Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 7. szám

1984'85-ÖS IDÉNY 7. SZÁM Fradi műsorlap 13 „MEGSZOKTAK A LÁNYOK .. ” Mostanában, amikor szerte a vi­lágon mind nagyobb a tábora a női futballnak és vízilabdának is, sokan aggódva kapják fel a fejü­ket: hát nem túlzás ez? Mások viszont arra hivatkoznak, hogy ha a nők kézilabdázhatna'k, miért ne focizhatnának vagy pólózhatnának. Az sem keményebb, „veszélyesebb”, erőteljesebb sportág mint a kézi­labda ... Hát valóban így van? — ez volt az első kérdésem dr. Pártái Évá­hoz, a fradista kézilabdázó lányok orvosához. — Meg kell védenem a sport­ágamat! — volt a határozott, fér­fias válasz. — Persze más mint az asztalitenisz, az úszás, vagy éppen az atlétika, de nem veszélyes. Azok a játékosok, akik edzettek, jól fel­készültek, nem huppannak rögtön a földre, nem fájlalják percenként a lábukat, vagy a kezüket. Meg­szokták a lányok, hogy a sportág­nak mik a velejárói, a kisebb-na- gyobb kék-zöld foltok pedig iga­zán semmiségnek tűnnek. A doktornő kilenc év óta óvja, ápolja, kezeli a lányokat, akik tisz­telik, szeretik és mindig bizalom­mal vannak iránta. „Gyakran elő­fordul, hogy nemcsak egészségi, sé­rülési, hanem lelki problémákkal is hozzám fordulnak — mondta. — Ilyenkor mindent megbeszélünk, s boldog vagyok, amikor később meg­köszönik a segítséget, a tanácso­kat.” Sok sérültet kellett kezelnie a kilenc év alatt? — Bizonyára meglepetés, ha azt mondom, hogy nem. Kollégáimtól is tudom, hogy hasonló a helyzet a többi klubban, ahol női kézilab­da szakosztály működik. Persze elő­fordulnak kisebb, sőt nagyobb sé­rülések is, de melyik sportágban nem? Melyik volt a legizgalmasabb esete? — Újonc orvos voltam a szakosz­tályban, amikor egy mérkőzésen Csulikné, aki már nem tagja az egyesületünknek, súlyosan megsé­rült. Most már bevallom, én leg­alább annyira megijedtem mint ő, azonnal láttam: itt nagy baj van, feltétlenül kórházba kell vinnem, így is történt, meglátásom beiga­zolódott: bokaszalag-szakadást szen­vedett, másnap meg kellett ope­rálni. Akik ennek a sportágnak a hívei, gyakran tapasztalják, hogy a ka­pusok milyen bátran dobálják ma­gukat a lövésekre, szinte repülnek a levegőben, s végül a kemény ta­lajon landolnak, ök hogyan véde­keznek az „ütések” ellen, náluk nem gyakoribbak a sérülések? — A ruházati felszerelésük más mint a többieké, tehát már ez is védi őket. A sok gyakorlás alatt pe­dig nemcsak megszokták az esése­ket, hanem tudják, hogyan kell ug­rani, vetődni. A kapusokkal ,sincs különösebb gondom, emlékszem, Berzsenyi Mari sok év alatt szinte alig volt sérült, remekül hárította a kemény, erőteljes, sokszor való­ban veszélyesnek — a kapusra ve­szélyesnek — tűnő lövéseket is. Dr. Pártái Éva a Sportkórház belgyógyászati osztályának az or­vosa, s amikor azt mondta: „Juhász főorvos úr vitt a Ferencvárosba” — nem lepődtem meg. A „Doki” nemcsak elismert orvos, nagy szak- tekintély, hanem ragyogó szervező is. Mindig megtalálja a szakosz­tályhoz a legalkalmasabb doktoro­kat. Ezúttal sem tévedett! HEJ, AZOK AZ IZMOK... Gyakran mondják, hogy az at­létika „a sportok királynője”. Ar­ról viszont nem szól a fáma, hogy honnan ez a megtisztelő elnevezés, múltja révén kapta, vagy talán azért, mert a legtöbb versenyszá­mot vonultatja fel. Kétségtelen, a három „szakág”, a futás, ugrás és dobás teljesen különbözik egymás­tól, s maguknak a sportolóknak is mások a felkészülési programjuk, illetve az edzésekkel, a versenyzés­sel velejáró gondok. Mert ilyenek is vannak, áhhoz, hogy valaki csak egy század másodperccel legyen gyorsabb mint az ellenfele, vagy egyetlen centivel tudjon többet, so­kat kell tenni. De nemcsak a spor­tolóknak, hanem az orvosoknak is, akiknek a szerepe talán még na­gyobb, mint a múltban bármikor volt. Erről is beszélgettünk dr. Ékes Erzsébettel, az atlétikai szak­osztály és a magyar válogatott or­vosával, aki 12 év óta viseli gond­ját a fradistáknak. — Bár én versenyszerűen nem sportoltam, mindig érdekeltek a sportok, figyelemmel kísértem és kísérem ma is a fejlődést, az ered­ményeket — mondta. — Ez össze­függ azzal is, hogy kutató orvos vagyok, sok mindent látunk, ta­pasztalunk a laboratóriumokban. A gondos felkészítés ma már nemcsak az edzők, hanem az orvosok fel­adata is, ezért a szakemberekkel mindig és minden területen együtt kell működni. A doktornőnek sok a sportolója, hiszen a Fradi mellett a válogatott széles táboráról is gondoskodnia kell. Hol a Népstadion edzésein, hol a Népligetben található, amint vizsgál, gyógyít, tanácsokat ad. Sportágában melyek a leggyakoribb sérülések? — kérdeztem. — Adatok bizonyítják, hogy az atlétikában az izomhúzódások a legnagyobb ellenségei a sportolók­nak. Újabban viszont elég sok ge­rincsérülés is előfordult, ami a túl­zott erősítésekből és igénybevétel­ből ered. Az utóbbinak két „faj­tája" van, a veleszületett, illetve a szerzett sérülés. A sokoldalú ke­zelések, a megfigyelő gyógymódok viszont segítenek a teljes felépü­léshez. Az atlétikai szakosztály a Fe­rencvárosban nem tartozik a ki­emelkedők közé, B-kategóriás, tehát nemcsak az eredmények maradnak el, hanem — éppen ezért — a tá­mogatás sem elsővonalbeli. A sport­orvosnak nem hátrányos, hogy qsak B-sekkel foglalkozik? — Egyáltalán nem, sőt magam is mindent megteszek, hogy spor­tolóink szépen és egyenletesen fej­lődjenek, de persze edzeni nem tu­dok helyettük. A szakvezetőkkel gyakran beszéljük meg a legfonto­sabb tennivalókat, s a sérülésből felépülök is csak akkor léphetnek újból pályára, ha teljesen egészsé­gesek. Sok a fiatal tehetség, nagyon kell vigyáznunk rájuk, hiszen a sportág jövőjéről is szó van. A doktornő, amint többször hang­súlyozta, nem bánta meg, hogy a „kényes” atlétákat választotta, ér­dekesnek is tartja a róluk történő gondoskodást. Sok-sok órát tölt el a körükben, pedig nemcsak a ku­tatólaborban van fontos beosztása, hanem a családját is el kell látnia. Három gyerekről kell törődnie, s ha nem segítene ebben a mérnök férje, bizony szegényebb lenne a magyar sport egy nagyszerű orvos munkájával. Mit vár a ferencvárosi szakosz­tálytól, a jövőtől? — Feltétlenül előbbrelépést, s eb­ben sokat jelenthet a létesítmények gyarapodása, az, hogy talán nem is olyan soká elkészül a kondicionáló terem. A mai fejlett sportban ez már elengedhetetlen — mondta zár­szóként. „TISZTELEM A KÉZILABDÁZÓKAT ...” Kevesen tudják, hogy dr. Pavlik Gábor a férfi kézilabda szakosz­tály orvosa egyszerre „három vasat tart a tűzben”. Miközben hatodik éve „ferencvárosi doktor”, vezető orvosa a magyar vízilabda válo­gatottnak és a TF kézilabda szak­osztályának is. Ez a hármas tevé­kenység főfoglalkozásban is elég sok munkát jelentene, ő viszont mindezt egy nagyon fontos beosz­tás mellett látja el. A Testneve­lési Főiskola orvostudományi tan­székének a docense, élettani elő­adásait százak hallgatják nagy ér­deklődéssel, s ugyanekkor mindig bizalommal fordulhatnak hozzá kü­lönböző orvosi kérdésekkel is. Honnan ez a nagy energia, mi­ként bírja ellátni sokoldalú mun­káját és egyszerre két sportágban is törődni a játékosokkal? Amikor beszélgetünk, mindenekelőtt erre kértem, kerestem és kaptam fele­letet. — Húsz éven keresztül magam is sportoltam, vízilabdáztam a Fra­diban, s néhány esztendeig más egyesületekben is — válaszolta. — A sportban megedződtem, mindig nagyobb terhelést bírtam el, mint sok más társam, s ezt sikerült „át­mentenem” az orvosi pályámra is. A több területen történő tevékeny­ségemet gond nélkül tudom össze­egyeztetni, s a vízilabda és a kézi­labda például lehetőség arra, hogy többet lássak, tapasztaljak. A kézilabda? — Ez áll hozzám a lehető leg­közelebb. Különleges sportágnak és sportembereknek tartom őket, akik az odaadásban példaként állhatnak mások előtt. Nem kímélik önmagu­kat, lelkesedésük, akarásuk határ­talan, néha tiltanom kell, hogy sé­rülten, vagy betegen lépjenek pá­lyára. A doktor, valamint Horváth Ist­ván edző és a játékosok között ki­fogástalan a kapcsolat, nemcsak megértik, hanem minden tekintet­ben segítik egymást. „Tisztelem a kézilabdázókat..." — mondta dr. Pavlik Gábor, aki még hozzáfűzte: nem bánta meg, hogy mint egykori vízilabdázó más sportágba is „be­szállt”. — A két sportág között persze orvosi tevékenységben is akad kü­lönbség — folytatta. — A kézilab­dában például gyakoriak a boka, a térd, a váll, a könyök vagy az ujjsérülések. A főiskolán dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár, aki az OSC veze­tője, s a vízilaba egyik leglelke­sebb hazai híve, sokszor konzul­tál Pavlik doktorral. Ez nemcsak a pólós kapcsolattal magyarázható, hanem elismeri a docens tudását, szakértelmét. A tanítványok között pedig akadnak volt vagy jelenlegi kézilabdázók és vízilabdázók is. Befejezésül arról beszélgetünk, hogy a fradista kézilabdázók lel­kesedésük, akarásuk és a sportág iránti rajongásuk ellenére mosta­nában nem tündökölnek úgy, min! régebben. Orvosi szemmel miben látja ennek az okát? — Nem a felkészülésben, s nem is a játékosok hozzáállásában. Gyakran balszerencsés a csapat, amelyben elkelne még néhány klasz- szis játékos, hiszen az ellenfelek erősek. De meggyőződésem, leszünk mi még sokkal jobbak is! — volt a derűlátó megállapítás, FTC-emléktúra Torinóba A PROGRAM: Június 17. Indulás reggel 6-kor az FTC-klubház elöl, a Cooptourist autó­buszával Velencébe. A mintegy 700 kilométeres út során a VVK- döntő egykori résztvevőinek magnószalagra vett visszaemlékezéseit játsszuk le az utasoknak. Sorsolások, rejtvények, szórakoztató tör­ténetek segítségével tesszük hangulatossá a 14 napos kirándulás leghosszabb útszakaszát. Este vacsora, séta, szállás Velencében. Június 18. Délelőtt velencei városnézés, majd továbbutazás Riminibe. Este vacsora és szállás Riminiben. Június 19. Délelőtt kirándulás San Marínéba, délután tartózkodás (stran­dolás) az Adriai-tenger partján. Szállás Riminiben. Június 20. Reggeli után Bologna érintésével (rövid városnézés) továbbuta­zás Milánóba. Vacsora és szállás Milánóban. Június 21. Délelőtt a milánói nevezetességek megtekintése, délután szabad program. Vacsora és szállás Milánóban. Június 22. Reggeli után Casale Monferrato érintésével (itt rendezik a híres Caligaris-tornákat), továbbutazás Torinóba. Vacsora és szállás To­rinóban. Június 23. A 20 évvel ezelőtti VVK-sikerre emlékezünk a torinói stadion­ban. Kupaátadás a stadion gyepén! Délután a Kossuth-ház és -szo­bor megkoszorúzása. Vacsora és szállás Torinóban. Június 24. Továbbutazás a festői szépségű Garda-tóhoz, majd este érkezés Veronába. A koraesti séta keretében megtekintjük többek között a Rómeó és Júlia-házat (erkélyt) is. Vacsora és szállás Veronában. Június 25. Reggeli után indulás Cortina d’Ampezzóba. Megérkezés után szabad program. Június 26. Délelőtt a nevezetességek megtekintése, délután szabad program. Június 27. Reggeli után továbbutazás Ausztriába. Villachba. Városnéző séta után vacsora és szállás. Június 28. Reggeli után indulás Klagenfurtba — útközben pihenő és séta a Wörthi-tó partján. Vacsora és szállás Klagenfurtban. Június 29. Délelőtt városnéző séta, szabad program, majd este érkezés Grazba. Vacsora és szállás Grazban. Június 30. Grazi városnézés után hazautazás Budapestre, koradélután. Jelentkezés MÁJUS 6-ig a Fradi-ajándékboltban, minden mun­kanapon 11—17 óráig. Részvételi díj: 24 900 Ft. Jelentkezéskor az 5000 Ft-os előleget kell kifizetni, a többit egy héttel az indulás előtt. A 14 napos útra beváltható költőpénz 6900 Ft. FTC—COOPTOURIST KUPASZERDA KLUB JrJlr Tagja lehet minden FTC Baráti Kör tag, aki belépéskor megvásá­rolja a 20 évvel ezelőtt nyert VVK kicsinyített másolatát! A belépők a kupa mellé egy névre szóló igazol­ványt és a Fradi dicsőséges nemzet­közi szereplését is rögzítő Kupa­szerda 1965—1975 című könyvet kapják. A könyvben egyébként va­lamennyi magyar csapat kupamér­kőzése megtalálható összeállítások­kal, góllövőkkel, mérkőzés utáni nyilatkozatokkal! A Kupaszerda Klub tagjai közül az első 86 fő az alapító tag. Azért 86 — mert az FTC idén 86 éves . . . Az alapítótagok minden évben ka­rácsonyi ajándékot kapnak (pl.: névre szóló dedikált FTC-könyvet, fényképet, érdekességeket, újdonsá­gokat). A Kupaszerda Klubba je­lentkezők egyszeri belépésük után újabb „tagdíjat” soha többé nem fizetnek, hiszen a Baráti Körnek úgyis befizetik éves tagdíjukat. Te­hát a klub tagja marad mindaddig valaki, amíg az FTC Baráti Köré­nek is tagja. A Kupaszerda Klub programjai — mint ahogy neve is mutatja — a kupák világába vezetik majd a hallgatóságot. Az összejövetelekre meghívunk olyan játékosokat, ed­zőket, sportvezetőket, akik az FTC történetében kupamérkőzések (BEK, KEK, UEFA KUPA [VVK], KK, MNK) „hősei” voltak. Mind­ezek felelevenítését a technika se­gítségével is próbáljuk „színezni” egykori film- és tv-felvételek be­mutatásával. A minden kupaszer­dát követő Telesport-adást képmag­nóra vesszük és a tagok egy héten át — különféle időpontokban — új­ból megtekinthetik az FTC Baráti Kör házának színes televízióján. Nem csak FTC-hez tartozó ven­dégek meghívását tervezzük. Szeret­nénk meghívni például Barcs Sán­dort. aki hosszú éveken át az UEFA alelnökeként irányította a kupasor­solásokat és a lebonyolítást is in­tézte. Bizonyára sok érdekességet tud mesélni a nemzetközi labdarú­góéletben történtekről. Időnként szeretnénk rádió- és tv- riportereket, újságírókat is az FTC klubházába meghívni, a témakörrel kapcsolatban megszólaltatni. Nem csak az FTC-pályára korlá­tozzuk rendezvényeinket. Három „kupautazást” — a^Cooptourist se­gítségével — máris bejelentünk. Az első út — egyben a Kupaszerda Klub első programja — Torinóba invitálja a íradistákat. A résztve­vők pontosan a 20 évvel ezelőtti VVK-győzelem napján, a torinói stadion füvén v.ehetik át a kupa kicsinyített mását egy nem minden­napos utazás keretében. (Az úti­program ugyanezen az oldalon ol­vasható.) A későbbiek során utazást szervezünk egykori kupamérkőzé­seink helyszínére, híres városokba, stadionokba. Az egyik szervezés alatt levő út 1986. február végére Spanyolországba — portugáliai ki­rándulással (Lisszabonban a Ben- fica-stadion!) —, a másik 1986 nya­rára Anglia, Skócia, Wales stadion­jaiba invitálja a szurkolókat. A spanyolországi útnál külön felhív­juk figyelmüket a Real Madrid „kincsestárára”, ahol BEK-győzel- mek emlékét hirdetik a csodálatos trófeák. Barcelonában pedig meg­tekintjük majd az UEFA Kupa elődjét, az EVK-t. amelyet a spa­nyolok a Leeds elleni külön kupa­döntőn örökre elnyertek . . . A Brit-szigeten történő kirándu­lás olyan sporttörténeti érdekessé­get kínál, mint a londoni Wemb- ley-stadion, az Arsenal létesítmé­nyeinek a meglátogatása, a híres angol klubok „sorrajárása”, az FTC liverpooli, glasgowi, cardiffi mérkőzéseinek helyszíni felidézése. Ezek az utak érthetően nem kis pénzbe kerülnek. Talán lesznek olyanok is, akik igénybeveszik az OTP személyi kölcsön lehetőségeit is ... A Cooptourist a részvételi díj kialakításakor már eleve a legna­gyobb kedvezményt adja! A spanyol és az angol út pontos programjáról és áráról első őszi műsorlapunkban adunk tájékoztatást. A klub tagjai egyébként valamennyi hírt, tájékoz­tatót, rendezvények időpontjait a Fradi műsorlapból, illetve a Nép­sportból tudhatják meg. Külön meghívók postázására nem vállal­kozhatunk. Általában a kupaszer­dák előtti és utáni időszakokban lesznek rendezvényeink. Reméljük, hogy további elképzeléseink is gaz­dag programot biztosítanak és klubtagjaink olyan aktivitással vesznek részt a rendezvényeken, mint amilyen lelkesedéssel mi ezt az új szolgáltatásunkat felajánljuk. Nagy Béla A KUPASZERDA KLUB hazai programjai szeptembertől — az első kupaszerdától indulnak. Jelentkezni azonban már korábban — júniusban — lehet. Azért kezdődik június 6-án a jelentkezés, mert 20 évvel ezelőtt ezen a napon fontos VVK-mérkőzést nyert az FTC a Manchester United ellen ... A kupát is júniusban nyerték a két évtizeddel ezelőtti fradisták — így akik június 6-tól 14-ig Nagy Bélánál az FTC klubházában megje­lennek, szintén kupával — a VVK kicsinyített másolatával — igazol­vánnyal, és egy addigra megjelenő „Kupaszerda” című könyvvel távoz­hatnak. Az 550 Ft-ért tehát ezeket az emlékeket kapják. Az ősszel induló programokon pedig remélhetőleg új sportélmények várnak a jelentke­zőkre. w» 1 V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents