Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 7. szám
10 A FRADI MŰSORLAP MELLÉKLETE CSAPATKÉPUNK hátsó sor (balról): Horváth Tamás, Szabó Zoltán, Mészáros János, Prohászka László, Csizmeg Lajos, Rab Tibor, Gréczy Zsolt. Középső sor: Mag László főszerkesztő-helyettes, Kiss Tamás, Granek István, Kiss Gábor, Zádor Péter, Viczkó Tamás. Első sor: Lefler László, Rab Tiborné, Zsolt Róbert osztályfőnök, Petz Vera olvasószerkesztő, Magyar Zoltán főszerkesztő. (A felvételt Bányai Ágoston hallgatótársunk készítette, ezért - ő technikai okok miatt - hiányzik a képről) Mi huszonegyen BANYAI ÁGOSTON 35 éves vagyok, 1978-ig eveztem az FTC és a Csepel SC színeiben. Részt vettem több világversenyen, köztük a müncheni olimpián is. 1973 óta fényképész vagyok a Csepel Művekben. A Testnevelési Főiskola III. évfolyamát végzem, levelező edzői szakon. BÖRÖCZKY PÉTER 29 éves útépítő technikus vagyok, a Közúti Igazgatóságnál dolgozom Székesfehérváron mint telepvezető. A Szondi SE-ben kézilabdáztam több-kevesebb sikerrel. Az elmúlt évben végeztem el a TFTI középfokú szervezői szakát. A Fejér megyei Hírlapnál külső munkatársként számítanak rám. CSIZMEG LAJOS 1956-ban születtem. A Mélyépítő Vállalatnál dolgozom mérnökként. A sportot szerettem, alacsonyabb osztályú bajnokságokban kézilabdáztam és fociztam. Kedvenc sportágaim a jégkorong és a labdajátékok. A sportújságírást eredeti foglalkozásom mellett szeretném művelni. GRANEK ISTVÁN Huszonöt éves szervező üzemmérnök vagyok. Diplomámhoz „híven” kajak-kenu edzőként dolgozom Szentendrén. Az edzősködésnek nálam családi hagyományai vannak. Édesapám Granek István neves kajak versenyző, majd a kajak-kenu válogatott vezetőedzője volt... Újságírással rövid ideje foglalkozom. Szeretek írni. Szeretem az embereket. GRÉCZY ZSOLT 21 éves vagyok. Adminisztrátorként dolgozom a Ferunion Külkereskedelmi Vállalatnál. Érdeklődési körömet és szabad időmet a sport tölti ki, ezért szeretnék sportújságírással foglalkozni. HORVATH TAMAS 1953-ban születtem Sopronban. 1978-ban végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-biológia szakán. Jelenleg üzletkötőként dolgozom. Fő érdeklődési területeim: a sport és az utazás. KISS GABOR 1961. áprilisában születtem. Diplomámat az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szereztem. Jelenleg testnevelő tanárként dolgozom. Sokáig versenyeztem az atlétika különböző számaiban, most más oldalról próbálok a sport felé közelíteni. KISS TAMAS Életem eddigi 32 éve alatt sok mindennel foglalkoztam: zenével, idegen nyelvekkel, biológiával, és persze sporttal. Elvégeztem a TF-et, bár soha nem voltam élversenyző. Jelenleg a BV5C sportiskolájának vezetőjeként dolgozom. Kevés a szabad időm, tehát igyekszem hasznosan eltölteni. így kerültem a sportújságíró stúdióba. A kulturális igényt és a nyitottságot a sportban is többre becsülöm a szakbarbárságnál. LEFLER LÁSZLÓ Nyolcéves koromban közel egy évet szívizom-gyulladás következtéSPOR-TOL(L) UNK A MÜOSZ és a Népsport Sportújságíró Stúdiója hallgatóinak lapja. Főszerkesztő: MAGYAR ZOLTÁN. Főszerkesztő helyettes: Mag László. Olvasószerkesztő: Petz Vera. A Sport-tol(l) unk a Fradi Műsorlap 7. számának mellékleteként jelent meg. ben bénán feküdtem különböző kórházakban... Úsztam, úsztam, úsztam ... Egészséges vagyok: ezt köszönhetem a sportnak. LUDVIGH ZOLTÁN Életem eddigi 34-évéből 28-at az uszodák zajos és sohasem nyugodt világában éltem le. Ez idő alatt nagyon közelről ismerhettem meg az úszók, vízilabdások és könnyűbúvárok életét. Hogy mennyire ragaszkodom a vízhez, azt az is bizonyítja, kikapcsolódásnak is ezt választom, igaz más halmazállapotban — imádok síelni. MAG LÁSZLÓ 34 éves múltam. Érettségi után nyomdai fényképész szakképesítést szereztem. Egy jó személyzetis, meg egy kis szerencse jóvoltából négy éve pályamódosítást hajtottam végre: propagandista lettem. Kapcsolatba kerültem a sajtóval, s ettől feléledt Csipkerózsika-álmát alvó vágyam: újságíró szeretnék lenni. Elvégeztem a TIT Propagandista újságíró speciális kollégiumát, s több lapban jelentek meg írásaim. Jelenleg a Budapest című folyóirat külső munkatársa vagyok, de nem tettem le róla, hogy valahol, valamikor főhivatásként gyakoroljam a toliforgatást. Azért vannak még tiszta pillanataim is ... MAGYAR ZOLTÁN Kosárlabda, kézilabda, labdarúgás sportágakban vannak alaposabb tapasztalataim. A TF-en sportszervezői diplomát szereztem, s labdarúgó edzői oklevelem is van. Most az ELTE-n szociológiát tanulok. A Fradiban dolgozom, mint a Baráti Kör titkára, a Fradi Műsorlap munkatársa, a propaganda bizottság tagja, a kajak-kenu szakosztály vezetője. Ellenségeim szerint azért foglalkozom ennyi dologgal, mert semmihez sem értek igazán, barátaim szerint pedig azért, mert több mindenhez is van érzékem. Hogy kinek van igaza? Ezt még magam sem tudom ... MÉSZÁROS JANOS 34 éves vagyok, megszállott és bajúszos. Kutatómérnökként dolgozom, szabad időmben a hegyeket mászom. Az írást és az irodalmat 14 évesen szívből utáltam, de középiskolai magyar tanárom „erősebb” volt nálam ... MIKULKA FERENC Életem vágya a magyar sportot — amíg csak erőmből telik — szolgálni a fotó területén. Amit a stúdiótól kaptam — szakmailag — azért csak hálás lehetek és vagyok is. Szeretném a sportújságírást és a sportfotózást a lehető legjobban összehangolni. Remélem sikerülni fog. PETZ VERA Mérnöknek indultam, de a Test- nevelési Főiskolán végeztem. Diákéveim alatt beleszerettem a sportkutatásba, így tanulmányaim után hét szorgos, néha viharos, mégis szép évet a tudomány ügyének szenteltem. Ezután egy merész pályamódosítással a nemzetközi gazdasági együttműködés sűrűjébe csöppentem, de a sporttal sem szakítottam véglegesen. Továbbra is okítom az edzőjelölteket. Nyelvtudásomat hasznosítva sokat fordítok és tolmácsolok. Ez életem három évtizede néhány sorban. PROHASZKA LÁSZLÓ Budapesten születtem 1953-ban. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szereztem diplomát 1978-ban, azóta jogtanácsosként dolgozom. Rendszeresen 1977 óta publikálok, elsősorban a „Könyvvilág” című havilapban. RAB TIBOR 1955. október 2-án születtem Gödöllőn. Amióta az eszemet tudom, a labdarúgás az életem. 1967 óta igazolt sportolója vagyok a Ferencvárosi Torna Clubnak. Középfokú vendéglátóipari, 1982 óta pedig TF szakedzői végzettségem van. RAB TIBORNÉ Kelemen Márta vagyok. Budapesten 1954. szeptember 17-én születtem. A KSI-ben ismerkedtem meg a tornával, és itt lettem válogatott is. 1972-ben Münchenben bronzérmet nyertünk az olimpián. 1976-ban negyedikek lettünk. A TF-en szakedzői diplomát szereztem. Egy kisfiú és egy kislány boldog anyukája vagyok. SZABÓ ZOLTÁN 1959-ben születtem, Budapesten. Az ELTE BTK magyar-népművelés szakán végeztem. Itt ismerkedtem meg az újságírással. Több alkalommal foglalkoztam pedagógiai kérdésekkel. Különösen az új neveléstudományi formák érdekelnek, főként az általános művelődési központok tervezése. A sporthoz a víváson keresztül kötődöm, a BVSSC- ben párbajtőrözőm. VICZKÓ TAMAS Fradi nevelésű focista, labdarúgó szakedző, — Mezey-„baby”, Zsolt- hallgató — újságírótanonc vagyok. ZÁDOR PÉTER Kereken harmincéves vagyok. Érettségi után fényképész szakmunkás bizonyítványt szereztem. Ezenkívül sportvezetői és labdarúgó edzői végzettséggel rendelkezem. Évek óta a Képes Sport és a Népsport külső munkatársaként próbálom „emelni” a magyar sajtóban megjelenő sportfotók színvonalát. «Ö oppinqháború Rohanó világban élünk, s ez a felfokozott tempó ugyanúgy kihat a sportra, mint az élet bármely területére. Az elmúlt évtized eredményeit böngészve megállapíthatjuk, hogy minden sportágban óriási a fejlődés, és a frissen felállított világcsúcsok is legtöbbször csak tiszavirág életűek. Sűrűsödik a nemzetközi élvonal, és az olimpiák, világbajnokságok kiélezett végküzdelmeiben sokszor egy-két pont, centiméter, vagy századmásodperc dönti el az érmek sorsát. A késhegyig menő harcban érdekelt sportolók tekintélyes hányada bármit hajlandó vállalni a siker érdekében. Még akkor is, ha ezzel kockára teszi sportpályafutását és egészségét. De nemcsak a pályákon, hanem a laboratóriumokban is folyik a versenyfutás. Újabb és hatékonyabb szerek kikísérletezése, és mielőbbi „piacra dobása” a tét. A készítmények széles körű elterjedésére legjobb példa a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részletes, s egyre gyarapodó doppinglistája, amelyben betűrendbe szedve találjuk az ismert és kimutatható ajzószereket. A NOB doppingbizottsága rendszeresen tesz ellenlépéseket, fokozza az ellenőrzést, szigorítja a vizsgálatokat, de mindeddig nem sikerült olyan szankciókat bevezetni, amelyek meggátolnák a tiltott szerek használatát. Emiatt egyre több nagy port felverő doppingbötrány pattan ki. Legutóbb az athéni fedettpályás atlétikai EB-n 13 hazai versenyzőt gyanúsítottak doppingszer használatával. Igaz, az esetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, mert mindösze egy sportolónál sikerült minden kétséget kizáróan ajzószert kimutatnia. A tavalyi év legrangosabb sporteseménye a Los Angeles-i olimpia volt. Itt is, mint a nagy világversenyeken általában, több versenyző fennakadt a szűrővizsgálatokon. Legemlékezetesebb a svéd nehézsúlyú birkózó, Johansson esete, akit dappinghasználat miatt fosztottak meg olimpiai érmétől. Az ötkarikás játékok meglepetése volt az Egyesült Államok pá- lyakerékpárosainak szenzációs szereplése. Kilenc érmet nyertek! Ez önmagáért beszél, de mint utólag kiderült, nem egészen tiszta eszközökkel. Közvetlen verseny előtt vérdúsító eljárásnak vetették alá magukat, megemelve vérük oxigénfelvevő képeségét. Elsősorban ennek köszönthették a bámulatos teljesítménynövekedést. Még sokáig folytathatnám a sort, de a fentiekből világosan kitűnik, hogy nem sikerült útját állni a doppingszerek széles körű elterjedésének. Amíg a sporterkölcs normáinak felrúgásával tisztességtelen előnyök szerzésére nyílik lehetőség, addig az olimpiai eszmék védelmében tovább folytatódik a harc. Reméljük, több sikerrel, mint eddig! Kiss Gábor Megkésett tudósítás Székesfehérvárról Olyan szép volt, hogy érdemes talán még egyszer feleleveníteni a Videoton—Manchester United UEFA Kupa mérkőzést a lelátón történteket. A Sóstói stadion megnyitása óta eddig soha nem látott nagy közönség egy órával a kezdő sípszó előtt elfoglalta helyét a betonkaréjon. Mivel az állóhelyeken nincs fenntartott hely, a késve érkezők csak a közönség morajából következtethettek arra, hogy kivonultak a csapatok melegíteni. A reménytelennek tűnő helyzetben néhány fehérvári szurkoló taxin hazaindult, hogy legalább tévén láthassa a nem mindennapi küzdelmet. Akik az ország különböző részeiből érkeztek, ezt már nem volt módjuk megtenni. A magyar azonban leleményes volt mindig! Ennek egy szép példájával ismerkedhettünk meg a Sóstói stadionban. Társadalmi összefogással, hangyaszorgalommal, rendőri tiltakozás ellenére sorra kerültek elő kőműves bakok és pallók, ácsállványok és létrák, kerítésbetétek és betonlapok. Épült, bővült a lelátó! Az edzőpályák felől megszámlálhatatlan sorokban blokktéglákat cipeltek fölfelé a meredek emelkedőn. S akiknek se téglajegyük, se téglájuk nem volt, jobb híján felmásztak a világítóberendezés tartóoszlopaira. Rendőrök, mentősök érkeztek és szép szóval leparancsolták a mérkőzésre oly kíváncsi, de inkább „öngyilkosjélöltnek” tetsző szurkolókat. Az alkalmi lelátókon szorongok úgy fejezték ki együttérzésüket, hogy megosztották viszonylag széles tégláikat, felajánlva annak egyik felét. A kezdő sípszót követően a közönség fergeteges bíztatásba kezdett. Alighanem a szurkolóknak is jelentős szerepe van a kivételes siker kivívásában. Böröczky Péter uzsa Zsuzsa szép volt, s kékszemű. Ügy vélte, törékeny alkata nem sportolásra való. Bár egyetemi évei alatt évfolyamtársai többször hívták kirándulni, meccset nézni, ő inkább a kirakatokban gyönyörködött. Az egyetem elvégzése után férjhez ment, majd gyermekeket szült és ment minden a maga módján ... Férje, aki aktív hegymászó volt, az egyik nevenapjára hegymászó-bakanccsal ajándékozta meg. Zsuzsa néhány túra, vagy tán számára „tortúra” után úgy vélte, kellemet- ienebbül nyomja lábát ez az ormótlan „bőrnehezék”, mint a tűsarkú cipője; és meg is vált a bakancsoktól. Gyermekei egészségben növekedtek; négy-öt évesen megtanultak úszni, sízni, korcsolyázni. Történt egyszer, hogy a gyerekek kéthetes sítáborba készültek a Tátárába és mivel a férje épp nem ért rá, Zsuzsa úgy döntött, elkíséri a két nebulót. A Tátrában mesebeli volt a tél. Zsuzsát a gyermekei és a szülők többször hívták síelni, levegőzni, de mivel még felszerelése sem vollt —, no meg kedve sem a hidegben órákat tölteni — mindig a turistaházban maradt. Egyszer azonban megtört a jég: Eszti néni, az örökifjú sportos nagymama unszolására Zsuzsa sílécet csatolt, majd csúszkálni kezdett a havas, szikrázóan napsütéses domboldalon! Kezdetben igen szégyellte eséseit és kék foltjait — különösen a gyermekei előtt —, de Eszti néni mindig megvigasztalta. Zsuzsa a sítábor végére megérezte, illetve kezdte megérteni a sport felemelő örömét és testet-lelket formáló szépségét. Hamar túljutott az eddigi sportnélküli élete feletti önmarcangoláson, és teljes erővel, valamint akarással azon volt, hogy ezentúl minden szabad idejét a sportnak szentelhesse! Sok-sok sportágba belekóstolt, de végül is a természetben űzött sportoknál maradt. Néhány év alatt síedző lett és — saját példáján okulva — arra is oktatja a fiatalokat, hogy igényes, teljes élet sport nélkül nem létezik ... Mészáros János Önbecsülés, józan ész, tisztesség Van amatőr sportoló és van profi sportoló. A két kategóriát lényegileg nem a jövedelem, a mesterségbeli tudás stb. különbözteti meg. Mindez csak következménye egy folyamatnak. Alapvető élté rést az jelentett, amikor az amatőr sportoló, aki csak kedvtelésből, hangulatától vezérelve vetélkedett, megváltozott. Kezdte mindig, mindenkor, minden akaratát mozgósítani a győzelem érdekében. S ezzel semmivel sem pótolható atmoszférát teremtett: létrejött valami, amelyben az emberek egymásnak feszülő akaratáért, az emberi teljesítőképesség megismeréséért anyagi áldozatot hoz az emberiség. Mi volt és mi napjainkban ennek a fejlődésnek a motorja? Az önbecsülés. Ez az, ami embert képes megszállottá tenni, hosszú távon hihetetlen eredményekre késztetni. Persze önmagában kevés lehet, de nélküle az összes járulék (pénz, fizikum) együtt sem ér semmit. Üzleti szellem, dopping, különleges edzésmódszer ... Léteznek, a sport termelte ki, tehát velejárója, DE NEM LÉNYEGE. Mi lehet a kontroll ebben az örökös versenyfutásban? A józan ész, és méginkább az elemi tisztesség. Ez az a fogalom, amelynek minden ember számára azonos tartalommal kell bírnia. Becsületesen élni és mást nem sérteni — ez olyan alaptétel, ami az embert minden körülmények között emberré teszi. A sport pedig — legyen amatőr vagy profit — éppen oly nagyjelentőségű, mert tömegméretekben képest beégetni az önbecsülés, elemi tisztesség, józan ész tiszteletének harmóniáját egy felnövő nemzedékbe! Lefler László
