Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 5. szám

Fradi műsorlap

Zala Jenő, aki hazatért

Beszélgetés az FTC új ügyvezető elnökhelyettesével

Egy kacskaringókkal teli életútban valósággal a csendes lagúnát jelenti, amikor valaki végre hazatalál. Jó dolog feltöltődni abban a környezetben, amelyben igazán otthon érzi magát az ember. Zala Jenő is kóstolgatja ennek a különleges érzésnek az ízét. Erről így vall a Ferencvárosi Torna Club november 1-én kinevezett általános ügyvezető elnökhelyettese:

— 55 évesen boldogan tértem vissza a IX. kerületbe, hiszen sportvezetői pályafutásom során 17 gyönyörű esztendő köt ide, nem is beszélve a Ferencvárosról, amely számomra igazi olthatatlan nagy szerelem.

— Beszéljünk először a sportmúltjáról.

— Semmit sem csináltam élsportolói szinten, ám több sportágba is belekóstoltam. Kézilabdáztam, aztán Budapest II. osztályú szinten asztaliteniszeztem, sőt nevetni fog, még úszómesteri vizsgám is van, amelyet a neves bajnoknál, Bárány Pista bácsinál szereztem. Később a kézilabdaedzői képesítést is megszereztem. TF-sportvezetői diplomával rendelkezem.

— S mikor lett sportvezető?

— Az ifjúsági mozgalomban kezdtem,

1950- ben, zöldfülű gyerekként, 20 évesen lettem az Országos Sporthivatal munkatársa. Tudja, ez akkoriban nagyon egyszerűen ment, látták, hogy sportos vénájú srác vagyok és hipp-hopp áthelyeztek az ifimozgalomból. Az OSH káderképző csoportjához kerültem. Belépésem után néhány héttel már előadó voltam egy olyan egy hónapos iskolán, ahol a jövő egyesületi, járási, megyei sportvezetőit képeztük. Gyönyörű feladat volt, s ha arra gondolok, hogy alig tudtam többet, mint a hallgatóim, akkor ma is futkos a hátamon a hideg. De hát a lelkesedéssel, a megszállottsággal, a tenni akarással nem volt baj. És akkor az volt a legfontosabb.

1951- ben bevonultam katonának, s a leszerelésem után belekóstoltam abba, hogy hogyan is dolgozik egy nagy klub.

— Melyik egyesületről van szó ?

— A Bp. Spartacusról, ahol osztályvezetőként a módszertani részleget irányítottam. Ez egy teljesen új feladat volt, merőben más, mint amit előtte csináltam. Lényegében ekkor kezdődött a tudományosan alátámasztott, tervszerű szakmai munka koordinálása az egyesületeknél. Arról már nem is beszélve, hogy lényegében ez volt a magyar sport aranykora, amikor versenyzőink sikert sikerre halmoztak. 1958-ban a IX.'Kerületi Tanács sportfelügyelőjévé neveztek ki, vagyis ferencvárosi lettem. Szívvel-lélekkel próbáltam szolgálni a kerület gyarapodását a sport terén. Egészen 1975-ig dolgoztam ezen a poszton. Mondanom sem kell, hogy itt kezdődött a kötődésem az FTC- hez. Mindig hangsúlyoztam, hogy ez a patinás klub szerves része, büszkesége a IX. kerületnek, amelyet minden eszközünkkel segítenünk kell. Tudja, akkoriban egészen más volt egy sportfelügyelő kapcsolata a Fradival, mint mondjuk manapság, talán mások voltak az elvárások. Szinte mindennap itt voltam a klubnál, minden ap- róbb-nagyobb rezdülésről tudtam, a vezetéssel pedig rendkívül szoros kapcsolatot alakítottam ki. Manapság kicsit távolabb esik egy tanácsi sportfelügyelő feladatköre az élsporttól, egy kiemelt egyesület mindennapi munkájától. Sokkal többet kell törődjön a tömegsporttal, az iskolai és szabadidő-sporttal.

— Meséljen erről az időszakról egy érdekes epizódot!

— Ragyogó kis csapatok voltak akkoriban ezen a környéken, gondoljon csak a Kinizsi Húsosra, a Medicorra, a Fásokra,

a László Kórházra vagy a Vegyiművekre. Tucatjával rúgták itt a labdát a tehetségek. Nem titkolom, az volt a célom, hogy felhívjam rájuk a Fradi-vezetők figyelmét. Szóval összehoztam egy kerületi válogatottat, amelyben Farkas Jancsi játszott középcsatárt, aki a László Kórház színeiben rúgta a labdát. Néztük a meccset az Üllői úti nagypályán, s Jancsi kitűnt gyorsaságával, robbanékonyságával. Fantasztikus rugói voltak, egy atlétikai versenyen néhány héttel korábban csak úgy mezítláb hét méteren felüli eredményt ugrott. Szóval atlétikusan csodálatos alany volt, már 15-16 éves korában. Ezen az ominózus meccsen azt mondta az egyik Fradi szakvezető, hogy tehetséges, de még nem kész futballista. Igaza volt. Csak arról nem tudott, hogy már ekkor kerülgette Farkast a Csepel, a Vasas és az MTK. A történet végéhez, azt hiszem, nem kell nagy fantázia, mert néhány hónappal később már az NB I-ben mutatkozott be, csak nem zöld-fehérben, hanem piros-kékben, a Vasasban. Pedig a László Kórház nem kért érte semmi mást, csak két garnitúra szerelést.

— Azt hiszem, hogy ez a 17 éves időszak, amíg a kerület sportfelügyelője volt, sok-sok erkölcsi sikert is hozott az ön számára. Ilyen volt például a tömegsport, a szabadidő-sport terén tett kezdeményezése.

— Igen. Az egyik büszkeségem itt van a közelben. Azt hiszem, egy kicsit az én nevemhez is kötődik az, hogy a László Kórház sporttelepén úgymond szabadidősport-központot tudtunk kialakítani, amely azóta is szolgálja a lakosság kötetlen testedzését. Ezért kormánykitüntetést kaptam. De a legfontosabb mégis az, hogy ma is él, működik ez a sportközpont.

— Gondolom, 35 év alatt gyakran ismerték el a munkáját.

— így igaz. Van egy Munka Érdemérmem, két Sport Érdemérem ezüst fokozata kitüntetésem, valamint a Testnevelés és

Sport Kiváló Dolgozója érmet is megkaptam.

— Pályafutásában 1975-ben új szakasz kezdődött, jobban mondva visszatért egy régi sínpályára, hiszen a sporthivatal csoportvezetője lett, vagyis ott dolgozott, ahol 20 évesen kezdte.

— Az OTSH-ban a kiemelt egyesületek felügyelete volt a dolgom. A Éerenc- város, a Vasas, a BVSC, a DVTK, a Haladás, valamint a ZTE szervezeti munkáját, szakmai tevékenységét kellett támogatnom. Nagyon jólesett, hogy amikor a közelmúltban búcsúztattak, minden egyes klubtól sok jókívánságot kaptam. Ez azt bizonyítja, hogy a munkakapcsolatunk mindenkor zavartalan volt.

— November 1-ével az FTC elnöksége kooptálta soraiba és megbízta az általános ügyvezető elnökhelyettesi teendők ellátásával. Mit jelent önnek az FTC-ben dolgozni?

— Már céloztunk rá az elején, hogy ez egy régi szerelem, ráadásul szó szerint minden ideköt a kerülethez, itt lakom a József Attila-lakótelepen, a lányom, aki a TF harmadéves hallgatója, az FTC Toronyház utcai sportiskolában kezdett atle- tizálni, és a TF előtt az FTC igazolt versenyzője volt, gátfutó és hétpróbázó. A feleségem pontosan a Fradi-pálya tövében, az Országos Közegészségügyi Intézetben osztályvezető. Szóval nemcsak érzelmileg, hanem valójában is ferencvárosi vagyok. Számomra most az a legfontosabb, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket a sportmozgalom különböző területein szereztem, hasznosítani tudjam munkámban. És hozzájáruljak ahhoz, hogy a Ferencvárosi Torna Club még inkább a hagyományaihoz méltóan tovább növelje hazai és nemzetközi eredményeit. Remélem, én is adhatok ahhoz valamit, hogy ezek az elképzelések mielőbb valóra váljanak. Még valami, ehhez jó munkalégkör kell és a zöld-fehéreket szerető sportközvélemény nagyfokú támogatása.

Köszönöm a beszélgetést.

Gyenes J. András

A FIFA elnöke az FTC klubházában

Budapesti tartózkodása idején Joao Havelange, a FIFA elnöke az FTC klubházában tartott sajtótájékoztatót és megtekintette az FTC— Rába ETO mérkőzést. A klub és a Baráti Kör vezetői ajándékokkal kedveskedtek a FIFA elnökének és a kíséretében tartózkodó Joseph Blatter főtitkárnak.

A képen balról: Hargitai Károly az FTC ügyvezető elnöke, Magyar Zoltán az FTC Baráti Kör titkára, Joao Havelange, Joseph Blatter

Gratulálok az FTC Baráti Körnek azért a támogatásért, amit a fut- ballnak nyújtanak, köszöne- tem és ismételt gratulációm.

Joao Havelange a FIFA elnöke

Ketten a kitüntetettek közül

w r

JUHASZ GYULANE

Mottó: Az FTC-ben végzett kiemelkedő munkája elismeréséül Juhász Gyuláné, a klub nemzetközi ügyeinek főelőadója nyugállományba vonulása alkalmával a Sportérdemérem arany fokozata kitüntetést kapta

Klárikát nyugdíjba vonulása után is a régi irodájában leltem meg. Természetesen dolgozott. Egy versenyző külföldi útját készítette elő.

• Hát ezt nevezik a munkával eltöltött évtizedek utáni jól megérdemelt pihenőnek? - kérdeztem meglepetést színlelve, holott jól tudtam, hogy Juhász Gyuláné- nak esze ágában sincs pihenni. A munka töltötte ki mindig is az életét, s ahhoz még túl fiatal, hogy változtasson rajta.

— Egy kicsit nem figyeltem csak oda s máris elszaladtak az évek — tárta szét mosolyogva a kezét. — Mármint itt, az FTC- nél. De megsúgom, egyelqre még nem veszem tudomásul. S nem pihenek juszt sem.

• És hány év szaladt el itt a klubban, ha szabad érdeklődni?

— Miért ne szabadna. Harminchat. Röplabdásként kezdtem itt, hát egy picit régen. 1949-ben. Akkor még röplabdacsapata is volt a Fradinak. A sport nálunk családi hagyománynak számított, édesapám is itt versenyzett az FTC-ben, idősebb bátyám úgyszintén. Később átnyergeltem egy másik sportágra, az asztaliteniszre. Versenyeztem itt, majd gazdasági vezetője lettem a szakosztálynak. Húsz esztendeig titkárnő is voltam, 1970-ben pedig kineveztek a nemzetközi ügyek előadójának.

Egy sportegyesület nemzetközi ügyeit intézni nem gyerekjáték. A bonyolult levelezés, a szakosztályok, a versenyzők utaztatása sokrétű, gondos s nagyon precíz munkát igényel. Itt nem lehet tévedni, bármiről lemaradni. A nemzetközisnek mindenről tudni kell. Klárika pedig mindenről tud, úgymond a kisujjában van minden. Kíváncsi voltam hát, hogy ki csinálja mindezt a jövőben utána.

— Már a decemberi járandóságomat is kézhez kaptam, ám ettől függetlenül mit sem változott az életem. Sőt. Január 1-től ugyanúgy dolgozom tovább. Még hátra van egy feladatom. Hogy kineveljem az utódomat.

• Ezek után az sem lenne nagy meglepetés, ha bejelentené Klárika azt is, hogy még egy kicsit visszatér a röplabdapályára, vagy a pingpongasztal mellé.

— Vissza is térek — a pingpongasztal mellé. Amint arra csak egy mód van. Persze nem versenyezni, csak egy kicsit ütögetni. Sajna legfeljebb a nyári üdülés alkalmából tudok asztalhoz jutni.

• A kitüntetéshez és az elkövetkezendő munkás évekhez jó egészséget kívánok.

— Köszönöm. A Sportérdemérem aranyát odarakom a bronz mellé. Mert az is van, és Kiváló Dolgozó cím is. Mert a harminchat esztendő megbecsülése sem hiányzott ...

HAVASI MIHÁLY

Havasi Mihály 1978 óta technikai vezetője az FTC NB I-es labdarúgócsapatának. A sportvezető különös ismertetőjele, hogy mindig nett, elegáns, öltöny és nyakkendő nélkül állítólag egyes egyedül a strandon látták csupán, valamint, hogy munkájában mindig igényes és precíz, udvariassága példás, haragosainak száma pedig nem kimutatható. Hogy naponta hány órát tölt a csapatért, a csapat körül, ezt sohasem számolja. Egyike azon boldog embereknek, akik imádják, amit csinálnak s munkájuk egyben a hobbijuk is. Az alábbi interjú kedvéért be kellett barangolni a klubházat, ugyanis a technikai vezetőt utol kellett érni. Mert volt, aki a titkárságon látta, megint mások a szakosztályvezetőnél, aztán meg a szertárban.

De végül csak leültünk pár percre.

— Hogy lesz valaki technikai vezető? — indítottam a diskurzust.

+ Esetemben úgy, hogy felkértek erre a tisztségre. 1959-ben mint kézilabdást igazolt le a klub, 1967-ig játszottam, azt követően a kézilabda-szakosztály vezetőjeként tevékenykedtem, de voltam anyagbeszerző és nemzetközis is. Aztán a klub és a labdarúgó-szakosztály akkori vezetői, Harót János, Mészáros József és dr. Juhász József hívott technikai vezetőnek. Megtisztelő volt

a felkérés, természetesen azonnal igent mondtam.

— Milyen a munkája?

+ Változatos, olykor kifejezetten izgalmas, zömmel kimondottan mozgalmas, s nekem mindig szép. Szerencsém volt, mert a kezdet kezdetén minden segítséget megkaptam, hogy elsajátíthassam a mesterség csínját-bínját. Mellettem volt mindig Monostori Karcsi bácsi, segített a labdarúgószövetség, a kollégák, a többi technikai vezető.

— Mikor lehet elégedett?

+ Ha minden munkát magam mögött tudhatok. Én azonban sohasem vagyok kész, egyszerűen mindig van új feladat. De ezt mégsem bánom.

— A legstrapásabb évszak?

+ Az átigazolási időszak. Akkor szinte állandóan úton vagyok, s tárgyalás tárgyalást követ.

— Megbízatásának kezdete óta, úgy tudom, néhány autót már elnyűtt.

+ Most nyúzom az ötödiket. S a legkevesebb, amit egybe beleraktam, úgy 130 000 kilométer.

— E téren alighanem milliomos már?

+ Biztos, hogy túljutottam már az egymillió kilométeren. Egy-egy játékosért sokszor el kell menni. Néha ötször-hatszor elutazom ugyanarra a helyre. S még nem is biztos, hogy szerencsével járok.

— Legállhatatosabban ki után járt a játékosbörzén?-I- Pölöskei ügye nem kevesebb, mint három évig húzódott.

— Munkájában mi vezérli elsősorban? Az ambíció, netán a sikerélményszerzés?

+ A klubszeretet. Itt nőttem fel a Ferencvárosnál, minden ide köt, s ha munkámmal valamit is vissza tudok szolgáltatni ennek az egyesületnek, akkor boldog vagyok.

— Hitvallása néhány mondatban?

— Mindig őszintének kell lenni. És sohasem ígérek olyant, amit nem tudok teljesíteni. Egy vezető ugyanis nem veszítheti el a hitelét, és mindenekelőtt egyesülete hitelét nem rongálhatja.

*

Havasi Mihály eddig végzett kiemelkedő tevékenységéért a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta.

f-