét Budapest VII., Majakovszkij u. 43- Telefon: 226-253.-45. Fizikai dolgozókat keresünk felvételre az alábbi munkakörökbe: — forgácsoló szak- és betanított munkásokat, — PNC—ERI számjegyvezérlésű gépre szakmunkásokat (tanfolyam szükséges), — csúcsnélküli köszörűs szakmunkásokat, — csúcsesztergályos szakmunkásokat, — marós szakmunkásokat, — edző szakmunkásokat, — szerszámélező és szerszámkészítő szak- ill. betanított munkásokat, — hegesztő szakmunkásokat (COC 2A, 2B, COL 2A szakvizsga szüksé­ges), — villanyszerelő, lakatos, autószerelő, víz-gáz és csőszerelő szakmunká­sokat. CCs Nem fizikai területre felvételre keresünk: — számviteli osztályvezetőt, — utókalkulátort, — munkaügyi előadót, — anyaggazdálkodót, — készülékszerkesztőt, — technológust, — programozót, — gépészmérnököt, — gyors- és gépíró adminisztrátort. Egy műszakos munkarendben rugalmas munkaidő rendszer. Kedvező ke­reseti lehetőség. Újpesti Gépelemgyár Budapest IV., Dugonics u. II. Jelentkezés: A munkaügyi csoportnál vagy a személyzeti osztályon. Telefon: 698-766/109 vagy 693-565. i

Next

/
Thumbnails
Contents