Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 6. szám
1985/86-OS IDÉNY 6. SZÁM Fradi műsorlap 5 ELHUNYT MONOSTORI KÁROLY 1986. január 8-án, 73 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Monostori Károly, a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-szakosztályának intézője. Kiváló labdarúgó volt, aki profi játékosként a kispesti és a ferencvárosi színekért is küzdött. Szorgalmával, megbízhatóságával mindig elismerésre késztette a publikumot. Képességeit bizonyítja, hogy 1933-ban a címeres mezt is kiérdemelte, és a válogatottban is csillogtatta erényeit. Sokoldalúságára jellemző, hogy szinte minden poszton átlagon felüli teljesítményre volt képes. Játszott hátvédet, szélsőt, fedezetet, sőt belső csatárt is. Egy súlyos lábtörés tett idő előtt pontot sportpályafutására, ám ennek ellenére képtelen volt elszakadni a pályától. Kicsit bicegve ugyan, de évtizedeken át a Fradi-öregfiúk között kergette tovább a labdát, majd amikor végleg búcsúzott a zöld-fehér meztől, az old-boyok közösségének lett összetartó egyénisége. Több mint harminc éven át a Ferencváros első csapatának intézőjeként végzett odaadó munkát. Soha nem a látványos részét, a villogást vállalta, inkább a háttérben szorgoskodott, minden apró részletre ügyelve. A sokat emlegetett közkatonák, a sportegyesületi kisemberek tevékenységét emelte rangra. Szerdán délelőtt az első csapat éppen edzést tartott, amikor a pályára érkezett, végigpásztázta szemével a fiúkat, majd átnézte a levelezést, hozzáfogott az ügyintézéshez. Talán öt perc telt el, amikor rosszul lett, kiült a Springer-szobor melletti kispadra, és szíve a következő másodpercben már utoljára dobbant. Ott halt meg az Üllői úti lelátók árnyékában, néhány méterre a zöld gyeptől, amelyet oly rajongva imádott. Gyászol az FTC-család, hiszen olyan embert vesztett el, akit labdarúgó-generációk szeretete kísért. Tisztelettel hajthatunk fejet emléke előtt. Gy. J. A. Január 6. Frankfurt. A helyi televízióstúdió fehér szobájában az egyik monitoron sorra elevenednek meg a régi ferencvárosi játékosok nyilatkozatai. A novemberi forgatás idején felvett interjúk egyike-másika a Springer-szobor előtt történt. A videokazetta halk zörejjel indul és a képernyőn feltűnik Monostori Károly, a Ferencváros egykori labdarúgójának, majd évtizedek óta közismert intézőnk alakja. Karcsi bácsi emlékezik, klubszeretetről, klubhűségről beszél, a végén valami ilyenféle mondattal: a Fradi pálya nekem mindent jelentett, második otthonom volt... Január 9. Budapest. Hazatérve a Fradi-film utómunkáiról az első Üllői úti látvány: a stadion árbocán fekete zászló leng. Rácz bácsi, a portás máris tájékoztat: tegnap meghalt a mi Monostori Karcsink! Alighogy a klubházba ért rosszul lett, leült az épület előtti kispadra, még néhány pillanat és egy hű szív utolsót dobbant. . . Ott halt meg a pályán, néhány méterre a Springer-szobortól, ott, ahol élete utolsó nyilatkozatát adta. Ott, ahonnan évtizedek óta a mérkőzéseket nézte, ott, a kapu mögött érte a Nagy Bíró hármas sípszava . .. A pályán halt meg, ahol évtizedeket élt. Ferencvárosi szurkoló! Ha a tavaszi idénynyitón tekinteted a klubház előtti kispadra téved, majd gondolj néhány pillanatra egy igaz fradistára . . . Nagy Béla BÚCSÚ CSOKNYAI TIBORTÓL Csoknyai Tibor, a Ferencváros volt labdarúgója, hosszan tartó betegség után, életének 55. évében, január 10-én elhunyt. A Ferencvárosban 1948. szeptember 29-én játszott először, utoljára pedig 1953. december 6-án: az Üllői úti Kinizsi—Honvéd 0-0-ás találkozón. Az FTC, az ÉDOSZ és a Kinizsi színeiben összesen 58 mérkőzésen szerepelt és 16 gólt szerzett. „Csoki”, ahogy a játékostársak és a szurkolók becézték, a Ferencváros gazdag tehetséggyárából került ki. A fatribün mögötti hátsó, kopogós pályán nőtt fel, hasonlóan oly sok társához. Hamar felhívta magára a figyelmet kitűnő labdakezelésével, s apró termetét meghazudtoló ragyogó fejjátékával. Még a nála húsz centivel magasabb, daliás hátvédek elől is elfejelte a labdát, s remek érzéke volt a játék szervezéséhez is, a technikailag kitűnően felkészült labdarúgónak. Egy legendás ifjúsági gárda tagjaként mártózott meg először 1948-ban a mélyvízben, a Ferencváros első csapatában. Igen, akkoriban, a negyvenes évek végén, olyan közvetlen utánpótlása volt az FTC-nek, amelyikben Kocsis Sanyi, Dalnoki Jenci, Háry, Anda és Csoknyai vitték a prímet. Ontották a gólokat, látványosabb győzelmeket arattak és hamar az ezerfejű Cézár kedvencei lettek a srácok. Később a felnőttek között, az úgynevezett hét szűk esztendő idején, amikor szétszedték a bajnokcsapatot, hétről hétre becsülettel küzdött, harcolt azért, hogy ÉDOSZ és Kinizsi néven is fennmaradjon az élvonalbeli szakosztály. Fájdalmas kötelességünk emlékezni erre a szimpatikus játékosra, aki méltán érdemli meg a tiszteletadást, hiszen kritikus időben bizonyította klubhűségét. EMLÉKEZÉS LANDI FERENCRE Tragikus hirtelenséggel, életének 47. évében elhunyt Landi Ferenc, az FTC egykori labdarúgója, volt többszörös ifjúsági és utánpótlás-válogatott kapus. Először 1959. szeptember 20-án védett az FTC-ben a Pécsi Dózsa ellen. Utoljára pedig 1962. április 23-án, egy nemzetközi találkozón a Népstadionban, amikor a zöld-fehér gárda 3-2-re győzte le az Ausztriát. A Ferencvárosban ösz- szesen 56 mérkőzésen őrizte a hálót. Már tizenöt-tizenhatévesen is ott szerepelt a neve, Hoffer József ifjúsági szövetségi kapitány noteszében. Méltán, hiszen lényegében gyerekfejjel már az NB III-ba, bajnoksághoz segítette az Orosházi Kinizsi együttesét. Fantasztikus hírek érkeztek róla, produkcióiról valósággal hozsannát zengtek p szemtanúk a Viharsarokban, de akkor is, amikor az ifjúsági válogatottban repkedett, fittyet hányva a gravitációra. Nem véletlen, hogy már húszévesen leigazolta a Ferencváros, s akkor a klub vezetői méltán hitték azt, hogy hosszú távra megoldották a kapusgondot. Jogos volt a reményük, hiszen a következő években nemzetközi mérkőzéseken, s Népstadionbeli rangadókon tapsolt neki a publikum, amikor levegőben úszva, csodálatos reflexszel hárította a legnehezebb lövéseket, fejeseket. Landi Feri derűs, jókedvű sportember volt, aki hamar kivívta a csapattársak szeretetét. Körülötte mindig jókedv, vidámság honolt, így hát az A-tribün alatti, hangulatos, öreg öltözőben hamar otthonra talált. Miután búcsút intett az FTC- nek, még hosszú évekig az élvonalban védett a Debrecen, az Eger és az Egyetértés szineiben. Voltak remek napjai, amikor elismerően felsőfokokban írt róla a sportsajtó, és újra és újra felfedezték a hórihorgas, kitűnő fizikai adottságú kapust. Ám az is kétségtelen, hogy pályafutásának zenitje az az időszak, amikor az FTC hálóját őrizte. Azok az évek, amikor joggal tartották Henni utódjának s a válogatottban akár Grosics örökösének is. Fájdalom, hogy tudását, tehetségét nem tudta igazán kiaknázni. De sokkal szívszorítóbb az a tény, hogy fiatalon lépett le az élet színpadáról egy nagyreményű kapus. Az FTC-ben összeszorult szívvel emlékeznek rá egykori játékostársai, vezetői és a szurkolók, akik valaha is látták védeni. Dalnoki: Végre csatárgólokat szeretnék látni... A tavaszra való felkészülés nagy kérdőjele a legtöbb klubnál és a legtöbb edzőnél a: hol? Mármint hogy otthon vagy az ország más vidékén, netán más országban kell végezni a felkészülési munka azon kényes részét, amelyhez nem elég a melegítő, a sísapka, az edzőcipő na és egy fagyos, vagy éppen sáros terep, hanem sima játéktér szükségeltetik hozzá, labda s lehetőleg kellemes idő. Nos, a Ferencváros az idén azon szerencsés együttesek közé tartozott, akiknek módjában volt a január felét Görögországban tölteni. A zöld-fehérek az Arisz klub vendégeként edzhet- tek, futballozhattak két hetet a napfényes Hellasz földjén. A kint töltött időszakról, a szerzett tapasztalatokról beszélgettem Dalnoki Jenővel, a labdarúgócsapat vezetőedzőjével. — Milyen az összkép a görögországi útról? + Mindenképpen hasznos volt s a célnak tökéletesen megfelelt — kezdte a szakember. — Jó pályákon tudtunk gyakorolni s a napi két foglalkozáson túl négy felkészülési mérkőzést is játszottunk, különböző erősségű ellenfelek ellen. Mérkőztünk két alacsonyabb osztályú és két első ligás csapattal. — A jó minőségű játékterek ilyen tájt felbecsülhetetlenek. + így igaz. Igyekeztünk is kihasználni a lehetőséget. Délelőtt, délután kint voltunk a pályán, gyűjtöttük az erőt s próbáltuk pótolni fogyatékosságainkat. Mert abból bizony akad jócskán. Hogy mást ne mondjak, a korszerű támadásvezetés, no meg a helyzetkihasználás terén vannak a legnagyobb gondjaink. Ha mindezek javítását szolgáló gyakorlatanyagot nem csak nappal, hanem éjszaka is ismételgetjük, még az is kevés lett volna. Persze így sem unatkoztak a játékosok. Amit beterveztünk, azt azért elvégeztük, ráadásul minden különösebb zökkenő nélkül. Igaz, a lakhelyünk közelében nem tudtak pályát biztosítani vendéglátóink, így napi 30-40 kilométert kellett utazni az edzésekre, de kibírtuk. — Hogy játszott az együttes az előkészületi mérkőzéseken ? + Az időszaknak megfelelően. A kemény terheléssel a lábukban nem voltak kimondottan frissek a labdarúgók, mégis akadtak biztató periódusok. Az Arisz Sza- loniki elleni összecsapáson például egészen jól ment. 3-0-ra legyőzték azt a csapatot, amely az elmúlt nyáron imponáló teljesítménnyel nyerte a Ganz-MÁVAG jubileumi tornáját. Nem futballoztunk rosszul a Larisza ellen sem, annak ellenére, hogy ezen a találkozón az ellenfél győzött három góllal. Játszottunk még két kiscsapat ellen is, a Pavloszt 7-0-ra, a Tri- kalát 4-0-ra vertük. A látottak alapján azt mondhatom, alakulgat már a csapatjáték. Nem látványosan, de azért észrevehetően. Ha egy edzőtáborral meg lehetne oldani minden gondot, tavasszal már rámennék a bajnoki címre. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ahogy fokozatosan ment tönkre, úgy fokozatosan áll majd talpra ez a gárda. — Mindenki egészségesen jött haza ? + Sajnos nem. Zsinka és Bánki sérülten. Zsinka mindössze egy félidőt játszott Görögországban, Bánki annyit sem. Ő az achillesét fájlalja, egyelőre kezelésre jár. — És a régi sérültek? Pölöskei, Pogány? Ők már teljes értékű tagjai az együttesnek? + Úgy tűnik. Legalábbis szorgalmasak a foglalkozásokon, s igyekeznek pótolni lemaradásukat a munkában. Kettőjük közül Pölöskei tart előbbre. Bár rajta így mutatta Zsiborás egyik védését a helyi lap a görög túrán Monostori Károly, Toldi Géza és Logodi László egykoron ... is látszik a sok kihagyás, de már biztatóan mozog. Kint is elég jól játszott. Nem mondok újat azzal, ha leszögezem: nagy szükség lenne végre a régi, jó Pölöskeire. Vele nem csupán gólerősebb lenne támadójátékunk, de szerkezetileg is alaposat változna. Nem kellene ismét felforgatni az együttest, nem kellene középpályást szerepeltetni csatárposzton, mint az elmúlt őszön. Pogány is szerephez jutott már, neki is időre van szüksége, hogy ismét játékba lendüljön. — Mi a helyzet Szabadival? Kapu előtti megmozdulásaira, góljaira nagy szüksége lenne az FTC-nek. + Ez a jó megfogalmazás. Szüksége lenne a csapatnak a jó erőben lévő, gyors, lendületes és gólerős középcsatárra. De csak úgy, ha a fenti erényeknek birtokában van. Ehhez pedig sokat kell tennie. Nem csupán odaadóan dolgoznia a tréningeken, hanem úgy is kell élnie, ami egy sportemberhez, egy futballistához méltó. Nos minderre igyekszem sűrűn emlékeztetni. Ami a pillanatnyi helyzetét illeti, nos a négy hónapos kihagyást — amíg katona volt, nem végzett hatékony edzésmunkát — még nem tudta behozni. Én viszont azért vagyok, hogy ebben segítsem. De nem csupán nekem kell akarni, hogy ez mielőbb sikerüljön. — Magyar vendég nem látogatta meg odakint a ferencvárosi labdarúgókat? + De igen. Szabó Jóska, a Videotonból elszerződött csatár nemegyszer kijött az edzésünkre. A vizit alkalmából régi barátjával és klubtársával, Palkoviccsal is találkozhatott. Ha közelebb van Esterházy Marci, gondolom ő is felkeres bennünket, de nyolcszáz kilométer elég nagy távolság ahhoz, hogy két edzés között odaugorjon. — Köztudott, hogy két fiatalt is elvitt a szakvezető a görög túrára. Ők hogy dolgoztak, hogy mozogtak az előkészületek során? + Két juniorunk, Limperger és Simon velünk töltötte a felkészülés eme szakaszát. Mondhatom, lelkiismeretesen edzettek s a meccseken is ügyesen mozogtak. Ha szorgalmuk, fejlődésük az elkövetkezendő időszakban is töretlen marad, tavasszal már számolok velük is. A viareg- giói tornát követően átköltöznek az első csapat öltözőjébe. — Dalnoki Jenő idei téli felkészülésének milyen volt a nehézségi foka ? A szokott, sokat követelő, vagy még arra is rálicitált ezúttal? + Természetesen idén is megköveteltem a tisztességes munkát, de alapvetően nem változtattam a tőlem korábban is megszokhatott tempón. Pusztán hajtani a játékosokat, ahhoz nem kell különösebb tudomány, elég kijelölni a futótávokat, bőven mérni a kilométereket. Az edzői munkát az minősíti, hogy tudni kell, miből mennyit és kinek? Nem hiszem, hogy egy közvélemény-kutatás után az derülne ki, hogy a játékosok kevesellték volna a téli edzésfejadagokat, mégis mindenki bírta a megpróbáltatásokat s nem voltunk tele sántikáló, itt meghúzódott, ott megszakadt futballistával. Mert a felkészülésben ez is döntő. — Miben vár különösen javulást a tavaszi idényben? + A csapatjáték gördülékenyebbé válása mellett a gólképesség növelése a legfőbb cél! — Mit tesz mindezért a vezetőedző?-1- Imádkozom. De túl a tréfán, az edzéseken orrvérzésig gyakoroljuk a támadásvezetések különféle variációit, a befejező mozzanatokat és nagyon remélem, lesz némi foganatja is. De hiába a rengeteg sulykolás, ha a meccseken mindig hiányzik a kellő összpontosítás, ha a legkecsegtetőbb lehetőségnél is hebehurgya, kapkodó a csatár. Tehát gólokat szeretnék végre látni tavasszal. Csatárgólokat. Mert az eddig ritka volt, mint a fehér holló. — Várható lényeges változtatás az őszi együttesben ? + Szeretném, ha végre mindenki a heT lyére kerülne. Ha Palkovics és Kincses elfoglalhatná szerepkörét a középpályán, akkor ez a sor Takáccsal, Bánkival, Ebed- livel hathatósabban formálná a csapatjátékot. Szeretném, ha elöl végre vérbeli csatárok játszanának, mint Pölöskei, Szabadi, Pogány és így tovább, mert ebben az esetben nem csak hajtana, küzdene ez a társaság, de már futballozna is. A szó nemes értelmében. Akkor nagyobb lenne a verseny a csapatba kerülésért is, amelyben remélhetően az említett fiatalok is kiveszik a részüket, sőt Dukon és Bus is, mert mindketten a jövő emberei lehetnek. — Hogy fest az edzői zárszó pár héttel a tavaszi rajt előtt? + Téli fáradozásainknak csak akkor lesz kézzelfogható eredménye, ha az akarás, igyekezet továbbra sem lanyhul. A legkeményebb felkészülést „gondos munkával” akár három nap alatt is tönkre tudja tenni a játékos. Szeretném, ha ezt senki sem felejtené el. Dalnoki Jenőt ismerve, erre is lesz gondja. v. s.
