Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 7. szám
1985/86-OS IDÉNY 7. SZÁM Fradi műsorlap 9 • -4 Kopeczky Lajos, a született ferencvárosi A KÉPERNYŐRŐL JÓL ISMERT arc valósággal átszellemül, amikor elárulom: azért kértem a találkozót, hogy a Fradiról diskuráljunk! Abban a pillanatban már nem az építészmérnök, nem a karmester, nem is a televíziós sportriporter Kopeczky Lajos ül velem szemben. Hanem egy olyan ember, aki le sem tagadhatná, hogy a kilencedik kerület nevének hallatán szaporább lesz a pulzusa. Ha valaki elmondhatja magáról, hogy született ferencvárosi, akkor Kopeczky Lajos feltétlenül. Kezdve onnan, hogy ötvenegy esztendővel ezelőtt a Mester utcában érkezett a világra, hogy huszonnyolc éven keresztül ott is lakott szüleivel, hogy édesapja — aki ma is a Hámán Kató téri templom karnagya — az Elnök utcában látta meg a napvilágot nyolcvan évvel ezelőtt, hogy a nagyszülei is idevalósiak, egészen odáig, hogy a felesége meg józsefvárosi! Hát csoda, hogy ilyen indíttatás után az embert millió és eltéphetetlen érzelmi szál köti örökre a Ferencvároshoz? ÉSZRE SEM VESSZÜK, és máris akasztják a hóhért, vagyis faggatom a riportert. És Lajos önfeledten meséli, hogy a Mester utcai gimnáziumban, ahol érettségizett, milyen jó barátja volt évfolyamtársa, Karácsony György, akit annak idején Puskás utódjaként tartottak számon, és aki ma — legalábbis úgy tudja — a Tungsram gyárban dolgozik vezetőként. Együtt futballoztak diákként a Ganz-ifiben, és persze titkon arról álmodoztak, egyszer milyen csodálatos lenne felhúzni a Fradi zöld-fehér mezét. Aztán Karácsonyt elvitte a Vasas, az ifjú Kopeczky pedig gondolt egy merészet, és jelentkezett a Ferencvárosnál! A nyurga védőt azonban átirányították az FTC akkori „fiókcsaPÁPAI FRADISTÁK Pápán és környékén mindig sok fradista élt. A vidéki kisvárosban öt évvel ezelőtt, 1981-ben határozták el, hogy szervezett keretekről gondoskodnak. A fradista érzelmű szurkolókat kis közösségbe tömörítik, aminek folytán közelebbi kapcsolatot alakíthatnak ki az egyesülettel, s ilyen formában is kötődhetnek szeretett klubjukhoz, az FTC-hez. Mint ismeretes, tervük megvalósult, és most már ötéves tevékenységükről adhatnak számot. Közel háromszázan vannak, közösségük szinte „népfront'jellegű, hiszen például függetlenített pártmunkástól kezdve lelkészig a legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselői tartoznak tagjaik sorába. Taglétszámuk időközben többször is változott, egy azonban nem: a Ferencváros iránt érzett mély szeretetük, ragaszkodásuk, bizalmuk, hűségük. Létszámuk negyven százalékát fiatalok alkotják. Az év elején, február hónapban tagságuk hetvenöt százaléka befizette éves tagdíját a Baráti Kör pénztárába. Ezen felül több mint húszán jelentősen megemelték tagdíjuk összegét, ezzel is bizonyítva, hogy készek a maguk módján a Fradit támogatni. Évenként hat alkalommal indítanak külön buszt és szerveznek ugyanennyi autós csoportot az FTC Üllői úti meccseire, de ott vannak és buzdítják a franzstadti legénységet a vidéki mérkőzéseken is: Zalaegerszegen, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Győrött. Közülük többen is FTC-bérlettel rendelkeznek. A budapesti mérkőzések során külön programról is gondoskodnak, voltak a Sportmúzeumban, a Planetáriumban, a Szovjet Kultúra Házában, legutóbb pedig a Parlamentben. A tavasz folyamán az FTC Népligeti Sportközpontjába, valamint a Latorca utcai kajak-kenu „támaszpontra” terveznek látogatást. Szeretnék látni az alakuló FTC-múzeumot, s a mérkőzések előtti időben neves volt és jelenlegi zöld-fehér sportolókkal is terveznek beszélgetést a Baráti Kör Üllői úti klubházában. Pápán is találkoztak már korábban a labdarúgó-szakosztály vezetőivel, s az ő meghívásukra látogatott el Pápára az NB 1-es Fradi, előkészületi mérkőzésre. A pápai klub az FTC Baráti Kör vezetőivel egyeztetve újabb FTC-sportolókat, -vezetőket lát vendégül a közeljövőben, baráti beszélgetés, szurkolói ankét keretében. Kezdeményezésükre városuk labdarúgó-csapata, a Pápai SE februárban, közvetlenül a Nyíregyháza elleni MNK-találkozó előtt előkészületi mérkőzést játszott a Fradival az Üllői úti pályán. Ezt a kapcsolatot szeretnék megtartani, illetve továbbfejleszteni. A Ferencváros propagandabizottságától rendszeresen kapnak képanyagot, amit klubhelyiségükben kiállítanak. Igény szerint — mintegy hetven főnek — biztosítják a Fradi Műsorlapokat, az FTC egyéb kiadványait, könyveit, ajándéktárgyait, s ez is jó kapocs az egyesület és szurkolói között. Az 50 ezres Pápa központjában a Húskombinát biztosít számukra klubhelyiséget, ezt a bejáratnál FTC-címerrel ellátott cégtábla is hirdeti. Hétfőnként jönnek össze, amikor 50-60 fő jelenik meg. Van büfé, biliárd; újságok, könyvek, képmagnó, színes tv biztosítja a kulturált kikapcsolódási lehetőséget. Ezeken az összejöveteleken a Fradi a fő téma, de a mindennapi dolgok is szóba jönnek. Megkérdeztük a pápai fradisták szervezőjét, Gerlei Ferencet, miért csinálják mindezt?„Ennél a kérdésnél a kiinduló alapot az FTC iránti kifogyhatatlan szeretet adja, amelyet igazán csak az tud megérteni, aki hasonlóan érez, akinek az FTC három betűje szent és mindenek feletti. Több mint ötven éve vagyok fradista. Ezen idő alatt jóban, rosszban mindig kitartottam a Ferencváros mellett, s örülök, hogy itt Pápán és a környékén sok olyan igazi fradistát sikerült találni, velük egy baráti közösséget létrehozni, akik hasonlóan éreznek, mint jómagam ...” ❖ Az FTC Baráti Kör vitathatatlanul legnagyobb létszámú, kiválóan szervezett vidéki csoportjáról, a pápai fradistákról Győri Sándor barátunk küldte a fenti tudósítást. Gratulálunk ötéves jubileumukhoz, s köszönjük Gerlei Ferencnek és társainak azt a sokéves, önzetlen társadalmi munkát, amellyel környékükön hozzájárulnak a Fradi, a zöld-fehér színek népszerűsítéséhez. patához”, a Kinizsi Dohánygyár csapatához. Igen ám, de mivel az orgonaművész édesapa egyáltalán nem nézte jó szemmel Lajos barátunk fut- ballpályán folytatott ténykedését, viszont annál inkább szerette volna, hogy Fia kötődjön a zenéhez, így gyakran előfordult, hogy jókora pofonokkal ösztönözte edzés helyett zongoraórára... És mire elérkezett az érettségi, Kopeczky Lajos játékosként már hátat fordított a labda világának, és szorgalmasan látogatta a zenei konzervatóriumot, majd sikeres felvételije után ezzel párhuzamosan a Műegyetemet. De azt ma sem tagadja, hogy örök nosztalgia él benne a játék iránt. Hogy milyen erősen, arra bizonyíték: az újságírók labdarúgócsapatának heti három edzéséről és a mérkőzéseiről jobbhátvédünk az utóbbi évtizedben kizárólag akkor hiányzott, amikor kisebb műtétre kórházba kellett vonulnia. És nem akartunk hinni a szemünknek, amikor az operáció után néhány nappal egyszer- csak megjelent az öltözőben. Még alig tudott járni, de ő mintha mi sem történt volna, elkezdett készülődni — a gyakorláshoz ... RÉGÓTA ISMEREM és tisztelem Kopeczky Lajost, az újságíró-riporter kollégát. Jól tudom, mennyire imádja nézni és űzni a futballt és a teniszt. De azt eddig nem tudtam róla, hogy látta futballozni Sárosi III Bélát, a mindig feltűrt ujjú mezében, hogy leste, vajon Csikós hárítja-e az ellenfél bombáját, hogy szemtanúja volt annak, amikor Henni, nagy igyekezetében védés közben véletlenül eltörte társa, Rudas lábát, hogy megcsodálta Deák ötvenkilenc gólos rekorderedményének főbb állomásait, hogy jelen volt a tizenhét éves Kocsis bemutatkozásán Erzsébeten, hogy el- ámult látva „Kocka” első ollózva lőtt parádés gólját a Wacker elleni mécsesén, hogy emlékszik egy Mindszenty nevezetű kapusra és Koczóra, aki alig-alig látott, de az ötvenes évek elején még rá is szüksége volt a Fradinak, merthogy elvitték Kocsist, Budait, Czibort, Hennit, Deákot... Igen, Lajos nagyon sokat tud a Ferencváros múltjáról, sokkal többet, mint általában a Fradi-szurkolók. Mosolyogva meséli, hogy a régi nagyok közül egyedül Kéri Károlyt, a marcona védőt merte megszólítani, mivelhogy ő is a Mester utcában lakott. Megkérdezte Kérit: árulja már el, miért fél tőle annyira az újpesti Egressy a pályán? A válasz még ma sem hozható nyilvánosságra ... Aztán hirtelen szenvedélyessé válik a tekintete, és megint az ötvenes évek számára máig is érthetetlen, Ferencvárost sújtó intézkedésekről beszél. Meg arról, hogy azokban a nehéz időkben — ez ma is szent meggyőződése — Kispéter Mihály és Dékán y Ferenc, aztán a hozzájuk csatlakozó Dalnoki Jenő tartotta bent a csapatot az első osztályban! És állítja, hogy a mindenki által tisztelt és szeretett, nagy tudású Kispéter korai halálában komoly szerepet játszottak ennek az időszaknak a viszontagságai. Ahogy ezt kimondja, mintha megkönnyebbült volna. Rövid ideig csend telepszik közénk, aztán kortyol egyet a narancsléből és máris újra „adáskész”. APROPÓ, TELEVÍZIÓ! Máig is élénken él bennem az emlék: 1960 őszén Kopeczky Lajos közvetít egy MTK—Csepel meccset, aztán legközelebb sportműsorban csak negyedszázaddal később találkozhattunk vele. Inkább mérnökként dolgozott, mígnem 1969-ben végleg a televízióhoz került. Tavaly nyárig gazdaság- politikai műsorokat készített. Es most nagyon boldog, hogy ha óriási kerülővel is, de a sportosztály munkatársa lehet. Legbelül mindig erre vágyott. .. Váratlanul elárul egy „titkot”: amikor néhány évvel ezelőtt Nyilasi Tibi „visszavonult” a játéktól, aznap este a híradóban ő volt a sportos bemondó. Állítólag a hírt — hogy tudniillik Nyíl abbahagyja a labda rúgását — úgy mondta el, hogy másnap a televízió elnöke intézkedett: aki ennyire személyes érzelmeitől be- folyásoltan közöl valamit egy országgal, az nem híradózhat abban az évben! Még szerencse volt, hogy már novembert írtunk ... Albert Flórihoz is sajátos szálak fűzik. Apósa volt ugyanis annak idején a Ferencváros fogorvosa, akinek rendelőjébe Flóri is gyakran volt hivatalos. De barátságuk akkor lett igazán bensőséges, amikor Kopeczky Lajos a fővárosból kiköltözött Gödre. Ahol ugyebár Albert nyaralója is áll! Azóta zajlanak a nagy dumapartik múltról és jelenről, meg egy kicsit a jövőről is. Amikor arról kérdezem, mi a véleménye a jelen Fradijáról, megint el- komorodik a tekintete. Számára ugyanis egyszerűen érthetetlen, hogy ezek a gyerekek miért nem tudnak „meghalni" a pályán? Csak abban bízik, hogy Dalnoki Jenő fantasztikus kötődése a klubhoz végül is ugyanolyan hatással lesz Zsinkáékra, mint volt annak idején Nyilasiékra ... MIKÖZBEN LASSAN BÚCSÚZUNK, Lajos elérzékenyülve mondja: ma is hálás a sorsnak, hogy a Ferencvárosban, ebben a sajátos, „kemény” környezetben nőhetett fel. Megedződött az élettel szemben, de azért is szeretettel gondol erre a városrészre, mert rengeteg barátot, ismerőst, tanárt adott neki, akikkel ma is boldogan találkozik, ül le beszélgetni bárhol és bármikor. Aztán gyorsan még leszögezi: ő hivatalból már nem mondhatja el magáról, hogy Fradi-szurkoló, hiszen sportriporter (bár igazából ma is építészmérnöknek vallja magát...), vagyis nem szabad pártosnak lennie egyetlen csapattal szemben sem. Azt mondja: igényesebb és szigorúbb lett a Fradival szemben, amióta szakmája, hivatása a sport tolmácsolása. És nagyon reméli, hogy ezt nem kell majd érzékeltesse a kedves nézőkkel. Ami ugyebár azt jelentené, hogy a Ferencváros elindult felfelé ... (zsiday) Örökös szurkolónk „Karcsikám, én magát még kölyök Ill-ban is láttam futballozni..." Ez az én emberem, gondolom magamban, mert azt az átkozott hiúságot, ugyan ki tudta már egyszer és mindenkorra végérvényesen legyőzni magában (?), s már-már elfeledkezem az alapfeladatról (Nagy Béla: „Karcsi, kérlek írj egy cikket az egyik ősszurkolónkról. Nyíri Attilának hívják, szerintem csak azért nem Fradi a keresztneve, mert ilyet nem anyakönyveznek.”). „Apámnak volt egy jó barátja, Ma- gasrévi János OTI-főtanácsos, aki viszont jól ismerte Mailinger Bélát, a Fradi akkori vezetőjét. Világos, hogy Fradi drukker lettem. Vagy nem ?“ Kisvárdán jár gimnáziumba. Olyan gombfocicsapata van, amelyben Amsei, Korányi, Bukovi, Blum az ász. Őrületbe kergeti környezetét a Fradi imádatával, mindenkit megagitál, hogy a zöld-fehérek vasárnapi győzelméért szorítson. „1930-ban feljöttem Pestre egy Húsvéti Tornára. Akkor láttam először „élőben"játszani a kedvenceimet. Azóta csak akkor hiányoztam mérkőzésről, ha ágyba kényszerített beteg voltam, vagy amikor a labda helyett a fegyverek vetélkedtek egymással." Szabályos rendben sorakoznak az emlékek. A KK meccs, amelyen Toldi Géza négy gólt rúgott; egy mérkőzés Diósgyőrben, amelyet a DVTK nyert meg 1:0-ra annak a Fűzérnek a góljával, aki előtte, nem is olyan régen még a Fradiban játszott. Hatalmas diadal a Vasas ellen. 5:1, de már a félidőben (!) ennyi volt. Vagy amikor a Honvéd kapta azt a bizonyos hetest (arról nem nagyon beszélünk, hogy Tichyék is rúgtak korábban ennyit a Fradinak ...); aztán amikor Szabó Feri öt góljával nyert a csapat a Rába ellen. Vagy amikor (szintén a Honvéd ellen) 1:4-ről lett 4:4 („... és Karcsikám képzelje, a Borsos Miki, úgy emlékszem rá, mintha ma lenne, az utolsó percben még a Faragó Lajost is kicselezte, de már nem tudta a hálóba lőni a labdát...”) Nemcsak a Fradihoz, a munkahelyéhez is hűséges volt. A> MOM-ban dolgozott két és fél évtizeden át. Nem volt úgynevezett nagy ember, de a szürkék hegedűsévé sem akart soha válni. Könyvelőként, az állóeszköz-gazdálkodási osztályt irányította. Az azonban igazán nem a véletlen műve, hogy munkahelyével kapcsolatban is futballszövetű emléket őriz. Azt a számára sohasem feledhető napot, amikor... (,,... és akkor képzelje Karcsikám, egyszer csak hívat az igazgatóm. Azt mondja. Nyíri elvtárs, felavatjuk a MOM-pályát, szeretnénk, ha a Fradi lenne az ellenfél. Hallottam, hogy magának jó kapcsolatai vannak a klubbal.. . Mit mondjak? Repültem... Két héten át intéztem, szerveztem, bonyolítottam a dolgokat, de végül csak összejött. A MOM-pályát a Fradi avatta. Milyen kár, hogy ma már ... nincs MOM-pálya.’j Elnökök, szakosztályvezetők, edzők, orvosok, gyúrók, játékosok jöttek-mentek. Nyíri Attila maradt. Valamennyi generációt végigkísérte a maga útján, mindegyik korszakból gríz máig tartó barátságokat. Toldi Géza, Lázár Gyula, Rudas, Henni, Mészáros, Kis Péter, Kocsis, Mátrai, Albert, Szűcs, Novák, Dalnoki, Nyilasi nevét említi. Kihez ilyen, kihez olyan kapcsolat fűzte. Kint volt az edzéseken, az előkészületi mérkőzéseken, de néha még akkor is a Fradipálya felé vette az útját, ha jól tudta, nem talál ott az ég világon senkit. Csak éppen benéz egy kicsit. Mert már élete darabja, élete elválaszthatatlan része lett a pálya és maga a fogalom: FRADI. „Albert Flórit már akkor láttam a kölyökben játszani, amikor a bokáját verdeste a futballnadrág. Mondtam is edzőjének, Száger Misinek: Te Miska, ebből a gyerekből nagy játékos lesz. Persze azt nem volt igazán nehéz észrevenni .. . Csapongók egy kicsit, de ugye nem baj? Szóval. . . A Kocsis Sanyit én nagyon jól ismertem. Azt is jól tudom, hogy egy idő után már nagyon nem jól érezte magát a Honvédnál... Ötvenhét esztendő alatt soha, egyetlenegyszer sem viselt úgymond hivatalos tisztséget a klubnál. Mindig társadalmi munkás volt, akit hívni, küldeni lehetett. Hol ide, hol oda ... Néha beszállt a szurkolószervezésbe, a Baráti Körtől is kapott ilyen, olyan megbízásokat, amelyeknek mindig egy vérbeli könyvelő megbízhatóságával tett eleget. Mostanában egy tizenkét esztendős kislánnyal (!!!) levelez. A kislány Csermelyben lakik, s mint Nyíri Attilának megírta, az iskolájában száz diák közül nyolcvan már fradista. „Van egy ősrégi Fradi-jelvényem, amilyen talán már senkinek sincs az országban. Egy turul vagy egy sas, nem tudom, de valamilyen madár van a közepében. Dalnoki Jenő minden áldott nap megkérdezi, hogy mikor adom már neki. Biztosan az övé lesz... De arra emlékszik-e Karcsikám, hogy egyszer egy edzésen a Jenő kiabált magával?.. Nyíri Attila. 72 éves nyugdíjas. A József Attila lakótelepen él, egy beívelésnyire a Fradi-pályától. Mind a két szemét többször operálták. Zöldhályog. Délelőtt tízig általában otthon van, aztán fogja a bevásárlószatyrot és elindul a piac, a Közért felé. Ha végzett, beugrik egy kicsit a Fradi-pályára. A stadionban az 5-ös szektor, 10. sor 4-es ülés az övé. 1974 óta az FTC örökös tagja kitüntető címmel büszkélkedhet. Lakat T. Károly
