Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 7. szám

1984/85-ÖS IDÉNY *7. SZÁM Fradi műsorlap 3 SÁROSI: ..Rendet kertek, s hogv ne legyenek az FTC-nek kiesési gondjai..." Hír: Az FTC elnöksége meg­tárgyalta az NB I-es labdarúgó- csapata helyzetét. Megállapította: a legutóbbi értékelés óta az együttes eredményességében elő­relépés nem történt. Ezért úgy döntött, hogy Vincze Géza veze­tőedzőt munkaköréből 1985. már­cius 25-től felmenti, egyidejűleg Sáros! László szakedzőt a veze­tőedzői, Szűcs Lajos szakedzőt a pAlyaedzől feladatok ellátásával megbízza 1985. június 30-ig. Az elnökség ugyanakkor felhatalmaz­za az ügyvezető elnököt, hogy a következő bajnokságra vezetőed­zőnek Dalnoki Jenő mesteredző­vel előzetes tárgyalásokat kezd­jen. Március 25 óta a Vasas egykori sokszoros válogatott labdarúgója, az élvonalban s szövetségi edzőként is sikeresen dolgozó szakember, Sáro- si László vezeti a zöld-fehér lab­darúgók edzéseit s ül le hétről hét­re a csapat kispadjára. Sárosi az utóbbi időben főfoglalkozásban nem edzősködött, csupán kedvtelés­ből irányított egy kiscsapatot. Most ismét kemény fába vágta a fejszé­jét. — Mesélje el megbízásának tör­ténetét? — kértem a jeles sport­embert. 0 A történet meglehetősen rö­vid. Eljöttek hozzám a klubtól s megkérdezték, elvállalnám-e a lab­darúgó csapat szakmai irányítását a bajnoki év hátralevő részében. Elvállaltam. Egy ilyen kérést nem lehet ugyanis visszautasítani. — Ügy tudom egyelőre nem volt szándékában visszatérni a labda­rúgóéletbe? Ö Valóban. Nem akartam foglal­kozni egy darabig a futballal. A jelen helyzet azonban változtatott e szándékon. Az FTC az más. Ha egy ilyen patinás klub kéri az ember segítségét, természetes, hogy a ren­delkezésére állok. — Valamikor még arról is volt szó, hogy az Üllői útra jön ját­szani. • Igen, az aktív játékos pálya­futásom vége felé valóban került róla szó. De csak ennyi volt s nem több. — Korábban figyelemmel kísérte a Fradi játékát? £ Amíg az élvonalban dolgoztam, addig mint az ellenfelek egyikét, természetesen figyeltem. A régi, ru­tinosabb labdarúgók képességeiről is van egyfajta képem, pár játékos pedig játszott nálam is az ifi s az utánpótlás válogatottban. A fiatalokkal viszont csak most is­merkedem. — Mit kértek öntől a ferencvá­rosi vezetők, hányadik helyre vigye fel az együttest? ^ Helyezésről nem esett szó. A kérés most mindössze annyi volt, hogy legyen rend a szakosztályban s ne legyenek az FTC-nek kiesési gondjai. — Az első benyomások az Üllői úton? # Nos, ezek remekek voltak. Ked­den érkeztem, tartottam egy edzést s szerdán nyert a csapat a ZTE ellen. De komolyra fordítva a szót, az eddigi tapasztalatok is azt iga­zolják, hogy annál azért többet tud ez a társaság, mint arra a pilla­natnyi helyezésből következtetni le­het. Természetesen dobogós helyek­re sem vágyhat, a pillanatnyi helye valahol a kettő között van. — Miben látja az eredménytelen­ség okát? # Túl nagy a feszültség a csa­patban a sok sikertelenség miatt. Ez pedig görcsösséget, kapkodást okoz. Ahogy hullottak a pontok. úgy veszítette lassan a hitét, az ön­bizalmát a társaság s egyszer csak összedőlt, mint a kártyavár. Nos ezt a nagyfokú feszültséget kell el­sőként feloldani, lelket verni az emberekbe, elhitetni velük, hogy többre, jobbra is képesek. Na és persze keményen dolgozni velük, mert sok mindenen kell javítani. — Hogy fogadták a játékosok? # Nincs sok gondom velük. Ed­zői munkásságom alatt mindenütt szót értettem a labdarúgókkal. Itt is. Ügy látom, odafigyelnek arra, amit mondok, amit kérek tőlük. A munkától nem húzódoznak. Van mit csinálniuk. Még húsvét hétfőn is tartottunk edzést. A jövőben sem lesz ez másként, ugyanis minden időt ki kell használni, ha ki aka­runk kerülni a jelenlegi kátyúból. Ma még időzavarban vagyok, de remélhetően előbb-utóbb egyenesbe kerülünk. — Ha eredményekben nem is sok, de a játékban már tapasztal­ható bizonyos változás. 0 Valami megmozdult, de hol van ez még az ideálistól. A Hon­véd ellen 70 percig egyenlő ellen­felek voltunk, De 90 percig kell mindenkivel versenyben lenni. — Tud a korábbi gondokról, ge­nerációk közötti ellentétekről s ha­sonlókról? £ Sok mindenről hallottam, de ezekkel nem foglalkozom. Az el­vem: visszafelé ne nézegess! Nem érdekel mi volt itt régen, a lényeg, mi van ma és mi lesz holnap. Ne­kem most van 18 játékosom, azok­kal kell kievickélnem a bajból, őket kell összefogni, egységbe tö­möríteni s vállt a vállnak vetve harcba küldenem. Velük kell bizto­sítanom a benntmaradást. — Nehéz sorozat elé néz csapata. Olyan ellenfelei lesznek sorozat­ban, mint a Vasas, Pécs, Ü. Dózsa, Rába. Mit vár ezektől a találko­zóktól? 0 ötven százalékos teljesítéssel most elégedett lennék. Ehhez persze bravúrra lesz szükség. De miért ne lenne képes bravúrra ez a gárda? Ez esetben már egy kicsit kint len­ne a lábunk a „gödörből”. — Miért csak három hónapig vál­lalta ezt a munkát? % Erre az időszakra kértek fel. v. s. SAJTÓMÚZEUM Orosz—magyar labdarúgó-mérkőzést terveznek május 1-én Buda­pesten! Az újjászervezett Magyar Labdarúgók Szövetsége kapitánya, Mandik Béla, szombaton délután a sportot érintő rendkívül jelen­tős tárgyalást kezdeményezett. A tárgyalás eredménye: megint a labdarúgósport teremti meg elsőnek a nemzetközi kapcsolatokat, és széttöri az elszigetelődés bilincseit. A tárgyalásokról Mandik Béla a következőket mondta a 'Kis Újságnak: — Elhatároztuk, hogy május 1-én Budapesten megrendezzük az orosz—magyar válogatott labdarúgó-mérkőzést. Ebben az irányban folynak a tárgyalásaink. Az első válogatott meccsre máris készül­nek. A labdarúgó bajnoki mérkőzések április 22-én kezdődnek, ek­kor indul az idei labdarúgó szezon. A válogatott csapatom ebben a pillanatban már kész, lehet azonban, hogy május 1-ig megvál­tozik. Kapus: Boldizsár (Szeged), hátvédek: Rudas (FTC), Önody (FTC), fedezetek: Sárosi III (FTC), Szűcs (Újpest), Kirádi (Újpest), Csatárok: Sipos (FTC), Szusza (Üjpest), Deák (Szentlőrinc), Sárosi dr. (FTC), Puskás (Kispest). (Kis Üjság, 1945. április 8.) A rendkívül érdekes terv, ha akkor nem is valósult meg, de május elseje azért nem maradt sport, futball nélkül. Következzék egy részlet a Népsport 1945. május 2-i számából: Az első szabad május elsejei sportünnepély Olyan az egész, mint egy álombéli csoda: tizenötezer ember gyű­lik össze a Millenárison a munkás-sportünnepélyre. Hatalmas vörös drapériák lángolnak a tribünökön: „40 éve a munkássport élén az MTE!” — „Szabad Magyarország, szabad sport!” És a vörös zászlók, körös-körül. Kiderül, hogy ezek a vörös zászlók fasiszta ejtőernyőkből készültek. Az egyetlen hasznos és szép dolog, ami a fasizmusból származott. A közönség nemzet­közi. Rengeteg orosz és angol katonatiszt van kint. Az öltözőfolyosón a Vasas—Munkásváilogatot,t mérkőzés előtt Gallowich Tiborral talál­koztunk. Mindkét félnél érdekelve van: ő a Vasas edzője és az MLSZ megbízásából ő készítette fel a munkósválogatottat is! Impozáns alakjával ott áll a tribün előtt a vörös Takács. Elmélyedve nézi a játékot. — Ma jöttem haza Dunántúlról — mondja nemes egyszerűség­gel. — Ottrekedtem. Szinte egyenesen a Millenárisra siettem. Hat hó­napja nem láttam futballt... Látszik az arcán, hogy boldog, hogy Budapesten van, hogy kö­rülötte tizenötezer ember (Uj jong, hogy a pályán labdát rúgnak. Ha azt mondjuk, hogy gratulálunk azoknak, akik ezt összehoz­ták, úgy érezzük, hogy keveset mondtunk. Inkább azt mondjuk, hogy köszönjük ezt a szép délutánt: az első igajzán szép és zavartalan sportdélutánt esztendők óta. * 1945. május 6.: Vasas—FTC 2-1. Ez volt a Fradi felszabadulás utáni első bajnoki mérkőzése. A gólszerző: dr. Sárosi György volt. 1945. május 10.: FTC—Csepel 2-2. A felszabadulás utáni első döntetlen, az első idegenbeli mérkőzésen született. A csepeli mérkő­zésre a fradistákat — egyik lelkes tagunk, Bédi István közreműködé­sével — szovjet katonai kocsival vitték ki. A nehéz közlekedési vi­szonyok között ez nagy segítségnek számított... 1945. május 13.: FTC—Űjpest 1-0! A felszabadulás utáni első FTC-győzelem! iA győztes gólt a 80. pereiben Gyetvai szerezte. Fiatal Fradisták A másnapi mérkőzést megelőző délelőtti edzés utolsó felvonását a kispályás kétkapuzás jelenti. A ne­gyedórára tervezett, levezető játé­kot azonban sehogyan sem akarják abbahagyni. „Csak még egy gólig” — kérlelik a zöld-fehérben bizony kicsit idegenül festő Sárosi Lászlót, a csapat új edzőjét. Egyébként nyo­ma sincs az oly sokat, s koriholás- kénit emlegetett sietségnek. Már­mint, hogy a mai labdarúgók nem szeretik igazán ezt a játékot, alig várják az edzés végét, s azután már szaladnak is. Nem ... Ezek a Fradista fiatalok elődeikhez hason­lóan szemmel láthatóan élnek-hal- nak a futballért. A leglelkesebb szurkolók vagy két tucatnyi kép­viselője is elégedetten figyeli ezt a lelkes, felszabadult játékot. A kispályás meccs is vérre megy. Ha Lajos bácsit, mármint a velük együtt játszó Szűcs Lajos pálya­edzőt le tudják szerelni, ki tudják cselezni mosolygós arccal adják to­vább a labdát. A kihagyott hely­zeteknél pedig uram bocsá’ cifrán káromkodnak. Mint most az egyik alacsony termetű, de hallatlan rob­banékony, hosszú hajú fiú... Né­hány nappal korábban pedig még örömmámorban úszott, hiszen a Zalaegerszeg ellen becserélése után negyedórával ez az ifjonc, Fischer Pál lőtte a csapat egyetlen, győztes gólját!... Az önként adódó, együ- gyűnek tűnő kérdésre, hogy milyen érzés volt, fülig érő szájjal válaszol: „Csodálatos, nagyon boldog vol­tam! ...” Fischer Pál jókora vargabetűvel érkezett az Üllői útra. A szom­szédos Népligetben, az Építőknél kezdte, a Honvédban folytatta. De Kispesten nem találták elég ügyes­nek, elég kitartónak, ki tudja miért, de tény, hogy kikopott a szakosz­tályból. „Ebben családi okok is köz­rejátszottak, no meg a tanulás" — magyarázkodik. Egy szó, mint száz, lényegében már abbahagyta a fut­ballt. Járt az ipari tanuló iskolá­ba, a vízvezetékszerelő szakmát ta­nulta, s a hét végén, legtöbbször edzés nélkül, a pilisvörösvári me­gyei csapatot erősítette. A megyei bajnokságból került azután vissza a Ferencvároshoz, az akkoriban az ifiknél edzősködő Vincze Géza autó­zott érte szülőfalujába. „Erre bi­zony nem gondoltam volna, hogy én még valaha az élvonalban, n Fradiban futballozhassak” — mond­ja elgondolkozva, majd hozzáteszi • „Most, hogy érzésem szerint szá­mítanak rám, bíznak bennem nagy­szerű hangulatban vagyok, de na­gyon is igyekszem ... tudom, hogy ez talán az utolsó lehetőségem ah­hoz, hogy végre sikerüljön tartósan bekerülnöm az első csapatba..." Még az edzés közben kérdeztük Havasi Mihályt, a tapasztalt tfech nikai vezetőt a Zalaegerszeg elleni győztes gól szerzőjéről: „Egyik leg­tehetségesebb fiatal csatárunk Gyors, robbanékony, kétlábas és Kocsis Sanyi óta nem láttam sen­kit így fejelni, így emelkedni ma­gyar pályákon. Csak bizony az a baj, hogy ő is érzi, hogy tehetsé­ges, bár, most, hogy számítanak rá nagyon igyekszik ...” Körülményeinek, helyzetének ren­dezéséhez a klub is segítséget nyuj tott. Fischer Pál egy másik fiatal­lal, Kovács Imrével együtt lakik a Rajk László utcában bérelt két­szobás lakásban. „Jól megvagyunk Esténként nézzük a televíziót, ol­vasunk, kártyázunk, időben lefeh- szünk. Vigyázunk egymásra, hiszen érezzük a Fradi gondoskodását, tá­mogatását. Mindenben segítségünk­re vannak, mindent megadnak ah­hoz, hogy igazán jó futballisták legyünk” — summázza véleményét a lakótárs, Kovács Imre. A kis cuk­rászra Dalnoki Jenő még akkori­ban hívta fel a Fradisták ügye­mét, amikor a szövetség edzője volt s az egyik diákválogatottban a gyöngyösi Kovács is szerepelt. Az átigazolás ugyan nagyon nehezen ment, mert a mátravidéki városból sehogyan sem akarták elengedni az ügyes fiút, aki gyermekkora óta rúgta a labdát, s minden vágya az volt, hogy egyszer valóban jó fut­ballista legyen. Itt az Üllői úton végigjárta az egyes korosztályok csapatait. A nagyok között rend­hagyó módon éppen nemzetközi ku­pamérkőzésen, az Eindhoven csa­pata elleni UEFA Kupa visszavá­gón esett át a tűzkeresztségen. Egy­ből jó mély vízbe került, hiszen a második mérkőzés 62. percében Murai helyét foglalta el, amikor a Philips gyáriak a hazai 4-2 után az Üllői úton is 2-0-ra vezet­tek. Ezen az első mérkőzésén 28 percen át volt játékban, de be­mutatkozásáról még a szaklap is megemlékezett: „A mérkőzés befe­jezése előtt a fiatal Kovácsnak volt egy fejese, azt azonban vetődve el­csípte Segers .. Gólt azóta sem sikerült szereznie az első csapat mezében. Igaz já­tékára is ritkán került sor. Így is akad azért emlékezetes élménye amelyről szívesen beszél: „A télen nagyon jól ment a játék Tatabá­nyán. Előtte sérülések tizedelték a csapatot, néhány mérkőzésen bal- szerencsénk is volt, de a biztató rajt után akkor már kilenc for­dulón át nem tudtunk nyerni. De ott Tatabányán végre minden be­jött. Külön öröm számomra, hogy a valamennyiünket megnyugtató el­ső gólban én is benne voltam. Zsin- ka gyors labdával futtatott a jobb szélen, beadásom jó helyzetben ta­lálta Szabadit, aki másodszorra már nem hibázott. Ezt az elsőt azután követték az újabb gólok. De szép volt!...” Igazi posztját tekintve a jobbszélen és a középpályán egy­aránt jól érzi magát, csak az a lé­nyeg, hogy játszhasson, benne le­gyen a kezdő csapatban. A Gyön­gyösről elindult játékosra különben már a válogatók is felfigyeltek. Ko­vács Imre, a Ciprus elleni EB-se- lejtezőn játszott Pátoszban a 21 éven aluliak csapatában, s nem is akárhogyan. Már a 4. (percben hosz- szú, pontos átadással ugratta ki a jobbösszekötő helyén Zsinkát. A gyors csatár lefutotta védőjét, s a kivetődő kapus méllett a bal alsó sarokba helyezte a labdát. Igen, Kovács Imre jól időzített átadásá­val már a 4. percben vezetést szer­zett a magyar utánpótlás válogatott. „Ahhoz, hogy mindig ilyen jól men­jen a játék, még sokat kell tanul­nom. Főleg meg kellene nyugod­nom” — így a kis Kovács. Közben a hátsó füves edzőpá­lyáról az öltözőfolyosóra érünk. Kovács Imre terveivel, vágyaival kapcsolatban csillogó szemmel, Fi­scher Pálhoz hasonló elszántsággal mondja: „Hát minden, a váloga­tottság...” — Majd hozzáteszi: „A válogatottban most csodálatosan jó a hangulat. Milyen nagyszerű len­ne, ha egyszer kiérdemelhetném Mezey Gyuri bácsi bizalmát...” Azután a búcsúzás előtt régi ba­rátba, Medgyesi Lajosba ütkö­zünk .......Remélem szerényen, oko­sa n és kellő tisztelettel beszéltél életed első nyilatkozatakor” — így Kovács Imréhez, majd amikor a kis cukrász becsukja maga mögött az öltöző ajtaját hozzáteszi: „Még sokat fogtok írni erről a két gye­rekről csak el ne bízzák magukat, maradjanak ilyen szorgalmasak, romlatlanok!...” S ha valaki, úgy a kedves Lajos csak tudja, hiszen évtizedek óta nemcsak a Fradi busz közismert és közkedvelt minden­ható pilótája, hanem valaha — amit kevesen tudnak róla — a KISOK-bajnokságokban mindig jól szerepelt Lónyai utcai Református gimnázium csapatának kapuját védte — nagyszerűen. Legalább olyan biztos kézzel, mint ahogyan a buszt kormányozza!. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents