Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 5. szám
1984'85-ÖS IDÉNY 5. SZÁM Fradi műsorlap 9 RAB TIBOR:A LELÁTÓ KÖZEPÉRŐL... Ellopták a Fradi pontjait •»'».. ti V 1U3M T B S C F T C : i \ Gyengébb idegzetű olvasóinkat szeretném először is megnyugtatni, nem holmi véres krimi van kialakulóban, habár Győrben még vér is folyt (Jancsika orra eltört), ország-világ szeme láttára gálád módon eltulajdonították pontjainkat. A szenvedő ismert, az elkövető is, csupán a hogyan és miért kérdésre keresek választ. Javában tart még az elmúlt év mérlegének készítése a vállalatoknál, a gyárakban, az üzemekben ... a sportegyesületekben. Többek között nálunk is. Ami a lényeg: minden szinten, így az elnökség, a szakosztály és a játékosok körében egyaránt. Ez utóbbi főleg fehér asztal mellett történik, ahol a partnerek őszintén megbeszélnek mindent. Pro-kontra: amióta az eszemet tudom, sőt azelőtt sem jegyeztek fel ennél dicstelenebb szerepelést a Fradi történetében. S ami a legszomorúbb, ezt mi hoztuik össze. Jó 10 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egykor majd finoman fogalmazva, a „kertek alatt” kell közlekednem. Az akkor felkerült 9 ifistából csupán ketten maradtunk Takács Lacival hírmondónak. Hirtelen emlékek özöne jelenik meg lelki szemeim előtt. Az első találkozás a „nagyokkal”. Gé- czi Pista, Megyesi Pista, Mucha Jóska és a többiek. Mi megszeppenve léptünk át az első csapat öltözőjének küszöbén. Csókolommal, jónapotkívánokkal üdvözöltük a válogatottat is többször megjárt menőket. Tiszteletet adtunk, s ez természetes volt. Ma már sajnos nem az. Tavaly nyáron a szakvezetés erős fiatalítást tűzött ki célul, mondván '82 óta túlságosan hullámzó teljesítményt nyújtott együttesünk. Előtte is voltak már problémák, melynek gyökerei 1978-ra nyúlnak vissza, de azóta néhány sikeresebb periódus, 80/81-ben a bajnokság megnyerése feledtette a hullámvölgyeket. Sikerült leigazolni tehetséges fiatal játékosokat, de nekik még idő kell a csapatba történő beilleszkedéshez, hiszen az NB I-es légkör teljesen más, és persze a Fradi légköre is. Mert itt játszani évekkel ezelőtt még rang volt, dicsőség. Ma a 20-as keretben az ízig- vérig sajátnevelésű játékos talán, ha 6—7 szerepel. Nagyon felhígultunk. A többiek talán fel sem tudják fogni, hogy ihit is jelent a Ferencváros. A Fradi indulóról nem is beszélve. De ez utóbbi már nem is teljesen a mi hibánk. A megnövekedett terhelés, az edzések intenzitása megköveteli, hogy minden sportoló komolyan készüljön a foglalkozásokra, mérkőzésekre. Emiatt a fehér asztal melletti összejövetelek is megcsappantak. Sőt! Ritkaságszámba mennek. Természetesen nem arról van szó, hogy rövid idő alatt az asztal alá kerüljenek, hanem amire már utaltam, hogy őszintén elmondják egymásnak véleményüket, megbeszéljék a problémákat, megoldásokat keressenek az esetleges bajokra. Ilyenkor is születhetnek kitűnő ötletek, nemcsak a hivatalos fórumokon. Sokszor hallottam a régiektől, hogy mérkőzés után elmentek közösen „bulizni”, ha nyertek azért, ha vesztettek, akkor meg azért, összerázódtak, jól ismerték egymást. Tudtak is a pályán egymásért küzdeni, hajtani, (ősszel mi a mérkőzések után edzőtáborba mentünk, 10 órakor takarodó volt, csak másnap mehettünk haza.) Ma már sajnos, az egyéni érdek kerül előtérbe. Meglepődve vettem tudomásul, hogy az átigazolási időszakban olyan játékosok, akik alig, vagy még egyszer sem játszottak a csapatban, hajmeresztő követelésekkel álltak elő vezetőink felé. Többek között érett játékosokat azért nem tud a Fradi leigazolni, mert máshol jobban járnak. Tehát marad a saját nevelés. Viszont itt is nagy problémák vannak. Az utóbbi években alig került fel a nagycsapathoz igazán tehetséges futballista. Egyszerűen elvesztek. De ez köszönhető a tartalékbajnokság megszüntetésének is. Jó dolognak tartottam, hogy bevezették a junior bajnokságot, mert így legalább az ifiből kiöregedőket nem kellett elküldeni, s ezáltal szem előtt maradhattak. A másik dolog, hogy az első csapatban megsérült játékosok hamarabb formába lendülhetnek, ha ebben a csapatban játszanak egyszer-kétszer. De térjünk vissza a tavalyi nyárhoz és őszhöz. Megfiatalított csapatunk nagy reményekkel vágott neki a felkészülés után az Intertotó mérkőzés-sorozatnak. A legvérmesebb szurkolóink is elismerően nyugtázták, — mondván —, nem lesz itt probléma őszszel. Tévedtek ők is, és sajnos, mi is. A kezdeti sikerek megszédítettek mindenkit. A játékosok közül a fiatalabbakat — kik néhányan vidékről kerültek fel — megszédítette a főváros fénye. Volt olyan is, aki elhitte, hogy biztos helye van a csapatban, esetleg nem volt kivel versenyeznie a bekerülésért. Kis kiengedés is súlyos problémákhoz vezetett. Egy könnyedebben vett mérkőzés megbosszulta magát (Zalaegerszegen 3-1-es vereség). Ezután sorozatban nehéz fordulók jöttek egymás után. Megindult a ritkaságba menő sérüléshullám is. Nem tudtunk kiállni ugyanabban az összeállításban két egymást követő mérkőzésen sem. Az önbizalmát vesztett, szárnyaszegett Fradi csak vergődött. Voltak időszakok, amikor a szerencse is elkerült minket. Jól játszottunk például a Honvéd ellen több, mint egy félidőn át, mégis a nagyobb rutin előtt fejet kellett hajtanunk. Elismerte többi ellenfelünk is, hogy jobbak voltunk, mégis övék lett a két pont. Ezzel viszont nem lettünk kisegítve. Ráadásul kapott góljaink 70%-a egyéni hibáinkból született. Probléma volt már a fejekben is. Ekkor látszódott igazán, hogy hiányzik közülünk a vezéregyéniség, aki rendet tudott volna teremteni köztünk. Akire igazán hallgatott volna mindenki. Próbáltunk szólni egymásnak, mérkőzés vagy edzés közben, hozzáteszem, jószándékúan, de ez visszájára ütött. Ügy érezte a másik, hogy őt irányítani akarják, főleg egy olyan... ! Szóval marakodás lett a vége és állandó sértődöttség. A csapatkapitányt, a vezéregyéniséget a csapat neveli ki magából. Nálunk a vezetők választották, ráadásul sérülés miatt alig játszott (akik esetleg nem tudnák, Pölöskei Gabi a csk.). Utána körülbelül 3—4 játékos vehette fel a csapatkapitányi karszalagot. Probléma volt még, hogy egy-két ember nem megfelelően készült az edzésekre, mérkőzésekre; kimaradozott. Ezeket a játékosokat a csapat nem tudta kiközösíteni, először azért, mert nem volt megfelelő tudású, érettségű helyettesítő, másodszor pedig a sok sérülés miatt. Visszaéltek a csapat bizalmával. Vezetőink is sokszor szemet húnytak mindezek felett. E sorozat címét meg kellett változtatnom egy kissé. Ugyanis a sérüléshullám engem is elért, mi több, elég komolyan. November elején egy rossz mozdulatnál bal lovaglóizmom megsérült. A gyógyulás erős 10 hetet vett igénybe. A pálya közepe helyett tehát a lelátó közepéről izgultam végig az utolsó 4 fordulót, nagyon nehéz volt. Látni, érezni, hogy lent a pályán valamelyik társamnak nem sikerült valami és tudom, hogy miként akarta, gondolta. A másik, hogy közben hallottam „a jóindulatú szurkolók” hangját. Még szerencse, hogy ebből vajmi keveset hallunk a gyepein. A mostani, januári alapozásról csak annyit, látom társaimon, hogy sikeres volt a kéthetes hévízi edzőtáborozás. Erőtől duzzadnak, s szemtoeötlik a lelkesedés. Az edző- mérkőzéseken még nem megy minden gördülékenyen, de látni, hogy alakul, formálódik a csapat. Amint érzem, a fejekben is rendben van minden. A fogadkozások kora lejárt, tettekre van szükség, hogy sok örömet tudjunk nyújtani népes szurkolóitáborunknak. j-kadi Kérem írják meg, hogyan lett az FTC-ből FRADI, miből alakult ki ez a név, mikor és kik keresztelték el így kedvenc egyesületünket? Lehet, hogy kérdésemmel tájékozatlanságomat árulom el, de úgy gondolom, sok vérbeli Fradi-szurkoló szintén nincs tisztában a szó eredetével. A fiatalok pedig — mint jómagam — biztosan nem tudják. (Hanzsér László, Celldömölk, Gábor Áron u. 23.) Pest tanácsa 1792. december 4-én kiadott rendeletével a Kecskeméti kapun kívüli és attól délre fekvő területet I. Ferenc császárról Ferencvárosnak nevezte el. Mint köztudott akkor még a német hivatalos nyelvként „uralkodott” — így kerületünket Franz- stadtnak hívták. Ami ferencvárosi volt arról úgy beszéltek, hogy franzstadti. Az FTC megalakulását követő évtizedben a szurkolók ebből a franzstadti'ból alakították ki a rövidebb alakú becenevet, a Fradit. * Ehhez a névhez, ehhez az egyesülethez nagyon sokan ragaszkodtak, sportolók, vezetők, szurkolók egyaránt. Két közismert fradista az új bajnoki idényben már nem szurkolhat kedvenoeinek. Dr. Pa- pácsy Ervin az FTC Baráti Kör vezetőségének tagja, sók emlékezetes szurkolói összejövetel rendezője, szervezője 1985 januárjában elhunyt. Ugyancsak meghalt Lukács Márton, aki éveken át az Üllői úti stadion jegyeit árusította tízezreknek. Emlékükre „szóljon” az egykori FTC-iinduló, amelynek szövegét szintén sok sportbarátunk kérte: FTC-induló Zöld-fehér a mi 'színünk, ,merész Csapatunk szembe méz az ellenféllel. Fiúk, fiúk élőre ,hát Megostromolni az ellen kapuját, Előre FTC legények, FTC fiúk, S a labda már a igáiba 'száll. A lányok szíve mind értettek dobog, Ha győztök ßkkor böidogok. Rajta hát cimborák igyunk, Igyunk a győzelemre hát. Csak összetartás, iharc és jó kedély Legyen a jelszó, legyen a jelszó, Legyen ia jelszó és a cél. Régi szép viadalok dicső, Szíveket pezsdítő emléke él még. Fiúk, fiúk ádáz kemény Harcokban edzett 'sok franzstadti legény Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC, S a hír röpíti még dicső nevét. Az elsőségért küzdünk szüntelenül, Szívünk ezért ver \és hévül. Rajta hát cimborák, igyunk, Igyunk a győzelemre hát. Csak összetartás, harc és jó kedély Legyen a jelszó, legyen a jelszó, Legyen a jelszó és a cél. Régi hagyomány, hogy december 31-én déli 12 órakor a labdarúgószakosztály tagjai az FTC pályán koccintanak. Az új klubházban először 1970 decemberében még Szőkéék koccintottak, idén tizenötödször Pölöskeiék. Az 1970-es képen balról: Gulyás, Szőke, Németh, Selenka, Füsi és Mucha. Az „újkori” fotón: Rubold, Józsa és Pölöskei. Fradisták az olimpiatörténeti diafilmen A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 60 kockás diafilmet hozott forgalomba, melynek a forgatókönyvét dr. Keresztényi József sporttörténész irta, a grafikát Molnár Ottó készítette és szerkesztője Fehér Judit. A diafilmen a zöldfehér sportolók egész sorával találkozhatunk, bizonyságául annak, hogy klubunk tagjai eredményesen szerepeltek az egyes olimpiákon. A diafilm két változatban - normál szalagos és keretezhető formában készült és a vállalat Tanács körút 2. szám alatti mintaboltjában vásárolható vagy rendelhető meg. Fradisták fényképalbumai A nagy érdeklődéssel várt könyvsorozatban a „Ferencváros—Uruguay 3-2” után megjelent a „Bordó bársonysapkában” c. fényképalbum is. Ebben a Ferencváros eddigi 113 válogatott labdarúgójának fényképe látható, valamint azok a mérkőzések is megtalálhatók, amelyeken az illető játékos a nemzeti tizenegyben szerepelt. A könyvsorozat — egy-egy album ára 30 Ft— csak a Fradi ajándékboltban kapható március 31-ig. A következő köteteket (Potya, Albert-album, Nyíl, az ezüstcipős gólkirály, Volt egyszer egy VVK, Mérkőzésjelenetek az Üllői útról, Három korszak három kapusa (Csikós, Géczi, Zsiborás), Slózi, Testvérek a pályán (A Sárosi, Takács és Fenyvesi testvérek), 85 év 85 kép) azonban csak az előzetesen beküldött megrendelések alapján postázza a Boy Vállalat (Bp. V., Bajcsy-Zs. út 20.) A Fradi ajándékboltban, a Boy Vállalat üzletében, Kruj IvSnné Fradi shopjában (Bp. IX , Hámán Kató u. 86.) 170 Ft-os áron megvásárolható az a nagyméretű, színes pályaképpel ellátott műanyag öröknaptár, amely szintén most jelent meg. Mivel nem postázható, így azt mindhárom helyen csak személyesen lehet megvásárolni. A mellékelt megrendelőszelvényt kivághatják és levelezőlapra ragasztva beküldhetik az FTC címére. Bp. IX., Üllői út 129. 1091-------------------------------------------------------------------------------------=*«§UTÁNVÉTTEL MEGRENDELEM A FRADISTÁK FÉNYKÉPALBUMA SOROZATOT. A 10 kötetet erre a címre kérem postázni: NÉV: Pontos lakcím: Személyi szám: aláírás V
