Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 1. szám
1985/86-OS IDÉNY, 1. SZÁM. Fradi műsorlap 11 Kajakozóink nagyszerű eredményei az „Első Ifjúsági Talán a pápai áldás is segített, de a sikerért meg is kellett dolgozni Mint az élet sok más területén, az év vége a sportban is a mérlegkészítés és tervezés jegyében telik. Szakosztályaink — erőiket számbavéve — személyekre szabottan tervezik meg, melyik edző csoportjától, azon belül melyik versenyzőtől hány hazai és nemzetközi, felnőtt és utánpótlás olimpiai pontot várnak; milyen helyezésekre számítanak; kitől remélnek első, másod-, harmadosztályú, ifi szinten arany-, ezüst- és bronzjelvényes minősítést. Sok bírálat éri ezt a rendszert, de az az igazság, hogy mindeddig senki sem talált ki jobbat, így változatlanul ezen mutatók alapján ítélik meg egy-egy szakosztály, egyesület éves teljesítményét, s a megítélést megfelelő arányú állami támogatás követi. Nos, a mostani idényt megelőzően a tervkészítés alaposan feladta a leckét kajak-kenu szakosztályunk irányítóinak. Az utánpótlás nemzetközi szereplésen meditáltunk sokat, huza- kodtunk egyesületünk módszertani osztályával. Hogy miért?... Az 1980-as szolnoki Ifjúsági Barátság verseny óta minden évben „nemesfémeket” és sok-sok utánpótlás nemzetközi olimpiai pontot szállítottak haza leány versenyzőink az IBV-kről. Aranyat nyert Polgár Anna, Makrai Ágnes, Horváth Erika, Kőbán Rita (1981-ben még a mi versenyzőnk volt), Tóth Mária, legutóbb Gyulay Katalin. Ráadásul két éve az Ifjúsági Európa Bajnokságon a Polgár- Makrai páros ezüstérmes lett. Ez a folyamatos jó szereplés azonban enyhén szólva bögyében volt már a sikerekhez szokott két legnagyobb riválisnak, az NDK és a Szovjetunió lányainak, edzőiknek. Várható volt tehát, hogy előbb-utóbb végre kirukkolnak valamivel. S az is köztudott, hogy nehéz évről évre, minden egymást követő korosztályból nemzetközi szintű versenyzőket „varázsolni”. Női szakágunknál „kiöregedett” egy nagy utánpótlás korosztály, akiknek tagjai — mint láthatjuk — már a felnőttek között is a legjobbak közé tartoznak. Volt tehát alapja kissé óvatos ter- vezgetésünknek erre az évre vonatkozóan, s végül összesen 8 utánpótlás nemzetközi olimpiai pont teljesítésében és egy érmes helyezésben reménykedtünk az év kiemelkedő ifjúsági versenyein, az IBV-n és az Ifjúsági Világbajnokságon. Nem arról volt szó, mintha nem bíztunk volna mostani ifijeinkben, de hát a lányoknál Lakatos Kati még csak első éves ifi, mindössze 16 éves. Bizony összeszorult a szívünk, amikor belegondoltunk: különösebb nemzetközi versenytapasztalatok nélkül, 18 éves, megtermett NDK-beli és szovjet lányokkal kell felvennie a küzdelmet... Két fiú kajakosunk, Madarász Gábor és Fóti Miklós is bekerült a válogatottba. Ők ugyan már 18 évesek, de szintén nem szereztek eddig nemzetközi rutint, s edzőváltozás is történt náluk a tavasszal. S egyáltalán... el kellett magukat fogadtatni a válogatottban. Lányaink évekig tartó sikere mellett ugyanis gyakran felvetődött — joggal —, hogy másik két szakágunk, a férfi kajak és a kenu „sehol sincsen”! Hát most már voltak, de vajon helyt- állnak-e?... Következzenek most már az események, melyeken versenyzőink — talán kicsit olyan „csakazértis” alapon is — bebizonyították; ők is képesek olyan bravúrokra, mint Polgár Ancsáék korosztálya. * Kajak-kenu Ifjúsági Barátság Verseny 1985. július 5—7. Bydgoszcz, Lengyelország lányok: kajak—IV. 500 m III. LAKATOS KATALIN (Jánosi, Sevecsek, Tass) kajak—I. 500 m IV. LAKATOS KATALIN kajak-II. 500 m VI. LAKATOS KATALIN (Jánosi) fiúk: kajak—IV. 1000 m V. FÓTI MIKLÓS, MADARÁSZ GÁBOR (Kar- nok, Szép) Ezek az eredmények 5,5 utánpótlás nemzetközi olimpiai pontot jelentenek az FTC számára. A Fradiból kisebb expedíció kelt útra a Lengyelország északi részén fekvő’ nyelvtörő nevű városba. Magyar Zoltán szakosztályvezető, Kluka Józsefné és Székffy Géza edzők, valamint Lakatos mama szerveztek részben önköltséges utat, hogy tanúi legyenek az eseményeknek. A kalandos, mintegy kétezer kilométeres autóutat végtére is siker kísérte. A bronzérem, a további helyezések tulajdonképpen megnyugtattak minket: éreztük a korábbi évek jogfolytonosságát, vagyis azt, hogy immár sorrendben hatodik éve képesek vagyunk utánpótlásvonalon a nemzetközi élvonal színvonalának megfelelő versenyzőket felkészíteni. A három Fradis kajakosnak ez volt az első igazi, nagy tétre menő megméretése, ráadásul a magyar csapat többségének egy jelentős hátránnyal kellett megküzdenie. A többi szocialista ország versenyzői számára nem jelentett problémát napi két edzéssel készülni erre az eseményre. Nálunk — bár sokat beszélnek róla — még mindig nehéz a tanulást és a sporot a mindennapi gyakorlatban összeegyeztetni. A mieink így csak a felkészülés utolsó szakaszában, a duna- varsányi válogatott edzőtáborban tudtak igazán ideális körülmények között készülni. Mindent egybevetve, azt hiszem, nem méreteztük túl a dolgot, amikor bydgoszczi specialitással, roston sült lazaccal, kevéske vörös borral ünnepeltük eredményeinket. * I. Ifjúsági Világbajnokság 1985. július 25—28. Castelgandolfo (Olaszország) lányok: kajak—I. 500 m II. LAKATOS KATALIN kajak—II. 500 II. LAKATOS KATALIN (Jánosi) kajak-IV. 500 m II. LAKATOS KATALIN (Jánosi, Sevecsek, Tass) fiúk: kajak—IV. 500 m II. FÓTI MIKLÓS (Karnok, Szép, Nagyváradi) A fenti eredmények 8,75 utánpótlás nemzetközi olimpiai pontot jelentenek az FTC számára (az IBV-szerep- lést is beszámítva, összesen 14,25 pontot szereztek fiataljaink). A kétévenként megrendezett úgynevezett „nyílt” Európa-bajnokságok helyébe lépett — idén először — az Ifjúsági Világbajnokság. Teljes joggal, hiszen korábban is sok tengerentúli ország vett részt a kajak-kenu sport utánpótlásának legnagyobb nemzetközi seregszemléjén. A nemzetközi szövetség is lépett végre, s a jelentőségének megfelelő rangra emelte a versenyt azzal, hogy hivatalosan is világbajnokság lett a neve! 31 ország nevezett, végül 28 indult, s az európai tagországok mellett például az USA, Kanada, Kuba, Ausztrália, Japán is elküldte csapatát az Albano tóra. A Rómához közeli Albano tó, a versenyszínhely, Castelgandolfo emlékezetes a magyar kajak-kenu sport számára: 1960-ban itt lett olimpiai bajnok kenu ezer méteren a jelenlegi szövetségi kapitány, dr. Parti János. A hely egyébként sem ismeretlen a magyar kajakosok számára. Az olasz szövetséggel fennálló szerződés alapján a felnőtt és ifi válogatott keret is edzőtáborozott már itt. Most, az ifi VB-re történő kiutazás nem ment simán, anyagi okok miatt ugyanis a magyar szövetség az utolsó pillanatban szűkítette a kiutazó csapat létszámát. Több versenyző, így a mi MADARÁSZ GÁBORUNK is itthon maradt. Viszonylag halványabb, korábbi egyes eredményei alapján. Pedig a mindenki által kedvelt népszerű „Madár” kiváló vezérevezős, ahogyan mi mondjuk, sztrók. Nagy lelki tartalékokról tett tanúbizonyságot, mert a válogatott táborból hazatérve a Fradi csónakházába, nagyon kemény munkába kezdett: „Készülök az ifi bajnokságra” — mondta elszántan. Örökös párosbeli társa, a langaléta FÓTI MIKLÓS — akire ki tudja már mikor, miért ragadt a „Sóti” becenév — ezüstéremmel tért haza a VB-ről, s bár örül a sikernek, mégsem maradéktalanul boldog: „Öt percig mi voltunk a világbajnokok! Nagyon szoros volt a befutó, s a célbíróság először minket hirdetett győztesnek. A telerecording megnézése után aztán módosítottak, a szovjet egységet hozták ki győztesnek ...” Mindössze 6 századmásodperc volt a különbség, szabad szemmel szinte nem is érzékelhető. Milyen is a sors ... talán ha a nagyszerű ritmusérzékű Madarász sztrókolja a hajót, a végén ő jobban meg tudta volna indítani még egyszer a hajót? ... Persze ezt senki sem láthatta előre .. . Ne legyünk azért elégedetlenek! Egyrészt azért, mert hosszú idő után a Fradinak végre férfi kajakosa is képes volt nemzetközi szintű eredményt elérni — ha egyelőre „csak” utánpótlás vonalon is. Másrészt pedig LAKATOS KATI olyat produkált, amire sem ő, sem mi, sem pedig az ifi válogatott vezetői nem számítottak! Tizenhat éves létére a magyar csapat legeredményesebb tagjának bizonyult: három ezüstérmet nyert! Örült is Lakatos papa, aki személyautójával tette meg a nem kis távot a családi munkamegosztás jegyében. Világbajnokságon” Madarász Gábor és Fóti Miklós Lakatos Katalin Hisz Bydgoszczba a felesége kísérte el lányukat. Kati a következőket mesélte: „Magamban azt tűztem ki célul, hogy mindhárom számban, ahol elindulok, a legjobb hat között végezzek. Éreztem, elég jó formában vagyok. Sokat jelentett a napi két-három edzés Dunavarsányban, s az, hogy a Fradi segítségével klubedzőm, Kluka József a válogatott táborban is naponta tudott velem foglalkozni. Az egyes volt az első számon, Szerencsére az esélyes NDK-s kislány mellé sorsoltak, így végig figyelemmel tudtam kísérni. Szokásommal ellentétben most a rajtot sem ügyetlenkedtem el, s az egyesben elért siker felszabadulttá tett. Ezután már köny- nyebb volt a párosban és a négyesben a többiekkel kiharcolni az újabb ezüstérmeket. Talán párosban volt a legtöbb esélyünk, háromszáz méterig mi vezettünk Jánosi Erikával, de a végére kicsit elfogyott az erő, a rutinosabb NDK-beliek megelőztek minket.” Szakosztályunk vezetőedzője, BONN OTTÓ, aki hosszú idő óta az ICF (Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség) első alelnöke, a nemzetközi zsűri tagjaként vett részt a világbajnokságon: „Azt hiszem Kati volt ennek a nagyon színvonalas versenynek a legnépszerűbb résztvevője. Egyesbeli sikere után az olaszok nagyon megkedvelték a csinos, szőkésbarna kislányt, s amikor további versenyszámaiban indult, a hangosbemondón a tájékoztató versenybíró mindig külön is bemutatta. Nem kétséges, hogy valamennyi fiatal számára, akik itt versenyeztek, pályafutásuk maradandó, szép emléke lesz az első világbajnokság. Külön érdekesség volt, hogy a VB résztvevői meghívást kaptak a pápa közeli, nyári rezidenciájára. A nemzetközi zsűri tagjai ezüst rózsafüzért kaptak emlékbe, de őszentsége a fiatalokkal is barátságosan elbeszélgetett. Meg is lepődtek Lakatos Katiék, amikor a pápa szép magyar nyelven köszöntötte őket, majd tréfásan megjegyezte: „talán azért is tették ide a szervezők az első világbajnokságot Castelgandolfóba, hogy én is láthassam. Mindenki tudja, mennyire kedvelek mindenféle sportot”. A Fradi öreg, elvarázsolt kastélyhoz hasonlatos csónakházában most persze nagy az öröm. S a kicsik, serdülők, úttörők számára minden rábeszélésnél, „lelki masszázsnál” többet ér, hogy látják: olyan szakosztály tagjai, ahol nap mint nap láthatnak vízre szállni a világ legjobb ifijei közé tartozó versenyzőket. Az ünneplés azért nem féktelen, inkább kicsit visz- szafogott. Az oka egyszerű: Nincs még vége az idénynek! Amikor e sorokat írom, éppen nyakunkon van az utánpótlás magyar bajnokság, utána a felnőtt világbajnokság (itt is érdekeltek vagyunk Gyulay Kati személyében), majd pedig a felnőtt magyar bajnokság. Njncs idő tehát megállni, elrévedezni. Ünnepelni majd ráérünk az idény végén, az évzáró vacsorán. Akkor sem sokáig, mert az egyik szezon utolsó napja után egy másik nevezetes dátum következik: a következő idény első munkanapja ... Az edzők, akikben „hivatalból” mindig is ott motoszkál az előbbi alapszabály, így nyilatkoztak: SZÉKFFY GÉZA: „Mint edzői siker, Fóti és Madarász eredménye csak részben az enyém. Kluka József- nénál kezdtek el ugyanis kajakozni, az elmúlt két évben pedig Kluka József foglalkozott velük. Ázért persze nagyon örülök, jól jött ez a sikerélmény a férfi szakág feltámasztására tett erőfeszítéseink közben.” Székffy Géza (57 éves) civilben az óbudai hajógyár hajótervező mérnöke. Az ősz halántékú mester mellék- foglalkozásban látja el a férfi kajak szakági felelősi tisztet. Nem először dolgozik nálunk. Majd 15 évig ténykedett a Fradiban, mígnem az eredményesen ténykedő, korrekt edzőnél még jobbakat kerestek — főállásban. Az eredmény (-telenség) ismert... Januártól foglalkoztatjuk ismét, s mint nemrégiben mondta, kicsit újjászületett. Reméljük, hamarosan az általa irányított szakágról is elmondhatjuk mindezt... Szakosztályunk kétségkívül legeredményesebb edzője évek óta KLUKA JÓZSEF (34 éves). Ez a makacs — vagy talán inkább állhatatos fiatalember, mint sokan mondják: nem könnyű eset! Hogy miért? Mert a végletekig maximalista (igaz, önmagával szemben is), s az életben, a sportban is az állandó kompromisz- szumkeresés helyett a szigorú következetesség híve. Tehát nehéz eset, s ezért — is — jó edző. Meg azért, mert tud, érez valamit a formaidőzítés művészetéből, amit nem sokan: „Szinte most volt, amikor a „kis Lakatost” először lehoztam a Fradiba. Az enyhén szólva is szeleburdi kislány időközben megtanult keményen is dolgozni. Köszönhető ez többek között annak, hogy női szakágunknál alkalma volt egy olyan csapatban edzenie, amelyet Polgár, Makrai, Gyulay neve fémjelez. Amikor pedig én — más kötelezettségeim miatt nem tudtam vele foglalkozni, Rita, a feleségem vette pártfogásba. Kati koránál fogva még tovább gyarapíthatja eredménylistáját ifiben. Jövőre is indulhat az IBV-n, sőt, az azt követő évben is vár még rá egy-egy — reméljük eredményes — IBV és Ifi VB szereplés.” Mit tehet mindehhez hozzá a szakosztályvezető? ... Amikor a gyerekek megérkeztek a Malév római gépével Ferihegyre, nem voltak éppen fitt állapotban. Késett a gép, fáradtak voltak a hőségtől és pesze a versenytől. Mégis..., az üdvözlés után — lehetett úgy este kilenc óra — az volt az első kérdésük: mikor, hol lesz holnap reggel az edzés? Valami ilyesmi szellemet próbálunk pár év óta meghonosítani a szakosztályban — elárulom, nem ment-megy könnyen! Mindenesetre, akár hiszik, akár nem, számunkra vezetők, edzők számára az ilyen „eredmények” legalább olyan kedvesek, mint a fényes érmek, amiket sportolóink hazahoznak... Magyar Zoltán
