Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 7. szám
1984/85-ÖS IDÉNY 7. SZÁM Fradi műsorlap 11 A Kárpáti család fényképalbumából Hogy lett Sárosi Gyuriból keresztapa? A kávéházi asztalt hárman üljük körbe: dr. Kárpáti György és édesapja, valamint a riporter. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó meglepő, ámde frappáns kérdésekkel áll elő: „Kiről szól ez a cikk, s mi lesz a témája? — Rólad és a családodról — válaszolom félszeg mosollyal, miközben kavargatom a kávét. Kárpáti Gyuri sandításából érzem, hogy ő ennyivel nem elégszik meg. Természetesen folytatja az ok- vetetlenkedést: „Szóval fel akarjátok dobni a lapot. Nehéz helyzetben van a Ferencváros, most szükségetek van egy igazi reklámemberre, vagyis rám.” — Szó sincs róla. Most kivételesen nem hülyéskedünk> komoly témáról van szó, — próbálom elhe- segetni a tőle megszokott heccelő- dést, ugratást, ám mindhiába. — Akkor egyszerűen az élő sporttörténelmet akarod bemutatni az olvasóknak. Íme itt van Kárpáti Gyuri, a magyar sport legendás alakja, akinek ma már szidolozzák az emléktábláját, — perlekedik utánozhatatlan selypítéssel. — Hagyd már a marháskodást, mondom, hogy most komoly témáról lesz szó, — intem le haragot mímelve. — Ez halálosan komoly. Nézd meg a Fradi pályán már márványtáblába van vésve a nevem. Akárhogy próbálod belém fojtani a szót, igenis már meg vagyok örökítve az utókornak. Hála Nagy Bélának, és a klub vezetőinek. Egy lottóárus nénike végre megtöri Gyuri szavainak lendületét. Inkább vásárolok két szelvényt csak azért, hogy végre szusszanásnyi időre szóhoz jussak. — Tibi bácsi ez mindig ilyen komolytalan volt? — Ebben az esetben az alma jócskán messze esett a fájától: mivel ennek már gyerekkorában rosz- szul volt becsavarva a feje. Akkor is örökösen csak a balhén, a csínytevésen járt az esze. — Beszéljünk a család ferencvárosi múltjáról, a klubhoz való kötődésről. — Akkor csekélyke 64 évet kell visszamennünk időben — válaszolja az idősebb Kárpáti. — Hogyhogy? — Nézd, most 77 éves vagyok, 13 éves srác lehettem, amikor nagybátyám, aki MÁVAG kolónián lakott, a nyári szünetben felhozott egy hétre magához. Kedden kivitt egy tréningre az Üllői útra, aztán vasárnap egy meccsre. Ebből élet- reszóló szerelem lett... S szerencsére sírigtartó ... — Kik játszottak akkoriban? — Ez kérem szó szerint az őskor volt. Láttad a Régi idők fociját, akkor még körülbelül olyan szerelésben rúgták a bőrt, Rázsóék és a többiek . .. — S mikortól kezdett rendszeresen Fradi meccsre járni? — 18 éves koromtól. Ettől a perctől állandó helyem volt a B-közép- ben. Ehhez a társasághoz egészen addig hű maradtam, amíg le nem bontották az öreg tribünt. — S kik voltak a kedvenc focistái? — Mielőtt erre válaszolnék, elmesélek egy sztorit. Mit gondolsz, ki hozta a Fradiba Polgár Drumit? Ne törd a fejed, én. Ugyanis ő az unokatestvérem. Már Kistelekről el akartam csábítani az Üllői útra, de közbelépett az MTK, egy szemfüles játékosszerző személyében. Csodák csodájára azonban egy hét után a Hungária kőrútról menesztették, és végül is a Budai 11-be igazolt. Nem kis rábeszélésemre azonban végül is nálunk kötött ki és itt lett válogatott játékos, oszlopa a Fradi- védelemnek. — Tibi bácsi, mióta Fradi-tag? — Azt hiszem 17 éves koromtól. Én már tényleg megérdemlem az örökös tag jelzőt. — Félfüllel hallottam egy történetet azzal kapcsolatban, hogy miért lett a fia György. — Ehhez sem kell különösebb fantázia. Hát a Sárosi Gyuri miatt. — S mit szólt ehhez a különös névadóhoz a felesége? — Akkoriban még ő is minden meccsre kijárt, s valósággal bolondult Sárosi Gyurka elegáns játékáért. Úgyhogy nem kellett különösebben győzködnöm. Szerintem Kárpáti Gyuri még életében ennyi ideig nem hallgatott egyfolytában, ezért könnyen elképzelhető, hogy ez a néhány perces némaság alaposan megfeküdte a gyomrát. De most övé a labda: ő mesélhet kedve szerint. — A családról neked is van valami különleges sztorid? — Azt hiszem a fater arról nem mesélt, hogy az apja nyomdász volt. Vagyis nekem is van némi közöm a ti szakmátokhoz. Nem véletlen, hogy mindig is vonzódtam a sajtó iránt és öt könyvet írtam Peterdi Palival a pályafutásomról. Szóval Gutenberg-leszármazott vagyok. — Most miért mondtad ezt? — Azért, hogy ne gondold azt, hogy egy pancserral beszélgetsz. Igenis tudom, hogy milyen súlya van a nyomtatott betűnek. — Találtam egy fényképet rólad, jobban mondva az FTC archívumában bukkantam rá. Lám, ekkor még egészen ártatlan tekinteted volt. A fotó egyébként 1945-ben készült. — Gondolom, le lehettem sová- nyodva. A fülemen is át lehetett nézni, mivel számunkra sem volt fenékig tejföl az ostrom. A Népszínház utcában egy pincében értük meg a felszabadulást, szüntelen bombatámadások és nyilas igazoltatások tartották rettegésben a ház lakóit. — Ez a bizonyos felvétel mikor készült? — Azt hiszem közvetlenül Budapest felszabadulása után, egy-két héttel. — Srácként milyen emlékeid van- vannak a Fradiról? — Mindig gyalog mentünk az Üllői útra, s ahogy mondani szokták, toronyiránt egyenesen vágtunk neki a pályának a faterral. Anyám mindig pipa volt, hogy a vasárnapi ebédtől ugrottunk fel, ezért úgy állt bosszút az öregemen, hogy a levest tűzforróra melegítette. Apám száját majd szétégette, de gyorsan belapátolta, így soha nem késtünk le egyetlen meccset sem. 1947-hen a Mátyás téren észrevettük, hogy az egyik rangadó előtt alig egy órával a Kocsis Sanyi sötétkék ruhában focizik a többi srác között. S ha hiszed, ha nem, 60 perc múlva kifutott a nagy Fradival a pályára és harmincezer ember előtt is valami csodálatosan játszott. Egyszerűen így imádta a labdát, s nem röstellt nekivetkőzni a haverok között és ledobott zakók, téglák között kiskapuzni... — Ha jól tudom, te is labdarúgóként kezdted a pályafutásodat. — Igen. A kölyökben fociztam Száger Misi bácsinál és nem kis büszkeséggel emlékszem arra, hogy a három vízilabda olimpiai bajnoki címem mellett labdarúgásban is voltam válogatott. Igaz, csak a 12 évesek között a bolgárok ellen, de ez is válogatottság volt, és azon a napon nálam aligha volt boldogabb ember. Tudod kik voltak abban a csapatban. Henni II, Borsos Miki, ugye, hogy ismerős nevek. — Aztán a vízilabdasport szerencséjére abbahagytad a focit. — Ennek prózai oka van. Délután edzettem a hátsó földes pályán a focistákkal, este pedig az uszodában görcsöt kapott a lábam a fáradtságtól. Mit kibírtam én akkoriban. Képzeld el, szombaton délelőtt focimeccset játszottam az Üllői úton, délután elindultam a műugró bajnokságon, este 5-kor négy számban úsztam egy úszóversenyen, s alig egy óra múlva vízipóló mécsesét játszottam. — Te nem akarsz ezzel a szöveggel indulni a Fele sem igaz műsorban? — Utána lehet nézni, erről mind bizonyíték van a korabeli újságokban. — Jó hogy azt nem mondod, hogy a Népszínház utcában még síeltél is. — Nevetni fogsz, 1946 telén még gyorskorcsolyáztam is. Tudod, ez az a hosszú korcsolya, amivel nagyokat lehet esni. De végül is a cseppfolyós jégnél kötöttem ki az uszodában. — Szóval ez mind igaz? — Előre megmondtam, hogy élő sporttörténelemmel van dolgod. — S mióta vagy a Ferencváros tagja? — Jó vicc, ez a fénykép 1945-ben ebből az alkalomból készült, és a belépési nyilatkozaton van. — S végül is apád belenyugodott abba, hogy nem futballista, hanem vízilabdázó lettél? — Sőt, a lehető legnagyobb bolondja lett a pólónak, s bekapcsolódott az úszó szakosztály munkájába is. Volt alelnök a vízilabdázóknál, aztán intéző, szertáros, gazdasági vez°tő, sőt egy időben két serdülő csapatot is edzett. Olyan 1947—48 körül, amikor nagyon súlyos gazdasági gondjai voltak a klubnak, az öreg elhatározta, hogy valami nagy ötlettel rukkol elő. Vett egy csomó fehér vászonanyagot, s egy kevés zöldet. Éjszakánként anyámmal varratta a gyerekeknek az úszónadrágot. Természetesen egy fillért nem fogadott el érte, a vá- szont is saját zsebéből fizette. Any- nyira szívügyének tekintette a dolgot, hogy a Népszínház utcában volt a szakosztály szertára, mert úgy vigyázott mindenre, mint valami családi ereklyére. Ha a póló- meccsen szombaton például egy nadrágot leszakított az ellenfél, az holtbiztos, hogy hétfőn a mutter újra összevarrta, itt soha nem volt selejtezés. Manapság lejön egy 8 éves gyerek és azt kérdezi, hogy Adidas vagy Speedo nadrágot adnak-e? Hát ennyit változott a világ. Egyébként az apu jó tíz évvel ezelőtt innen a Fradiból ment nyugdíjba. — Nézem édesapádat és a mentalitásotokba semmi hasonlóságot nem fedezek fel. — Ne csodálkozz ezen — válaszolja Kárpáti Gyuri. — Az öreg teljesen halkszavú, megfontolt, a szavának a banknál fedezete van. Nálam is így van, csak a Nemzeti Bank előtte garanciát kér vagy esetleg négykezest. Belőlem kényszerből vagabund lett a kétméteres óriások között a medencében. Amikor 120 kilós palik szorongatták a nyakamat, én mindig kimásztam a partra, az öreg a becsületességével nem biztos, hogy így járt volna. Egyébként nagyon erős volt, anyám meséli, hogy fiatal korában a nőket azzal szórakoztatta a strandon, hogy megcsinálta a gyűrűn a Krisztusfüggést. Nagy vagány volt, nagy széptevő. Jaj, még el ne felejtsem, időmérő is volt az úszóversenyeken, fehér ruhában, vagy húsz évig nyomogatta a stoppert. — Tibi bácsi, az utóbbi időben alig látni téged az uszodában. Miért? — Tudod ma már egészen más a légkör, mint annak idején. Esetleg ha beindul ez a Fradi uszoda, kialakulhat valami családias légkör. De addig csak a foci marad nekem. Kijárok a serdülő meccsekre, sőt ifire is a Népligetbe. A nagycsapatokhoz is, de oda leginkább keseregni. — Mondd, a fiad nem hagyott ki valamit a családi emléktárból? — Szeleburdi gyerek, mindig is olyan volt, de a vízben amikor a labda volt a kezében, zsenivé vált. 12 éves korában már húszévesek között ontotta a gólokat. És hűséges Fradista volt, pedig hányszor, de hányszor csábították más klubokhoz. — Mégis nem hagyott ki valamit a 40 évvel ezelőtti nehéz időkből, vagy a későbbi korszakból? — Tudod mikor voltam a legboldogabb, akkor olyan 1946 tájékán az úszó és vízilabda szakosztály 70 gyerekét a saját pénzemen elvihettem a cirkuszba. Annyi mosolygós srácot el sem tudsz képzelni. Aztán mentünk moziba, színházba is. Egyszóval Fradi család voltunk, ahová valóban öröm volt tartozni. S ha már a fénykép- album lapozgatásánál tartunk, semmiképpen sem szabad elfeledkeznünk lányomról, Veráról, aki vegyes- és mellúszásban válogatott, váltóban pedig többszörös bajnok volt az FTC-ben. Pechjére olyan korszakban, amikor a Novák testvérek, Szőke Kati, Killermann Klári fémjelezték a női úszócsapatot. Ily módon róla természetesen kevesebb szó esett akkoriban, mint az említett extraklasszisokról. S a jövő? Gyuri fia, Peti, egyre ügyesebben pólózik, talán még lesz a Ferencváros vízilabdacsapatában egy újabb Kárpáti... Gyenes J. András Kruj Ivánné Fradi shopjában (Bp. IX., Hámán Kató út 86. sz. — az ABC mellett) kapható: — Zöld és fehér pólók FTC-címerrel minden méretben — Zöld-fehér toranndrágok (fiú) és felnőtt rövidnadrág — Zöld-fehér csuklószorítók és hajpántok — Fradi-címeres asztali öngyújtó — Uvegpoharak és korsók FTC-emblémával — Hollóházi porcelán focista kis és nagy méretben — Hollóházi porcelán korsók, FTC-címerrel, hét méretibei — Hollóházi porcelán hamutartók, vázák — Zöld-fehér melegítő emblémával és felirattal, különböző méretekben — Matricák, zászlók, emblémák — Kis és nagy hímzett FTC-zászlók — FTC-sapkák és kalapok — Zöld-fehér színű, FTC-feliratos sporttáskák — Piperecikk tartó táska kis és nagy méretben — FTC-címeres törülköző és fürdőlepedő 72—390 Ft 220—320 Ft 30—75 Ft 130 Ft 20—110 Ft 295—465 Ft . 70—180 Ft 75—710 Ft 345—980 Ft 4— 85 Ft 175—240 Ft 50—130 Ft 130—375 Ft 50— 95 Ft 155—380 Ft 1 r Y
