Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 2. szám

1985/86-0S IDÉNY, 2. SZÁM Fradi műsorlap 9 írta és összeállította: Nagy Béla DR. ANTAL JÁNOS Több, mint egy évtizeden át az FTC női kézilabda-szakosztály veze­tőségének a tagja. A hatvanas, hetve­nes évek FTC kézilabdasikerei idején aktívan segítette a Ferencváros kézi­labdaéletét és minden szervezéskor, feladatkor az elsők között végezte társadalmi munkáját. Az FTC örökös tagja. Hajdanán még a Fradi ifiben is focizott. Napjainkban már — szívpa­naszai miatt — a lelátón is egyre ke­vesebbet foglalhat helyet... ÁCS ISTVÁN A hetvenes évek elején az FTC el­nökségének tagja, a labdarúgó-szak­osztály vezetője. A IX. kerületi Ta­nács elnökhelyetteseként segítette a klub munkáját. További erőfeszíté­seinek korai halála vetett véget. BORLÓY MÁTYÁS Gyors- és hátúszásban a hatvanas évek végén sokszor ért elsőnek a cél­ba. Az FTC-ben öt bajnoki aranyér­met nyert, ebből négyet egyéni szá­mokban. Tagja volt a mexikói olim­pián szereplő csapatnak. CSAJKA SÁNDOR 1920 és 1923 között védett az FTC- ben. Nem volt túl népszerű és ebben neve is közrejátszott, hiszen a szurko­lók egy-egy potyagól után sokáig em­legették, hogy „lyukas a Csajka”... Az igazsághoz tartozik, hogy Csajka 67 mérkőzéséből 27 alkalommal érin­tetlen maradt az FTC kapuja! DOBRONYI BÉLA Az FTC hajdani kapusa, aki nagy bravúrt mondhat magáénak. Az FTC-ben mindössze 28 mérkőzésen védett, de ez elegendő volt ahhoz, hogy tagja legyen három bajnokcsa­patnak (1905, 1906-7, 1909-10), és egy századeleji trófeát, az Ezüstlab­dát nyert FTC-nek! ERNST ÁGNES Úszónőnk 1964-től 1978-ig ver­senyzett, előbb mellúszóként majd vegyesúszóként vették figyelembe. 1972 és 1978 között válogatott volt, két Európa Kupa küzdelemben in­dult és helytállt. Magyar bajnokságot 1973-ban (4x 100-as vegyesváltó) és 1975-ben (400 m-es vegyesúszás) nyert. Visszavonulása óta az FTC-ben a legfiatalabbaknál edzősködik. FÁNCSY FERENC Az FTC örökös tagja, aki tenisze­zett, jégkorongozott, gyeplabdázott a Fradiban. Évtizedeken át az Üllői úti pálya gondnoka volt, családjával az egyik lelátó alatt kialakított lakásban élt 53 éven át! Nyugdíjba vonulása óta is rendszeresen kijár a rendezvé­nyekre, besegít az „utókornak”. Jö­vőre lesz 75 éves! GORSZKY TIVADAR Az „ősfradista” fedezetjátékos 1902-től 1910-ig 195 mérkőzésen vi­selte a zöld-fehér mezt. Öt ferencvá­rosi bajnokcsapat tagja (1903, 1905, 1906-7, 1908-9, 1909-10). Pályafu­tásának külön érdekessége, hogy az első magyar labdarúgó vándordíj, az Ezüstlabdát végleg elnyerő FTC-nek mind az öt sikerében szerepelt! Az FTC örökös bajnoka, aki a magyar válogatottban is 14 alkalommal he­lyet kapott. 1957 márciusában, 74 éves korában távozott az élők sorá­ból. HÁDA JÓZSEF Híres játékosunk 1930-tól 1939-ig őrizte a ferencvárosi kaput. Közel 300 mérkőzésen próbálkozott a gól­hárítással s a csapat eredményei is mutatták: sikerrel. A 100%-os baj­nokcsapat, az 1933—34-es, 1937—38-as ferencvárosi bajnokcsa­pat tagja. Egy KK-diadal (1937) és a két Magyar Kupa-győzelem részese (1933, 1935). A magyar válogatott­ban 16 alkalommal védett, VB ezüst­érmes (1938). Az FTC örökös bajno­ka, aki etiópiai és angliai „kitérő” után 1985 tavaszán végleg hazatért. IHÁSZ ISTVÁN A női kézilabdacsapat intézője- ként, majd technikai vezetőjeként 15 évet töltött el az FTC-ben. Fáradha­tatlanul intézte a szakosztály ügyeit, rajongott a kézilabdáért. Igaz, ifjú korában maga is kézilabdázott, egy ideig utána edzősködött is, sőt játék­vezető is volt. Az FTC-ben a hatva­nas, hetvenes évek sikercsapataival tevékenykedett. DR. JAKABHÁZY LÁSZLÓ Az FTC két évtizeddel ezelőtti vá­logatott jégkorongozója, aki az egye­sület színeiben három bajnokcsapat­ban szerepelt. (1962, 1964, 1967). Edzői munkássága, mint annyi sok kollégájának, neki is telve volt meg­próbáltatásokkal, nehéz időszakok­kal. Irányítása alatt azonban vitatha­tatlan tény, hogy nagy sikereket ért el az FTC jégkorongcsapata. Kiváló hangulatú BEK-mérkőzések, ered­ményes nemzetközi szereplés mellett Jakabházy edzősége idején a Ferenc­város összesen hat bajnoki címet nyert! (1972, 1973, 1974, 1975, 1979, 1980) KISS JÓZSEF Hatvan éve — 1925 óta — az FTC tagja! Atlétaként szinte gyermekfejjel viselte a zöld-fehér mezt. Különö­sebb „csúcseredmények” nélkül feje­ződött be aktív pályafutása. Társa­dalmi tevékenységet 1957 óta végez. Tíz éven át az FTC atlétikai szakosz­tály vezetője volt, majd elnökségi tagként és a számvizsgáló bizottság elnökeként munkálkodott. Kiss Jó­zsef a klub örökös tagja, aki az egye­sület 1985. évi közgyűlésén FTC aranydiploma kitüntetésben része­sült. LETTNER LÁSZLÓ Negyedszázada az FTC tagja! A kézilabdacsapat kapusaként nagy­szerű teljesítményt nyújtva éveken át remekelt. Látványos védései, hétmé­teresek bravúros hárításai mind él­nek a szurkolók emlékezetében. Ak­tív pályafutása befejezésekor edzősé- get vállalt. Előbb a ferencvárosi fia­taloknál, majd az olasz Rovereto csa­patánál. Lettner László az FTC örö­kös tagja, aki a klub férfi kézilabda­csapatának történelmében a legtöbb mérkőzésen — közel hétszázszor — védte a ferencvárosi kaput! MARTOS GYŐZŐ Az FTC-ben 1971 és 1979 között 346 mérkőzésen szerepelt! Tagja volt az 1975—76-os bajnok és négy MNK-győztes csapatnak (1972, 1974, 1976, 1978). KEK ezüstérmes, az FTC örökös bajnoka, a Toldi Gé­za vándordíj 1976-os nyertese. A ma­gyar válogatottban 34 alkalommal játszott — ebből tizennyolcszor fra- distaként. Az FTC után a Volánban, majd a belga Waterschei színeiben szerepelt. Napjainkban a Volán SC elnöke. NÉMETH TAMÁS Egyszerű Fradi szurkolóként 1929-től 1971-ig járt ki a mérkőzések­re. Mindennek az 1971-es magyar- bolgáron a Népstadionban végzetes tragédia vetett véget. A felső szekto­rokból, egy ismeretlen tettes által le­dobott márványlap kioltotta az éle­tét. Emlékét megőrizzük, s szomorú példaként felidézzük .. . OKOS BÉLA Az FTC egykori csatára, aki 1917 szeptemberétől 1919 novemberéig szerepelt a zöld-fehér csatársorban. 22 mérkőzésen játszott és 5 gólt lőtt. POZSONYI LAJOS 1945 óta az FTC tagja! Labdarúgó­ként — csatárként! — kezdte sport- pályafutását, később a híres Fradi ifi­ben — Dalnokiékkal, Kocsisékkal — már kapusként szerepelt. 1948 után már az FTC ifi jégkorong csapatá­nak, majd később a felnőtt gárda ka­pusa. 1950-től 1970-ig őrizte a kaput, sokszoros válogatott is volt. Vissza­vonulása után — 1971-ben — egy éven át az FTC jégkorongcsapatának az edzője volt. Hét ferencvárosi baj­nokcsapat tagja! (1951, 1955, 1956, 1961, 1962, 1964, 1967) Az FTC örö­kös bajnoka, aki napjainkban ismét bekapcsolódott a jégkorong-szakosz­tály munkájába. Több, mint egy évti­zede az egyesület fotósa. REGGEL FERENC Az FTC tornászkiválósága volt, aki az 1971-es országos bajnokságon két aranyérmet nyert (gyűrű, lólen­gés). Tagja volt az FTC 1975-ös és 1979-es csapatbajnokságot nyert gár­dájának! Visszavonulása óta az FTC népligeti sporttelepe az „otthona”. Az új uszoda felépítése óta uszoda­mester. Az edzősködés után tehát műszaki területen szolgálja a Feren- várost. DR. SÁROSI GYÖRGY Minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgója. A Ferencváros­ban ő játszotta a legtöbb mérkőzést, ő szerezte a legtöbb gólt. 1931-től 1948-ig 639 mérkőzésen szerepelt és 633 gólt szerzett! Háromszor volt magyar gólkirály: 1935—36-os baj­nokságban (36 góllal), 1939—40 (23 góllal), 1940-41 (29 góllal). Öt fe­rencvárosi bajnokcsapat tagja: 1931-32, 1933-34, 1937-38, 1939—40, 1940—41. Kupagyőztes csapat tagja: 1937 (KK), 1933, 1935, 1942, 1943, 1944 (MK). Közép-Euró- pa válogatott volt 1937-ben! A nem­zeti tizenegyben 61 alkalommal sze­repelt, VB ezüstérmes (1938. — Pá­rizs). Az FTC örökös bajnoka, aki napjainkban Genovában él. SZOKOLAILÁSZLÓ A hajtós típusú, erőszakos és gól­erős középcsatár 1977-től 1983-ig ját­szott a FTC-ben. 282 mérkőzésen szerepelt, góljainak száma 148! Tagja volt az 1980—81-es bajnokcsapatnak és az 1978-as MNK-győztes ferenc­városi gárdának. A magyar váloga­tottban az FTC-ből nyolc alkalom­mal szerepelt. 1983 nyara óta a Sturm Graz színeiben aratja sikereit. TAKÁCS I. GÉZA Az egykori nagyszerű hátvéd közel 500 mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt! 1919 és 1933 között játszott a Fradiban és tagja volt négy bajnok (1925-26, 1926-27, 1927-28 1931—32), négy Magyar Kupa és egy KK-győztes Ferencvárosnak! Lelkes, megbízható, kemény játékával a Fe­rencváros egyik biztos pontja volt. A magyar válogatottba négy alka­lommal szerepeltették. Takács I. Gé­za a Ferencváros örökös bajnoka. ÚJVÁRI LÁSZLÓ Az FTC-nek mű- és toronyugrás­ban szerzett bajnoki címeket. (1957, 1958, 1959). A hat magyar bajnoki aranyérmét egy „hazai pályán”, a Margitszigeten elért európa-bajnoki aranyéremmel tetézte! A vidám, jó- kedélyű versenyző az uszodák egyik jellegzetes Figurája, mókamestere volt. Napjainkban az egyik budapes­ti fürdőben masszőr... A tanítvány és a mester VIGH LÁSZLÓ A torna szerelmese, megszállottja, nagy tekintélyű szakembere. Neve örökre egybeforrt az olimpiai és vi­lágbajnok Magyar Zoltánéval, aki­nek egész pályafutása alatt mestere volt. Vigh Lászlónak élete, mindene a torna és az FTC nagy szerencséjére napjainkban is lüktető élet látható a szakosztály edzésein, versenyein. A jövő nagy kérdése, hogy Vigh kik­ből — talán saját gyermekeiből? — neveli fel a Magyar-utódokat... WÉBER JÓZSEFNÉ A Kertészeti Egyetem tanszékveze­tő tanáraként több, mint két évtize­den át — 1962-től 1985-ig — az FTC elnökségének a tagja. Elsősorban az asztaliteniszezők és a női kézilabdá­zók munkáját segítette. Tevékenysé­géért megkapta a Testnevelés és Sport Érdemérem ezüst fokozatát. Az egyesület pedig FTC aranydiplo­ma adományozásával ismerte el kö­zel negyedszázados társadalmi mun­káját. ZILAHI PÁL A csatárként szereplő Zilahi 1930-ban hét mérkőzésen játszott a Ferencvárosban. Mindhárom gólját bajnoki mérkőzésen szerezte. ZSIDAI ZSUZSA Az FTC négy bajnok kézilabdacsa­patának tagja. (1966, 1968, 1969, 1971) 382 mérkőzésen viselte a zöld­fehér mezt, a rokonszenves, vörös ha­jú játékos. Általában a balszélső poszton szerepelt. Erőssége a véde­kezés volt. MAGYAR A LOVON ÉS GYALOG A Sportpropaganda Vállalat gondozásában jelent meg a Magyar Zoli pá­lyafutásáról, életéről készült nagyszerű könyv. A Szalay Péter által írt kitűnő könyvből idézzük a következő részletet: — Hát akkor Zoli, vége a nagy előadásnak? — érdeklődtem, mintha a foly­tatástól valami meglepőt várhattam volna. — Vége bizony, engem tornásznak öltözve mostantól csak a jelmezbálban láthatnak! Néhány héttel később kiderült, hogy Zolinak akad még néhány tennivalója, a tornához kapcsolódó elfoglaltsága. Persze, kivétel nélkül csak kellemesek. Szeptemberben ismét kitüntették, a KISZ Ifjúságért Érdemérmével. Ugyan­ebben a hónapban — hát ez volt a nagy titok — gyönyörű körutat tett az ország legszebb vadászmezőin, sok kedves meghívásnak eleget téve, igazán szép trófeá­kat gyűjtve. Jókat lakomázott, miközben egyszer sem gondolt a mérleg veszélye­sen táncoló nyelvére. Hosszú anekdotázások közben finom borokat kóstolgatott. Aztán már az egyetem következett, nyolc évvel az érettségi, s egy esztendővel a TF-es diploma után újra a tanulás. Megfeszített erővel látott a nehéz tantárgyak elsajátításához, de itt is akad­tak segítőtársai, akik nélkül .biztos kevesebb sikerrel vállalkozhatott volna a zárt­helyi dolgozatok megírására. Novemberben két ünnepségre is hivatalos volt. Először Wiesbadenbe, az Euro-Turnier csapatversenyre, ahol a Nemzetközi Torna Szövetség elismerő ok­levelét és díszes plakettjét vehette át. Az érmén, amelyből tucatnál még alig töb­bet szavaztak meg a búcsúzó világnagyságoknak, a következő áll: „Hálával és köszönettel — a Nemzetközi Torna Szövetség”. Három nappal később Zoli Szegedre utazott. A mesterfokú bajnokságon még egyszer a dobogó legfelső fokára szólították, ahova persze már nem a hófe­hér pantallóban és a feszes tornásztrikóban állt fel, hanem elegáns, jól szabott szürke öltönyében. Óriási bronzszoborral ajándékozták meg, amelyet Magyar Zoltánról mintáztak meg lógyakorlata közben. És aminek még annál is jobban örült: kitüntették a Magyarország örökös tornászbajnoka címmel. Elsőként a százéves magyar tornasport történetében. Még egy utolsó közös fénykép készült Magyar Zoltánról és Vigh Lászlóról, amelyen úgy karolják át egymást, mint két jó barát. Talán lopva meg is szorítot­ták egymás vállát, titkos jelzést váltva, s a búcsút még szebbé téve. így köszönték meg egymásnak a kitartást, s mindazt, ami nélkül Laci és Zoli is sokkal keve­sebbre vitte volna. Szegedről persze már nem együtt utaztak vissza Budapestre. Éppen eleget repültek, vonatoztak és buszoztak kettesben. A furcsa pár befejezte. Zoli az egyetemisták nehéz, de romantikus világába került, Laci pedig ott folytatta, ahol addig is. A tornatermekben. Kicsikben és nagyokban, kicsikkel és nagyokkal. Ki, kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében?

Next

/
Thumbnails
Contents