Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 3. szám
1985/86-OS IDÉNY, 3. SZÁM Fradi műsorlap 11 Speciális rangsor a válogatottságról Itt is a Ferencváros az élen! A minap egy beszélgetés során Nagy Béla, e lap szerkesztője megjegyezte: — A válogatottakról és a válogatott játékosokat adó klubokról már sokféle összeállítás, rangsor látott napvilágot. Arról azonban még nem, hogy az érintett egyesületek hányszoros „válogatottak"játékosaik összes válogatottbeli szereplése alapján. Ez azért is érdekes lehet, mert sok labdarúgó nemcsak egy, hanem több klubból is bekerült a válogatottba. Talán érdemes lenne ezt is megcsinálni... Az ötlet tetszett. Az újszerű öszeállítás érdekesnek tűnt, mert valóban meglehetősen sok játékos nem egy, hanem két-há- rom, sőt, egy hajdani kiválóság, egykori feledhetetlen futballistánk, a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédeinek egyike: Korányi I. Lajos nem kevesebb, mint öt klubból (Bástya FC, Ferencváros, Phöbus FC, Nemzeti FC, WMFC) került be a válogatottba! A meglehetősen „aprólékos”, gondos ellenőrzést igénylő munka elkészült, ezt tárjuk most olvasóink elé. Remélhetőleg nem volt hiábavaló a fáradozás, találnak benne néhány érdekességet. . . Az első szám (l—51.) a rangsort, e táblázatban elfoglalt helyezést jelzi. Utána az összesített válogatottság száma következik. Ez mutatja, hogy az adott klub játékosai abból az egyesületből összesen hányszor kerültek a nemzeti 11-be. (Pl. a Fradi II3 válogatottja FTC-játékosként összesen 1584-szer szerepelt címeres mezben.) A klubnév után (zárójelben) az egyesület összes válogatottjainak száma, majd annak a játékosnak a neve következik, aki az illető csapatból a legtöbbször szerepelt a válogatottban. (Azoknál a játékosoknál, akik több egyesületből lettek válogatottak — pl. Fazekas, Grosics, Czi- bor stb. — természetesen ez nem az illető labdarúgó összes, hanem a jelzett klub tagjaként elért válogatottság számát jelzi!) Kiindulási adatok: a magyar válogatott 1985. szeptember 1-ig összesen 589 hivatalos, országok közötti mérkőzést vívott, amelyeken 664 magyar játékos lépett pályára. És most lássuk az összeállítást! 1. 1584 Ferencváros (113, Mátrai Sándor 80) 2. 1176 Újpest (97, Fazekas László 77) 3. 1161 MTK-VM (91, Sándor Károly 75) 4. 957 Bp. Honvéd (63, Bozsik József 100) 5. 602 Vasas (55, Mészöly Kálmán 61) 6. 119 Videoton (16, Csongrádi Ferenc 24) 7. 104 Tatabánya (10, Grosics Gyula 45) 8. 85 Rába ETO (16, Hannich Péter 19) 9. 74 Csepel (25, Czibor Zoltán és Tóth II József 12) 10. 69 „33” FC (23, Zsák Károly 30) 11. 67 BTC (27, Szendrő Oszkár 13) 12. 66 Dorog (3, Buzánszky Jenő 48) 13. 65 PMSC (11, Katzirz Béla 22) 14. 63 Törekvés (22, Hirzer Ferenc 10) 15. 62 MAC (15, Bodnár Sándor 19) 16. 56 Bocskai FC, Debrecen (7, Markos Imre 19) 17. 54 DVTK (12, Tatár György 11) 18. 49 Haladás VSE (6, Kereki Zoltán 31) 19. 41 MATEOSZ (10, Zakariás József 12) 20. 37 SBTC (8, Szojka Ferenc 27) 21. 35 SZEOL AK (14, Korányi I Lajos 6) 22. 34 Nemzeti FC (17, Rémay III János 6) III. kér. FC (15, Bíró Sándor 12) 24. 32 Nagyvárad (7, Bodola Gyula 12) 25. 29 Szombathelyi AK (9, Weinhardt Ferenc 9) 26. 26 Békéscsaba (4, Kerekes Attila 15) 27. 22 Szolnoki MÁV (5, Szűcs Sándor 7) 28. 21 Zalaegerszeg (3, Péter Zoltán 14) 29. 19 BAK (6, Károly Jenő 11) 30. 16 Phöbus FC (7, Korányi I Lajos 5) 31. 15 Elektromos (4, Pákozdi László 9) 32. 14 DMVSC (3, Sallai Sándor 11) 33. 11 VÁC (2, Fischer Lajos 9) 34. 10 Dunaújváros (2, Kuti László 7) Postás (9, Koltai József 2 — az FTC-bőI került a Postásba! 36. 8 BEAC (4, Peskovnik László 3) 37. 6 MUE (3, Holits Ödön 4) 38. 5 Fővárosi TC (2, Vágó Antal 4) KAOE (1, Tóth Gyula 5) MAFC (3, Niessner Aladár 3) Volán SC (1, Martos Győző 5 — az FTC-ben 18) 42. 4 Attila FC, Miskolc (4, Opata Zoltán és 3 társa 1-1) 43. 3 BSZKRT (1, Bíró Sándor 3) Ékszerészek (1, Rázsó Móric 3 — később az FTC-ből is válogatott volt kétszer) 48. Mátrai Sándor Nyíregyháza (1, Moldván Miklós 3) Szentlőrinci AC (2, Deák Ferenc 2, majd a Fradiban 18) Szürketaxi (1, Miklósi István 3) MÁVAG (1, Závodi-Zavadszky István 2) UTSE (1, Seiden Jenő 2) VII. kér. SE (1, Kovács Lajos dr. 2) 51. 1 BSC (Oláh Károly 1; az 1. válogatott mérkőzésen) Erzsébeti TC (Papp László Lajos 1; később a Fradi játékosa lett.) Gázgyár (Fűzi Gábor 1; a Fradi elleni Magyar Kupa-mérkőzésen „lőtte be” magát a válogatottba ...) Herminamezei AC (Hidegkúti Nándor 1; innen került az MTK-ba — az FTC helyett...) Izzó (Komáromi Tibor 1) Pécs-Baranya (Kautzky József 1) PVSK (Vezér Antal 1) Pozsonyi TE (Nirnsee Gyula 1) Szegedi VSE (Tihanyi II András 1; később a mi játékosunk lett) Terézvárosi TC (Fekete Miklós 1) Typographia (Kanyaurek Lipót 1; az első, aki munkáscsapatból lett válogatott) Összesen tehát 61 klub. A jogelődöket és -utódokat természetesen egy egyesületnek tekintettük! ANTAL ZOLTÁN A Farkasréti temetőben vettünk végső búcsút Toldi Gézától, a Ferencváros egykori legendás csatárától, a klub örökös bajnokától. A kegyeleti őrségben a zöld melegítős Fradi-fiatalok mellett egykori játékosok, az FTC és az MLSZ vezetői állták körül Toldi Géza zöld-fehér zászlóval leterített koporsóját... A Ferencváros nevében Nagy Béla és Albert Flórián, a régi játékostársak nevében dr. Lakat Károly búcsúzott. A sírnál az MLSZ képviseletében Zalka András méltatta Toldi Géza pályafutását. Aztán koszorúk borították el a sírhantot, a fejfára pedig Fra- di-zászló került... A mi szurkolóink Újréti László egyoldalú szerelme „Mindig kell egy idea!” (Valamivel előbb érkezett a randevúnkra, mint ahogy megbeszéltük. A Hungária kávéház egyik asztalánál elmélyülten kortyolgatta feketéjét, miközben a Népsportot böngészte. A lap a Siófok—Ferencváros találkozó tudósításánál volt kihajtva ... Olyan érzésem támadt, mintha Újréti László nem akarna hinni a szemének. Hát létezhet az, hogy a Fradi egy sima kettest kapott a Balaton partján?!) MONOLÓG I. „Most mondd meg, egyszerűen érthetetlen számomra ez a nagy visszaesés! Jó-jó, tudom, hogy Dalnoki mester a nyáron jó előre figyelmeztetett bennünket, ne várjunk tőle és a fiúktól csodát. Rendben van, meg különben is: én már régen leszoktam a délibáb kergetéséről. No de ilyet! Kint voltam az Üllői úton, a Csepel elleni kínlódást megtekinteni. Öregem, végig volt egy olyan érzésem: ha reggelig tart az a meccs, mi akkor sem fogunk gólt rúgni. így is történt. Még szerencse, hogy az az égimeszelő Szabó gyerek nem sokkal a vége előtt meggondolta magát, és fejelt egy akkora öngólt, hogy majdnem kidőlt a Nagyvárad tér felőli kapu ...” (Újréti Lászlót aligha kell bemutatni az olvasóknak. Hiszen ki ne ismerné a József Attila Színház művészét, aki immár tizennyolc esztendeje hűséges tagja az angyalföldi társulatnak? Fergeteges vígjátékok és szívbe- markoló drámák főszerepeinek meg- formálóját, tévéjátékok remek karakterfiguráinak megtestesítőjét, a rádióstúdiók mindennapos vendégét? Azt viszont valószínűleg már jóval kevesebben tudják róla, hogy mennyire szereti a Ferencvárost, hogy ha teheti, mindig ott található az Üllői úti stadion egyik sarkában, a világító oszlop tövében. Bevallom, azért meglepett, amit ennek az egyoldalú szerelemnek az eredetéről mesélt...) MONOLÓG II. „Soha életemben nem fociztam komolyan, csak amolyan grundszinten. A szülői házban alapvetően meghatározta a futball iránti érdeklődésemet, az a szomorú tény, hogy apám kifejezetten utálta a labdarúgást. Igen ám, csakhogy szülővárosomban élt egykor Orosz Pali is! Az ő családját jól ismertem, és amikor felkerültem a fővárosba a főiskolára, nagyon büszke voltam arra, hogy Palival földik vagyunk. És ez a büszkeség szép lassan, észrevétlenül változott át a Ferencváros iránti rajongásommá . . . Elkezdtem kijárni a meccsekre — és ott ragadtam! Rabul ejtett a zöld-fehér szín, a mámorító hangulat, a nagyszerű futballisták sorának művészi bemutatója. Később aztán személyesen is megismerkedtem Orosz Palival, meg a többiekkel: Albert Flóriánnal, Szűcs Lajossal, No- vák Dezsővel. Bevallom, a maiak közül viszont senkivel nincs kapcsolatom. De Zsinka Jancsi a kedvencem, aki fantasztikusan gyors a labdával együtt is. Egyszer ennek majd kamatoznia kell!" (Hangjában érezni, hogy szenvedélyesen szereti a Fradit. De amikor arról kérdeztem, vajon meddig jut el a lelátón a kedvencek buzdításában, szinte restellkedve vallotta be: ő bizony ki nem állhatja a magukból kivetkőző, artikulálatlan hangon trágárságokat bömbölő „szurkolókat”. Akik többet ártanak, mint használnak a Fradinak. Újréti László egyenesen retteg attól, hogy a buzdítás őrületté fajuljon a nézőtéren. Még mindig nem tud szabadulni a brüsz- szeli „fekete szerda” nyomasztó emlékétől ... Nem, ő nem ordít, idétlen rigmusokat, nem rázza az öklét a lelátón, legfeljebb időnként elkurjantja magát: Hajrá Fradi! Viszont rettenetesen tud bosszankodni, ha nem megy a csapatnak.) MONOLÓG III. „Ahogy elnézem a Ferencváros most alakuló együttesét, állandóan csak az jár a fejemben: vajon ezek a fiatalok tudják-e, hogy a foci a színházhoz hasonlóan igazi csapatjáték? Olyan, amelyben természetesen az egyén mindig igyekszik kitűnni, de ezzel együtt szigorúan alá kell rendelnie magát a közösség szerkezetének, törvényeinek? És azt elmondta-e nekik valaki, hogy a szurkoló akkor boldog egy-egy meccs után, ha olyan produkciót látott, ami egyedi volt, amiből érezhette, hogy mindenki egyet akart! És ez egyáltalán nem csak győzelem esetén érvényes! Zalaegerszegen például a vereség után sem volt miért szomorodniuk a zöld-fehér híveknek. ” (Aztán arról beszélgettünk, hogy a rádióban éppen egy 24 részes sorozatot vesznek fel, amely bizony igencsak próbára teszi a színészt. A televízióban ifj. Horthy Miklóst alakítja a Századunk című közkedvelt történelmi sorozatban. A József Attila Színházban pedig lázasan készül Molnár Ferenc Testőrének főszerepére. Amikor szóba kerülnek a rendezők, hirtelen témát váltunk, és Újréti László átszellemült arccal magyaráz.) MONOLÓG IV. „Rendező-edző, ez roppant fontos kérdés! Nekem szent meggyőződésem, hogy a színházban a rendező és színész nem lehet főnök-beosztott kapcsolatban. Ott alkotótársként kell együttműködnie mindkettőjüknek. De a futball az egészen más. Hiszen a gyepen a trénernek fiatalokat kell nemcsak a labda rúgásának rejtelmeire, hanem az életben való helytállásra is megtanítania. Egy edzőnek kitűnő pedagógusnak is kell lennie, rajta emberek sorsa múlik! Ami viszont a két pályán közös: roppant fontos, hogy valakire mindig fel lehessen nézni. Mindig kell egy idea az ember számára, akinek fenntartás nélkül elfogadja a véleményét, meglátásait. Ki nem állhatom az olyan kollégákat, akik ex katedra kijelentik: nekik senki semmi újat nem képes mondani. . . Ha valaki. Dalnoki CSANÁDI FERENC Tragikus hirtelenséggel 60 éves korában elhunyt Csanádi Ferenc, az FTC hetvenes évekbeli labdarúgócsapatának edzője. Csanádi 1970 és 1973 között 143 mérkőzésen vezette a ferencvárosi gárdát. Irányítása alatt 1972-ben MNK-t nyertek, és emlékezetesen jól szerepeltek az 1971—72-es UEFA Kupa küzdelmekben is. Csanádi Ferenc egykoron játékosként a Fradi II. csapatában is viselte az egyesület mezét. Visszavonulása után különösen a Fradi ifiknél edzősködött sikerrel, bajnokságokat és kupagyőzelmeket arattak. Csanádi külföldi edzősködés után tért vissza a Ferencvároshoz, ahol végül vezető edzőként írta be nevét a klub történelemkönyvébe. Emlékét kegyelettel megőrizzük, sírjára pedig zöld-fehér szalagos koszorúnkat helyezzük ... Jenő aztán igazán alkalmas egyéniség arra, hogy a Fradi fiataljai felnézzenek rá. Ezért vagyok bizakodó a jövőt illetően. Hátha Jenő bácsi megint kibányász egy Nyilasi-formátumú vezér- egyéniséget ...” (Még sokáig társaloghattunk volna, de rohannia kellett, várták a Rádióban. Búcsúzóban még elmesélte, hogy ő látta az igazi Fradi szurkolót. Aki a meccs előtt indián vezérhez hasonlóan csak mereven, egy hang nélkül ült kezében a hatalmas zöld-fehér zászlóval, ám amikor megjelentek a fiúk, ő attól kezdve boldog örömmel lengette a hatalmas lobogót és kitartóan harsogta a Hajrá Fradit. Az ajtóból még visszaszólt: „Azt üzenem a gyerekeknek, hogy munka és gondolat nélkül nincs igazi alkotás. Ezt soha ne feledjék." Aztán villámgyorsan elnyelte a körúti forgatag Ujréti Lászlót, a színművészt, aki észrevétlenül szeretett bele tizenévesen a Ferencvárosba.) Zsiday István •U 4
