Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 5. szám

1984/85-ÖS IDÉNY 5. SZÁM Fradi műsorlap 11 Köszönjük a zenét, Kazi! Művészek egy csoportja a januári, Üllői ú(f műsorból. Balról: Kelemen György, Palócz László, Mező Mari, Toldi Géza (futballművész), Kemény Kázmér, Andrási Zoltán, Schiller Béla. Elöl: dr. Bőzsöny Ferenc, Bay Éva, Halász László. Thank you for the music... vagyis: köszönet a zenéért. Ennek az örökzöld ABBA-slágernek a cí­me, fülbemászó dallama jutott az eszembe, amint Kemény Kázmér Bem rakparti lakására igyekeztem. Kazi ugyanis — mindenki csak így emlegeti — immár másfél évtizede szervezi társadalmi munkában azo­kat a zenés műsorokat, amelyek mindig kellemes, emlékezetes ese­ményt jelentenek a Fradi szurko­lóinak, a Baráti Kör tagjainak. — Kazi, hogyan lettél — mond­hatjuk nyugodtan így — a mű­vészvilág fradista érzelmű tagjai­nak szellemi vezére? — Először is, amióta az eszemet tudom, Fradi-szurkoló vagyok. Családi hagyomány ez nálunk, édesapám pedig különösen nagy tisztelője volt Toldi Géza játéká­nak, személyének, tudniillik a mi családunk is a Tabánban lakott va­lamikor. A legutóbbi, Üllői úti műsorunkat követő kis baráti be­szélgetésen éppen erről beszélget­tünk az általam is nagyra becsült Géza bácsival. Nos, 1969-ben Hertz'ka György, az IBUSZ sport­osztályának vezetője egy jubileu­mi műsort csinált a 70 éves Fra­dinak a Kisstadionban, s engem is bevont a szervezésbe. Sikeres mű­sor volt, kétszer is telt házat von­zott. Akkoriban még a felejthetet­len színész, Tompa Pufi bácsi volt — ahogyan fogalmaztál — a szel­lemi vezér. Az ő halála után szállt rám, tőle örököltem ezt a megtisz­telő posztot. — Milyen könnyű összetoborozni a szereplőgárdát egy-egy ilyen, tár­sadalmi munkában sorra kerülő műsorhoz? — Kellemes gondjaim vannak ebben a vonatkozásban! Az jelenti a fejtörést számomra, kit hagyjak ki a műsorból — hisz terjedelmi korlátokra is kell gondolni —, ugyanis sértődés lenne a vége, ha valakit többször egymás után is kihagynék. Így volt lehetséges, hogy például az Üllői úti stadion építésére is tartottunk annak ide­jén műsorokat, s mostanáig már húsznál is több műsort adhattunk a zöld-fehér szurkolótábornak. — Hogyan alakul a fellépő mű­vészek szurkolói hovatartozás szerinti összetétele? — A többség természetesen fra- dista, de a többiek is szívesen jön­nek barátságból. Így például gya­kori vendégünk a közismerten MTK-s Alfonzó. — Kevesen tudják: eredményes sportolói múlt is' áll mögötted ... — Az egyik iskolatársam, a ké­sőbbi hires kajakos, Vagyóczky csá­bított le az Építőkbe, a Fradinak ugyanis akkor még nem alakult meg a szakosztálya. Hét alkalom­mal nyertem ifjúsági magyar baj­noki címet, tagja voltam az ifjú­sági válogatottnak is. Aztán bizo­nyos okok miatt gyorsan abbahagy­tam a versenyzést, jóllehet a hires edző, Granek István is hívott az időközben megalakult Fradiba. De akkor már a zene fontosabb volt számomra. Különben a régi Fra­dista kajakosokkal, Mészáros Gyu- riékkal, Szentével jó barátságban voltam, ami a mai napig fennma­radt. — A fiadból, Kaziból is nagy fradistát neveltél... Nehéz volt? — Á, dehogy! ő talán már zöld vérrel is született! Amikor a man­duláját vették ki, a sors szeszélye folytán Vépi Peti és Horváth Árpi is éppen akkor voltak a kórházban, ugyanebből a célból. Az — akkor még kicsi — Kazi nagyon összeba­rátkozott velük, olyannyira, hogy amikor egyszer látogatni mentünk a feleségemmel, rövid idő után megkért minket: ugyan hagyjuk már őt nyugton a barátaival. Pár évvel később Vépit csúnyán lerúg­ták Győrben egy bajnokin. Mi a lelátón ültünk, s alig tudtam visz- szatartani a fiamat, hogy be ne szaladjon a pályára, elégtételt ven­ni a bűnösön, aki bántani merte az ő barátját. Tehetetlen dühében aztán sírva fakadt. Nos, hát ilyen fradista lett ő ... — Beszélgetésünk elején próbál­tuk naptárainkat egyeztetni abból a célból, hogy kilátogatsz majd egy­szer egy budapesti vagy vidéki ka­jak versenyre, ahol a Fradi is ér­dekelt. S egyszerűen nem találtunk szabad terminust. Hogy lehet bírni ezt a hajtást? — Bizony, a könnyűzenének csak a neve „könnyű”, egyébként na­gyon igénybe veszi az embert. Sok a munkánk, de ezt nem panasz­képpen mondom, hisz az a jó, ha foglalkoztatják a zenekart. Azt val­lom, a zenész számára nagyon fon­tos a szabadidős sportolás, én e nélkül talán nem is tudnék kel­lőképpen regenerálódni. Ilyenkor télen, hetente ötször járok a Lu­kácsba úszni, tavasztól késő őszig Kazi és ... Kazi pedig a Dunán vagyok a kajakom­mal, amikor csak tehetem. Ez úgy heti három alkalmat jelent átlago­san. — Milyen hajóban evezel? — Ez egy érdekes eset! Egy svéd fahajóm van, ebben nyert 1954-ben Maconban Hatlaczky világbajnok­ságot. 1955—57 között, mint ifi vá­logatott, én is eveztem ebben a •hajóban. Azután éppen 15 évvel később találkoztam össze ismét ve­le. Az egyik barátom ajánlotta megvételre az időközben leselejte­zett hajót. Minthogy egy jó ideig, zenei pályám elején nem eveztem, azzal a felkiáltással vágtam az üz­letbe: „megveszem, ha nem esem ki belőle”. Benne maradtam, s az­óta is hűséges társam a Dunán. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Nagyon kell az evezés, ki­fejezetten megnyugtat. — Kazi! Erről jut eszembe. Mi­lyen vérmérsékletű szurkolónak tartod magad? — Őszinte legyek? Fanatikus, for­róvérű szurkoló vagyok a tribünön, de talán ez nem olyan nagy baj, fia bizonyos keretek között ma­rad ... — Említsük meg azokat a mű­vészeket, akik az Üllői úti műso­rok törzsgárdáját alkotják. — A legutóbbi, január 14-i mű­sorunkban a következők léptek föl: Bay Éva, Serényi Ottó, dr. Bő­zsöny Ferenc, Csala Zsuzsa, Ha­lász László, Heller Tamás, Mező Mari, Palócz László, a Paprika­duó (Németh István és Schiller Bé­la) és természetesen a zenekarunk, a Canada Dry Band. Meg kell em­lítenem még Tamási Esztert és dr. Hegedűs Jánost, az elmúlt évek során ők is rendszeresen fellép­tek. Aztán szólnom kell a sajnos el­hunyt kitűnő humoristáról, Somo­gyi Pálról, aki óriási fradista volt. — Hogyan lett a Pepsi zenekar­ból Canada Dry Band? — Volt a Pepsi-nél egy agilis propagandista hölgy, Vodicska József né, ő keresett meg egy ÉDOSZ-beli felléptünk után az öt­lettel, s minthogy előnyös szerző­dést ajánlott, elfogadtam. Minden jól is ment, csak a Pepsi piros-kék színeivel nem voltam kezdettől ki­békülve. Így azután, amikor „név­adónk” átkerült az Erdei Termék Vállalathoz, ahol a Canada Dry üdítőitalokat gyártják, én kerestem meg őt. 1984. január 1 óta szerep­lünk új nevünkön, s viseljük a Ca­nada Dry kedves, zöld-fehér szí­neit. — Ha már ennyit időzünk a zöld színnél: hallottam egy történetet a zöld szmokingoddal kapcsolat­ban ... — Egyszer magas rangú rendőr­tisztek, Dózsa szimpatizánsok előtt léptünk fel és én — tényleg egé­szen véletlenül — a zöld öltönyö­met vettem magamra. A műsor szóvivője, Gazdag György úgy lát­szik, nem tudta kihagyni a lehető­séget, mert beleszőtte mondókájá­ba, hogy lám, a közismerten Fradis Kemény Kazi milyen nyíltan színt vall... stb., stb. Kissé kényszere­dett lett a közönség, s amikor szó­hoz jutottam, a következőket mond­tam: „Kedves közönség! Elárulok egy nagy titkot... Köztem és a Gazdag Gyuri között egyetlen apró különbség van. Én valóban nyíltan viselem a színeimet, de tudniuk kell, hogy ő is fradista, csak éppen mindig félős volt egy kicsit, s nem volt most sem lelkiereje ahhoz, hogy zöld ruhában jelenjen meg önök előtt.” — Nagy derültség tá­madt, s végül ez az előadás is si­keresen zárult. Kedves Olvasók! Végezetül ké­rem, vegyék elő naptáraikat, s je­gyezzék fel a következő időpontot: 1985. november 18. hétfő, 17.00 óra. Ekkor adják elő következő műsoru­kat Kemény Kázmér és művészba­rátai, a Canada Dry Band a Fradi szurkolóinak, a Baráti Kör tagjai­nak. Előre is köszönjük a zenét, Kazi! Magyar Zoltán Az FTC és a COOPTOURIST közösen szervezett útjaira még néhány szabad hellyel rendelkezünk. Jelentkezéseket még már­cius 6-ig fogadnak el a Fradi ajándékboltban. március 13. Szeged—FTC ( Ft) — 9 szabad hely május 4. Pécs-FTC ( Ft) - 8 szabad hely június 17. Torinói emléktúra (24 900 Ft) — 11 hely A 14 napos autóbuszos utazás résztvevői a VVK siker 20 éves évfordulóján a torinói stadionban átvehetik a híres kupa kicsinyí­tett másáf! A három országot érintő túra útvonala: Budapest- Velence—Rimini-San Marino-Bologna—Milano-Casale Monferrato -Torino-Verona-Cortina d'Ampezzo—Villach—Klagenfurt—Graz­Budapest. Az út során valamennyi sport- és kultúrtörténeti érde­kesség megtekintése a programban szerepel. „Ha ilyen paksamétával a hátam mögött is vállalt az akkor adósa vagyok...” Üj játékost igazolt az FTC labdarúgócsapata januárban. A 31 esztendős Farkas Béla a Debreceni Kinizsi NB Il-es együtteséből került az Üllői útra. A középpályás megszerzése ezúttal az egyszerű esetek címszó alá sorolható. Nem kellett érte könyörögni, fűt-fát ígérni, hónapokig alkudozni Debrecenben. A fiatalembert ugyanis a szó szoros értelmében elküldték az elmúlt idény végén klubjá­ból. A kenyértörés okát egyszerűen és röviden így fogalmazták meg Debrecenben; közösségi szellemet bomlasztó futballistára nincs szük­ségük. A híre szerint Farkas Béla „rossz fiúnak” számított, a Ferenc­város mégis szerződtette. Fél évre. Ha olyan vagány gyerek, akkor most kapva kap a nagy lehetőségen s a pályán mutatja meg, mi­lyen az igazi virtus ott mossa le magáról a „gyalázatot”. Ha nem ... akkor pályafutása újabb szeszélyes kacskaringót vesz. Mint koráb­ban már annyiszor. Mert játszott ő sokhelyütt s nem egy osztály­ban. Három esztendeje még az NB I-ben. Nyíregyházán. Tizennégy élvonalbeli' találkozóval a háta mögött elment két osztállyal alább. A területi bajnokságban szereplő Baktalórántttáza együttesébe. On­nan is hamar tovább állt, s átigazolt a Debreceni Kinizsibe. Itt egy esztendőt futballozott, mígnem most ismét az élvonalba került. — Hogy érzi magát a Ferencvárosnál? — kezdtem a szokvány informálódással. Köszönöm, kifogástalanul — válaszolta, s ez volt az egyetlen rövid mondata a további fél óra alatt. — Kezdjük mindjárt a kényesebb résszel. Miért telt ki ilyen gyorsan az ideje a Debreceni Kinizsinél? Miért lett közösséget bom­lasztó ember, akitől jobb megszabadulni? O Tulajdonképpen az alaptermészetem miatt, ami sajnos nem mentes az emberi hibáktól, gyengeségektől. Sokszor pályán is véle­ményt formálok, játék közben oda-oda mondogatok a társaknak. De higyje el, nem sértő szándékkal, bántó éllel, hanem mert mindig nyerni akarok. És nem tartom a számat máskor sem. Ha úgy ér­zem igazam van, akkora főnökeimnek is elmondom, ami a szíve­met nyomja. Az edzőimnek, vezetőimnek s ezekből előbb-utóbb konfliktusaim támadtak. Ráadásul néha a hangnememet sem tud­tam megválasztani. Pedig már annyiszor megfogadtam, hogy csend­ben maradok, aztán mégis kibuggyant belőlem az ellenkezés. Elég volt, hogy egy probléma felmerüljön az öltözőben, amiről ott min­denki véleményt mondott. Amikor aztán a vezetőink is leültek ve­lünk, akkor csak én hozakodtam vele elő. Mivel a többiek hall­gattak, olyan színezete lett a dolognak, hogy csak én akarok kö- tözködni, elégedetlenkedni. Hát így jutottam oda, hogy nemkívána­tos személy lettem. — Mint említette, edzőivel is volt összeütközése. O Igen .Eljárt a szám az egyik gyakorláson is. Azt mondtam pályaedzőmnek, Csende Sanyi bácsinak, hogy ne testnevelési órát tartson, hanem futtasson bennünket. — Mondhatom, fura helyzet, hogy egy labdarúgó ezzel sértsen meg egy szakvezetőt. O Pedig így volt. De nem mentegetni akarom magam, ma már tudom, hogy helytelen volt kritizálni az edző munkáját. A futbal­lista azért van, hogy elvégezze, amit kirónak rá, a munka minősí­tése nem az ő dolga. — Alighanem az Üllői úton sem válik előnyére az ilyesfajta szókimondás. O Ezt jól tudom. De most itt más a helyzet. Nekem ez az utol­só dobásom s ezt nem lehet elvéteni. Ha most élek az óriási lehe­tőséggel, akkor gyönyörű lehet sportpályafutásom fináléja. A cso­dával határos, hogy itt lehetek. Az FTC-ben futballozni, ez minden labdarúgó számára óriási megtiszteltetés, én most nagyot nyerhetek, vagy nagyot veszíthetek. Tehát csak egy dologra koncentrálok. A játékra. — Tulajdonképpen hogy került az FTC-hez? O Mint említettem, óriási szerencsével. Egy idős barátom ré­vén. Amikor eldőlt Debrecenben a további sorsom, mármint az: vagy elmegyek, vagy ha maradok, csak az ifi „kettővel” tréningez­hetek, nos akkor felhívtam atyai barátomat s csak annyit mondtam neki: „Kirúgtak, ha tudsz, segíts!” ö segített. Beajánlott a Ferenc­városhoz. Elintézte, hogy egy edzésen megnézzenek. Megnéztek, meg­hívtak még két gyakorlásra, aztán meginvitáltak a hévizi alapozó keretbe is. — Hogyan sikerült felvenni az élvonalban folyó munka ritmu­sát? O Ha már a rossz tulajdonságaimat elsoroltam, hadd említsek meg egy pozitívat is. Van bennem egy jó adag csak azért is meg­mutatom becsvágy is. A munkától sem féltem sohasem, az edzése­ken szerettem mindig az élen lenni, nem pedig hátul kullogni, po- roszkálni. A szabadságot is mindig előbb befejeztem a határidőnél s úgy érkeztem az első foglalkozásra, hogy utána nem kellett soha­sem húzni a lábaim az izomláztól. Az Üllői útra is úgy mentem ki, hogy nem kellett félnem a felsüléstől. Egyszerűen úgy készültem, hogy nem jöhet be az a bizonyos hibapont. Mert ha a 12 perces futás közben orra esek, tudtam, nincs pardon. Ha nem is sértenek meg ott, azon nyomban, de udvariasan a tudtomra adják, hogy nincs szükség rám. Jön az üzenet, hogy köszönjük szépen s nincs tovább. Harmincegy évesen korbáccsal sem lehetne belehajtani a kemény munkába, ha nem én akarnám így. De én így akarom. Mert bizonyítani szeretnék. — Család? O Van. Maradtak Szabolcsban. Erre a fél évre nem érdemes felhozni őket. De ha itt jól alakulnak a dolgok s fél év után is kel­lek a Ferencvárosnak, akkor természetesen jönnek ők is Budapest­re. Mindent megteszek, hogy megálljain a helyem, mindez nem csu­pán önös érdek, de így kívánja meg a tisztesség is. Ha ilyen pak­samétával a hátam mögött is vállalt az FTC, ha ilyen „múlttal” is bíznak itt bennem, akkor én itt adós vagyok. És mindent el fogok követni, hogy a játékommal törlesszek. — Hogyan fogadták a játékosok? ' O Ügy érzem, ellenszenv nélkül. A gondolatok között persze nem tudok olvasni. — Néhány edzőmérkőzéssel a háta mögött, hogy értékeli a já­tékát? O Nem vagyok elégedett magammal. Az új helyzet, a környe­zet egyelőre még gátlásokat pakol rám. De bízom abban, hogy előbb-utóbb csak egyenesbe jövök, s már meg merem csinálni mind­azt, amit tudok . . . — Nem sajnálja most az elmúlt futballéveket? O Örök vesztes vagyok. Ha most itt megragadok s játszhatok pár évet, az mindenért kárpótol. v. s. f­b \ I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents